Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

1986. július 14.

Kelet-Magyarország

Az olvasó kérdez

Angyal Sándor fiszerkeszti- helyettes válaszol

— Harminckét család nevében kérdezi K. A., mikor intézkedik az ingatlankezelő vállalat, hogy a nyíregyházi Bessenyei tér 7/B alatt ne legyen víz a pincében? Mint állítja: mióta beszerelték a vezetékes gázt, csaknem 30 centiméteres víz boritja a pincét és feljön a szennyvíz is.

— Gyorsított eljárással megvizsgáljuk a bejelentést — válaszolta Tóth Tibor, az IKSZV főmérnöke — és azonnal intézkednek a hiba megszüntetéséről, egy héten belül írásban vagy lapunk hasábjain válaszolnak a bejelentőnek.

— Léteznék, hogy a kis Esze- nyi Dénesért egy vagyont, állítólag több mint másfél milliót ígér a Rába ETO, hogy átigazolhassa? — kérdezi Tóth F. a B-középből.

— Legendárium ez, hiszen a magyar ifjúsági válogatott Eszenyi Dénes eszmei értéke 600 ezer forint, a tárgyalás pénzösszege is ennyi. Tény viszont, hogy Eszenyi Dénes nyilatkozott klubunknak: marad és mi is azt szeretnénk, ha Nyíregyházán válna NB I-es labdarúgóvá — válaszolta Papp László, az NYVSSC labdarúgó-szakosztályának vezetője.

(Ezért olvastam meglepetéssel a Vasárnapi Hírekben Gellei Imre, a Rába ETO vezető edzőjének nyilatkozatát:

......és Eszenyi is hozzánk

tart.)

— Felháborító, hogy Sóstón, az üdülőövezetben sertéseket és különböző háziállatokat tartanak, bűzlik a környék — kesergett Kovács A. olvasónk, sürgetvén, hogy vessenek véget ennek az áldatlan állapotnak.

— Amint Balatoni József- nétól, a városi tanács mező- gazdasági csoport főelőadójától megtudtuk: az 1982. évi

3. sz. tanácsrendelet tiltja az üdülőövezetben az állattartást. Ha ilyen esetről szereznek tudomást, bírságolnak is. Viszont Sóstó és Sóstóhegy más elbírálás alá esik. Így például a Kemecsei út egyik oldala Sóstóhoz tartozik, ott tilos, a másik oldala viszont Sóstóhegy része, ahol viszont nem tiltja a rendelet az állatok jelenlétét.

(Megjegyzésem: ilyen esetben — tehát üdülőkhöz közel — ne egy kevesút döntsön!)

— Várható-e a jövőben, hogy a végleg leadott tanácsi lakások után a használatba vételi díjnak nem a háromszorosát, hanem a négy-, ötszörösét fizetik vissza? — érdeklődik Papp Jenő nyíregyházi lakos.

— Jó hírem van, hiszen már nemcsak várható, ha- nem érvényben is van július 1-től a Nyíregyházi Városi Tanács rendelete, amely szerint a két és fél szobás leadott lakásért ötszörös, a 3, illetve több szobás lakásért négyszeres díjat fizetnek vissza — újságolja dr. Kovács Mihály, a városi tanács vb igazgatási osztályvezetője. Egyetlen megkötés: több, mint öt éve legyen bérlő az illető, mert ennél rövidebb idejű bérlés esetén továbbra is a háromszoros díj jár.

— Miért áll a kisvonat 20 percig Herminatanyán? Bár Domb- rád felől várja a vonat csatlakozását, de soha nincs átszálló — sérelmezi Kovács János paszabi lakos.

— Herminatanyára ez a vonat 21 óra 9 perckor érkezik menetrend szerint, be kell várnia a Dombrádról 21 óra 26 perckor befutó kisvonatot. Ez az utolsó vonat Balsára, s amennyiben nem várakozna, aznap nem jutna el az utas, még ha kevés is — Dombrád irányából Balsa felé.

— Miért nem lehet a boltokban

ecetet kapni éppen a befőzések idején? Aztán tovább: záróra

előtt miért nem értékelik le a löttyedt árut? — kérdezi Sz. I.-né.

