Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
1986. június 7. Kelet-Magyarország 3 A televízió adta hírül a közelmúltban, hogy a ti- szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár hét terméke „Kiváló Áru" címet kapott. A nagy múltú gyár gyógyszeripari termékei nemcsak itthon, hanem az országhatáron túl is ismertek. Ma már büszkén mondhatják el, hogy növényvédőszer-gyártá- suk is jelentős, a vállalat 3,5 milliárd forintos termelésének csaknem a felét ez az ágazat adja. A 70-es évek elején a mezőgazdasági kemizálási programhoz a hazai gyártók közül elsők között csatlakozott az Alkaloida. Első termékük 1971-ben a Gomex gyomirtó szer volt, majd a fejlesztés és külföldi kooperáció kialakítása után a Gramoxone lett különösen sikeres. A fejlődés azóta is töretlen, új partnerek és gyártmányok sora jelzi a vasvári gyár jó ütemű munkáját. Dr. Litkei László fejlesztési osztályvezető is örül a sikernek. Nagy szerepük van abban, hogy hét termékük viselheti a megkülönböztető címet. Import helyett export Termelés csökkent munkaképességűeknek A jelenlegi, évi 600 millió forintos termelési érték helyett az ötéves terv végére milliárdon felül akar termelni a kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat. Ehhez nem elég a mai termelési szerkezet, hanem a sokkal magasabb technikai színvonalat jelentő mikroötvözést kívánják bevezetni. A vállalat egy szabadalmat vásárolt meg, amellyel energiatakarékos elektromos főzőlapok gyártására rendezkedik be. Az új termék használata a fogyasztóknál — azoknál, akiknek villanytűzhelyük van, a melegítő nagykonyhákban,vagy akik ipari főzőlapot használnak — mintegy 15 százalékos energiamegtakarítást jelent. A Vulkán a főzőlapok gyártásához mintegy 270 millió forintos beruházást valósít meg. Ennek jegyében lízing formájában még az idén elektromos olvasztókemencét állítanak munkába. A tervek szerint az 1989-ro befejeződő beruházásnál folyamatosan nő a termelés, ugyanis nemcsak az öntvények gyártását vállalják, hanem később megteremtik az alkatrészgyártás feltételeit is, ezzel együtt Kisvárdán szerelik össze a főzőlapokat. A tervek szerint 1990-re már másfél millió főzőlapot állítanak elő, amelyekből egymilliót tőkés exportra küldenek. A pápai Elektermax vállalat, amely a villanytűzhelyeket exportálja, eddig a főzőlapokat importból szerezte be, ezután viszont a Kisvárdán gyártottakat fogja felhasználni. Ezért a nagy összegű beruházásban részt vesz a pápai vállalat és a Transelektro külkereskedelmi vállalat is, de támogatja azt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a megyei tanács is. A megyei támogatás alapja, hogy a Vulkánban az új beruházással lehetőséget teremtenek a munkahelyek bővítésére. csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására. akik a nehéz fizikai munkát kívánó öntészet- ben már nem tudnak részt venni. A vállalat megvásárolta a volt baromfikeltető épületét, ahol a főzőlapok szereléséhez szükséges munkahelyeket fogják berendezni. A beruházással mintegy 250- nel tudják növelni a létszámot a vállalatnál. A beruházás megvalósításához a Vulkán az Állami Fejlesztési Bank közreműködésével lakossági , kötvényeket bocsát ki. A 70 millió forint értékű kötvényt az elképzelések szerint szeptembertől árusítják. L. B. K ackiásan hegyesre pödört, deres színű, dús bajusza van. Fején a nyáreleji kánikulában is kalap, vállán panyókára vetve a sötétszürke zakó. Megáll a város nyüzsgő központjában, egy zöld színű vasszekrényke előtt, ahol tucatnyian téblábolnak, lesik egymás szerencséjét. Egy sárga nadrágos, nyurga kamaszlány vihorászva ad egyszerre húszast szelvényekért. A bácsi zakója belső zsebéből kopottas pénztárcát vesz elő. Kis ideig csak kezében tartja, mintha nem tudna dönteni, kinyissa, vagy tegye vissza. Kinyitja. Keresgél benne. Egy tízest vesz elő. Közelebb lép a szekrénykéhez. — ötöt adjon vissza — mondja az alacsony széken trónoló termetes asszonynak, a kasszásnak. Aztán még, mintegy magyarázatképpen hozzáteszi: — Elég egy cetlire