Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

HÉTVÉG! MELi ÉKLET

1986. június 28.

m

ALÓSÁCUNK KÖZELKÉPBEN

Néhány éve még csak nem is beszéltünk róla, napjainkra viszont az érdeklődés, a vizsgálódások középpontjába került, mi több, már rövidítjük is: TBZ. A három betű a társadalmi beilleszkedés zavarait fedi. Ha erről váltunk szót, a túlságosan óvatosak ijedeznek: „Ne teregessük ki a szennyesünket!” Mások viszont úgy vélekednek, hogy a jelenség akkor is megvan, ha hallgatunk róla, hiszen a migráció, az urbanizáció, az alkoholizmus, avagy a kábítószerfogyasztás — mint a TBZ melegágyai — nemcsak világszerte, hanem hazánkban, sőt már megyénkben is felfedezhetők, hatnak, jóllehet Szabolcs-Szatmár nehéz öröksége, a fejlődésben későbbi indulása miatt, mi a TBZ-nek csupán a kezdeti szakaszát éljük.

Hallgassunk, vagy beszéljünk róla? Ha beszélünk, hol találunk útbaigazítást a tárgyilagossághoz: ahhoz,

hogy ne kongassunk vészharangot, de ne is bagatellizáljuk a tüneteket?

A református esperes, mondta a megyei tanács legutóbbi ülésén, ahol ezt a témát komplex módon, mélyrehatóan tárgyalták, — az itteni megállapítások egy részét írásunkban is közkinccsé kívánjuk tenni: — „Beszélnünk kell minderről, de józanul, kilengésmentesen, s nem szabad elfelejtenünk, hogy nálunk a jelenségek ellenére konszolidált helyzet van, ám a tennivalókból senki, az egyház sem vonhatja ki magát, hiszen az alkoholisták, a bűnözők között ott vannak a felekezetek tagjai is.”

Igazat kell adnunk az esperesnek, hiszen hamis volna a kép, ha a sötétebb tónusok mellett nem látnánk azt a gyors gazdasági-társadalmi fejlődést, amely a hatvanas évek közepén indult Szabolcs-Szatmárban, és amply jelentős — olykor látványos — társadalmi mozgást eredményezett. Okkal és joggal állapította ezt meg a „megyei parlament”, hiszen reménykedői, ,megszenvedő!, birtokba vevői, aztán az új ellentmondások születése után ismét gondterhelt résztvevői voltunk, vagyunk a felgyorsult urbanizációnak, a megyén belüli „népi vándorlásnak”, a félig kész lakótelepi közösségek felemelő és elszomorító szokásainak. Vagy említhetjük, hogy — eltekintve az elmúlt egy-két évtől — fokozódott az anyagi jólét, többek között kedvezően változott a lakáshelyzet, általánossá vált a családoknál a tartós fogyasztási cikkek igénybe vétele. Ám az is igaz, hogy megváltozott a család belső szerkezete. Aztán tovább: különösen az utóbbi években nagy a szóródás a jövedelmek között, itt is tény, hogy a javak megszerzésének esélye egyenlőtlenné vált.

Mindezek tehát a fejlődés velejárói, amelyek már átvezetnek az olyan tünetekhez, amelyeknek nem kell törvényszerűen együtt járniuk sem a városodással, sem az életmód viharos változásaival.

Egyet kell érteni a szakemberek tapasztalatával: az új helyzetszituációkban csökkent az emberek alkalmazkodó képessége, gyengültek a közösségi hatások, a társadalmi ellenőrzés lehetőségei, általában azok a kényszerítő körülmények, amelyek segíthetnék a beilleszkedést az új élethelyzetekbe. Mindezek következményeit a sérülékenyebb egyének és családok hamar megszenvedik, és innen olykor már szinte egyenes az

út a személyes tragédiákig. Ha ezek a sérült családok, zsákutcába jutó személyes sorsok tendenciákként is kimutathatók, akkor ez zavarja a társadalom egészséges fejlődését, ami mellett már nem lehet elmenni szó nélkül.

