Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-16 / 166. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. július 16. Kiállítás minden mennyiségben A legjobbak is jönnek Végtére akár elégedettek is lehetünk: a megyeszékhelyen évente harminc kiállítást szervez a Váci Mihály Művelődési Központ. Ha emellé odatesszük a múzeum és a Ben- czúr-terem tárlatait, azt is mondhatnék: minden hétre egy tárlat. Mert jelen esetben a képzőművészeti, illetve az iparművészeti kiállításokat vettük számba. Ezek mellé sorakoznak a bútor-, kemping-, természetrajzi, kisállattenyésztői, építőanyag-bemutatók, amelyek szintén fontosak, látványosak, bár nem szorosan a művelődés szféráiba tartoznak. Mindezt kiegészíti egy-egy gyár termékbemutatója, egy-egy megyében lévő település kiállítása. Bátran fogalmazhatunk tehát úgy: nincsen egy nap se valamilyen kiállítás nélkül. A művelődési központnak van egy kiállítóterme a Lenin téren, egy a központ épületében, de alkalomszerűen igénybe lehet venni a szabadidős teret, vagy a városi tanács tulajdonában lévő sóstói csarnokot is. Ezek a fő színterek, természetesen a múzeum kiállítótermével együtt. Egyre jobban érezhető azonban, hogy mindez talán nem a legjobb megoldás, sürgető lenne egy olyan galéria kialakítása, ahol az állandó kiállítások mellett az- időszakosak is helyet kaphatnának. Sok szó esik mostanában a volt Bencs- villa hasznosításáról, ami szinte kínálja azt a megoldást. A helyről érdemes részletesen szólni, hiszen egy-egy tárlat méltó miliője művészcsábító is lehet. Az intim környezet, a csak kiállítást szolgáló tér ugyanakkor rendezőnek, kiállítónak, de főleg a nézőnek kínál jó feltételeket. Jelenleg az a helyzet, hogy a művelődési ház szakembere — valóban az! — minden év Szeptemberére készíti el a következő évad tervét. Ez jó is, meg nem is. Jó, mert lehet fix pontokat beépíteni, neves művészekkel előre tárgyalni, az idegenforgalomnak, a közönségnek néhány vonzó lehetőséget ajánlani. A hátránya, hogy az időközben jelentkező lehetőség talán éppen a fix pontok miatt marad el. A kiállítások nem ötletszerűen érkeznek, illetve rendeződnek. Régi elv, hogy néhány országos esemény prioritást élvez. Ilyen a karikatúra-btennálé, az országos nép- művészeti kiállítás, két-három helyi alkotó bemutatkozása, egy-két helyi amatőr tárlata, az elszármazott művészek kiállítása. Az őszi, illetve a téli tárlatok, az éremművész- telep anyagának bemutatása, a testvérterületi művészek anyaga szintén a visszatérő programok közé számít. Természetes, hogy a képzőművészek mellett a fotósok, az iparművészek is. teret kapnak. , A nyíregyházi kiállítások vonzóak a művészek számára is. Nem véletlen, hogy a fotóklubok országos szalonját is itt rendezik, de ide kértek helyet a természetbarát és turista fotósok is. Nyíregyházán állt meg először alkotásaival a finn mobilművész is, és országos hírű alkotók jelentkezése sem ritka. A kiállításokat tehát valóban szervezni és-rendezni kell. A közönség igényei mellett a látáskultúra fejlesztése is a szempontok között szerepel. így a hagyományos, a klasszikus alkotók mellett a legmodernebb, néha a megdöbbentő alkotásokkal jelentkezők is helyet kapnak, joggal. Sokféle igényt kell szolgálni, vállalva esetenként a kritikát, netán a felháborodást is. A tárgyalásoknál nemcsak egy-egy művész' neve a lényeg, hanem az is, hogy a nyíregyházi tárlatnéző kapjon kitekintést minden irányzat, törekvés felé. A vendégkönyvek arról tanúskodnak, hogy mindennek van tábora és ellentábora, ami jó, bizonyítja a különböző korosztályok érdeklődését. A kiállítások látogatottságával nincs minden rendben. Hétszáz és ezernégyszáz között mozog egy-egy tárlat