Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-12 / 137. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregykázi Élet 1986. június 12. Nem csupa milliomos Hasznos mesterségek Szervezett segítségnyújtás Száműzött cigaretta A Vöröskereszt széles körű és átfogó program szerint keresi az utat a rászorulókhoz. A fiatalabbakhoz például a betegségek megelőzéséről, a káros szenvedélyek testet-lelket romboló hatásáról, az idősebbeknek a már kialakult kór kezeléséről, az utógondozásról, a diétáról ad tanácsot, segítséget az aktivisták sokezres tábora. Nyíregyházán — benne a tanyai településeken — zömében a nők járnak el a Vöröskereszt által szervezett előadásokra, ankétokra. Ennek azért is örülnek, mert a nő a család egészségének szervezője. A gyermeknevelés, az otthon meghonosított szokások. a betegség esetén tanúsított magatartás feltételezi az édesanya szerteágazó ismereteit. Az egészséges életre nevelés egyik legfontosabb terepe a munkahely: az ipari és mezőgazdasági üzemek, intézmények. Érdekes adatra bukkantak a szervezők: míg a nők a daganatos, a nőgyógyászati megbetegedések és a szűrések iránt-érdeklődnek, a férfiak inkább a szív- és érrendszeri bántal- makkal foglalkozó előadásokra mennek el. Éppen azokra, amelyek őket veszélyeztetik elsősorban... A yöcöskeresztes munka kulcsszava az elsősegélynyújtás. E témakörben üzemekben, intézményekben, iskolákban indítanak évenként tanfolyamokat, tavaly például hetvenet Nyíregyházán. Az egészségügyi ismereteket magas szinten és biztosan sajátították el a résztvevők, hiszen a vizsgát tett emberek 60—70 százaléka még versenyre is jelentkezett a frissiben megszerzett tudás alapján. Az elsősegélynyújtásnak nem pusztán a sebek bekötése, a rosszullétes b'eteg lélegeztetése a feladata, hanem a munka- és baleset- védelem is, a munkahelyek speciális veszélyeire felhívni az ott dolgozók figyelmét a munkásművelődés helyi szervezeteivel közösen. Ezt a sajnos gyakori munkahelyi és közúti balesetek mindenképpen indokolják. Az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények egészségnevelői zömében a tanfolyamot végzettek közül kerülnek ki. A család védelme sem puszta óhaj, a mozgalom 1982-ben megtartott VI. kongresszusán a középpontba helyezték ezt a kérdést. Nagyon sok család él közöttünk — mondja Varga Józsefné, a nyíregyházi vezetőség munkatársa — amely nem képes megállni a saját lábán. A legkülönfélébb okok miatt teszik szükségessé a beavatkozást. Ez persze a Vöröskeresztnél csak tapintatosan történhet, hiszen az emberek jó része restelli, ha róla idegen akar gondoskodni. Ám aki bajba kerül, az érzi át igazán a puszta humánumból, mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett segítségnyújtás jelentőségét. A családvédelem lassan a tudományba is bevonuló diszciplína lesg. A Vöröskereszt ugyanis a nyíregyházi tanárképző főiskolán is megszervezte ' a családi életre neveléssel foglalkozó speciál kollégiumot, s megismertetik a leendő pedagógusokkal az emberi együttélés legalapvetőbb dolgait. Országosan is egyedülálló az a megyei kezdeményezés, amely szerint az intézetből a családhoz került gyermekeket a vöröskeresztes aktivisták legalább hároméves korukig figyelemmel kísérik. Az „Egy gyermek — egy aktivista” elnevezésű mozgalom Nyíregyházán érinti a legtöbb gyermeket. 1983 óta több mint száz apróság életének alakulását követték nyomon a Vöröskereszt emberei. A család életében történő váratlan esemény — ha például tartósan megbetegszik valamelyik családtag — a többiek egész életvitelét is kötelezően a beteghez igazítja. Nemcsak megértést, hanem komoly szakmai tudnivalókat is kíván a házi betegápolás. Szerencsére népszerűek ezek a tanfolyamok, 1985-ben 22 tanfolyamon 420-an szerezték meg a legszükségesebb ismereteket. Országos visszhangra számíthat a Vörös- kereszt egyik kezdeményezése: 1983-ban az ingatlankezelő vállalat házfelügyelőinek meghirdették a házi betegápolási tanfolyamot. 