Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-10 / 135. szám
Biztonságosabb világért F városurik nevéhez keve o ■ esemény fűződik, ami valamilyen módon '■ &. apott volna a legújabb kor jeles történé- tt. Ezek legjelentősebbike tizenhét évvel ezelőtt, • úrciusában zajlott le Budapesten: akkor adták ki a; - joKumentumot, amely a város nevét viselő felhíváské■> >,?!; európai jelentőségű okmánnyá. Akkor is, mint ma, a Var.vM Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé tartott ülést nálunk. A felhívás pedig nem másra vonatkozott, mint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megrendezésére. A dokumentumot a hét tagállam olyan időszákban adta ki, amit joggal nevezhettek bonyolultnak. Elég csak arra emlékeztetni, hogy akkor javában dúlt a vietnami háború, s megoldatlan volt Európa számos problémája. Mindenekelőtt az NSZK és a szocialista országok viszonya, a két német állam kapcsolatai voltak rendezetlenek. Ez összefüggött a háború utáni Európa alapvető realitásainak elismerésével. A szocialista országok Budapesten éppen erre szólítottak fel. Ma, több mint másfél évtized múltán már történelemnek számít azoknak a megállapodásoknak a megkötése, amivel az NSZK elismerte a jaltai határokat, s alapszerződésben rendezte viszonyát az NDK-val, s amelyek során a négy nagyhatalom tisztázta Nyugat-Berlin jogállását. A budapesti felhívás nyomán elkezdődött folyamat végül Helsinki nevét kapta, hiszen a finn fővárosban rendezték meg az összeurópai csúcsértekezletet, ott írták alá az együttműködés nagy jelentőségű okmányát. Nehéz hiteles összehasonlítást tenni: mennyivel volt akkor könnyebb vagy neheze a nemzetközi helyzet? Mennyivel volt alkalmasabb a ;gkör a párbeszédre, mint most? Tény azonban, hop- '-egannyi feszültség terheli az államok viszonyát. ;:nak tűnik 1975, az enyhülés csúcspontja. Tudju több nyugati politikus az enyhülés szót is igyek.;- - v őrölni a nemzetközi politika szótárából. Számos k-seriét történt, történik arra, hogy a hetvenes évek eleje- elért alapvető vívmányokat semmissé tegyék. Minden •• azokat az eredményeket fenyegette veszély az elmúl*. vekben, amelyek az emberiség nagyobb biztonságát voltak hivatottak garantálni. A fegyverzetkorlátozási, leszerelési megállapodásokról van szó, s azokról a fórumokról, amelyeken a két világrend- szerhez tartozó országok az együttműködés lehetőségéről, a feszültség és a katonai szembenállás csökkentésének lehetőségéről tárgyalnak. A Varsói Szerződés szervezetéhez tartozó országok az elmúlt időszakban egy pillanatra sem adták fel külpolitikai célkitűzésüket: tárgyalásokkal, politikai megegyezésekkel kell eljutni a biztonságos Európához, a fegyverek nyomasztó súlyától megszabadított világhoz. Elegendő emlékeztetni arra, hogy csupán a tavalyi ősz óta, a PTT legutóbbi szófiai ülése óta milyen kezdeményezéseket tettek a közösség országai. Januárban Mihail Gorbacsov terjesztett elő nagyszabású programot. Ez lehetővé tenné a teljes atomleszerelést a századfordulóig. A Szovjetunió — élvezve a VSZ-országok teljes támogatását — az európai közép-hatótávolságú rakétafegyverek teljes leszerelését javasolja. A VSZ-országok olyan indítványt terjesztettek elő, ami szerint Európában — a népek óhajának megfelelően — atomfegyvermentes övezetet hoznának létre északon, a Balkán-félszigeten és atomfegyvermentes folyosót Közép-Európában. A szocialista országok következetesen kiállnak a rendkívül veszélyes vegyi fegyverek teljes betiltásáért. (A NATO épp a múlt hónapban döntött úgy, hogy új típusú, két összetevőjű vegyi fegyverek álőálh'tá- sát kezdi meg.) A szocialista országok tanácskozásaikon érthető módon kiemelt figyelmet szentelnek ezeknek a katonai kérdéseknek. Mégpedig azért, mert az emberiség épp most érkezett el egy olyan fordulóponthoz, ahonnan egyaránt vezethet az út új fegyverkezési versenyhez, a pusztító eszközök eddig elképzelhetetlen — mind kevésbé ellenőrizhető — felhalmozásához, s ugyanakkor a lehető legalacsonyabb szinten garantált erőegyensúlyhoz. Az új fegyverkezési forduló most elsősorban az úgynevezett csillagháborús programot jelenti. