Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-27 / 150. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. június 27. Tanácskozott az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Most, amikor a kormány tavalyi pénzgazdálkodásának elfogadását kéri — már jócskán benne vagyunk az új esztendőben. Az első öt hónap beszámolói azt mutatják, hogy mindazok a feladatok és tanulságok, amelyekről szóltam, még nagyobb aktualitást nyernek. Az öt hónap egészében a gazdasági növekedés nem érte el azt a mértéket, amely tervezett céljainkat kellően alátámasztaná. A nehézségek nem változtatnak azon, hogy munkánk számára az MSZMP XIII. kongresszusán elfogadott és a VII. ötéves tervben az országgyűlés által jóváhagyott programok az irányadók. A kormány ezért kötelességének tartja, hogy — a tervben foglalt teendőkön túl — további intézkedésekkel segítse a hatékonyságot és az egyensúlyt javító struktúra- változás meggyorsítását. Ennek jegyében pályázati úton elnyerhető adó- és hitelkedvezményeket biztosítunk a fejlődésre képes vállalatoknak; azoknak, amelyek a mai és a jövőbeni követelményeket növekvő teljesítményekkel elégítik ki. Ezzel Ezután Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Elöljáróban rámutatott: az elmúlt év végén egyúttal egy ötéves időszakot is lezártunk, s ez módot ad arra, hogy az országgyűlés szélesebb kitekintésben foglalkozzék gazdasági helyzetünkkel, teendőinkkel. Jóllehet a zárszámadás a végrehajtásról ad számot, valójában egyfajta kitekintés is a következő időszakra, mert a helyzet feltárása, a múlt tanulságai fontos kiindulóalapul szolgálnak a jövőben szükséges tennivalók meghatározásához. Feladatainkat, céljainkat e téren is pártunk XIII. kongresszusának határozata, a kormányprogram és a VII. ötéves terv szabják meg. Nincs okunk és valós lehetőségünk sem arra, hogy ezektől eltérjünk. Minden erőfeszítésünket arra kell irányítanunk, hogy minél előbb és minél jobban megközelítsük teljesítésüket. A nemzetközi munkamegosztásba való sokrétű és egész gazdaságunkat átható beépülésünk nélkülözhetetlen tényezője létünknek és fejlődésünknek. Ez a stratégia irányvonal — amelyet a legfelső szintű gazdasági értekezlet, valamint pártjaink kongresszusai E folyamat megvalósulása mindenekelőtt a magyar— szovjet együttműködésben kezdődött meg. A munkának újüenauietét adott a legutóbbi budapesti, legfelsőbb szintű találkozó. Az érvényes ötéves-megállapodás felett már létrejött bővítésen túl további jelentős bővítésről folynak a megbeszélések. Szoros és gazdag munkaprogrammal rendelkezünk az együttműködés fejlettebb formáinak kiépítése, közös vállalatok, közvetlen vállalatközi kapcsolatok létesítése terén. Külgazdasági kapcsolatainkban elsőrendű követelmény, hogy növeljük versenyképes, nyereségesen érmind a meglevő kapacitásokat, mind pedig a kiegészítő beruházásokat erőteljesebben irányítjuk a konvertibilis elszámolású export fokozására. Az inflációs tendenciák visszaszorítása érdekében elkerülhetetlenné vált, hogy a jövedelmeket átcsoportosítsuk, azaz más területeken mérsékeljük a költségvetési támogatásokat. Ezt mind a vállalatokra, mind pedig a közkiadásokra vonatkozóan érvényesíteni kell. Olyan — egyes elemeiben átmeneti — kényszerintézkedésekről van szó, mint a terv és a költség- vetés tartalékainak kizárása új célok megvalósításából, a központi igazgatási, gazdasági és hasonló szervek és egyes vállalatok támogatásának évközi mérséklése, az importilleték emelése. A