— Nem tudom mennyit akar befőzni az olvasó, de több hektoliter ecettel szolgálhatunk, ez soha sem volt hiánycikk. Celofánból pedig plusz 3 ezer csomagot szereztünk Debrecenből — mondja Rudik Jánosné, az élelmiszer - kisker. vállalat osztályvezetője. — Záróra előtt minden bolt maga dönti el, hogy a paprikát, a paradicsomot, de még a kenyeret és a tejet is csökkentett áron adja-e. A mi ABC-áruházainkban ez közismert, például a tejet ilyenkor hat forintért adják.

(Megjegyzésem: így legyen mindenütt.)

— Egy hónapja vége a tanévnek, s nem tudok elhelyezkedni dolgozni — panaszolta Dari Tivadar, a nyíregyházi Kossuth Gimnázium tanulója.

— Nagy Emil, a munkaerő-szolgálati iroda csoport- vezetője: — Sokfelé elhelyezkedhetne, például a bútoripari szövetkezetben a szállításnál, a FEFAG műszaki erdészeténél, s augusztusban az ÁFOR-nál is foglalkoztatnák. Egy maszek virágkertész is alkalmazná. Ezekről a munkaerő-szolgálati irodán kaphat részletes felvilágosítást.

— Állítólag leselejtezték a Sza- boIcs-Szatmár megyei telefonkönyvet, mert nem lehet kapni, a benne lévő számok nem jóC. Miért? — érdeklődik Somodi Tamás.

— Nem selejteztük le a megyei telefonkönyvet, tény viszont, hogy három megye számai találhatók benne, s ezek már bizony elavultak. Nem tudok róla, hogy a közeljövőben új telefonkönyv készülne — mondja Zsirkó Imréné,, a posta megyei hivatalvezetője.

— Megépül-e végre a Kórház utca befejezetlen része? — sürgeti ki tudja hányadszor Sólyom László.

— Most a beruházási vállalatnál a költségvetést ész- revételezik, s ha a reális ajánlat találkozik a meglévő pénzzel, akkor még az idén elkészülhet ez a kövezés is — biztatja a lakókat Estók János, a városi tanács vb műszaki osztályának főelőadója.

— Mikorra várható a sétálóutcán a szökőkút átadása? — kérdezi Sátrán Tivadar nyíregyházi lakos.

— A Zrínyi Ilona úti szökőkút elkészítésének határideje július 30. Bár az esős idő akadályozta a burkolómunkákat, ennek ellenére várható a határidő megtartása — válaszolja dr. Bardócz Tamás, a városi tanács osztályvezető-helyettese.

(A többi, jórészt magán jellegű kérdésre, kérésre levélben válaszolok.)

Érdekek találkozása Ajakon

Brokkoli a dombtetőn

A brokkolitábla zsebken- dőnyi dombtetőn terül el Kisvárda és Ajak között. Északnyugatra tőle béka brekeg a mocsárban, ellenkező oldalon pedig a homokkal játszadozik a szél. Ilyen errefelé a határ. Néhány száz hektáron annyi talajtípus tanulmányozható, amihez másutt megyényi területek kellenek. A brokkolitábla azonban egyenletes minőségű, amit bizonyít, hogy mindenütt egyforma ez a meg- zöldült karfiolra emlékeztető káposztaféle. A sorok között vagy negyven asszony csatárláncban hajladozik.

Ropog

a fogam atait...

— Milyen ízű? — kérdezem egyiküket, aki kedvtelve rágcsálja a zsenge szárat. A többiek is megállnak, kiegyenesítik a derekukat.

— Kóstolja meg! — nevet egy vidámat Kerekes Mik- lósné, és nyomatékül a kezembe ad egy szép vaskos zöld rózsát. A szárát kell enni, így lehántom róla a héjat és bátran beleharapok. Olyan, mint a fiatal karalábé csúcsa, amely rész még a többinél is gyengébb. „Ropog a fogam alatt.”

— Na ugye! Van ízlésük ezeknek a svédeknek?! ök veszik meg, mindjárt jön a mai szedésért a kamion.

A szüret technikáját Ru- bóczki Józsefné és Rajzinger Jánosné mutatja meg.

— A fő rózsa a legértékesebb, amelyik középen nő. Az kéttenyérnyi, gyönyörű darab. Utána már csak az oldalhajtások jönnek, azok kisebbek ugyan, és nem is mutatnak olyan szépet, de ízre. finomságra nem maradnak el.

