Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-12 / 137. szám
1986. június 12. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 3 Infarktushoz Mercedes Á mentők révben! Valami mozdult a nyíregyházi mentők háza táján. Ezt bárki észreveszi, aki manapság a Vöröshadsereg útja és a Kállói út torkolatában, a kórház épületéhez simuló mentőállomás környékén jár. A múlt év szeptemberében tanácstagi és szakszervezeti interpellációk nyomán még áldatlan állapotokról írtunk a Kelet-Má- gyiarországban: az ott tapasztaltak után riportunk címe felkiáltó mondat volt: „Menteni a mentőket!” Ebben leírtuk, hogy az 1925-ben épült nyíregyházi mentőállomás akkortájt egyetlen mentőautó és a kórházi főigépész szolgálati lakása céljait szolgálta, csakhogy azóta 130 ember munkahelye, 35 gépkocsi úgymond „garázsa”, javítóműhelye, raktárak, irodák kényszerlakhelye lett ugyanez az életveszélyes épület. A mentők vészjelzéseire felfigyelt a megye és a város vezetése: kutatják a megoldást, hogy az emberi életet, egészséget mentő szolgálat mielőbb olyan körülmények közé kerüljön, amilyen megilleti őt. (Szándékosan nem így minősítek: ... hogy munkájukat jobban végezhessék, — hiszen mentőszolgálatunk az életveszélyes, mostoha körülmények, elhelyezési viszonyok dacára is a szakmai és a közvélemény jeles osztályzatát kiérdemelve dolgozik.) Mi is történt a múlt év ősze óta? Dr. Vraukó Tamás, a megyei mentőszervezet vezető főorvosa a korábbinál sokkal derűsebb szavakkal mondja el, hogy ügyük elmozdult holtpontjáról. A főorvos szavainak bizonyítékát a nyíregyházi városi párt- bizottság ülésén is fellelte az újságíró: a város hosszú távú fejlesztési koncepciójának tárgyalása során olvastuk, miszerint „szükséges egy új, korszerű mentőállomás.” Csakhogy ami ma a megoldásból láthatóvá vált, vagyis a régi állomásnál az emelet- ráépítés, az még korántsem az új, korszerű mentőállomás körvonala. Itt most még valóban ideiglenes megoldás történik, de a korábbiakhoz képest mégis fejlődést hoz az' építkezés — mondják az állomáson. Javul a dolgozók elhelyezése, a munkakörülmények emberibbé válnak. A belső átalakításokkal új helyre, felelősségteljes tevékenységét megillető helyre kerül például a szolgálatvezetés. (Arról a szolgálatvezetésről van szó, amelyet központi ügyeletnek is nevezhetünk, amely percenként veszi segélyhívásukat, intézkedik, dönt, s amelyről még szeptemberben azt kellett írnunk, hogy egy átjárófolyosóban dolgoznak, telefonok, urh-rádió- készülékek társaságában.) Az emeletráépítés márciusban kezdődött — a nyíregyházi, Jég utcai építőszövetkezet szívvel-lélekkel végzett munkája a biztosíték — és fűtési szezonra már elkészül. A mentősök jobb közérzetéhez az is hozzájárult, hogy a városi tanács műszaki osztálya intézkedésével mintegy 20 mentőautó számára lezárták a kórházak környéki parkoló egy részét. Akkor, amikor a nyíregyházi mentők sorsáról gondolkodnak illetékes körökben, jól tudják, hogy mentőseink negyedmillió ember — Nyíregyháza és vonzáskörzete lakosságának életbiztonságáért tevékenykednek. Naponta legalább kétszáz alkalommal vonulnak ki beteghez, balesethez. (Sajnos, egy- szer-kétszer felelőtlen telefongarázdák álriasztására is! És olykor munkájukat terheli a részegek szállítása, noha ez a „szolgáltatás” nem ingyenes: 8 forintos kilométerpénz és 300 forintos takarítási díj az ára ...) Kitűnő szakorvosgárdával dolgoznak — vallja a főorvos és hozzáteszi, hogy igen sokan szívesen vállalnának munkát a mentő- szolgálatnál: ma 120 jelentkező gépkocsivezetőt és ápolót tartanak nyilván. Ugyanakkor rendkívül alacsony — országosan' a legjobb! — a fluktuáció aránya. Tekintélyes a