24 házmester tett eredményes vizsgát, hamarosan továbbképzésre hívják be őket. Különösen a magányos, idős embereknek nyújtott gyors segítség és folyamatos ápolás terén számíthatnak rájuk. Bár sérelmezik, hogy jóval többet tennének szívük szerint, mint amennyire esetenként a tanács megkéri őket... Bár elsőrendűen a tanácsok feladata a magányos, idős emberekről gondoskodni, a Vöröskereszt régóta aktívan kapcsolódik a patronálásba. Közük van hozzá, hogy már az iskolások nagy lelkesedéssel főznek, takarítanak, bevásárolnak, mosnak, gyógyszert váltanak ki az önellátásra képtelen, magára maradt időseknek. A felnőttek közül is sokan igyekeznek könnyíteni a háztartási munkákban, a kert körül. Félezres aktivistahálózat gondoskodik az idősekről minden fizetség nélkül. Itt kell említeni az intézményes segítségádást is, amelynek keretében vállalatok, intézmények szocialista brigádjai patronálnak gyermekotthonokat, öregek Elsősegélynyújtás — tanfolyamon. napközijét, szociális otthonokat. Az ekkor vitt ajándék is fontos, még inkább érték a meleg embéri szó, a sorsok iránti érdeklődés, egyáltalán a látogatások, amelyek sokszor egyedüli kapcsot jelentik a társadalommal. A lakóterületeken is sokkal nagyobb lenne az igény az effajta humánus szolgáltatásra, de a Vöröskereszt ereje véges, mindent nem tud megoldani. A társadalom perifériájára szorult emberek támogatását is magára vállalta a nemes mozgalom. A szabadságvesztés letöltése után a legtöbben nem találják az utat a közösséghez. Gyakran felbomlik a családjuk, nincs munkahelyük és akarva-akaratlanul is viselik a szégyen bélyegét. Mit tehet értük a Vöröskereszt? A hivatásos pártfogókhoz csatlakoznak és sokszor az élet apró ügyeiben igyekeznek gyors — ezért kétszeresen hathatós — segítséget nyújtani. Az egyszerű meghallgatástól a segélyig széles a skála, amit ezeknek az embereknek adhat a társadalom nevében az aktivista. A ruhasegélyezés az egyik legrégibb és mindmáig népszerű segítségnyújtási forma. Nyíregyházán tavaly ötven családnak, zömében sokgyermekeseknek, időseknek, gyermeket egyedül nevelőknek juttattak a legszükségesebb ruhafélékből. A Vöröskereszt a véradás terén fejti ki a legeredményesebb szervező munkát Nyíregyházán. A megyeszékhelyen 8 ezer donort tartanak nyilván. Közülük négyszázan tartoznak készenléti csoportba. Ennyien vállalták, hogy éjjel-nappal véradással segítenek a rászorulókon. Ritka vércsoportú donorok ajánlották fel a mindenkori véradást. A ki- szállásos és az intézeti véradás során Nyíregyházán 1985-ben kétezer liter vért .vettek le. A gyógyító szolgálat nem is igényelt többet Nyíregyházától. A véradók megbecsüléséről elmondták: a nehezedő gazdasági feltételek. közepette is maximálisan támogatják ezt a tevékenységet a munkahelyek. Erkölcsi megbecsülés: tavaly egyedül Nyíregyházán 400-an vehették át a Vöröskereszt Véradásért kitüntetését. Az egészség megóvása egyben a környezet védelme. Éz utóbbinak a programját is feladatai közé sorolta tehát a Vöröskereszt. A Hazafias Népfronttal és a szakszervezettel közösen Nyíregyházán 36 ezer lakást mértek fel. A szigorú elbírálás után 14 ezer otthonra tehették rá a Tiszta udvar, rendes ház táblát. Bizcfnyára ennek is betudható, hogy már a lakótelepek kulturált megjelenésére is nagyobb gondot fordítanak az ott élők és sok nyíregyházi lépcsőház is hasonló címet kapott. Újdonság, hogy tavaly már utcának, a Honfoglalás utcának ítélték oda a Tiszta, virágos utca címet. Hasonló akciókat szerveznek a munkahelyeken is. A mozgalomba benevezett harmincnégy vállalat, üzem közül 10 felelt meg a követelményeknek, négy pedig kiváló minősítést ért el a tisztasági mozgalomban. Témánkhoz tartozik az is, hogy a Vöröskereszt által meghirdetett Füstmentes munkahely akcióba mind többen kapcsolódnak be. A konzervgyárban például a legtöbb irodából száműzték a cigarettát, az értekezleteken tapintatosan megtiltják a dohányzást. A Vöröskereszt példát mutat e téren: kivétel nélkül nikotinmentes légkörben tartják a rendezvényeket. A Vöröskereszt kinyújtja kezét más népek felé is. Az egyedi jótékonykodás helyett régóta a szervezett