látogatóinak a száma. Mondani sem kell, a legnépszerűbb a karika- túra-biennálé, a népművészeti kiállítás és általában a hagyományos művészetet képviselők bemutatkozása. Elképesztő, de tény, hogy a Nyíregyháza lakótelepein élők egyszerűen nem kapnak információt se kiállításról, se hangversenyről. Érdemes ezen gondolkodni, hiszen nemrégen a zenészek, most a képzőművészeti kiállítást szervezők panaszkodnak a gyenge látogatottságra, a rossz hírverésre. Sokakban felmerül: vajon mi a mérce, mi kell ahhoz, hogy valaki falat, vagy teret kapjon alkotásai számára: Az elsőjgaranciá az, hogy a képzőművészeti lektorátus — a városi és megyei szervek előterjesztése alapján — megvizsgálja és engedélyezi a tervezett kiállításokat. így szinte bizonyos, hogy zsűrizett, megfelelő művek kerülnek a közönség elé. (Igaz, becsúszik olyan is, mint a Debreceni Műhely tárlata, ami kizárólag üzleti vállalkozás, lényegében egy gmk bemutatkozása.) Emellett a kiállítást szervező megyei szakember, a művészek bevonásával dönthet olyan kiállításokról is, melyek a tervben nem szerepeltek, de érettek arra, hogy nyilvánosságot kapjanak. Az is tény, előfordul, hogy váratlan, de valami okból fontos művek is helyet kapnak, szerencsére ezek színvonala többnyire megfelelő. Ha most ízelítőül felsorolunk néhányat a még az idén sorra kerülő kiállítás közül, látható, hogy ugyancsak körültekintő választással állunk szemben. Láthatjuk majd Mi- zser Pál képeit, közönség elé kerülnek Polgár Ildikó kerámiái, Vigh Tamás szobrai, Jovián György képei. Remélhetően egy, a korábbinál jobb őszi tárlat is élményeink közé sorolódik. Az előrelátó tervezés ugyanakkor rendszeresen számít arra, hogy egy- egy terület jelentős anyagait is Nyíregyházára hozza. így a miskolci és békéscsabai alkalmazott grafikai anyagot, a szombathelyi textilbiennálé legjobb műveit. Kevesen gondolnak arra, hogy a kiállításnak súlyos anyagi vonzatai is vannak. A művészt meg kell keresni, meg kell nyerni. Az anyagát el kell szállítani a városba, a kiállítást rendezik, szükségeltetik katalógus, esetenként külön biztosítást kell kötni, meg kell szervezni az őrzést, az anyagot vissza kell szállítani. Eddig semmi gond nem volt, a város és a megye nagyvonalúan gondoskodott arról, hogy a valódi érték ilyen pk miatt ne maradjon távol a megyeszékhelytől. Ehhez jöhet még a kiállítást megnyitó tiszteletdíja s egyéb költsége. Ez sem mellékes, hiszen egy-egy tárlatot már az is márkáz, ki nyitja meg, nem véletlen, hogy elsősorban művészettörténészt, művészeti lap fő- szerkesztőjét igyekeznek megnyerni. Sajnos a helyi alkotókkal sem könnyű. Gyakori eset, hogy már látott alkotások köszönnek Vissza a falakról, márpedig a'közönség joggal vár újat, frisset. Ehhez bizonyára hozzájárni, hogy Szabolcs-Szatmárban viszonylag kevés a márkás alkotó, a legtöbben „másodállásban” művészek, a kenyér- kereset tölti ki fő idejüket. Ezen a helyen kell szólnunk a gyárakban, üzemekben rendezett kiállításokról, melyek kiesnek a művelődés hatósugarából. Itt az üzemi közművelő döntése a mértékadó, ami a legtöbb esetben jó. Ha már az elején említettem a másféle kiállításokat, ezekről is érdemes szólni. A különböző kereskedelmi jellegű bemutatók is mind többször jelennek meg művelődési intézményekben. Ezek a kiállítások lehetnek szépek, érdekesek, de végre megnyugtatóan rendezni kellene, hol a helyük. Érdekes módon ezek látogatottsága jóval nagyobb, mint a képzőművészeti tárlatoké. Ez némi kritika a kiállítókról, olykor a közönségről, amely nehezen veszi a fáradságot, hogy igényes bemutatókra járjon. Mindenképpen elgondolkodtató kérdés: nem lehetne-e szaporítani a szabadtéri szobortárlatokat, nem lenne-e