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országai egybehangzóan amellett vannak, hogy mindenképpen meg kell akadályozni a világűr militarizá- lását. Az amerikaiak „hadászati védelmi kezdeményezésnek” nevezett terve ugyanis nevével ellentétben egyértelműen támadó jellegű, ami növeli a bizonytalanságot és az államok közötti bizalmatlanságot — tehát a háború kitörésének kockázatát. A Varsói Szerződés célja eddig és ezután is az, hogy kölcsönös lépésekkel teremtsenek bizalmat. A szocialista országok a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek betiltását javasolják. A NATO erre azzal válaszolt, hogy a Szovjetunió szárazföldi és légi erejének európai fölényét akarja az atomleszereléssel érvényesíteni. A választ Mihail Gorbacsov a berlini pártkongresszuson adta meg, javasolta: hajtsák végre a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők nagymértékű csökkentését az Atlanti-óceán és az Urál között. Azóta az is nyilvánosságra került, hogy a szocialista országok hamarosan konkrét javaslatot terjesztenek elő ebben a témakörben is. A mostani budapesti eszmecsere nyilván foglalkozik majd az európai együttműködés egészével. Hiszen a kontinens országainak és Észak-Amerika két államának széles körű párbeszéde 17 éve áll a Varsói Szerződés figyelmének középpontjában. Ma nagy feladat ennek a folyamatnak a fenntartása. Tavaly ősszel Budapest európai kulturális fórumot rendezett. Akkor bebizonyosodott, hogy a dialógusnak vannak termékeny és eddig ki nem használt lehetőségei. legutóbbi berni tanácskozáson, amely az emberek közötti kapcsolatok problémáival foglalkozott, nyilvánvalóvá vált: a kelet- és nyugat-európai államok képesek konszenzust elérni, s ott csak az Egyesült Államok vétója akadályozta meg a közös dokumentum létrejöttét. Nagy jelentőségű a stockholmi konferencia, ahol az európai bizalomerősítő és leszerelési intézkedésekről tárgyalnak. Minden ország érdeke, hogy Stockholm valódi eredményekkel záruljon, megfelelő előkészítője legyen az ősszel Bécsben megtartandó összeurópai tanácskozásnak. Szövetségünk tagországai már több alkalommal kinyilvánították: érdekeltek az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbfejlesztésében, kiterjesztésében. Az ezredfordulóig már csak 14 év van hátra. A tennivaló pedig rengeteg. A szocialista országok békeprogramja megvalósítható, javaslataik Európa és az egész világ nagyobb biztonságát szolgálják. A mostani tanácskozásnak is ez a célja. MA Az év lakóháza (2. oldal) A legyőzött holtpont (3. oldal) XLIII. évfolyam, 135. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1986. június 10., kedd Mihail Gorbacsov és Kádár János részvételével Magyar-szovjet barátsági nagygyűlés Csepelen KB főtitkárának hétfői programja Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára koszorút helyez Az SZKP Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására baráti látogatáson tartózkodik hazánkban, hétfőn délelőtt megkoszorúzta a ma- I gyár hősök emlékművét a Hősök terén. Miután a magyar és a szovjet zászlókat díszített téren az emlékmű két oldalán felsorakozott a díszőrség, Mihail Gorbacsov feleségével, Rai- sza Gorbacsovával, valamint ! a kíséret tagjaival együtt elhelyezte a kegyelet és a tisztelet virágait. Ezután a szovjet vendégek ugyancsak ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a Felvonulási téri Lenin- szobrot, a bolsevik párt és a szovjet állam alapítójának, első vezetőjének, a tudományos szocializmus nagy teoretikusának emléke előtt tisztelegve. A kegyeletes megemlékezés a lobogókkal díszített Szabadság téren folytatódott. Itt a hazánk felszabadításáért életüket áldozott szovjet hősök emlékművének talapzatán helyezett el koszorút az SZKP KB főtitkára és kísérete. I Gyárlátogatással folytatódott Mihail Gorbacsov magyarországi programja: a Csepeli Szerszámgépgyárat kereste fel, azt a nagy múltú üzemet, amelynek termékei évtizedek óta jelen vannak a Szovjetunió iparában is. Az SZKP KB főtitkárát az üzem magyar és szovjet zászlókkal díszített pártbizottsága tanácsterme előtt Kádár János, az MSZMP főtitkára, Grósz Károly, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára és Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjait Szűrös Mátyás, a KB titkára, Kapo- lyi László ipari miniszter, Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, valamint a városrész és az üzem vezetői fogadták, a dolgozók képviselői pedig kedves szóval, virággal köszöntötték. A meleg hangulatú fogadtatást követően Erdei István vezérigazgató tájékoztatta a magas