kormány intézkedéseket készít elő a munkaidő jobb kihasználásának, a munkafegyelem erősítésének ösztönzésére, amelyek azonban nem helyettesítik, nem is helyettesíthetik a vállalatok saját elhatározásból ez irányba tett lépéseit. Elhatároztuk hogy megfelelő kibontakozási program nélkül a bajba jutott vállalatok nem jutnak pénzügyi kisegítéshez. A erősítettek meg —, napjainkban már széles körű konkrét intézkedések kidolgozásáig jutott el. Hazánk legközvetlenebb érdeke ennek az új stratégiának az eredményes megvalósítása. Pártunk és kormányunk maximális mértékben támogatja a célkitűzéseket és minden lehetőségünket felhasználva részt veszünk a közös munkában. A szocialista közösség országaival folytatandó ilyen együttműködés növekvő mértékben segíthet többletforrásokat létrehozni népgazdaságunk fejlődéséhez és egyben szilárdabb pozíciókat biztosít a világgazdaság más részeivel való kölcsönösen előnyös együttműködéshez. tékesíthető áruink mennyiségét, javítsuk a minőséget; pontosan, igény, szerződés szerint szállítsunk. Ezt itthon kell megoldani a mainál intelligensebb, találékonyabb, fegyelmezettebb és jobban szervezett munkával, a vevő, a piac által támasztott követelmények szigorú érvényesítésével, felelős gazdálkodással. Minden ezen dől el. Marjai József, a gazdálkodásról, továbbhaladásunk követelményeiről így szólt: — Az önök elé terjesztett költségvetés és a pénzügyminiszteri expozé gazdálkodásunk tükre; számadás, és nagyon szigorú figyelmeztetés mindnyájunk számára. Fimezőgazdasági termelőszövetkezeteket nem számítva — mintegy 100 pénzügyileg hiányos vállalatnak legfeljebb egyötödénél vállalunk központi rendezést, illetve szanálást. A kormány intézikedéséniek fő célja, hogy a prioritásokat: a fizetőképesség megtartásához szükséges aktív külkereskedelmi mérleget, továbbá a reálbérek stabilizálását a teljesítmények növelésére alapozva a korábbinál mérsékeltebb árszínvonal- emelkedés mellett legyünk képesek biztosítani. Erre kötelez bennünket az MSZMP Központi Bizottságának június 18-i állásfoglalása is. A pénzügyminiszter végezetül kérte az országgyűlést, hogy a zárszámadási törvény jóváhagyásával egyidejűleg erősítse meg a kormányt abban, hogy a beszámolóban is elhangzottaknak megfelelően szolgálja a gazdasági kibontakozást. A miniszteri expozé után Novak Béla, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója szólt, majd négy további képviselő fejtette ki véleményét. gyelmeztetés és emlékeztető arra: olyan és nem rövid ideig tartó korszakban élünk, amely az egész társadalomtól tartós, folyamatosan növekvő erőfeszítéseket kíván. Enélkül lehetetlen a magasabb fejlettségi szintre való átlépés, egyidejűleg a lépéstartás az időközben rendkívül felgyorsult technikai forradalommal és a termelés ezzel összekapcsolódó szerkezeti és összetételbeli változásaival. Ehhez egész társadalmi rendszerünket, ezen belül gazdasági, termelési viszonyainkat tovább kell fejlesztenünk, a reformot tovább kell vinnünk. Az expozéban elhangzott, hogy az 1985. évi költségvetés a jóváhagyottat lényegesen meghaladó költségvetési hiánnyal zárult, s hogy ebben elsősorban nem a költségvetési szervek és egységek laza gazdálkodása — bár erre is van példa —, hanem alapvetően ja. tervezettől elmaradt gazdasági fejlődés játszott szerepet. Az értékeléssel egyet kell értenünk: a költségvetés helyzetének alakulása tükrözi, hogy az elmúlt évi gazdasági folyamatok nem szándékainknak megfelelően alakultak, lényeges