Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-17 / 167. szám
1986. július 17. 3 Kelet-Magyarország Kis táblákról is tisztes haszon Erdei Béla kint áll az udvaron, az eget kémleli. Ott fenn nagy fekete fellegek úsznak, lóg az eső lába. Hát ma se lesz aratás — nyugtázza a nyír- csaholyi termelőszövetkezet elnöke, s visszaballag az irodába. 'Nyílhúzással eldöntötték Az elnök egyik szeme sír, a másik meg nevet. Sír, mert félbe kellett hagyni az aratást, s nevet, mert nagyon vágyta már a határ a vizet. De hát ilyenek az égiek. Amit egyik kezükkel elvesznek, visszaadják azt a másikkal. Határjárás Aratási riportra készült e sorok írója is, egyszerű határjárás lett belőle. Egyszerű? Míg a mezőkön bolyongott, bepillanthatott egy parányi, de annál jobban prosperáló szövetkezet életébe. A Mátészalka melletti település szövetkezete kétezer-négyszáz hektáron gazdálkodik, alig tíz aranykoronás földeken. S az elmúlt évekhez hasonlóan nyereségük tavaly is meghaladta a tízmillió forintot! Pedig itt nincs ipari főágazat, nem rendelkeznek fővárosi „rohambrigádokkal”, nem kereskednek a kurrens cikkekkel. Van viszont homok, akác- erdő, s a dombok aljában rengeteg égres. A nagy változások, természetátalakítások korában jólesik végignézni e tájon: jórészt még érintetlen, ide még nem tört be a melioráció. — Jó ideig nem is igen fog — jegyzi meg az elnök, aki közgazdász, s nagyon józanul gondolkodik. — Ugyanis- az itteni melioráció költségei beláthatatlanul hosszú idő múltán térülnének meg. Ha megtérülnének... S csak azért, hogy legyalult tábláink, folyónyi csatornáink legyenek, dobjuk ki a milliók tucatjait...? Ennél már sokkal célszerűbb alkalmazkodni a természeti adottságokhoz. Számba venni a helyi lehetőségeket, s aképp szervezni a szövetkezet tevékenységét. Már kint a határban Szálka felé bukdácsol velünk az autó, mikor szemben hirtelen feltűnik egy pótkocsis ze- tor. — Ez meg mit bóklászik így üresen — néz az elnök a főmérnökre. — Szálkára vitte be a tegnapelőtt learatott terményt, s úgy szólt az utasítás, hogy ejtse útba az itteni táblát... ne kerüljön fel a falunak — magyarázza Tárkányi Mihály. — Hisz reggel még úgy volt, hogy aratunk. ígéretes termés Csendesen szemerkél az eső. Az elnök és a főmező- i gazdász egy nagy tábla búza- | mező közepén áll, kalászokat gyűjtenek. Kóstolgatják a szemeket. Ropogtatnák inkább, de-puha az, mint a kenyérbél. A házigazdák figyelmeztetnek: úgy nézzek erre a táblára, hogy a legnagyobb talán a szövetkezetben. Már amit nem szabdal vízfolyás, erdőfolt, meredek homokdomb. Középkorú, huszonöt évesnek látszó gyümölcsös következik, szépnek ígérkezik a termés. Hiába. Ezeknek a fáknak megszámlál- tattak a napjai. Néhány évvel ezelőtt még százhatvan hektáros gyümölcsössel rendelkezett a termelőszövetkezet, ma hatvan hektárral. Ám az imént látott fákat is hamarosan kihúzzák. — Idegen munkaerőre alapozva nem lehet eredményes gyümölcstermesztést folytatni — mondja Tárkányi Mihály. — Sajnos, nálunk nagyon kevés a munkaerő, rpindössze kétszáz aktív tag- pú rendelkezünk. Hiába gyönyörű az alma a fán, mire a ládákba kerül...! Negyven hektárt viszont megtartunk, de azon legalább tisztes hasznunk lesz. Orsrágos győztesek Az iménti búzatábla valóban nagynak bizonyult. Volt vagy húszhektáros. Ám a többi... öt-hat, vagy talán még annál is kisebb foltokban hajladoznak a kalászok. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a kombájnosok. Amúgy olyan közepesnek mutatja magát a termés. Sajnos, a két évvel ezelőtti eredményeiket nem tudják megismételni, amikor csak rozsból harminchat mázsás termésátlagot értek el. A kukoricájuk azonban gyönyörű. Félkarnyi csövek hegyesednek már a szárakon, s a víz miatt későn vetett sorok is majd derékig érnek. Rangsorolni ugyan butaság, de az embernek az az érzése, hogy itt bizony a búzánál, rozsnál jobban respektálják a kukoricát. S mintha érezné is ezt a tengeri... — A hetvenes évek derekán az akkori vezetés fő profilként a tömegtakarmányra alapozott szarvasmarha-tenyésztést próbálta meghonosítani — mondja az elnök. — Teljes sikerrel. Nyereségünk döntő hányadát ma is az állattenyésztési ágazat adja, magyar tarka