reszkírozni, nyugdíjas pénzből. Töprengve nézi a kazettában a szelvényeket, mint aki nagyon biztosra szeretne menni. Talán már vissza is kérné azt az öt forintot, ha nem restellné. Három papírt is megfog, mire egyet kivesz. Kilép a csoportosulásból és néhány métert arrább megy. Kalapját még jobban a szeme fölé húzza, s mindkét hüvejkujját tempósan megérinti a nyelvével. De hiába. Vastagok, nehezen mozognak az ujjak, köny- nyű, finoman sima a piros színű papír. Megint az ujjak nyálazása. Közben felpillant az idős ember, körülnéz. Mintha azt keresné látja-e, figyeli-e valaki, hogyan játszik ő most a szerencsével? Végre szétnyílik az apró papírszelvény. Az idős ember egészen közel tartja a szeméhez. Majd mindjárt távolabbról nézi. Akkor simít egyet puha legyintéssel a kecses bajuszán. Visszalépked az árusítóhoz. Nyújtja annak a kis cédulát. — ötven forint ez. az anyját. Csak jól megválasztottam! — Kér még szelvényt a bácsi? — szól a kasszás közömbösen. — Nem kérek hangzik határozottan. — Csak a pénzt, az ötvenest, ha már így megjátszottam. Nem erőltetheti a magamféle a szerencsét. Most is, nem tudom, hogy vett rá az ördög. — S még mosolyogva hozzáteszi: — Megtérült csaknem az egész vonati költségem. Az ötvenest gondosan a bukszájába rejti. S vissza sem néz, ahogy öreges-las- san továbbmegy. Asztalos Bálint — A Glialka gyomirtó szer a következetes fejlesztés egy jelentős terméke. Ezt mi sem bizonyítja jobban — újságolja az osztályvezető —, mint, hogy a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény keretében 1982-től évi 800 tonna hatóanyagot exportál-! nak szovjet felhasználóknak. Amikor a nagy sikerű kiváló termékek titkai, felől érdeklődtünk, röviden ezt a választ kaptuk: — Készítményeinkre jellemző, hogy a gyógyszergyártás terén szerzett tapasztalatainkat itt is jól hasznosítjuk, az itt dolgozók valamennyien a gyógyszergyártásból kerültek át. Arról van szó tulajdonképpen, hogy ezek a termékek nemcsak korszerűek, hanem minőségük állandó és megbízható. A gyártás során a gyógyszer- iparban alkalmazott szigorú A minőségre a legkorsze- minőségi követelményt állí- rűbb műszerekkel vigyáznak, tottuk mércének. Márkus István Pálosi Sándor Berecz Balázs — Az építőipar olyan, mint aki a főnök folyosóján dolgozik: szem előtt van —mondta Pálosi Sándor, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője, és igaza van. Aligha telik el nap. hogy a rádióban, televízióban, újságokban ne szólnának közvetlen vagy közvetett módon az építőiparról. Az esetek többségében azonban elmarasztalóan beszélnek erről az ágazatról — elégtelen minőséget, többszöri határidő-módosítást és laza munkafegyelmet emlegetve. De hogyan látják ezeket a kérdéseket azok, akiknél közelebb már nem is lehet senki egy-egy építkezéshez, maguk a dolgozók, illetve közvetlen irányítóik? Nem rosszabbak — Az ember nem léphet úgy ki az utcára, hogy ne találkozna felállványozott házzal, panelt emelő daruval — folytatta a művezető. — A szakmát ért kritikákat ismerem. Mégis az a véleményem: mi semmivel sem dolgozunk rosszabbul, mint a népgazdaság más területén az emberek. Meggyőződésem, ha az anyagellátás és a szervezés olyan zökkenőmentes volna, mint amilyen nem. . .. akkor csodákra volnánk képesek. De ha mondjuk az építőanyag-ipar kifogásolható árut szállít, vagy nem jó az ajtó, ablak, amit kapunk, akkor nagyon nehéz első osztályú- an kivitelezett házat átadni. Arról is szólt Pálosi Sándor, hogy a közvetlen munkairányítók anyagi és erkölcsi megbecsülése hagy kívánnivalót maga után — bár különféle fórumokon egyre többet foglalkoznak a témával. A beszélgetés egyébként Nyíregyházán, a KIOSZ- székház és szolgáltatóház építési területén folyt. Itt kizárólag SZÁÉV-es dolgozókkal lehet találkozni. Jobb volna a sorján — Dbbe a szakmába mindenféle embert felvesznek — válaszolta meg a „miért ez a legszidottabb ipar?” címmel feltett kérdésemet Berecz Balázs kőműves brigádvezető. — Pedig jól dolgozni csak rendes, megbízható emberekkel lehet. Nemegyszer