segítségnyújtás jelenti a Vöröskereszt életében a kiemelt cselekvési formát. Ám az emberek javát előmozdítarp csak békében lehet, így érthető, hogy ez a humánus mozgalom a háborúmentes világ megteremtéséért is síkraszáll. Nyíregyházán egyre nagyobb megbecsülés övezi a Vöröskereszt tevékenységét, hiszen egyén és társadalom legégetőbb gondjait veszi a vállára. Tóth Kornélia Aki Nyíregyházán kovácsot keres, ugyancsak nagy gondban lesz, míg az egyetlent megtalálja. A szitakötőt kereső feleslegesen koptatja lábát. A szódás is ritka, a két eser- nyős, az egy női kalapos, a sapkás is a ritkaságok közé sorolható. Az utolsó férfikalapos is meghalt. A legtöbb szép, ősi szakma nem is számíthat utánpótlásra, feltámadás-^ ra pláne nem. A változó kor, a sok újféle igény, a kis jövedelem elsorvasztotta őket, helyükbe új, sosem volt szakmák léptek. Az elektromosság és az elektronika, a legkülönbözőbb gépek, műszerek nemcsak életre hívtak új foglalkozásokat, hanem régiek modernizálását is sürgették. Így vált a hagyományos órás a digitális kvarccsodák doktorává, a régi írógépműszerész univerzális irodagépjavítóvá. A megyeszékhelyen jelenleg 1360 iparos dolgozik. Közülük 805 főfoglalkozású, 373 munkaviszony mellett, 182 pedig nyugdíjasként tevékenykedik. Az egyik legnépesebb tábort a személy- és teherszállítók teszik ki, más néven. a taxisok. Fodrász, kozmetikus, fényképész, vagyis amit a szakma mint személyi szolgáltatást tart nyilván már kevesebb, csupán 72 fő. Szabó és varrónő van elegendő, szűcs és szőrmés is. öt filmnyomó is dolgozik, s van olyan eddig sosem volt foglalkozás, mint az ásványcsiszoló. Mindent elsöprő létszámú az építőipariak csapata, ők 680*an vannak, ami a 276 taxishoz képest rekord, de nem alábecsülendő a 332 fűtés- szerelő, ács és egyéb, az építőket szolgáló iparág. Az elmúlt évek határozott fejlődésről tanúskodtak, pontosan követve az igényt, vagy mondjuk úgy, a konjunktúrát. Aki azt hiszi, hogy a kisiparosok mind milliókat keresnek, az alaposan téved. A felénél is több évi 60 ezer forint után adózik, s alig 200-ra tehető azok száma, akik valóban a nagy adózók közé sorolhatók. Évente mintegy 20 milliót fizetnek a város kasszájába, s tetemes az az összeg, amit SZTK-járulékként adnak le a jövedelemből. A szakemberek ugyanakkor tudják, hogy az iparosok mellett igen nagy számban dolgoznak olyanok, akiknek se működési engedélyükbe iparuk nincsen. Becslések szerint évente legalább annyit termelnek, ha nem többet, mint a tisztességesen adózó ipart űzők, azzal a különbséggel, hogy semmilyen hatóság nem csípi fülön őket.- Ezeket nem nevezik kontároknak, hiszen többnyire igen jó szakemberek, akik az adóhatóság átejté- se révén zayartalanul élősködnek. Ismert órás, autószerelő, vállalati szakmunkás dolgozik illegálisan. Mindez ugyancsak zavarja a kisiparosokat, akik viszont növekvő terhekkel néznek szembe, s akiket mind szakmailag, mind etikailag szigorúan ellenőriz hatóság, érdekvédelmi szervezet egyaránt. Nem kevés gondot okoz a hivatalos szervezetből kizárt sem, aki ellenőrzés híján zugban folytatja az ipart, s még bélyegzőt is megmentett magának, hogy ténykedését legalizálja. Mindezt azért kell elmondani, mert a nagy jövedelem, a gyors meggazdagodás sürgetése ezeken a területeken jelentkezik elsősorban, nagyban rontva a valódi, becsületes iparos hírét és tekintélyét. Márpedig az ő helyzetük nem lett köny- nyebb. Ki gondolná, hogy a városban, egy udvar végében lévő sufni évi bérét 70 ezer forintban állapították meg? Ki gondolná, hogy a helyhez kötött, nyugdíjas, ritka mesterséget folytató olyan lakbért kell, hogy fizessen, amit egy évben talán meg sem keres? Tegyük ehhez a rezsit, az adót. az SZTK-t, s máris kiderül: az öt-tízforintos apró munkát végzők be fogják dobni a törülközőt. De aki új épületben, üzlethelyiségben akar műhelyt, az négyzetméterenként fizeti a 16—20 ezer forintot. Nem kis költség a villanyfejlesztési, a vízfejlesztési hozzájárulás sem. Még a saját lakásban űzött ipárt is nyomasztóan terheli az új adó. Főleg