törzsgárdisták létszáma: negyvenen 5 éve, ugyanennyien 10 éve, öten 25 éve dolgoznak Régi látlelet: konténerkocsiban a mentők. itt, Czerula József, a rohamkocsi gépkocsi- vezetője három évtizedes munkája után nemrégiben kapott miniszteri kitüntetést. Aki közelről, belülről ismeri a mentősök népes családját, jól tudja, minden apró előrelépésnek örülnek ők: egy új esetkocsi érkezését (nemrégiben kaptak is egyet) úgy várják, ,fogadják, mint egy igazi család a Merkúrtól először érkező értesítést az első kocsira. Ma 36 mentőautóval — köztük a Mercedes rohamkocsival — rendelkeznek, illetve száguldanak városunk, megyénk útjain életünkért, egészségünkért. És mindig pontosan tudják, tudniuk kell, mikor melyik kocsit küldik a helyszínre. A szolgálatvezetésnek kell megfontoltan, de gyorsan döntenie, hogy a segélykérés nyomán az esetkocsit vagy éppen a rohamkocsit indítsák útnak. Szabályuk, hogy — például infarktushoz, permetszermérgezéshez és néhány más súlyos esethez is — a rohamkocsi megy, s fedélzetén minden esetben ott az orvos. Ugyanakkor az esetkocsiban is kitűnően kiképzett mentőtisztek és ápolók dolgoznak. (A mentősök tiszti kara, ma három .személy, hamarosan újabb két munkatárssal gyarapodik: most végeznek az egészség- ügyi főiskolán.) A mentőszolgálat — a nyíregyházi állomás — belső önfejlődése ugyanakkor csak az egyik, noha nem lebecsülendő útja az előrelépésnek. Ide tartozik a kiváló szakemberekből álló kollektíva, az összetartó törzsgárda kicsiszolása éppúgy, mint a szolgálat önerejéből, anyagi áldozatával megvalósuló épületbővítés, vagy egy-egy új mentőautó munkába állítása. Az igazi nagy lépés, a végleges, hosszú-hosszú évekre szóló megoldás, ami még mindig várat magára, s ami eltörölheti ennek a cikknek a címéből is a kérdőjelet, már-már megcsillan, de biztosat még nem tudunk mondani. A vezető főorvos arról tájékoztat, hogy a megoldásnak talán az a módja újul meg, ami néhány évvel ezelőtt zsákutcába futott. Véglegesnek ugyanis itt, Nyíregyházán azt nevezhetnénk, ha a város egy másik, távolabbi pontján létesülhetne egy újabb mentő- állomás (garázsokkal, műhelyekkel, raktárakkal, egyéb szükséges létesítményekkel) és ez a mostani is megmaradhatna. így azután a város két pontjáról, mindig az eset helyszínéhez legközelebbi' pontról közelíthetnének a mentőautók. Ugyanez a koncepció — mint ideális megoldás — évekkel ezelőtt is kínálkozott, de annak idején az e célra alkalmas, épület egy budapesti döntés miatt mégsem kerülhetett á.t a mentőszolgálat tulajdonába. Később, amikor a városi tanács is bekapcsolódott a megoldás keresésébe, úgy látszott, hogy a XIII. autójavító felszabaduló épületei kínálhatják az alkalmas elhelyezést. Amikor ez a lehetőség is megszűnt, az idén tavasszal a munkásőrség épületeinek amúgy is tervbe vett átrendezése kínált célba vehető gondolatot: a Tokaji úton várhatóan felszabaduló épület alkalmas, ideális körülményeket teremthet egy új mentőbázis számára. Tévhit az, hogy a mentőállomás csak kórház mellett települhet, az a lényeges," hogy a beteg minél hamarabb kórházba kerüljön. Jó lenne leírni, hogy ez a rendkívül kedvező megoldás már zöld utat kapott, de a mentőállomás sorsának krónikása ma még csak annyit tud, hogy a városi tanács műszaki osztálya különféle épületek csereberéjéhez intenzíven keresi-kutatja mindazokat a lehetőségeket, amik rajta múlanak. És ma már azt -is tudjuk, hogy a megye, s a város vezetői is kapukat döngetnek (a fővárosban is) a nyíregyházi mentők — ezáltal a mi egészségünk, életünk — érdekében is. Remélhetően nyílt kapukra .találnak. Tízezres lélekszáim Ságvári Aki egy hosszú, sétára vállalkozik Nyíregyházán a