Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-26 / 149. szám
1986. június 26. Kelet-Magyarország 3 Aszfaltgyári intimitások „Tessék mondani, miért ragadt az aszfaltba a szandálom talpa?” Akár ezzel a kérdéssel is kezdhettem volna a nyíregyházi aszfaltkeverő üzem laboratóriumában, de erre csak később került sor. Kissné Kenyeres Éva laborvezetőtől előbb azt kértem: mondaná meg nekem, laikusnak (aki „csak” közlekedik az aszfalton), hogy mi is van tulajdonképpen az útfelületen. — Az aszfalt lényegében keverék. Kőzúzalék, mészkőliszt, homok és bitumen van benne. Mi itt a laborban napi ellenőrzést végzünk: megnézzük, milyen a keverék. Ez itt a bitumenfőző — mutatja egy kis helyiségÁ potya A közelmúltban egy ünnepségre, melyet a megyében rendeztek, 20 és 40 fő közötti vendéget vártak. A befutó vonattal hatvanon érkeztek, ki-ki hozta a feleségét, unokáját, pereputtyát. Nosza, lett is izgalom, hiszen sokkal többre kellett teríteni, többnek kellett busz. Azt talán mondani sem kell, senki nem közölte: állja a pluszköltséget. Nem sokkal ezután egy ebédbe botlottam (nem-ott volt, ahol a földi halandó evett, hanem a különteremben), melyet egy veszteséges tsz adott a vendégeknek. A költségeket a termelőszövetkezet állta — nyilván a deficit terhére. Tudom, a vendégnek jár a tisztes fogadtatás, esetenként a vendéglátás kulináris öröme is. Esetenként, és tegyem hozzá: ritkán. Az viszont már erőteljesen megkérdőjelezhető, hogy meddig lehet a köz zsebére költekezni? Illendő-e akkor, amikor szerénységre bíztatunk, kielégíteni a potyázok igényét. Mert, akik fizetnek, azok már abban sem reménykedhetnek, hogy más csatornán visz- szacsöpög majd a repire költött pénz. Szeretjük mindezt be- levarrni olyan dzsentri fogalmakba, mint szíves, magyaros vendéglátás, a vendég megtisztelése stb. Eléggé üres szavak ezek akkor, amikor nincsen rá pénz, amikor más, fontos dologra se jut. Hogy mindez apróság? Persze. Csakhogy a sok apróság sokra megy. (bürget) ben a fekete „levest” tartalmazó üvegedényeket. — Kloroformmal kimossuk a bitument, s így állapítjuk meg, elegendő van-e az aszfaltban. Ha ugyanis a szükségesnél kevesebb, akkor az útfelület reped, kipereg, több vizet vesz fel, s hamarabb szétfagy. — Ha pedig sok, akkor beleragad, aki rálép? — Az ilyen esetek ott fordulnak elő, ahol előzőleg bitumenemulzióval szórták be az úthibák helyét, tehát az már javítás ... Jó maréknyi „aszfaltpogácsák” áznak a vízben. Ezek később egy mérőműszerbe kerülnek, mely összeroppant- ja hatalmas erejével — közben pedig papírra rajzolja, milyen erőhatásokat bírt ki az aszfalt. A stabilitás méréLegyen bár műszerész munka, tetőfedés vagy parkettázás, elég felvenni a kapcsolatot a mesterrel, aki kívánságra délután vagy szombaton is házhoz megy. Munkájáról számlát ad, megbízhatóságát egy állami vállalat szavatolja. Mindez már ma sem álom Nyíregyházán és környékén néhány szakmában, hanem valóság. A Hajdú-Bihar megyei Szolgáltatóipari Vállalat kirendeltségének szakemberei biztos partnernak bizonyulnak. Á tisztességtelen gazdagodás ellen — Versenyben vagyunk, s csak azokat a maszekokat akarjuk „megölni”, akik tisztességtelen módon akarnak meggazdagodni — magyarázza Pivnyik János kirendeltségvezető. Viszonylag rövid múltra tekint vissza a Szoliváll megyei kirendeltsége, hiszen januárban kezdték a szervezést. összesen 27 szakmában hirdették meg a munkásfelvételt, fő- és mellékállásban egyaránt. Jelenleg negyven szakemberük