A szakirodalom az ilyen negatív jelenségek összességét nevezi a társadalmi beilleszkedés zavarainak — divatosabb kifejezéssel deviáns jelenségeknek. Az ide sorolható magatartási formák — az alkoholizmus, a

megyénkben, s tavaly már elérte a 72 ezer hektolitert, E közben az egy főre jutó fogyasztás — amiben nem szerepel a zug- és a saját főzés — 7,9 literről 12,3 literre emelkedett. A következmény: amíg 1980-ban 40, addig két évvel ezelőtt már 121 ember halt meg alkoholos eredetű májbetegségben, zsugorban. Büfék, kocsmák, borozók tekintetében országosan a hatodik helyen állunk (több, mint 400 ilyen árusítóhely van Szabolcs-Szatmárban). Tamunkát végeznek az alkoholizmus elleni klubok (hat ilyen működik megyénkben), ám itt is megvannak az ismert gondok: az elvonókezelés megindítása gyakorta húzódik, az üzemek, munkahelyek, társadalmi szervek még mindig passzívak, leginkább a rendőri szervek kezdeményezik az alkoholelvonókezelés megindítását. Átmeneti intézmények, melyek szállást, munkahelyet és megfelelő védettséget jelenaz elmúlt öt évben csaknem megduplázódott a szabály- sértést elkövető fiatalkorúak száma, vagy, hogy változatlanul magas a becsület- sértés, a csendháborítás, a magánlaksértés, a vásárlók megkárosítása, s főként a tankötelezettség megszegése megyénkben.

Jelenleg Szabolcs-Szatmárban a gyámhatóságok 2635 családban 6171 fiatalkorú gyermeket tartanak nyilván veszélyeztetettként. Ez az öt év előttihez képest

ANGYAL

SÁNDOR:

hibából alacsony jövedelem stb.). Vagy szólhatnánk arról, hogy elszomorítóan emelkedik a brutalitás, a testi sértéses lopás, a garázdaság.

Ha valljuk — márpedig vallanunk kell —, hogy a társadalmi beilleszkedésben kiemelkedő szerepe van a családnak, akkor — követve, ugyan, de — el kell ismernünk a válások, a családfelbomlások hatását a negatív jelenségekre. Megyénkben évenként mintegy 4500 házasságot kötnek, o válások száma — mint már említettük — ezer fölött van. Ez másként azt is jelenti, hogy évenként több mint 800 kiskorú gyermeket érint — ennyivel növekszik a csonka családokban élők száma. Nehéz itt pálcát törni: a férjek,

avagy a feleségek a hibá- sabbak (az utóbbi öt évben például csökkent a férfiak által kezdeményezett bontóperek száma.) Az viszont tény, hogy a ház^stársak alkalmazkodó képessége — felelősségérzete a gyermekekért és egymás iránt — csökkent.

Szólnunk kell arról is, hogy a beilleszkedési zavarok vissza nem fordítható jelensége az önpusztítás. Itt nem is a konkrétság, hanem maga a jelenség az elgondolkodtató. Például az, hogy a kísérletek száma a községekben kétszer akkora, mint a városokban, s hogy főként a munkaképes korú lakosság köréből tevődik ki. Az elkövetők között a fizikai foglalkozásúak vezetnek. A kiváltó okok közül kiemelkednek a családi konfliktusok és az alkoholizmus. Közelebbi vizsgálódás szerint valószínűsíthető, hogy az irreális igények miatt jellemző túlhajszoltság, feszült pszichikai állapotot teremt, ami neurózisba csaphat át. Ezen sem árt elgondolkodni családban, munkahelyen egyaránt ...

Itt most annak kellene következnie, mi a teendő e negatív jelenségekkel szemben. önámítás volna valamiféle receptet adni, hiszen — mint fentiekből is kiderül — az előidéző okok sokrétűek, így a megelőzés, egyáltalán a folyamat megállítása is ezerirányú tennivalót igényel. Újból a megyei tanács tagjaira hivatkozom: helyesen összegezték javaslatukat a helyzet- feltárást követően: olyan társadalmi közszellem kialakítása vezethet eredményre, amely sürgeti többek között az iskola és a család egymásra találását, az anyastátusz helyreállítását; amely okkal számol az értelmiség felelősségére, arra, hogy mindenki tegye meg a tőle elvárhatót. Valaki bátorságnak nevezte, hogy a megyei választott testület ilyen mélységben tárta fel azokat a tüneteket, melyek a szűkebb haza kétségtelen fejlődése mellett tapasztalhatók. Nem csupán szabolcsi-szatmári gondok ezek, az országos helyzet sok tekintetben még rosz- szabb. Ezért is mondta egyik megyei tanácstagunk, hogy ha ki is teregetjük „a szennyest”, de nem a miénk a legszennyesebb. Tények, átfogó intézkedések szükségesek bizonyos problémák leküzdésére, önmagában viszont már az is jelentős lépés a megelőzésre, a bajok orvoslására, hogy következetesen feltártuk a valós helyzetet és igyekszünk fogadóképessé tenni megyénk társadalmát a halaszthatatlan intézkedésekre.

