Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. július 19. Q TECHNIKAI CSODÁK HELYETT Figyelem a közösségre Ifitanya születik — Mondd meg, hova mehet el egy tizenéves, ha társaság­ra vágyik, szeretne meginni egy üdítőt? Kocsmák sora kínálja itókájáí., amelyet ele­inte a jobb érzésű ifjú — legalább gondolatban — visz- szautasít. de engedve a jobb úgy sincs kényszerének, ■előbb-utóbb beletörődve vá­lasztja ... — Lehet, hogy éveken át elhangozhattak az ilyen meg­nyilatkozások Szabolcs-Szat- márban, azonban hinni sze­retném, hogy rövid pár hét alatt több dolog változik meg a megyeszékhely ifjúságának szórakozásában, mint koráb­ban egy-két évtized alatt. Az optimista szavakat Ba- ranyainé Kursinszkv Tündé­től, a megyei tanács ifjúsági titkárától hallottuk, akit nem a légből kapott kijelentései­ről ismerjük megveszerte. Amit most körvonalazott, olyan szép, hogy ha a fele megvalósul, már messze fe­lülmúlja a iegvérmesebb el­képzeléseket . . . De ne vágjunk a dolgok elébe! Évek óta elmondják a KISZ-esek, a tanácsok, az üzemek, intézmények, de még a rendőrség és más bűnüldö­ző szervek képviselői, vala­mint az egészségre hivatal­ból őrködő Vöröskereszt ak­tivistái, hogy nincs 'ez így rendjén, kellene egy szesz­mentes szórakozóhely, vágy valami efféle. Ez utóbbi kö­dös megfogalmazás alatt azt értették, hogy valahol lehe­tőséget kellene teremteni a találkozásra, az eszmecseré­re. Csak hát mindinkább anvagiasodó világunkban magunkban máris felmentet­tük a vállalkozásra alkalmas vállalatot: ki az a bolond, aki a saját hasznát odadobja, hogy pár fiatal kólázzon, be­szélgessen órákon át?! Tény, így is lehet nézni. De sze­rencsére nemcsak így torzít­hat a tükör. A Szabolcs me­gyei Vendéglátó Vállalat haj­landónak mutatkozott a misz- szióra és egy tollvonással el­intézte, hogy a nyíregyházi Kolumbiát, amely még éjsza­kai lokál korában szerezte a hírhedt jelzőt, megszünteti és rövidesen szeszmentes szó­rakozóhellyé alakítja. Ennyi a hír, ám tovább­gondolásra késztette a vál­lalkozás elindítóit. Ha' már úgy sincs rajta haszon, csak ráfizetés, jó lenne még töb­bet tenni a majdani közön­ségért. Ifitanyára keresztel­ték, bár ez egyelőre „mun­kacímet”, mint végleges el­nevezést takar. Arra gondol­tak, sajátos ifjúsági intéz­ményt lehetne itt létrehozni. Videoprogramokat vetítené­nek, játékterem várná az ér­deklődőket. Előadásoknak, vi­tafórumoknak lehetne házi­gazdája a volt Kolumbia. Hogy ezt mennyire komolyan gondolják, bizonyítja az új besorolás: Rácz Tibor üzlet­vezető mellett a most jogot végző Váradi József lesz az ifjúsági, nevelési felelős. A Hanság hasonlata — Mielőtt bárki címkór­ságra gondolna — folytatta Baranyainé —, egy módszer­tani, később turisztikai célo­kat is felvállaló központról lenne szó. Ha egy fiatalnak ideje, kedve van, benézhet nyugodtan. Lesz, aki felvilá­gosítást ad a rendezvények­ről, társaságot talál, ha unat­kozik és kulturáltan kikap­csolódhat, ha értelmes véle­ménycserére vágyik. A me­gyei tanács anyagilag is tá­mogatja az ifitanya születé­sét, hiszen a KISZ megyei bizottsága és a megyei tanács alkoholellenes bizottsága, mint az elgondolás szülőaty- jai, nagy terveket tártak a félig-meddig zárt ajtók mö­gött tárgyaló szervezők elé. Azt szeretnénk, ha a fiata­lok nemcsak készen kapnák ezt az intézményt, hanem már most is a magukénak