Fiiessen /ói a háztáji

Beszélnek az asszonyok a háztájiról is, amelyben a „változatosság kedvéért” a legtöbb, helyen ugyancsak van brokkoli. Kerekesné és családja 800 ölet fogott, de ezenkívül még 400 öl babot és ugyanannyi dohányt is. Oszt, szoroz és mondja a végeredményt, mindebből var 75 ezer forintot.

Nem kis pénz.

Csatárláncban az ajaki asszonycsapat.

nyékét azonban egy tömbben ültetjük, ápoljuk, így könnyebb.

A tsz forgalma pedig nem kicsi ezután. Ha kiszámoljuk, hogy harmincmillió forint után mennyi állami támogatás jár ennek a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetnek, akkor tekintélyes számot kapunk. Ugyanúgy jár a támogatás, mint a közösben termett után, a kendert és a burgonyát leszámítva. Tíz százalék, tisztán hárommillió forintot tesz ki. Ha összehasonlítjuk a tavalyi nyereséggel, ami 1,7 millió forint volt, nagyon könnyen belátható a háztáji ágazat hasznossága.

— Elvünk az, hogy az alaptevékenységből kell megélni — foglalja össze véleményét Takács Ferenc. Ennek nagyon sok helyen az ellenkezője igaz, mi azonban sajátos helyzetben vagyunk. Közel a város, közel az ipar, nem versenyezhetünk. Ehhez

meg különben is értünk, tag és szakember egyaránt.

Jó érőn ai átrakóba

A számokat látva nem férhet hozzá kétség. A gazdaság jövedelmét jelentő plma pedig egytől egyig a tag keze által kerül ládába, ami egyáltalán nem kicsiség. Ha eljön az ideje, az asszonycsapat és a többiek egy szóra állnak a kertek soraiba. Legalább húsz mázsa a kötelező mennyiség, ennyit illik leszedni, hogy a nagy „háztáji buliban" részt kapjon egy-egy tag. Abból aztán nem érdemes kimaradni. A lassacskán 3000 tonnát közelítő almatermés pedig jó minőségben és tisztességes áron indul el a közeli átrakóba. így talál egymásra érdek és érdek Ajakon, a Búzakalász Termelőszövetkezetben. Esik Sándor

Westsik borotváját élezte...

Kösziriis az udvarban

K

és, villa, olló, gyerek kezébe nem való. Ezt nem mondhatja el magáról Zab Sándor, aki jubilál. Éppen 28 esztendeje, hogy alig tizennégy évesen állította mestere, Horváth Lajos a köszörű mellé. Itt- „ragadt”, s azóta is Nyíregyházán, a Takarékpalota udvarának egyik pinceműhelyében feni-élezí a késeket, köszörüli a borotvákat.

— Pesten vizsgáztam. Kilencen voltunk akkoriban, de csak ketten tudtunk mindent élesíteni — mondja a megye talán legfiatalabb műköszörús mestere a piciny pinceműhelyben, ahol annak idején bizony híres emberek is megfordultak.

— Járt itt a Kossuth-díjas Westsik Vilmos bácsi is. Én köszörültem neki a nyeles borotváját. Neves vadászoknak élesítettem tőröket, erdészeknek, henteseknek sze- kercéket, szikéket sebészeknek, bőrgyógyászoknak, kozmetikusoknak, pedikűrösöknek, fodrászoknak — újságolja a mester. — Ma is felkeresnek.

Vagonnyira tehető borotvát, kést, ollót, metszőollót, szabó- és szabászollót, húsdarálót, bárdot, gyalukést, manikűrollót, házi és fodrászollót, szikét, tőrt, vadászkést stb. köszörült, élesített Zub Sándor 28 év alatt.

— Elvágta-e valaha a kezét?

— Talán tízévenként egyszer.

— Mi szükséges ehhez a mesterséghez?

— Kézügyesség, jó szem és érzék.

Zub Sándor ezzel rendelkezik. Tanulója nincs. Pedig szép mesterség, s kihaló szakma. S bizony sok vállalatnál inkább „megbütykölik” ma már a vágószerszámot, mint mesterhez vigyék. Pedig ez balesetveszélyes.

— Ilyenkor pang a műhely. Télen, amikor a disznóvágások ideje elérkezik, akkor hozzák a késeket, a húsdarálókat. Különösen a tanyabokrokbói. Igaz, sokat kell dolgozni, egész nap áll az ember, de ha meggazdagodni nem is, megélni csak meg lehet a köszörülésből is.