megesett, hogy kizártam egy-egy munkást a brigádból, főleg az italosokat. Azonkívül tényleg gond a sokat emlegetett szervezetlenség, hanyagság. Most is rossz a vakológép. Ilyenkor mit tehetünk mi melósok? írjuk a kiesett időt és keresünk valami egyéb tennivalót, hogy azért ne álljunk tétlenül. Csak hát igv nem teljesen a sorján mennek a dolgok. Mindemellett nem panaszkodhatok, a brigádvezetői pótlékkal együtt havonta 10—11 ezer forintot keresek. Vajon hogyan vélekedik a minőségről egy olyan fiatalember. aki másfél évtizedes munkaviszony után a fent említett jövedelemnek csak a felét viheti haza havonta? Egy ország épült — Elég nagy kapkodás van. Valamelyik munka mindig sürgős. Ezt biztos, hogy megsínyli a minőség — mondja Márkus István fűtésszerelő. — Különben meglehetősen mostoha körülmények között végezzük a munkánkat. Nincs öltözőnk, nincs zuhanyzónk. Az itt felszabadult fiatal szakmunkások egy része egykét év után elmegy a cégtől jobban fizető munkahelyet keres magának. A gondok és kifogások mellett az eredményeket is illik felemlíteni. Az építőmunkások 1945 óta — némi túlzással szólva — egy országot építettek fel. összességében látványos dolgokat vittek és visznek végbe. Hány meg hány házat, lakótelepet, üzemet készítettek... Ha a bokrétaünnepekhez feldíszített gallyak mind kihajtottak volna, alighanem sokkal nagyobb lenne az ország erdősültsége. Sztancs János Cseresznyézők M ostanában két alkalommal is ámulatba estem, amikor a több millió forintot érő építkezéseken használatos daruk és dózerek egy órára eső bérleti díjáról hallottam. Egyszer akkor, amikor a mester idegesen sürgette a kezelőjét, mondván: az ő zsebére ne lazsáljon. Olyan horribilis óradíjról volt szó, hogy idézni sem merem, nehogy pontatlan legyek. Nos. a másik eset akkor következett be. amikor a Nagykállót Nyírbátorral összekötő út egyik cseresznyefája alatt láttam meg egy sárga Volvo homlokrakodót, puttony helyett tolólappal felszerelve. A gazdája halált megvető bátorsággal egyensúlyozott a vezetőfülke tetején és úgy tépkedte a még éppen csak sárgálló gyümölcsöt. Nem volt egyedül. Az út teljes hosszában álltak a járművek festői összevisszaságban, a tetejükön pedig sofőr és rakodó, és még aki velük utazott. Mennyi egy pótkocsis kamion állásideje percenként? Vagy csak egy szimpla IFA teherautóé? Annyi biztos, hogy nagyon drága cseresznyézés I ez. Arról nem is beszélve, hogy akinek aztán tényleg sürgősebb dolga akadna, az sehogyan sem tud az összevissza leparkolt járművektől haladni. Ha igen, akkor gyakran kényszerülnek a sietősebb utasok kompromisszumra egyes közlekedési paragrafusok között. Anyagi kár ide, időpo- cséklás oda, a legsúlyosabb veszély az. ami az életet és az egészséget fenyegeti ezen a vadcse- resznyézésen. Aki mellélép az ingatag kocsitetőn, az a halálba lép. A tépett fák alatt töménytelen széttaposott gyümölcstől piroslik az aszfalt. Egyelőre á gyümölcstől. De nemcsak a cseresznye festheti pirosra az úttestet. (ésik) A tiszavasvári Alkaloida sikere Hét termék, KÁF-emblémával / 7 ÉPÍTŐK HÉTKÖZNAP Minőség és bokréta Kiváló áruk „egy csokorban”. Az Alkaloida úttörő szerepet tölt be a házikertek növény védőszer-ellátásának szolgálatában. Kis kiszerelésű, biztonságos, tetszetős csomagolásban jelentek meg termékeik. Akkor sem hátráltak meg, ha ezért áldozatot kellett hozni. A Piri- mor levéltetű elleni szert az angol kooperációs partnertől vásárolt laminált alufóliás csomagolásban hozzák forgalomba. De már megvan az elképzelés arra is, hogy hazai anyaggal váltsák ki az importot. Ezek a vegyszerek jó hatásfokkal alkalmazhatók a kiskerti fóliasátras termesztésben is. A vállalat saját és külső kutatóhelyein tovább folyik a fejlesztőmunka, amire ösztönzi a gyárat a nehéz piaci helyzet is. A fejlesztés, a kooperációs partnerekkel folytatott sikeres munka várhatóan már a közeljövőben újabb, nagy hatóanyagú szerek előállítását teszi lehetővé. Elek Emil Hatvanliteres műanyag tartályban nagyüzemi felhasználók részére szállítják a Glialkát.