a város peremén lévő kis kisiparosok, az apró javítók kerülnek válságos helyzetbe, márpedig nélkülük aligha tudunk megélni. A kis cipész, az egyszemélyes külterületi fodrász, a cipzárjavító stb. nem nélkülözhető. Ma úgy tűnik, hogy az adórendszer elvei és gyakorlata korszerűtlen, s míg a személyi adózás rendszere ki nem alakul, addig eléggé sematikus, s a bizalmatlanságra épülő. Ez viszont sokak számára nem lelkesítő. Van még egy ellentmondás, ami bizonyára feltűnt mindannyiónknak. Sokan nem azt csinálják, amire jogosítványuk van. Gyakorta előfordul, hogy a háztartási gépjavítást ajánló cégtábla mögött épületvillamosító lapul, s pont eredeti kínálatának nem tesz eleget. De jócskán van cipész, aki vásározónak gyárt, hasonlóan szabó, aki szintén a viszonteladónak dolgozik. Néha az egyszerű villanyszerelőről kiderül, hogy lakásba nem megy, mert motort tekercsel, vagy éppen autóvillamossági munkát végez. De csalafinta dolog az is, hogy a sírkövesnek mondott iparos lényegében betonelemgyártó, aki se szakismeretben, se ízlésben nem veheti fel a versenyt a Nyíregyházán található hat kőfaragóval, aki viszont profi. Minden építőipari vállalkozó ismeri azokat az áí- kalákákat, melyek lényegében egymásnak, igazolást adó munkavezetők magánfusijai. Miután e dzsungel a közvélemény előtt kevéssé ismert. így könnyen születnek az általánosítások, melyek minden ipart űzőt egy kalap alá vesznek, nem téve különbséget a valóban becsületes és az ügyeskedő között. Se az iparos, se az érdekvédelmi szerve nem tud ez ellen hatásosan fellépni, de nem is az ő feladata. Az adó ma már a tanácsok érdeke, az engedély nélkül dolgozó tettenérése szintén. Nagy buzgalom e téren nem tapasztalható, pedig mindannyiunk zsebe bánja. A város kisipara, még akkor se, ha a fejlődés dinamikusan megmaradna, nem lenne képes egymaga kielégíteni az igényeket. Sose lehetne versenyképes a ma már magas szinten dolgozó Patyolattal, komoly tényező a ruha- és cipőipari szövetkezetek hálózata is. Uralja a mezőnyt a fodrászok csapata, s a fotó, mely ugyan konkurenciaharcban áll a magániparral, szintén jelentős. Az építőipar területén a magári kisiparos kedvezőbb helyzetben van, ez adódik áraiból és rugalmasságából. Kétségtelenül erős pozíciói vannak az állami és szövetkezeti iparnak a rádió, televízió, elektronikai javítások terén. * Ugyanakkor jellemző, hogy a szállításokból egyre jobban kiszorul a Volán, itt az esélyegyenlőtlenség az állami szektort sújtja. Cáfolhatatlan ugyanakkor az a tendencia, miszerint minél kisebb, olcsóbb, aprólékosabb és sziszifuszibb munkáról van szó, annál kevésbé találjuk a szövetkezeteket, az állami szolgáltatókat. Alapvetően ez érthető, viszont figyelmeztető is: meg kell becsülni azokat, akik egy senki által nem vállalt munkát végeznek el, a köz hasznára. Nyíregyháza utcáit járva ma még rábukkanunk egy-egy hangulatos műhelyre. Az óráséra, ahol most is lehet jókat beszélgetni, a kis cipészére, ahol század eleji a hangulat, a bőrösére, ahol az illat gyerekkori élményeket idéz, még mindig van varázsa a szódás csengőjének, s valami csodás világot idéz a két látszerész munkahelye is. Egy biztos, a korszerűsödő világban ezek a helyek egyre inkább múzeálisabbakká válnak, de nélkülözhetetlenek. A jelentkező korszerű igény azonban nem kedvez a nosztalgiázásnak. így aztán a Ságvárin lévő szolgáltató- ház után örülünk az épülő 'újnak a Dózsa György úton, s várjuk, hogy a lakosságot szolgáló szolgáltató kisiparosok jókedvvel álljanak a rendelkezésünkre. Az 1360 legálisan dolgozó, túlnyomó többségében tisztességes, kemény munkát végző iparost társadalmi megbecsülés övezi. Néhány évtizeddel előtti hiányuk alaposan meggyőzött, hogy nélkülük nem megy. Kedvüket megtartani, növelni tehát ésszerű lépés. Védeni őket az adócsalókkal, kontárokkal, nem adózókkal szemben közérdek. Ez viszont már olyan szolgáltatás, ami a városi tanácsra, az adóhatóságra, ha kell a gazdasági rendőrségre tartozik. B. L. Tar Gyula, aki ötven éve készíti, „gyógyítja” a nyíregyháziak cipőjét.