pontokon nem értük el a céljainkat. Nem helyes általában stagnálásról, általános megtorpan násról vagy akár általános visszaesésről beszélni. Igaz, következetlenségeink miatt nem a tervezett magasabb szinten és nem minden vonatkozásban az előrelépést segítő arányokban. Mégis 1985-ben többségben voltak azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek még az adott viszonyok között is elfogadható, jó és nem kevés számban kiemelkedő eredményeket tudtak felmutatni. Bizonyították, hogy van lehetőség a közösen elhatározottak- nak megfelelő ütemű előrelépésre — esetenként annál gyorsabbra is —, de ehhez a tettrekész és hozzáértő gazdálkodó egységeknek, vezetőknek és dolgozóknak meg kell kapniuk társadalmunk nagyobb mértékű, következetes támogatását, elismerését; s a szükséges feltételeket is. Áz elmaradóknak, a nem kielégítő eredményeket felmutatóknak viszont jobban rá kell kényszerülniük arra, hogy megújuljanak, változtassanak, s ahol erre sem készség, sem képesség ninAz 1985-ös esztendőhöz, de 1986-hoz is hozzátartozik, hogy a lakossági és közületi fogyasztás, valamint a beruházások a tervezett szinten vagy afölött alakulnak. Előreléptünk egy sor társadalmi és szociális kérdés megoldásában, egészségügyi, kulturális és oktatási intézményekkel gazdagodtunk. Ellátásunk árukból és szolgáltatásokból összességében kiegyensúlyozott volt, a választék több területen bővült is. Ezek a folyamatok napjainkban is tartanak. Nem az a gondunk és nem az a feladatunk, hogy ebből bármit is visszavegyünk, de az igenis dolgunk, hogy a fogyasztást és a teljesítményeket összhangba hozzuk. Ezért — mint ahogyan azt a Központi Bizottság legutóbbi ülésének állásfoglalása is megfogalmazza — az előttünk álló időszak egyik legfőbb feladata a termelés és a nemzeti jövedelem megfelelő mértékű bővítése. Erőfeszítéseinket, intézkedéseinket, munkánkat minden szinten — a kormányzatban, a vállalatoknál és a kollektíváknál — e cél teljesítésére kell összpontosítani, mert csak így érhető el a külső és belső pénzügyi egyensúly helyreállítása, az elért fogyasztási és beruházási színvonal megőrzése, illetve meghatározott pontokon a javítása. A Minisztertanács elnökhelyettese ezután'emlékeztetett arra, hogy az 1986. évi nép- gazdasági tervhez és költségvetéshez kapcsolódva, majd azok jóváhagyását követően a kormányzat több intézkedést tett a fő gazdaságpolitikai célok alátámasztására, a céloknak megfelelő tevékenységek erőteljesebb ösztönzésére, segítésére. — Az intézkedések egy részét a gazdaságos kivitelt ösztönző, az ehhez szükséges termelést élénkítő, a strukturális változtatásokat elősegítő lépések jelentették. Az export fejlesztését szolgáló átfogó pályázati rendszer keretében — amelyet már a múlt évben meghirdettünk — kedvezőbbé tettük a feltételeket, így a gazdálkodó szervezetek termékváltásra, fejlesztésre, piacképes áruk termeléséhez szükséges fejlesztésekre — a szigorú hatékonysági követelmények teljesítése esetén — kedvező kamatozású hitelt, alapjutta- rbásít, felhalmozási adómentességet, importgépre kedvező kölcsönbérletet vehet- tnek igénybe. A pályázatoknak már eddig is igen biztató eredményei vannak. Az utóbbi időben felgyorsult kidolgozásuk és benyújtásuk folyamata. Az eddig elbírált pályázatok több tízmi Ili árd forint értékű termelés- és exportbővítésre vállalnak kötelezettséget, amelynek egy része már ebben az évben megvalósul. Nagyon pozitívnak tartjuk azt, hogy az elfogadott pályázatok alapján létrejött