állományunkkal az országos tejtermelési versenyben tavaly például országos elsők lettünk. PerHogy elkerülje a dohányt a peronoszpóra. (A szerző felv.) Még nedves a búzaszem. sze ehhez megfelelő takarmánybázist kell biztosítanunk. Ahogy elnézem a kukorica- és a vörösheretáblá- inkat... szóval nincs mitől félnünk a télen. Az eső közben elállt, nyújtóznak a nyurga akácok. Az egyik völgyhaj latban a háztáji dohányt permetezi egy traktor, odébb valami építkezéshez homokot rakodnak. Bent a gépműhelyben, meg türelmetlenül toporognak a kombájnosok, folytatnák a félbehagyott aratást. Nyílhúzással már azt is eldöntötték, kire melyik gabonatábla vár. A búza harmadával már aszerint végeztek. Balogh Géza T Jártam, amíg a feleségem egév szén közel ért az ajtóhoz ét amikor a kezét a kilincsre tette, gyorsan felemeltem a telefon- kagylót. z — Én igazán nem tudom, igazgatóhelyettes elvtárs — mondtam kedvetlenül —, még ha egy másik nap lenne, de ma péntek van és már van programunk ... A kezemmel letakartam a kagylót és odasúgtam a feleségemnek: — Az igazgatóhelyettes. Már megint kitalált valamit. — Visszafordultam a telefonhoz. — Hát igen, igen. De nem mehetne So- pokles? ö is tud németül, még jobban mint én. Vagy úgy! Szolgálati útra ment Prágába ... Értem ... Na és mi van Klabzu- bával? Beteg? Igen, értem. Hát mit temajd megmondom a feleségemnek ... Igen, átadom. Persze viszontlátásra. Letettem a kagylót és a feleségemhez fordultam. — Azt mondta, üdvözöl téged. És bocsánatot kér, mert elrontja a víkendünket. — Mi történt? — kérdezte a feleségem, miközben a televízió képernyőjét nézte. — Hogy mi történt ... mondtam idegesen. — Hát megjöttek azok a németek és nincs aki fogtelevíziót. — Mit készítsek? — Mit tudom én... Csak vasárnap este jövünk vissza. Azt nem tudom, miért mindig én ... — Két ing elég lesz? — szakított félbe. — Elég. De a nyakkendőt se felejtsd el, kérlek. És a pizsamát természetesen... — És tulajdonképpen hová mentek? — kérdezte. — Hát hová mennénk? A gyönyörű vállalati üdülőnkbe! 'Mint mindig, természetesen ... Behúzta a zárat az utazótáskámon és ka- céran mondta: — Remélem gondolsz rám. — Természetesen, szerelmem — válaszoltam. — Mint mindig, természetesen — tette hozzá. — Hát persze — mosolyogtam rá. — Mint mindig. Búcsúzóul szájon csókoltam és kimentem a folyosóra. M egvárta, amíg odaértem a liftajtóhoz, és amikor felemeltem a kezem, hogy megnyomjam a hívógom- got, megszólalt: — Elfelejtettem mondani neked: már második napja rossz a telefonunk ... Szigorú? Megértő? Elséző? Törődő? Becsapnánk magunkat Jó emberek egy gyárban Nagyon sokféle jó ember van, helytől és időtől függetlenül. Más dolog, hogy kit tartunk jó embernek 1986- ban, adott esetben egy üzemben. Jó ember a portás szerint, aki nem lop, aki nem késik, esetleg aki köszön. A gyárvezető szerint jó ember, aki nem lop, esetleg nem köszön, de becsületesen dolgozik. A gépkocsivezető szerint jó az, aki nem számol utána a menetlevél kilométereinek, a rossz dolgozó szerint, aki rá se hederit arra, hogy ö rosszul dolgozik. Ki a jó ember 1986 nyarán az ISG mátészalkai gyárában? Ha szigorú a főnök Kovács Sándorné, a gyár munkásellátási csoportvezetője kísérőm a gyárban: — Jó ember az, akivel nincs baj. Aki őszinte, aki ha valami gondja van elmondja. A jó főnök? Az emberek élete bonyolult, nemegyszer /nehéz. Hibázhatunk és ezt a jó főnöknek, de a jó beosztottnak is meg kell értenie. Itt egymásról nem tudhatjuk, hogy milyen a másik otthon. Ez munkahely és a munkahelyi magatartást keli, vagy lehet minősítenünk. Kötél Zoltán, műhelydiszpécser, az üzem KlSZ-bizott- ságának titkára: — Meglehetősen nehéz időket élünk. Változnak az elvárások és amit tegnap lehetett, az most mór-már lehetetlen. Nagyon sokszor keménynek kell lenni. Vezetőknek és középvezetőknek is. Rövid távon ez gyakran nem népszerű. Megindul valami mögött a pusmogás, váddá fogalmazódik a szükséges keménység is. Különös módon viszont általában a keményebb kezű vezetők mellett alakul ki jó kollektíva, olyan, amelynek a tagjai tudnak, és talán szeretnek is dolgozni. Elég egy rossz mozdulat — A jóság szigorúság? — Üzemen, gyáron belül a szükséges