érdemes akár nagyobb kockázatot vállalva is az embereket felbolydító műveket is a közönség elé vinni. A jó ízlés határán belül az avantgárd is helyet követel, s talán éppen a „mert beszélnek” róla, kedvet teremthet a mai törzsközönség mellett mások megmozgatására. Bürget Lajos A legfiatalabbak lakónegyede Örökösföld A valamikori Oncsa-sor (az 1940-ben alapított Országos Nép- és Családvédelmi Alap rövidítése, amely szegényeknek juttatott lakást), a mostani Család utca keleti részén a város negyedik és egyben utolsó tömbös lakónegyede 1983 februárjában fogadta az első beköltözőket. Nyíregyháza eme, Bujtos- tól keletre fekvő városrésze a térképeken Örökösföld második szakaszaként szerepel. Nevének története a város történetének szerves része. E földeket örökre megváltotta a az idetelepült nyíregyházi lakosság. 1819 család Százharminckét év elteltével a telepesek örökségét a fiatalok vették át. Joggal nevezhetjük a 25—35 évesek lakónegyedének örökösföldet. Utóbbi kijelentéshez szükségtelen mindenféle statisztikai kimutatás. Elég néhány napos délelőttön körüljárni a házakat, ahol rengeteg kismama, tolja a babakocsikat, míg estefelé a grundokon se szeri, se száma az apróságoknak, akikre huszonéves szüleik vigyáznak. A fiatalok lakásvásárlásának magyarázata: viszonylag olcsón és könnyen hozzá lehet jutni. Ezzel a lehetőséggel egyébként nemcsak ez a korosztály, hanem néhány idősebb házaspár is élt. A több ütemben épülő lakónegyed első részében, ez év júliusáig 1819 család kapta meg a lakáskulcsot, közülük sokan először léphettek saját otthonukba. Mégis, ha egy látogató érkezik a város felől, először a házkolosszusok (11 tíz-, 13 négyemeletes) előtti betonplaccot látja, amelyet eredetileg parkolónak szántak a tervezők. „Park and ride”, parkolj és gyalogolj. Az angol képlet az átadás pillanatától magyarosra módosult. Legszívesebben mindenki a konyhájában tartaná éjszaka gépkocsiját, s mivel ez kivitelezhetetlen, így a házak között, mellett, a közlekedő utak mindkét oldalán parkolnak az autók a Behajtani tilos tábla ellenére. (A tilalom érvényesítését — reméljük — az illetékesek nem kötik egy komoly balesethez, amely egyelőre még nem következett be.) Közben a tervezők is módosítottak az eredeti elképzelésükön, megkezdték a garázssorok építését, míg a következő ütemben a négyemeletes házak alatt 190 garázs épül. Ingázás a Jósába A most kamaszkorba lépett Jósaváros tíz évvel ezelőtt hasonló gondokkal küszködött, mint most Örökösföld. Ugyanúgy kevés hely, volt a bölcsődében, az óvodában, az iskolában. Majd amikor levonult a gyerekhullám, csökkentek a gondok. Hasonló a helyzet ebben a lakónegyedben is: igaz, ma a bölcsődei gondok nem olyan égetőek, viszont az 1984 novemberében átadott 200 fős óvoda már az első naptól kezdve 300 gyereket fogad. Ez is kevés, így szeptembertől — más nagyvároshoz hasonlóan — 120 gyereket busszal utaztatnak Jósavárosba, ahol kulturált környezet várja őket, ezzel is csökkentik a szülők gondjait. Egyébként jövőre 200 fős óvoda épül a túlzsúfoltság enyhítésére. Az iskola szeptembertől már csúcsműszakkal kezdi a tanévet, várhatóan még 5—6 évig bőven 30-on felüliek lesznek az osztálylétszámok. A megoldás hasonló az óvodásokéhoz, a gyerekek átirányítása a másik lakónegyed iskoláiba. A lakónegyed mellett épül az egészségügyi szakközépiskola, amely a megye egyik legszebb oktatási intézményeként 1987 szeptemberében nyitja meg kapuit. Ha már a jövőről beszéltünk, nézzük, mi fog megvalósulni 1990-ig. A lakások száma 1560-nal nő, épülnek tíz- és négyemeletesek, valamint földszintes családi házak. Az iskola előtti téren pedig földszintes orvosi rendelő várja a betegeket jövő év