V.

bűnözés, a válás, a veszélyeztetettség avagy az ön- gyilkosság — nem ismeretlenek előttünk, ám az utóbbi időben ezek együttes jelentkezése elgondolkodtató kórképet mutat.

... B. R. élete nevezhető: falurl i.i'i-.;,' városra szakmát B&fiulm, tudásának hézagjfii szorgalmával pótolta. »íunkás lett, részt vett a jjg&i. - U mozgalomban, n .j \,u > naság után n sgnck'.üt, vállalata segítségBpszgj| lakáslv rekük született, jr.ftcjj my évig szépen éltelJHBffll B. a pohár utár^^Suíi Előbb csak, mei feite* ofc is ittak, aztán zott neki, később|j§ffeié3 ség számonkérés^^R'lől menekült a kocsir^ÉJrm; nyag lett a mi&É|jggp visszatérő vendi xikálóban, fcleseJEHMi tőle. Ez újabb „ok" volt neki, hogy még melyebbre merüljön, mígnem fiatalon leépült, rokkant nyugdíjas lett, most bottal jár, remeg a keze, ha a pohár után nyúl...

A TBZ kiváltó okai* között az élen az alkoholizmus áll megyénkben is, hiszen ennek hatása a többi keletkezési okban is jelentős szerepet játszik. Hiábaval^j próbálkozás volna ugyanis valamiképpen kifejezni, mekkora társadalmi, politikai, erkölcsi kárt okoz az alkohol a családi életben, a munkahelyen avagy a gyermekek személyiségfejlődésében. Forrása az alkohol a bűnözésnek (sok italhoz, sok pénz kell, amit tisztességes munkával nem lehet mindig előteremteni.) a családok felbomlásának (az iszákos apa brutalitásai, aa italra rászokott édesanya hanyagságai), a veszélyez! tetett helyzetek kialakulás* nak) fiatalkorú bűnöző1 esete). De nem csupán a! ilyen szembetűnő jelensé-1 geknél fedezhető fel az alkohol, hanem az életvitel torzulásaiban éppúgy, mint a szellemi igénytelenségben, a közösségtől történő eltávolodásban. A kereskedelmi vagy az egészségügyi, bűnügyi statisztika alapján is csak követni tudjuk az alkoholfogyasztás, a károkozás mértékét — az igazi kár legfeljebb becsülhető.

JK

Lássuk: tény, hogy hazánk az egy főre jutó szeszesital-fogyasztásban (abszolút alkoholban számítva 11,7 liter) ötödik a világ országai között, sajnos ezen belül igen magas az égetett szeszes italok aránya. És megyénkben? Tíz év alatt — 1975—1985 között — csaknem megduplázódott az égetett szeszesital-forgalom

valy január elsején 101 szeszfőzde „termelt” meE

zSiJlvel visz- S#t... (Egy

sítast pedagógustól.)

Tétlenül nézzük mindezt? Nem! Az alkoholbetegek gyógyításának feltétele megyénkben az elmúlt év végétől javult. A fekvő beteg- ellátás korábban csak a Nagykállói Elme- és Ideggyógyintézetben történt, mindössze 80 ágyon. Néhány hónapja a kisvárdai és a mátészalkai kórházban a belgyógyászati osztályon lehetőség nyílt alkoholos betegek gyógyítására, ehhez kapcsolva alkoholgondozót is kialakítottak. Előrelépés történt a járóbeteg-szakellátásban is, bár gondot okoz a szakorvos, a pszichológus és a gondozó hiánya. Az utógondozásban értékes

tenének a rászorulóknak, hiányoznak megyénkben.

Persze mindez már — ahogy mondani sajátít; —

' " «*•!'! • ■A&MNŰjNá

gyubb baj a^mbgelöz# hi-.

. ■ ^-.sságaíjtön ta!ä|illät

n *StagtÁ\MÁ^fy| bpsság^miáieginulí t.t tt rén m IpáWnck

I

zdSHR a közvélemény, s a prSpSkozások is szárftysze- gettak a me^őaj^. wfefi mindig nenj^ilSKPMztk. oszl.--.fci az|JI tévhitet, hogj| a et 1 &k. v i '

núiwHMfrcun. f egyel mezeit

tg

PP^.'o gehJSH I ,

s; á-. '.a;öv

fhu'ií .ki r .diára

M*ftagát. va*»* IKt&P '

tét.