rangú vendégeket a több mink kétezer dolgozót foglalkoztató nagyüzem munkájáról, röviden képet adva a magyar iparban dolgozó munkások, mérnökök élet- és munkakörülményeiről is. Mint mondotta: Csepelen kiváló szakemberek, műszaki értelmiségiek és szakmunkások keze nyomán mind magasabb színvonalú gyártmányok készülnek. Ilyenek például azok a CNC — számítógép-vezérlésű — gépek, amelyek a legkorszerűbb gyártási rendszerekbe kapcsolhatók. Termékeik háromnegyedét exportálják, a legtöbb közülük a Szovjetunióba kerül. Három éve, mióta a CNC-esztergákat, illetve megmunkáló központokat a szovjet piacra szállítják, a forgalom csaknem a tízszeresére növekedett. A csepeli gyár és a Szovjetunió ipara közötti kapcsolatok immár két és fél évtizedes múltra tekintenek visz- sza. 1977 óta együttműködési szerződés köti össze a Csepeli Szerszámgépgyárat és a moszkvai köszörűgépgyárat. Néhány napja a moszkvai Ordzsonikidze Szerszámgép- gyárral írtak alá műszakitudományos együttműködési megállapodást, amelynek alapján a moszkvai gyár tervezte megmunkáló gépeket magyar számítógép-vezérléssel szerelik majd fel. A műszaki és termelési együttműködés nyomán szoros, közvetlen szakmai és baráti kapcsolatok szövődtek a magyar és a szovjet dolgozók között. Ezt a baráti viszonyt fejezte ki a csepeliek vállalása is, amelyet 1977-ben a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulója tiszteletére tettek, s amelyből nemzetközi méretű munkaverseny bontakozott ki. A tájékoztató után vendégek és vendéglátók között kötetlen beszélgetés alakult ki, amelynek során Mihail Gorbacsov számos — nemcsak a gyár, hanem a magyar ipar egészét s az együttműködés korábbi lehetőségeit érintő — kérdést tett föl. Elsőként az üzem, a termelőberendezések technikai állapotáról, életkoráról, kihasználtságáról érdeklődött. Az igazgató válaszában megjegyezte: érzékeny pontra tapintott rá a főtitkár, hiszen a gyár jelenlegi gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának, hogy valamennyi elöregedett gépet kiselejtezve átfogó rekonstrukciót valósítson meg. A beszélgetés során a főtitkár felidézte, hogy Kádár Jánossal folytatott előző napi tárgyalásain szóba került a vállalati tanácsok intézménye is. Behatóan érdeklődött az új irányítási forma bevezetésének csepeli tapasztalatai iránt, nagy figyelemmel hallgatva az igazgató beszámolóját arról, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlásával összefüggő érdemi, döntéshozói szerepet mind a testület tagjainak, mind a gazdasági vezetőknek még tanulniuk kell, hogy az irányítási forma adta lehetőségeket a vállalat hosszú távú fejlődése során kamatoztassa. A tervezettnél jóval hosz- szabbra nyúlt kötetlen eszmecsere résztvevői egy témára minduntalan visszatértek: hogyan lehetne itt. a csepeli üzemben, a szovjet partnereknél és általában a szocialista közösség országaiban az együttműködést eredményesebbé, hatékonyabbá tenni, az együttes munka új formáit, a kooperációt. a gyártmányszakosítást vagy közös vállalatok létesítését mind szélesebb körben meghonosítani. el a budapesti Lenin-szobornál. (Telefotó) A baráti beszélgetés emlékére Erdei István az üzem régi törzsgárdatagjainak munkáját elismerő aranygyűrűt nyújtott át Mihail Gorbacsovnak. A tájékoztatót üzemi séta követte, amelynek során a vendégek ismerkedtek a marógép-szereidében, az alakostest-megmunkáló és a futógépműhelyben dolgozók munkájával. s a gépgyár legkorszerűbb technikát képviselő termékeivel: a rugalmas gyártórendszerrel, a megmunkálócellával. A szovjet párt főtitkára őszinte érdeklődéssel figyelte a szakavatott mozdulatokat: Blazsek János horizontálesztergályossal beszélgetve megtudta, hogy a szakmunkás a Szovjetunióban is népszerű „Yasda" megmunkáló központtal dolgozik. Ezután Horváth László CNC gépkezelővel váltott néhány szót Mihail Gorbacsov, majd a nyugdíjasként is aktív Palotai László tervező technikustól aziránt érdeklődött: a gyárban éltöltött több mint 45 esztendő után hogyan alakulnak életkörülményei, hogyan illeszkedik be a megfiatalodott kollekti- fVába. Az idős szakember elmondta, hogy sok fiatallal kedveltette meg a munkát, s szívesen dolgozik együtt velük ma is. A program az üzemi tanácsteremben rendezett barátsági nagygyűlésen folytatódott, amelyen a két párt főtitkára mondoítt beszédet. (Beszédeiket lapunk 4. oldalán közöljük.)