éreznék. Emlékeztetnék itt a sóstói ifjúsági park megte­remtéséért folyó lapátolásra, amelyet a mi Hanságunkhoz hasonlítanék. S itt a társa­dalmi munkát nem úgy emel­ném ki, hogy később hátrá­nya származna valakinek is, hogy nem festett, mázolt az ifitanyán. S mivel nem rek­lámíze van, hadd hívjam fel az érdeklődők figyelmét, hogy minden munkáskezet örömmel fogadnak, akik ön­szántukból szeretnék csinosí­tani a már átalakítás alatt lévő Kolumbiát. Kell festeni, mázolni, tapétázni, takaríta­ni, hiszen annál hamarabb nyithatja meg kapuit az if­júság előtt az annyira várt intézmény. S nemcsak meg­tűrt vendégei lesznek majd a diákok és a dolgozó fiata­lok az új szórakozóhelynek, hanem kizárólagos birtokosai! Anyagi vagy szellemi nyereség ? Mielőtt még valaki túlér­tékelné a szeszmentes szóra­kozóhely szerepét, érdemes emlékeztetni, hogy a megyé­ben már több helyen pró­bálkoztak valami hasonló el­képzeléssel. Ám a vendéglá­tás anyagi érdekeltsége ed­dig zátonyra futtatta a szép elgondolásokat. Most viszont nem lehet tovább a forintok gyarapításával vádolni a vendéglátót, hisz ilyen érte­lemben lemondott erről az egységről. Most már úgy tű­nik. kizárólag a fiatalok öt­letein, kezdeményezésén mú­lik, mivé lesz egy hasznos­nak ítélt elképzelés sorsa ... — Ez a kempingtalálkozó, ha többre nem, de legalább arra alkalmat ad, hogy meg­beszéljük. az ország melyik szegletében miképp véleked­nek a fiatalok a szabad idő­ről, annak úgymond kultu­rált eltöltéséről, ha egyálta­lán létezik szabad idő... — a hallgató hangulatától függ, milyen kicsengésűnek érzi Solti Antal, a Tisza Volán szegedi vállalata KlSZ-titká- rának szavait. A közelmúltban Sóstó adott otthont az országos if­júmunkás kempingtalálko­zónak. Az ország minden ré­széből érkezett fiatalok nem­csak sportversenyeken mér­kőztek, hanem éjszakába nyúló eszmecseréket folytat­tak arról, mit tehet ma egy magyar fiatal, aki a műszak után valami többet, valami jobbat, netán tartalmasabbat szeretne csinálni, mint a töb­biek? Sok mindenben véle­ménykülönbséget észleltek a vitázók, néhány közös vo­nás azonban mindenképpen akadt. A ma ifjúmunkásai abból indultak ki, amit Solti Antal elöljáróban leszöge­zett: oly kevés idő tisztessé­ges beosztásáról van szó, hogy néhol már nem is ter­veznek erre különleges el­gondolást igénylő programot. A Csongrád megyei fiatalok házuk tájáról hozták a pél­dákat: náluk mit tesznek a KISZ-esek és az azon kívül tömörülő fiúk és lányok a szabad idő szervezéséért. — Mi még keveset gondol­koztunk ezeken, ami a „fize­tett forradalmároknak" már napi kérdés — vallja be őszintén Sziics Aranka, aki a hódmezővásárhelyi kötött­árugyár alig egy éve kereső kötőipari szakmunkása. — Engem pár nappal a találko­zó előtt a KISZ-bizottságról felhívott valaki: nem aka­rok-e négy napot kiszakíta­ni a munkámból egy kem­pingtalálkozó miatt? Tulaj­donképpen nyugodtan ott­hagyhattam a szalagot, így igent mondtam. Egy év nem nagy idő a mozgalomban — magyarázza a fiatal lány —. bár régóta KISZ-tag vagyok. Azért úgy istenigazában, a munkahelyen ismerkedtem meg a széles körű KISZ- munkával. Vagy legalábbis a törekvésekkel. Akkor kezd­tem igazán figyelni, mit tesz az ifjúsági szervezet, mit sze­retnének a fiatalok. Először is annyit szajkózzák a kultu­rált szórakozást. Elmentem a diszkóba, és mit láttam? „Ve­tekedett" a kocsma