HTOholfGgyuEmBPWars^Bj mi beilleszkedés zavarj« •"flSftvWffiraw' tán, Itatása, szétáramlik, mindenütt mutatható. Példám! öt | év átlagában meglSapílhátőf hogy megyénkben L jogető- sen elítélt bűneikotóö m- nőttek 40' százalékalykohör,. los állapotban kove’iy, el Lettet. Legmagas<tt)«Bfe a.- . jfeiny a közi eked-, ß ■piamini a L

*eWf min«g> i|Pni

rr> s iXbéPK- i ■

részaMBteLi i. ■ .jaMp m&n

■ i -IC-.» *

11 iknhollÚaiiZ.

MeifPPpen *Ȏg \V>

számottevő, de jelen beilleszkedés., zafarai A % a kábítószer- és a kabü%^ keltő anyaga^, fogyasztóik Itt a klastófcüsnak moní|§ ható „srtpdbfe -arrt

mondottam kátíífós2ej?elve- zetről a fiatalok “^körében nem beszélhetünk. Megyénkben évenként öt-tíz esetben fordul elő a szipózó fiatalok között súlyosabb egészségügyi károsodás. Figyelmet érdemel viszont, hogy jóval több azoknak a fiataloknak a száma, akik „drogfogyasztók”.

A TBZ gyakori megnyilvánulása a bűnözés, melynek első lépcsőfoka a szabálysértés: kisebb lopások, közlekedési, magatartásbeli problémák, engedély nélküli járműhasználat, melyek már az általános iskolás korú gyermekek körében is előfordulnak. Ezek az első próbálkozások vezetik a fiatalokat, a felnőtteket egyaránt a társadalomra súlyosabban veszélyes cselekményekhez. Ezért is kell elgondolkodnunk, hogy

csaknem 50 százalékos emelkedés, amin az sem változtat sokat, hogy a yMyan tartottak fele cigány Olykor a túl- «I -^JlÉÉynáskor a kémenyek

M) telStfot ■két a szabály- ferféshijy nrnfji a bűnözéshez 1 Jf PS

mmm ypÄu időben ’ lapunk bűnözési kritikái lyun íi- ’fSc tizenévesen. iogÖSilvm r. .!, sajul kocsijával

rendi#teá$3pdnzük van

italra,|5,^jy|tasan szá- 1 -/.nak, !■>

nakj:«ga^^^B Amikor a minderről a k rabba n cl: ..Pejó családból

^^^MEidják K. V.-ről,

*!lM,§Sp~azlan mp8aója a MteaBUaNóluk nem mú- - s/diet és^^HP^evfordulo nagy pPPnkták, sok vendég nélkül, ők nem sajnálják -maguktól. Igaz, többször előfordult már, hogy személyi kölcsönt vett fel az OTP-nél, abból rendelte a svédasztalt, aztán újabb hitellel fizette a törlesztéseket, s majd a hitelt is hitelből adogatta meg, PaSkWMMM^^dnápság is.

gyerek, ő et.lWMMki is kijár, ÜBn mer ne- owtabiii. I-■ !• a az

ily<mn%y ó, szorí.a:"n. aunHj-- i_ Inján fröm képé! . k irábbi j^ó^torvót tartani, elége- '•'■‘len. keserű. .. 11 < - i - .t t

^Mgsz, nem tuj| ..beillesz- ^ a tájBl.ii.-mba. a

'.es áHgi javakat ,-.&6s útján igyekszik

ficaWm 'Üíjs-ütt iságipasztalha- Szintén ^íkcmberek JlMtják, nagy kár: okoz a “igyernSiéíci#:,' a> Ätalkorüak tudatában;: a,.fce|fes nevelés.

szocialista széljemű ertéknormákat j^özí'llit (igaz, nem mindig Meggyőzően, hatékonyan) ^dig sok családban most "a munka és a tanulás lé- szólása, leértékelése a divat, mosoly vagy nevetés kíséri a munkafegyelem, a munka erkölcs számonkérését. Csoda-e, ha e két „malomkő” között őrlődő fiatal jelleme eltorzul, kétszínű, cinikus lesz, szemrebbenés nélkül hazudozik, ok nélkül kirohan. (Megkérdőjelezhető itt a pályakezdő fiatalokkal való törődés a munkahelyeken, ahol sok esetben csak a gazdasági mutatókat tartják szem előtt, s már nincs idő a munka és a munkás megbecsülésére, nevelni a fiatalokat).

Hosszan folytathatnánk még a bűnözés szerepét, a társadalmi beilleszkedés zavaraiban, kutatván például az okokat a felnőtt bűnözés esetén (primitív, alkoholista személyiség, ön