(farkas)

Laikusok

akarata

fidV hangzott el a EJ mondat, miszerint érvényesült a laikusok akarata. E harcos vélemény felszínre csikaró- ja az volt, hogy egy nagyközségi közösség megtartott, sőt megmentett magának egy olyan intézményt, amit felsőbb szervek megszüntetésre, körzetesítésre ítéltek. A dac, vagy szebben mondva, a ragaszkodás elszánt ■patriótákat olyan cselekedetekre sarkallt, hogy közadakoztak, társadalmi munkát végeztek és bizonyították: korszerű az, amit a korszerűtlenség érvelésével szanálni kívántak.

Szóval, miután kész lett a mű — egy egészségügyi épület —, azt szemléltetőként egy riporter a bölcsek elé tárta — akkor lett laikus a cselekedni sem rest közösség. Nem egy személy és nem is kettő, de száznál is sokkal több. Sértő volt ez az általánosítás. Annál is inkább, mert aki a laikusságot hangoztatta, véleményével kategorikusan megállapította, nincs abban a nagyközségben hozzá mérhető szakképzett, a témához igazán értő

szakember. Ez az, ami kétségbe vonható.

Mert vajon, milyen diploma nincs ma egy községben, ami van egy városban. Orvos mindenütt van, nagyobb településeken nem is egy. Van állatorvos, tanár, agrármérnök, gépész- mérnök, jogász és még lehetne sorolni. Szakmájában egy sem laikus, de többségük abban a témában sem, amelynek tárgya a riport volt. De hagyjuk. Erre a laikus kiszólásra akkor és ott a riporternek kellett volna azonnal reagálni úgy, hogy a többes szám túlzás. Mint ahogy sok minden az.

Volt idő, amikor a köznyelvi formulában az „átlag" szócskának olyan szerepe volt, mint az ősi kémiában a bölcsek kövének. Mindent megoldott, megmagyarázott, elintézett és besorolt. Átlagolvasó, átlagember, átlagfogyasztó, átlagigény, átlagízlés. Ez legtöbbször nem azt jelentette, hogy olvasott, hogy igényes vagy, hogy a szóban forgónak van ízlése. Nem. Az az átlagember olyan volt, amiből tizenkettő egy tucat és szóra sem érdemes. Nagy túlzás és káros volt az ilyen értékítélet. Jó, hogy sikerült némiképp visszaszorítani.

Nyelvünk, a szép magyar beszéd türelmes és mindent befogad. A nyelvészkedők már nem annyira. Sőt, nemcsak a nyelvészkedők, a tanult nyelvészek, de a laikusok is felkapják a fejüket, ha illetlenségen érik tetten a szókincs fogyasztóit. Szép szavainkkal miért élünk hát vissza?

Seres Ernő

Kamion viszi a svédeknek

— Aki sajnálja, vagy irigyli, az próbálja meg — csatlakozik a beszélgetéshez Takács Ferenc tsz-elnök. — Itt a Búzakalászban mindenkinek módja lehet benne, aki kedvet érez hozzá. Nálunk elsődleges szempont, hogy menjen a háztáji, mert bért emelni nagyon szűkén tudunk. így meg duplája is összejöhet annak, ami fizetésként a tag markát üti.

Nagy község, kis tsz — ez a helyzet Ajakon. 150 aktív növénytermesztési dolgozó vár reggelente munkát, és ha nem kap, akkor útra kel. Közel Kisvárda, Záhony, van munkahely, ha nem fogják itthon őket. Itt pedig kétszeresen is szükség van rájuk almaszedés idején, de hát az csak két hónap munka. Erre való a kiterjedt háztáji tehát. Elfoglaltságot és biztos jövedelmet adni két szüret között.

— A teljes integrációra törekszünk — folytatja az elemzést Takács Ferenc. — Igényfelméréssel indítjuk az esztendőt, hogy ki mit akar termelni és mennyit azokból a kultúrákból, amelyek értékesítését is megszervezzük. Brokkoli, ceruzabab, dohány, kender, egyszóval bármi, aminek jó piaca van. Ezenkívül persze, ha a tag úgy kívánja, odaadjuk üresen is a földjét, az integrált nővé-