szintjé­vel . .. Gyakori a verekedés, a nézeteltérést nem tudják tisztességesen elsimítani... Persze, hogy sokunknak nincs kedve legközelebb is odamenni. De ezzel együtt megalkuszunk, mert nincs más lehetőség Hódmezővá­sárhelyen. A következő ap­róság, ami lényegesen befo­lyásolja a szórakozást, alig akad mutatóban egy fiú a diszkóban, a lányok meg mégsem táncolhatnak a lá­nyokkal ! ? — A legnagyobb problémát abban látom, hogy megszűnt a közösségek összetartó ere­je — ez dr. Kónya Sándor. az Alkotó Ifjúság Egyesülés Csongrád, Békés és Bács me­gyei területi vezetőjének vé­leménye. — Régebben min­den különösebb szervezés nélkül összejöttek a fiatalok, mert az adott helyen jól érez­ték magukat. Most meg mit látunk? Mindenki fut a ma­szek dolga, a kiskert, a fusi után. Megjegvzem. bizonyos fokig ezt nem szabad elítél­ni. mert a másik oldalról vi­szont minden eszközzel ösz­tönözzük a fiatalokat, hogy a családalapítás, lakásvásár­lás idején a korábbinál most több saját erőt fektessen be. De akkor nonszensz az, hogy ugyanolyan politikai, közéle­ti aktivitást várjak el a fia­taloktól, mint amikor tálcán kínálták nekik az ingyenla­kást ... Meggyőződésem, hogy az ilyen találkozók, mint a mostani is, segítik fel­fedezni a résztvevőknek az ötleteket saját magukban, szűkebb közösségüket, azok lehetőségeit megvallatva. Én ide úgy jöttem, hogy tanu­lok, mégpedig szervezni, hisz az egyetemisták, főiskolások országos találkozójának az egyik előkészítője vagyok. Kíváncsi vagyok rá, mit le­het közel kétezer fiatalnak adni a pár nap alatt, hogy az — megkockáztatom — életre szóló élmény legyen ... A többség persze sokkal prózaibb célokkal érkezett Nyíregyházára. Gémes Ernő, a hódmezővásárhelyi KISZ- bizottság sportfelelőse a sportversenyek lebonyolítá­sára volt kíváncsi. Meggyő­ződéssel állítja, hogy — ke­reskedelmi szóval élve — a KISZ már kínálati pozíció­ban van, vagyis több a lehe­tőség a kulturált kikapcsoló­dásra. mint amennyi a való­ságos igény. Lehetne vele vi­tatkozni, mert Rácz Gyöngyi, a Csemege eladója a stran­don és a diszkón kívül nem is tud hirtelenjében más szó­rakozási alkalmat felsorolni. — Ha már a kereskedelmi hasonlatoknál tartunk — folytatja Solti Antal —, las­san egy színvonalasnak ítélt KISZ-rendezvénynél is áru­kapcsolást kell alkalmaznunk. Mire gondolok? Egy izgalmas kül- vagy belpolitikai tájé­koztatóra nem biztos, hogy bejönnének a fiatalok. De ha úgy hirdetem, hogy utána ve­télkedő. diszkó vagy videó- vetítés lesz, remélhetek telt házat is. így jöttek el sokan a csernobili eseményeket tag­laló előadásra. — Ma már technikailag is sokkal színvonalasabb pro­dukcióknak lehetnek tanúi a nézők — vélekedik Gémes Ernő. — Régebben sláger volt a számítógépes játék, a videó, ma már elérhető kö­zelségbe került és valamire­való klub már ki sem nyit ezek nélkül. De azt hiszem, mindenekelőtt azon kell el­gondolkodnunk, hogy a tech­nika — korábban csodának tartott, ma hétköznapi — esz­közei növelése mellett több időt és energiát szánjunk a közösség formálására. Biztos vagyok benne, egy ponton túl megéri . . . Solti Antal, Szűcs Aranka és Rácz Gyöngyi ^ Narkó A hosszú hajú, szakállas fia­talembert inkább néztem egy amatőr együttes tagjának — mint később kiderült, több mint tíz éve szerepel egy ön­tevékeny művészeti együttes­ben —, bár az országos mód­szertani találkozón