Ságvári Endre nevét viselő vá rosrészben, az sokféle benyomással találkozik. Mindjárt az első: a vasúti sínek fölött átívelő felüljáró, mely összeköti ezt a településrészt a- megyeszékhely központjával — s amely nélkül egészen' biztos, hogy nem így festene, ahogy ma láthatjuk. A Derko- vits utca nyílegyenesen tart a gumigyár felé, kétoldalt családi házak sora, szép kerítések, dús lombú fák az előkertekben. Balra a vasúti sínek a házak mögött, jobbra pedig kis utcák nyílnak — s bizony nem mindbe érdemes óvatosság nélkül kocsival behajtani, mert földút húzódik a házak között. A Dugonics utcán letérve az új „centrum” elé ér a sétáló: ABC-áruház, -presszó, patika található itt, mellettük szolgáltatóház nyújtózik. Cipész, fényképész, virágárus, rádió- és tévészerelő, kozmetikus, kerékpárjavító kapott itt helyet — az itt élők nagy megelégedésére, hiszen ahogyan növekedett az elmúlt időszakban á városrész, úgy vált egyre sürgetőbbé a szolgáltatások megszervezése. A Petrikovics utcán a takarékszövetkezeti kirendeltség hívogatja a népet („útba esik jövet-menet...”), odébb viszont a keskeny, és szennyes vizű patakocska riogat. Nádas, bokros partja még romantikusnak is nevezhető, ám a víz annál kellemetlenebb látvány (és az illat meleg időben) ... Kanyarog a sétáló az utcákon — egyik szűk, mint egy sikátor, a másik széles és betonozott, itt csirkék kapirgálnak az árokparton, falusi idillt mutatva, amott Volkswagen Passat csillog a kapu előtt. Van régi és új része a Ságvári-kertváros- nak — mert, hogy ma már ez a hivatalos titulusa. Ahogy nyugat felé haladunk a Der- kovits utcától, egyre gyarapszik a szép új épületek száma, hivalkodó kerítések mutogatják magukat itt-ott, sorházak állnak glé- dában. Valaha, a századforduló táján a vasútvonal zárta le Nyíregyháza nyugati határát, ezen túl az Alsó- és Felső-Pázsit földjei zöldelltek, azokon túl pedig a tanyabokrok világa — olvashatjuk a „Ságvári-telepi kró- niká”-ban, melyet Horváth Sándor írt a megyei levéltár helytörténeti sorozatának egyik kötetében. Csak a dohánybeváltó és a huszárlaktanya volt a síneken túl, s a legrövidebb út — gyalogosan — a ma is álló „repülőhídon” át vezetett. Az első világháború idején a frontról érkező sebesültek számára barakk-kórház épült (az egyik épülete a nyíregyházi pólóklub „Luxus” nevű istállója volt...). A kórház mellett temették el a halottaikat is — ez lett a Hősök temetője. A nyíregyháziak közül ma már kevesen emlékeznek arra, hogy mi volt a hírhedett Dzsungel. Nos: tulajdonképpen ez volt a mai Ságvári-kertváros legrégebbi elődje: a barakkokat- ugyanis a háború utáni években menekültek, nincstelenek szállták meg, később szükséglakások is épültek ide. Rossz hírű rész volt jó ideig — egészen a hatvanas évekig! A Dzsungel idővel eltűnt, de ide került a cigánytelep, és a húszas évek végén a szegény sorsú lakosok számára juttatott házhelyeken sorra épültek a kis házak. 1929-ben már 124 házhelyen laktak, és az 1930-as népszámlálás adatai 1005 lakosról adnak számot. Friedmann-telepnek hívták, bár a hivatalos titulusa „Eletói telep” volt, a terület régi nevéből. Nem lumpen elemek éltek itt persze, hanem sok közalkalmazott: vasutasok, postások szép számmal. Sokat panaszkodtak a polgármesteri hivatalnak a közállapotok miatt — eredménytelenül. 