megállapodások, kétoldalú kötelezettséget tartalmazó szerződések rövid és hosszú távon egyaránt a kibontakozás irányába hatnak, összhangban vannak a népgazdaA legutóbbi hetekben tett intézkedésekről már élmondható, hogy nem általánosságban biztosítanak nagyobb kedvezményeket a gazdálkodó szervezeteknek, hanem a hatékony, piacképes, műszakilag megújulást jelentő termelést folytató gazdálkodók pénzügyi-gazdálkodási mozcsen — az eszközöket, a munkaerőt van hol hasznosítanunk. ság és a vállalatok érdekeivel. A pályázati rendszer a jók, a mát és a jövőt tevékenyen vállalók részére készült, jelentős elmozdulás a ténylegesen szelektív ösztönzés irányába, érdemi átcsoportosítás is a feldolgozó ipar javára. Az intézkedések egy másik része a meglévő kapacitásokkal megtermelhető kivitel ösztönzését szolgálja. Ide sorolhatók az árfolyam- lépések, a több műszakos és folyamatos munkarend ki- terjesztését célzó kedvezmények, a szabadnapi termelés ösztönzése, dinamikus exportbővülés esetén a keresetszabályozás különadójának elengedése, illetve mérséklése, a kivitel finanszírozási feltételeinek enyhítése. Az intézkedésekhez széles körben erőteljes gazdaság- szervező munka kapcsolódott és kapcsolódik. A termelésbővítő, export- fejlesztési intézkedések többlet forrásigényének kielégítése, valamint a külső és belső egyensúlyi viszonyok megszilárdítása érdekében szükséges volt keresletkorlátozó, a népgazdasági erőforrások átcsoportosítását szolgáló intézkedések meghozatala is. Ilyen mindenekelőtt a keresetszabályozás és á vezetői érdekeltség szigorítása, ami a teljesítmények és a bérek alakulása közötti teljesebb összhangot biztosítja, valamint ilyenek azok az intézkedések is, amelyek a költségvetési kiadások mérséklését, illetve a bevételek foko- ziását szolgálják, mintegy öt- milliárd forintos nagyságrendben. Megkezdődött, s gyorsuló tempóban folyik az alacsony hatékonyságú tevékenységek felülvizsgálata, ami az egyik lényeges összetevője az elkerülhetetlen forrásátcsoportosításnak. Időnként felmerül, hogy a kormány késett, vagy elkésett az intézkedésekkel. Valóban. több intézkedést korábban is meghozhattunk volna. Ügy gondolom azonban, hogy elsősorban nem a forrésbővítő intézkedésekkel késlekedtünk, sőt azokat inkább megelőlegeztük. A megelőlegezés, a tudatos kockázatvállalás még olyan érzékeny területen is igaz, mint a konvertibilis import, hiszen az első öt hónapban a fejlett technika importja több mint 150 millió dollárral magasabb a múlt év azonos időszakánál. A számadásból is kitűnik, hogy 1985-ben a vállalati gazdálkodó szervezeteknek adott adó-visszatérítések és támogatások — miközben a nemzeti jövedelem csökkent — az előirányzott, amúgy is magas összeget mintegy .13 milliárd forinttal haladták meg. Ezt tartósan nem szabad megengednünk. A következő időszakban ismét vissza kell térnünk a költségvetési támogatások leépítésének, visz- szaszorításának politikájára. A késlekedés inkább azokra a nehéz, de végül is elkerülhetetlen döntésekre igaz, amelyek a forrásátcsoportosítást, a megtakarítások növelését, illetve az alacsony hatékonyságú tevékenységek felváltását célozzák. gásterét tágítják. Továbbra is érvényes követelmény azonban, hogy az ösztönzést és a kényszert az eddiginél szorosabban kapcsoljuk össze, a szigorításban, elvonásban is érvényesítsük a szelektivitást, s a szabályozásban szigorúbb feltételeket támasz- szunk az alacsonyabb hatékonyságú, kevéssé jövedelmező vállalatokkal szemben. A