közepétől. A lakónegyed centruma a Fazekas János tér (Nyíregyháza első polgármestere volt a fel- szabadulás után, nevét emléktábla hirdeti), egyelőre a tervezett sétálóutcán az autók közlekednek. Gondot jelent a lakónegyed terjeszkedése a Titel utca miatt, tervbe van véve felszámolása. Henő üzlet a magánbolt Végre van ABC — lelkendeztek tavasszal az örökösföldiek. Tegyük hozzá, jogosan, a Zöldért kezelésében levő Család Áruház nyitókészlete a város többi részéről is csábította a vevőket. Azóta alábbhagyott a lendület, de tudjuk, nem könnyű az elvárásokat teljesíteni. Erre egy példa: az első napokban rengeteg féle húskészítmény romlott rá a Kép a sóstói nemzetközi alkotótelep idei kiállításáról Az alakuló újváros, az Örökösföld boltra, mert a pult másik oldalán csak 3—4 féle szalámira volt igény. A bolt visszafogta a kínálatot, most pedig a vevők hiányolják a tavaszi árubőséget. Az viszont már kevésbé érthető, hogy miért olyan kicsi a zöldség-gyümölcs standja az ABC-nek, mikor ez az üzemeltető cégére. (Talán megijedtek a közelben levő maszek konkurrenciától?) Az áruház tőszomszédságában még várat magára az étterem és a presszó megnyitása, bár a műszaki átadás egy időben volt az ABC-vel. Nem töprengtek ennyit a nyitáson a maszekok, akik portékájukkal színesítik a kínálatot. A külső szemlélőnek menő üzlet a presszó, a fagyis, a zöldséges, a többiek — illatszeres, ajándékboltos, trafikos, javszeres — sem panaszkodhat, rhíg a baromfi- és a könyvesbolt befuccsolt. Két állami — háztartási gépe, ruha — bolt megnyitásával, az előbb felsoroltakkal együtt — javult az alapellátás. Egyes szolgáltatásokért — Patyolat, hírlap — azonban be kell utazni a központba. A lakónegyed egyetlen nyilvános telefonfülkéje vagy üzemelt, vagy nem. A posta szakemberei nemrég kezdték meg Örökösföld bekapcsolását a telefonközpontba, legelőször a közintézmények és a boltok kapnak készüléket. Szomszédban a Bujtos... Az első időkben sokan panaszkodtak a közlekedésre, hiányolták a város különböző pontjait a lakónegyeddel összekötő buszjáratokat, majd amikor beindultak ezek a járatok, akkor a menetrend került a középpontba. A Volán pozitívan reagált a kérésekre, sűrítette az 5, 5/A, 6, 11, 23, 24-es jelű járatokat, házi statisztikájuk szerint ez megfelel mind az iskolásoknak, mind a felnőtteknek. Érdekes módon a panaszok nem szűntek meg, de ezek az előbb említett lakó- negyedi problémák helyett egyedi sérelmeket jeleztek. (Például: lekéste a vonatot, jó lenne, ha a busz legközelebb 10 perccel hamarabb indulna ... stb.) Kevés a zöld, sok a törmelék Alvóváros, a város hálószobája — egyelőre ez illik Örökösföldre. Ami mindenképpen változást hozhat, mozgalmasabbá teheti az itt lakók életét, a lakónegyed tőszomszédságában megépülő több célú szabadidőközpont, amely programjaival felrázhatja a szunnyadó fiatalokat. Ilyen lehetőségek közé soroljuk az úttörőház szünidei gyermekprogramjait minden héten, szerdán. Egyelőre még kihasználatlan a 12 ezer kötetes fiók- könyvtár, amely az iskolában délutánonként háromtól hétig várja az olvasókat. Eddig a beiratkozott 120 felnőtt igazolta, hogy kevesen ismerik és még kevesebben élnek ezzel a lehetőséggel. Ha most körüljárjuk a lakónegyedet, mindenfelé homokbuckák, esőben sártenger, száraz időben homokvihar fogad. Néhol körülkerített, gondozott oázis, máshol ledobált mászókák, amelyek valaha egy játszótér alapjait képezték. Kevés a zöldterület, de mint az ott lakók mondják, hiába kezdtek el füvesíteni, .ha az újabb közművesítés! munkák és az' otthagyott törmelékek miatt ez lehetetlen. Várják az építkezések befejezését, amikor együttes erővel otthonosabbá tehetik környezetüket. Máthé Csaba