1946-ban 22 utcája volt már a Friedmann- telepnek és 1950-től kezdődött némi fejlődés, amikor felépült az új nyíregyházi vasútállomás, meg a dohányfermentáló: Állóvíz volt azonban, amíg a hatvanas évék elején munkába nem kezdett a gumigyár, mely hatvankilencre nőtt nagy gyárrá. Ide tele-kertváros pult aztán az Universil, a vas- és fémipari szövetkezet és mások is. Hajszálpontosan nemigen tudnám megmondani, hogy hányán élnek ma a Ságvári- kertvárosban, hiszen nincs elkülönítve sehol, hogy e terület milyen lélekszámú — a tanácsi becslések szerint közel tízezren laknak itt! Alaposan megnőtt hát a valaha volt Friedmann-telep — és ez elsősorban az ipartelepítésnek köszönhető. Ekkor kiépült a közműhálózat az új gyárakhoz, megépült az út is, melléjük csatlakozhattak hát a házsorok. A már meglévő régi utcákhoz kapcsolódva alakították ki az új utcákat, s egyre terebélyesedett a városrész. Az alapvető változást a hetvenes évek közepén az a tanácsi döntés hozta, hogy építési telkek sokaságát alakítják ki e részen. Háromszáz családi házas telket adtak át az építkezőknek, az OTP-vel közösen és több, mint négyszáz társasházi lakás is megépülhetett. Gyorsan gazdára leltek az építési telkek, sokan felismerték, hogy itt kellemes körülmények között, valóban kertvárosi jellegű utcákon élhetnek, ha ide építenek házat. Akkoriban körülbelül kétszáz négyszögölés telkeket alakítottak ki, két-háromszáz forintot fizettek a vevők ölenként, tehát ötven-hat- vanezerért juthattak házhelyhez. Ma alaposan megugrott már a telekár: négyszer-öt- ször magasabb, mint tíz évvel ezelőtt. A nagy építkezések idején nem kevés háborgásra adott okot, hogy a különféle kiszolgáló létesítmények, a bolthálózat, a szolgáltatás, a művelődési lehetőségek nem fejlődtek a lakónegyed kiépülésével párhuzamosan. Évtizedünk elején azonban oldódtak a feszültségek. Ma már nyolc tantermes általános iskola, kétszáz gyerek számára alkalmas óvoda található itt, s már beszéltünk az üzletről, a szolgáltatóházról. Mindez persze, nem adhat okot a teljes elégedettségre, hiszen az iskolát máris kinőtte a Ságvári gyerekserege, kellene már egy új ABC is. A tervek megvannak: a hetedik ötéves tervidőszak során megvalósul az iskola bővítése, felépül az ABC-áru- ház is az új rész központjában. Ejtsünk szót a közlekedésről is, hiszen éveken-évtizedeken át ez volt az egyik égető gondja az itt élőknek. A harminchatos út, .mely a tanyabokrok felé, Tiszavas- váriba vezeti az utazót, napjában többször is irdatlan kocsisorokat tartott a hátán a sorompó előtt — néha félórákat-órákat is várakozniuk kellett a városból kifelé vagy befelé tartóknak. Olyan gátjává vált a fejlődésnek ez a vasúti kereszteződés, hogy komoly pénzösszeget rászánva, ide építették meg Nyíregyháza második közúti felüljáróját a sóstói után. (Ezt követte később a Debreceni úti.) Ma több buszjárattal közelíthető meg a városrész, idén is új járat indult, 23-as jelzéssel. Az örökösföldi lakónegyedből indul, átszállás nélkül lehét eljutni vele a Ságvári-kertvárosba, igaz, hogy nem olcsón: nyolc forintért. Ide jön a városból a kilences busz, a tizenhetes pedig bemegy a lakónegyed távolabbi utcáiba is. Jelenleg úgy tűnik: kész a kertváros, hiszen meglehetősen bezártnak tűnik az üzemek, az utak miatt. Távolról sem így fest azonban a jövő. A Nyíregyházi Városi Tanács tervei további fejlesztést irányoznak elő. A Tiszavasvári úttól északra, a baromfikeltető utáni területen körülbelül háromszáz családi házas telket szándékoznak kialakítani, a Szélsőbokori és a Rókabokori út térségében pedig további' nyolcvan-száz telek lesz beépíthető (ugyancsak családi házakkal) . Ugyancsak komoly probléma az ipari üzemek, elsősorban a gumigyár közelsége — gondoljunk csak a múlt hetekben történt koromszennyezésre. Már hosszú évek óta napirenden van egy védőerdő telepítése a gyár és a lakóházak közé — most ez megvalósulni látszik. Ha minden sikerül, 1986— 87-ben elültetik a kis fákat... Tarnavölgyi György Szilágyi Szabolcs A Ságvári-lakótelep.