termelés növelésének követelményét szorosan ösz- sze kell kötnünk a hatékonyság fokozásával. Mind az eszközökkel, mind pedig a munkaerővel ésszerűbben, takarékosabban kell gazdálkodnunk. Nem lehet abba beletörődni, hogy drága, korszerű gépek az egyébként is szűkös munkaidő egy részében állnak a termelés szervezetlensége, vagy a gyenge munkafegyelem következtében, hogy a társadalmi munkaidőalap jelentős részét elveszítjük. Nagyobb szervezettség és nagyobb fegyelem — egyik elemről sem mondhatunk le. Mindehhez a vezetésnek kell megteremtenie a feltételeket. E téren a kormánynak is bőven van még tennivalója. Határozottabban élnünk kell a felszabadítható munkaerő más területekre való átcsoportosításával, de ez nemcsak állami, hanem egyúttal fontos vállalati érdek is, amelyhez a vállalati vezetésnek bátorítást és támogatást kell nyújtani. Az ilyen jellegű létszám-átcsoportosítások mind a népgazdaság, mind pedig az érintett dolgozók számára előnyösebbek, mert a dolgozók tartós és megalapozott keresetnövelési lehetőségei is csali ilyen módon teremthetők meg. Nem halaszthatjuk tovább a munkafegyelem megszilárdítását. A munkaidőalap védelme érdekében már több kormányhatározat született a szolgáltatások munkaidőn kívüli igénybevételi lehetőségének bővítésére, a lakosság különböző ügyeit intéző szervezetek félfogadási idejének munkaidőn kívülre helyezésére. Ezek végrehajtása folyamatos, ugyanakkor bebizonyosodott, hogy csak az eddiginél átfogóbb intézkedés- sorozattal lehet e téren megfelelő változásokat elérni. Ezért hozott a kormány határozatot arra, hogy a társadalmi munkaidőalap védőimé és a munkafegyelem javítása érdekében átfogó programot és határozott intézkedésekét kell tenni. A népgazdaság felelősségi és érdekeltségi viszonyainak fejlesztése, a munka szervezettségének javítása — a gazdaságirányítás korszerűsítésén túl — szükségessé teszi központi jogi, adminisztratív jellegű és helyi szervezési intézkedések megtételét is. A rendet tömegméretekben igénylő, természetes, tisztességes, egyszerű emberi megítélésből indultunk ki. Az állampolgári fegyelem lazaságának következményei komoly károkat okoznak közvetlenül és közvetve a gazdasági építőmunkában is. Kötelezettségünk határozottabban fellépni — ha gazdasági eszközökkel önmagában nem oldható meg, úgy szükség esetén adminisztratív intézkedések alkalmazásával is — a munka nélküli jövedelem- szerzés, a harácsolás, a korrupció, a nyerészkedés jelenségeivel szemben. Szigorúbban kell bánnunk a kiadásokkal is. Ez a költségvetésből gazdálkodó hivatalokra, az intézményekre és a gazdálkodó szervekre egyaránt érvényes. A laza követelmények növelik a ráfordításokat, ami az egyik forrása az árak indokolatlan növelésének. Amikor tehát fellépünk a termelői és fogyasztói árak indokolatlan és megalapozatlan emelésével szemben, nemcsak egyszerűen antiinflációs céljainkat szolgáljuk, hanem érdemi hatást kívánunk gyakorolni gazdálkodásunk átfogó javítására. Nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kormány takarékossági programjai érvényben vannak és semmi nem indokolja, hogy azokat a továbbiakban ne vegyük komolyan. Az energiával és az anyaggal az árcsökkenés korszakában is minden korábbinál komolyabban és következetesebben kell taka(Folytatás a 3. oldalon) Fokozni erőfeszítéseinket« Javítani munkánkat Marjai József felszólalása Versenyképes árukat a külgazdaságnak A fogyasztás és teljesítmény összhangjáért Ösztönzés és kényszer a gazdaságban