orvosi mi­nőségében vett részt. Nem is akármilyen szakterületre ad­ta a fejét: a fővárosi Róbert Károly körúti kórházban azokat a fiatalokat próbálja meg visszavezetni a társada­lomba, akik önszántukból nyúltak a kábítószerhez és attól vártak megoldást szo­ciális vagy más problémáik­ra. — Eddig agyonhallgattuk ezt a kérdést — súlyos meg­állapítás ez a fiatal doktor­tól. — Pedig már a 60-as évek közepén tudtak egyes gyógyszerekről, amelyeket kábulatszerzésre vettek a pa­tikában. Aztán megismerték a szerves oldószerek hatását és a szipózás, már nemcsak a tizenéves fiatalok körében terjedt el, hanem alsó tago­zatos gyermekek is élvezet­tel szagolgatták a ragasztót. Most pedig újabb „ellenség" az ajtó előtt, már hazánkban is előfordul a kemény dro­gok, a heroin, kokain és tár­sai használata. Megdöbbentő adat, de igaz, mintegy 30— 40 ezerre teszik Magyaror­szágon a narkomán fiatalok számát. Akik persze nem ki­vétel nélkül rendszeres ká­bítószerezők, de már kipró­bálták ezt a fajta bódulatot és potenciálisan veszélyezte­tettek. Hogy jön a narkománia a szabad idő eltöltéséhez? Na­gyon egyszerűen magyarázta a fiatal orvos. Amíg ugyan­is a gyermek, a kamasz, az ifjú nem talál megfelelő tár­sat, vagy őt el- és befogadó közösséget, szinte teng-leng a világban. A számukra a tár­sadalmat jelentő iskola foko­zott követelményeket támaszt velük szemben, és nem tud­nak mindannyian eleget ten­ni ezeknek. Később a szociá­lis problémák halmozódása a másik csapda, amely a gyen­gébbekre leselkedik. Kiútta- lan helyzetükből a pillanat­nyi mámor repítheti ki őket, ám a drog nyújtotta élvezet mardosó kényszerrel köti azt, aki már próbálta: maradan­dó függés, dependencia ala­kul ki a kábítószer-fogyasz­tóban. Az ördögi körből saj­nos csak nagyon szomorú a kilépés, legtöbben önkezük­kel vetnek véget életüknek, vagy a kórházak amúgy is zsúfolt pszichiátriai osztályá­ra kerülnek. Vagy esetleg ke­csegtet egy másik megoldás. — Több kísérletet végez­tünk a narkomán fiatalok gyógyításával. Az első, 17 fős csoport kezelése kudarcba fulladt. 1985-ben Gárdonyban munkaterápiás kezeléssel pró­báltuk befolyásolni a bete­gek magatartását, szokásait. S most zajlik a legtöbb ered­ményt sejtető kísérlet, szin­tén Gárdonyban, de most há­rom családot — amelyeknek narkós ifjú tagjai vannak — gyógyítunk. Hisz az a ta­pasztalat, hogy nemcsak a fiatallal van baj. aki a ká­bítószertől remél megoldást, hanem az egész család élet­vitelében van orvost sürgető probléma. Manapság sokféle törek­vésnek lehetünk tanúi, ame­lyek a fiatalok kulturált sza­bad idő eltöltését szeretnék megoldani. A KISZ, a taná­csok, a szakszervezet ifjúsá­gi tagozatai, a művelődési in­tézmények, hogy csak párat említsünk. De jelen vannak a maguk eszközeivel az egész­ségügyi felvilágosítók, az or­vosok, hogy felhívják a fi­gyelmet a visszafordítható folyamatokra, összehangolt, társadalmi méretű progra­mok kialakításáról van szó, mert az agyonhallgatott de­viáns magatartás még jelen van és pusztít, hiába nem beszélünk róla. A káros szen­vedélyek elleni küzdelem fel­sorakozott a nagy társadalmi programok közé. Meg kell ta­lálni az utat az egyénhez, hogy mindig legyen valaki a veszélyeztetett ifjú mellett, aki visszahozza a lejtőről... Tóth Kornélia Sok bába helyett — patrónus KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents