Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. június 11 Alilil FEHÉRGYARMATON Életünk II SZAMOK TÜKRÉBEN Feszített tervet valósított meg az elmúlt öt évben a helyi tanács, a környező in­tézmények, üzemek sora. A hatodik ötéves tervidőszak legfontosabb tapasztalatait közöljük most — természete­sen a teljesség igénye nélkül — szigorúan a számok tük­rében. Foglalkoztatás, életszínvonal A munkaképes korúak fog­lalkoztatási aránya a vonzás- körzetben 2,8, a városban 6,2 százalékkal növekedett, je­lenleg 66,7, illetve 78,7 száza­lék. (A megyei átlag 77,5 szá­zalék.) A vonzáskörzet mezőgazdasági üzemeiben megvalósított lendü­letesebb ipari melléktevékeny­séggel együtt sem sikerült a né­pesség megtartása, a tervidőszak­ban közel 4000 fővel csökkent az itt élők száma, ám a városban továbbra is tapasztalható volt a mérsékelt növekedés (300 fő). Az ipari üzemek gazdálko­dása (a MEKOFÉM kivételé­vel) stabilizálódott, termelési értékük 1985-ben meghalad­ta az 1,2 milliárd forintot, ami 1980-hoz viszonyítva 50 százalékos növekedést jelent. A gyártmányok negyede ex­portként értékesül. A jöve­delem viszont mintegy 1000 forinttal elmarad az országos átlagtól. Tanács/ gazdálkodás A VI. ötéves tervben 595 millió forint költségvetési pénzzel gazdálkodtunk. Jel­lemző volt a pénzeszközök takarékos felhasználása, az intézmények zavartalan mű­ködtetése. A költségvetésből a szociális és egészségügyi ágazat részesedési aránya 44,6 százalék, a kulturális ágazaté 37 százalék volt. A fejlesztési terv 269 millió fo­rintot irányzott elő. amelyből beruházási célú 175 millió forint volt. A fejlesztés főleg a telck- és lakásellátásban, a kulturális és kereskedelmi beruházásokban mutatkozik meg. Az évenként növekvő, az előző ötéves tervinek több mint kétszeresét kitevő 35,6 millió forint társadalmi munkaérték a beruházásokat gyorsította, a fedezeteket ki­egészítette, jelentős létesít­mények (úszómedence, sport­pálya, létesítmények, útala­pozás) megépítését tette lehe­tővé. A lakásberuházásra 74 millió forintot fordítottunk. Az áthúzó­dó 37 állami lakással együtt 431 lakás épült meg. A lakásoknak a vízvezeték-hálózatba 87,9 szá­zaléka. az elektromos hálózatba 100 százaléka, a szennyvízcsa­torna-hálózatba 28,3 százaléka van bekapcsolva. Ez utóbbi mu­tató mérsékelt előrehaladást tük­röz. (1980-ban 26 százalék volt.) A családi házas építkezés­re több ütemben 178 telket vehettek birtokba a gyarma­tiak és folyamatban van to­vábbi 105 telek kialakítása. Az elmúlt öt évben Gyarma­ton közel félezer lakás épült. A fészekrakás lendülete az idén sem csökkent, a köz­pontban is szaporodnak a tet­szetős otthonok. Ellátás, szolgáltatás Jó ütemű volt a kereske­delmi hálózat fejlesztése, amelyben továbbra is az ÁFÉSZ járt az élen. Főleg az iparcikk-értékesítés feltéte­lei javultak. A bolti alapte­rület több mint 1000 négy­zetméterrel, a vendéglátás 300 négyzetméterrel bővült. Határidőben megépült az új 527 négyzetméteres alapterü­letű körzeti feladatokat is el­látó gyógyszertár. A szállodai kapacitás, ruházati áruház lehetőségeit az igények saj­nos meghaladják. A szolgáltatási kapacitás növekedése a követelmé­nyektől és a tervezettől el­maradt. A szolgáltatáson be­lül a kisipar további térhó­dítása jellemző, eredménye­sen üzemeltetik a mesterek házát nyolc szakmában. A kereskedelmi hálózat és szol­gáltatás fejlesztését a tanács pénzeszközökkel, területbiz­tosítással, társadalmi munka szervezésével segítette. Je­lentős, több mint 20 millió forint az e célra átvett ösz- szeg. Javultak a közlekedés feltéte­lei. Főleg társadalmi munkával megvalósult a tanácsi utak jó részének szilárd alapozása (ki­építési arány 87,5 százalékos). Az építés és korszerűsítés 7,8 kilo­métert érintett, amely 20 millió forintba került. Elmaradt viszont a járdahálózat kellő mérvű kor­szerűsítése; a hírközlésben, a postai szolgáltatás fejlesztésében sem történt lényeges előrehala­dás. Az ivóvíz-ellátottság a VI. ötéves tervi beruházásokkal 100 százalékos, a tározó- és szűrőkapacitás viszont nem elegendő. Nagyon elmarad a követelményektől a szenny­víztisztítás, kicsi a csatorna- hálózat. A város és vonzás- körzete összefogásának szép példája volt a 25 méteres úszómedence megépítése. Egészségügy, oktatás Az egészségügyi ellátás te­rén a személyi feltételek je­lentős hiányait kellett pótol­ni a kórházban, a rendelőin­tézetben. Javult a műszere­zettség, a tbc-gondozó felté­telei azonban romlottak. Jó színvonalon és időben való­sultak meg az oktatási beruhá­zások. A tervidőszak 100 óvodai férőhelye jelentős társadalmi munkával épült, a jelenlegi el­látottság 100 százalékos. A me­gyei beruházásban bővült szak- középiskola a távlati igényeket is kielégíti. A kollégiumi ellá­tottság 80 férőhellyel növekedett, s jelentős társadalmi munkával létrehoztuk a képzőművészeti al­kotások bemutatását szolgáló ki­állítótermet. Kellenes tömyezel, tullurált vtndiglálát Szálló a nyárfák alatt Szatmár idegenforgalmi nevezetességei egyre több lá­togatót vonzanak, ám külö­nösen a főszezonban nem kis gondot jelent a turisták el­helyezése. Ezért is volt sze­rencsés ötlet, hogy a Sza­mos menti Állami Tangazda­ság helyi kerületében lévő if­júsági tábor turistákat is fo­gadjon. A zsarolyáni út men­tén a régi állami gazdasági központban 120 idelátogató­nak tudnak olcsó éjszakai szállást nyújtani. Nyolc-tíz ágyas szobák mellett döntően 2—3 ágyas szobákban helye­zik el a vendégeket. Hideg­meleg vizes tisztálkodási le­hetőség, kellemes környezet fogadja az ideérkezőt. Kialakult kapcsolatuk van idegenforgalmi hivatalokkal, iskolákkal, s rendszeresen felkeresik a szállást a ter­mészetjáró csoportok is. A fehérgyarmati Szamos Szál­loda megtelte után sokan kényszerűségből kerültek el­ső alkalommal a városköz­ponttól 2—3 kilométerrel lé­vő szállóba. A későbbiek so­rán viszont úgy járnak, mint a nyugatnémet, francia, olasz vadászok, akik nagyra érté­kelve a romantikus környe­zetet, rendszerint már ezt az elhelyezést kérik vendéglátó­iktól. Az ifjúsági tábor az őszi almaszedés idején biztosít szálláslehetőséget az idelá­togató főiskolás, egyetemista fiataloknak, s természetesen ellátja a tangazdasági ér­dekből adódó különböző fel­adatokat is azon túl, hogy vendégeket fogad. Ezen a nyáron cseretáborozó külföl­diek, a csehszlovákok mel­lett valószínű szovjet pajtá­sok is ellátogatnak Fehér- gyarmatra. Az elmúlt évben egyébként másfél ezer „ven­dégéjszakát” regisztrálhatott a tábor személyzete, az idén sem számítanak kevesebbre. Nimród érme Gyönyörködni a felkelő napban, a mezők hajnali har­matában, lépkedni a vi­rágos rétben, a ropogó avar­ban, tanúja lenni a fácáncsi­be első szárnypróbálgatásai­nak — létezik-e ennél na­gyobb gyönyörűség a‘ földön? Aligha. Kormány István legalábbis nem ismer ennél szebbet. A gyarmati tanács egykori lakásügyi főelőadó­ja amióta csak az eszét tud­ja minden szabad percét az erdőkön, a mezőkön töltötte. Több mint fél évszázada va­dász, pontosabban vadgazda. Mert ő előtte sohasem a vad elejtése lebegett, nagyobb örömet talált abban, ha kó­borlásaikor láthatta miként eteti a róka kölykeit, hogyan tanítja a héja röpülni fiait. Ötvenöt év nagy idő... s mily hamar elszaladt! A Pozsony melletti Ma­gyarfaluban született, de a harmincas évek legelején itt Gyarmaton talált végleg ott­honra. Akkor vett kézbe va­dászpuskát is először. S a fel- szabadulás után, negyvenhét őszén az ő kezdeményezésé­re alakították meg a gyarma­ti vadász- és horgásztársasá­got is. — Megalakítottuk, de ho­gyan? — meséli. — Nem volt nekünk semmink. Az itteni szovjet katonák segítettek rajtunk, ök adtak nyolc pus­kát, hogy egyáltalán a dú- vadirtáshoz hozzákezdhes­sünk. Nagyon sok mindent kö­szönhet neki a gyarmati va­dásztársadalom. Tizenöt évig Elfelejtett fehérgyarmati újságok HŰ TÜKÖR. 4 lapalapítási láz nem kerülte el a század- eleji Fehérgyarma­tot sem. Elsőként a Fe­hérgyarmat és Vidéke in­dult 1907. július 4-én. Fe­lelős szerkesztője dr. Jár- my Béla ügyvéd volt. a hetente megjelenő „tár­sadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő’’ újságot előfizetőknek adták. Lap­tulajdonos Mátyás Adolf, „lapvezér” Luby Géza országgyűlési képviselő volt. Mindössze 13 szá­mot élt meg. Ezt követte az 1909. ok­tóber 1-én induló Fe­hérgyarmati Hírlap dr. Nagyarádi Boross Lajos szerkesztésében, aki egy­ben laptulajdonos is volt. Társadalmi, gazdasági és szépirodalmi lapnak ne­vezte magát. A bekö­• •• szöntőböl idézünk: „Czél- ja a lapnak felkutatni mindazon eszközöket, a melyekkel vidékünk elő- haladásában munkálkod­hatunk; feladata felkeres­ni az utakat, a melyekben haladva vidékünk felvi­rágoztatását s népünk jó­létét — hirdetve nekik a korszerű haladást, — előbb vihetjük.” A Fehérgyarmati Hír­lap jól bírta, hiszen négy évfolyamot küzdött vé­gig. Megjegyzendő, hogy 1910- ben, a 20. számtól 48-as függetlenségi s pártonkívüli politikai he­tilapként szerepelt, majd 1911- ben a 10. számtól visszaalakult társadalmi, gazdasági és szépirodalmi lappá. Az érdektelenség meg­ölte ezt az újságot is. E körülményt viszont nem vette szívére az újabb vál­lalkozó, dr. Hunwald Izi­dor, aki 1912. december 25-én megindítja a min­den pénteken megjelenő Fehérgyarmat című tár­sadalmi hetilapot. Az ol­vasóknak ő is ígéri, hogy „Nem nagy hangú frázi­sok gyűjteménye akar ez lenni, hanem a társadal­mi jelenségek hű tükre”. Dr. Hunwald 1913. június 20-tól a felelős szerkesz­tését átadja dr. Szőke Sán­dornak. Az év végén a kiadó bejelenti, hogy de­cember 31-vel a lapot megszünteti, ám tervét megváltoztatja és a lap szerkesztését dr. Szőké­től maga Mátyás Adolf vette át. Fél évet élt még a Fehérgyarmat, a június 28-i számban elbúcsúztak az olvasóktól, mert „Mi minden tőlünk telhetőt el­követtünk, azonban sajnos törekvésünkben sem szel­lemi, sem pedig anyagi téren nem támogatnak bennünket.” Nyéki Károly volt a társaság gazdasági ve­zetője, annak irodája is so­káig az ő lakásában talált otthonra. Számtalan fiatalt nevelt kiváló szakemberré, s a mostani gazdag vadállo­mány kilakításában is je­lentős érdemeket szerzett. — Hát sajnos, ez a kutya betegség néhány éve le­döntött a lábamról, fél olda­lam teljesein lebénult... de meggyógyulok én még — mondja elszántan. — Most mór lépegetek, minden reg­gel kimegyek a tornácra, megmarkolom az oszlopot, s indul a tornai Az ágy mellett három pi­pa is pihen, üres mindahány. Ha a füstölésről nem is tud lemqndani, de most már kí­mélni akarja a tüdejét. Fo­dormentát, komlót és szárí­tott vadlucerna-virágot gyűjt majd a nyári mezőkön ... az­zal tömi majd meg a pipá­kat. Mert az illik igazán az erdőt-mezőt járó emberhez. Nem pedig az a büdös dohány melynek szagától kilométe­rekre is megrémül a békés őzcsapat. Kormány István fél évti­zede már, hogy nem foghat puskát a kezébe. Az utódok azonban ma is nagy becsben tartják fél évszázados mun­káját: a napokban vehette át a vadászok legnagyobb ki­tüntetését, a Nimród-emlék- érmet. Tanulmányterv hálózat­bővítésre Jelenleg a város alig hét kilométer hosszúságú szenny­vízcsatorna-hálózattal ren­delkezik, mely igen alacsony­nak mondható. Sajnos, a kedvezőtlen talajviszonyok miatt a csatornaépítés terü­letünkön rendkívül költsé­ges, ez a magyarázata, hogy az elmúlt években csak a legszükségesebb nyomvona­lakat tudta kiépíteni a város. Annak bővítése azonban feltétlenül szükséges, növelni kell a szennyvíztisztító-telep kapacitását is. Az elképzelé­sek szerint a településen ke­letkezett folyékony hulladé­kot az állami gazdaság és a termelőszövetkezet szennyvi­zével közösen, egy helyen semlegesítik majd. A tanul­mányterv — a szennyvízhá­lózat bővítésének tervével együtt — elkészült, annak megvalósítása a mostani tervidőszakban várható. A brigád gyermekei Sajtóhír: A Magyar ÜttörŐk Országos Szövetsége a kollektí­váknak adható legmagasabb ki­tüntetésével, a „Gyermekért** plakettjével jutalmazta meg a Hódiköt fehérgyarmati gyáregy­ségének Móricz Zsigmond szo­cialista brigádját. Lassan nyolcéves múltra tekinthet vissza a brigádunk, s már az alakuláskor meg­ígértük az I. sz. óvodának, hogy az elkövetkezendő idő­ben segítjük majd életüket. A babaruhákkal kezdődött még akkor, hetvennyolc végén. Együtt szorgoskodott azon a napon óvónő, kisgyerek és varrónő ... Aztán jött az ud­varon lévő játékok lefestése, a játszótér csinosítása, s köz­ben az a sok-sok beszélgetés. Telt, múlt az idő, egyre szorosabb lett a barátságunk, s egyszer csak azt vettük észre, a mi kis óvodásaink iskolásakká cseperedtek, az I. sz. ének-zene tagozatos ál­talános iskola tanulói lettek. A brigád tagjai persze ott voltak az első tanévnyitó ün­nepségen, azóta is mindegyi­ken. A gyerekeket kisdobos­sá avatták. Ajándékokkal kedveskedtünk nekik, szív­hez szóló műsorral köszön­ték meg. A patronált iskolá­ban ezután alakultak meg a rajok, iaz őrsök. Gyermeke­ink a Bartók Béla rajnak, ezen belül pedig a Vük és a Mókus őrsnek lettek a tagjai. Az országos sportnapokra és a karácsonyi hangversenyre a lányoknak kis szoknyákat varrt a brigád. Nem felejt­keztünk meg persze a Tél­apó-ünnepségről, a gyermek­napról sem, amikor apró já­tékokkal kedveskedtünk ne­kik. Elérkezett az úttörőavatás: mi sem volt természetesebb, hogy mi kötöttük nyakukba a vörös nyakkendőt. Téved az, aki azt hiszi, hogy na­gyon egyoldalú barátság a mienk. A gyerekek sem fe­ledkeznek meg rólunk. Már­cius 8-án, a nemzetközi nő­nap alkalmából minden év­ben felkeresnek bennünket, apró ajándékokkal, színes Előtérben a kitüntetett brigád műsorral teszik ünnepélye­sebbé nekünk ezt a napot, aztán pedig következnek a hosszú beszélgetések a tanu­lásról, a játékról, a zenéről. A kezdet óta bizony már hét év telt el. Megismertük szokásaikat, természetüket, terveiket és nem szégyelljük bevallani, hogy nagyon jól érezzük közöttük magunkat. Azt hiszem, így vannak ez­zel ők is. Már majdnem olyanok, mintha a saját gye­rekeink lennének. Ök lassan kikerülnek az általános is­kolából is, hamarosan pá­lyát kell választaniuk, őszin­tén szeretnénk, ha barátsá­gunk aztán se szakadna meg, hisz oly szép, tartalmas volt ez az elmúlt hét eszten­dő. Varga Zsigmondné brigád­vezető szavait lejegyezte: Molnár Károly

Next

/
Thumbnails
Contents