fegyelem... Orosz Antalné, betanított esztergályos nem szívesen állította le a gépet. Tizenegy éve dolgozik a gyárban. Műszak végén tíz-, hét- és négyéves gyermeke várja otthon: — Volt már főnököm több is. A jó ember megértő. Egyszer a gyerekem torka fáj, egyszer a nagy hoz rosszabb jegyet az iskolából. Ez csak példa, mert nincs baj vele, de senki nem dobhatja el az otthoni gondjait a gyárkapuban. Ezért kelj a megértés. Előfordulhat, hogy el kell intézni valamit, és azt nem minden főnök szereti.. . — És fizetéskor? Mit mondanak a megértő főnökre, aki mindenkit elenged, mindenkinek megbocsát? — Miért? — Mert akkor két-három- száz forinttal kevesebb van a borítékban. — Akkor szidjuk, persze, hogy szidjuk. Nem is lehet azt igazán tudni, hogy mi a jó... . Nagy László maros, szakmunkás, 1970 óta dolgozik a gyárban: — Itt nagyon meg kell dolgozni a pénzért. Ha megnézi a gépeket, láthatja: egy rossz mozdulat és kész a csonkulásos baleset, de lehet halálos is. Ebben a világban szigorúság nélkül élni nem is lehet. Amit jóságnak mondanak, az engedékenység, olyan, mintha nem törődnék a másikkal. A gyárban élő emberek tudják, tudniuk kell, hogy abból élünk, amit itt dolgozunk. Nekem, a szakmunkásnak egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülöttem a gyár, hogy milyenek a főnökök, a főnökeim. Ettől függően tudom megkeresni a nagyobb vagy kisebb pénzemet. Az igaz, hogy a kollektív örömökre, a közösségi életre egyre kevesebb időnk marad. Nekem a 7000 forintomért, vagy valamivel többért 168 órát kell dolgoznom. A munka minősít jónak, vagy rossznak. Az persze benne van, hogy segítünk egymásnak, ha kell... Megbeszélték Az értékesítési csoport szobájában várok Való Tiborra, a gyár gazdasági igazgatóhelyettesére. Mondják az ott dolgozó asszonyok, hogy a jó ember megértő, törődő, humánus, és engedékeny. Aztán kiderül róluk, hogy amikor arról van szó, akkor dolgoznak szombat-vasárnap is. Azt már Való Tibor mondja el, nagyon jó ez a csoport, mert a minap is úgy „ösz- szeszidták”, hogy alig állt a lábán. A dologban az a jó, hogy az asszonyoknak volt igaza. Az a jó, hogy ezt meg is beszélték. Aztán a gazdasági igazgatóhelyettes egy történetet mesélt. — A jóságról és a szigorúságról? Volt nekem egy nagyszerű, de hírhedten szigorú igazgatóm, Koroknay Ambrus bácsi. Érdekes módon mindenki szerette, tisztelte, becsülte. Jó ember volt. Ma ebben a szigorú világban nagyszerű igazgató lenne. A félévi eredményeink nagyon jók voltak, elsősorban azért, mert eldöntöttük, hogy aki el akar menni, vagy aki nem tűri a fegyelmet, azt elengedjük, annak felmondunk. Ostoba és hamis jóság lenne megbocsátani egy sokadszor- ra is italosán érkezett dolgozónak azért, mert ígérgeti, hogy megjavul. A többieket és magunkat csapnánk be vele. Ki a jó ember? összeadok és kivonok mondatokat. Egyféle eredmény marad: jó ember az, aki a maga közösségében, a maga munkájából jól akar élni. Emberül. Bartha Gábor Tejipar: Jobb minőséget várnak A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat nyíregyházi üzeme naponlba átlagosan 174 ezer, a mátészalkai pedig 240 ezer liter tejet vásárol fel. A nyíregyházi üzembe e nélkülözhetetlen italt 12 autóval hordják. Az idén a tavalyi év első feléhez viszonyítva a felvásárolt tej várhatóan egy százalékkal lesz több. A mérleget most készítik. Van elegendő tej. A gazdaságok zöme teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségeit, sőt azt az állami gazdaságok többsége túl is teljesíti. A körzetben felvásárolt tej minősége hasonló a tavalyihoz, elfogadható, de lehetne jobb is. A felkínált tejnek csaknem felét a kistermelők fejték. A tejipari vállalat a gazdaságokkal vemhesüsző-beáll.ítási (kihelyezési) szerződéseket kötött. Ez a tejkínálaton is éreztette kedvező hatását. A vállalat várhatóan a jövőben is folytatja a vem- hesüsző-kiihelyezési akcióját. Az idén a tejipar fejőgépekkel segítette a kistermelők munkáját; az első fél évben 100 dán gyártmányú fejőgépet adott a kistermelők nek. lalkozzék velük. De hiszen tudod. — Tudom — sóhajtotta és kikapcsolta a gyünk... Szóval vasárnap este jönnénk vissza. Hát jó, igazgatóhelyettes elvtárs, Stefan Bittmann: A telefon