dolgozik a vállalat égisze alatt. Érdekes — és sok tekintetben szokatlan — szervezéssel, munkabeosztással dolgozik ez a vállalat. (Az külön megér-' se nagyon fontos, hiszen az úton az aszfaltnak sokat kell kibírni. — A kész útból később mintát veszünk, s ezt is megvizsgáljuk a másik laborunkban: hogyan sikerült tömöríteni az anyagot, mit bír ki. Emellett az út felületének hullámosságát is ellenőrizzük — nem, tudom, látta-e már dolgozni a négyméteres biciklinket... Azzal mérjük a hullámosságot, azit, hogy 100 méteren milyen az útfelület. — Azt mondta: napi ellenőrzést végeznek. Minden adag aszfaltból jut a laborba? — Reggelenként kapunk mintát a keverékből, s mire végigjárjuk a vizsgálat minden fázisát, délután van. így ne egy elemzést, hogy mindezt Debrecenben kitalálták, nálunk nem jöttek rá.) A hivatalos építőipari irányárak és a hatósági árgyűjteményt használják, amikor ajánlkoznak. A dolgozóknak nincs kötött munkaidejük, de még munkahelyük sem. Ugyanis a vállalkozók a saját szerszámaikkal dolgoznak, ha szükséges, akkor az otthoni műhelyükben folytatják a termelő tevékenységet, a vállalat cégtáblája alatt. A kirendeltség mellett joguk — sőt a kereset érdekében saját jól felfogott érdekük — a megrendelések felvétele, elvégzése. Magányosnak és közület- nek egyaránt vállalnak munkát, az utóbbiakkal csak szerződéskötés után lépnek kapcsolatba. Alkalmazkodni az igényekhez — A dolgozónak azért éri meg a Szolivállnál munkát vállalni, mert fizetést kap, megtérítjük neki az anyag- és rezsiköltséget — folytatja Pivnyik János a magyarázatot. — A megrendelőnek viszont az a jó, hogy iparosaink igyekeznek alkalmazkodni igényeikhez, nemcsak a hivatalos munkaidőben dolgoznak. Tegyük hozzá, hogy egy részüknél éppen a napi munhát azt tesszük, hogy másnap — ha tapasztaltunk valamilyen rendellenességet — javítunk a beállításon a keverésnél. — De hiszen így mindig „fáziskésésben” vannak. Az aszfalt kimegy az utakra, míg önök ellenőrzik. — Látszólag így van, de megnyugtathatom: ha találunk is valamilyen problémát, az csak apróság lehet. Évtizedes gyakorlattal dolgozunk, nem fordulhat elő, hogy bedolgozásra alkalmatlan anyag jusson az utakra. (tgy) Címképünkön: teherautóba ömlik a kész aszfalt. A kezelőpultnál: Tóth József. kaidő lejárta után kerül sor munkavállalásra. Ugyanis jelenleg a mintegy negyven szakember fele mellékállásban tevékenykedik, délutánonként, hétvégén dolgozik a Szolivállnál. A fő tevékenység a javítás, karbantartás, felújítás. A szakmák között elektrolakatostól kárpitoson át kőművesig széles a skála, s — érdekességként — tegyük hozzá, hogy az iskolai végzettség is változó, mert a villanyszerelőtől a tanárig, mérnökig terjed a sor. Kirendeltség Mátészalkán, Kisvárdán A több mint másfél ezer dolgozót foglalkoztató Hajdú- Bihar megyei Szolgáltatóipari Vállalat a közelmúltban kezdte bővíteni tevékenységét más megyékben. így Szolnokban és Békésben is vannak dolgozóik, folyik a borsodi szervezés is. A nyíregyházi kirendeltségnél az év végére 80 fős létszámot terveznek, hatmillió forintos termelési érték mellett. A tervekben szerepel a kisvárdai és mátészalkai kirendeltség létrehozása is, hogy 1990-re 3— 400 szakemberrel végezzenek szolgáltatást a megyében. li. B. ÁLLAMI SZOLGÁLTATÁS Házhoz megy az iparos Vizet gerebjézni? Vitaköreit Záhonybai „Nincs fárasztóbb annál, mint amikor az embert elküldik vizet gereblyézni.” így idézte Dajka Sándor a politikai vitakörön elhangzott egyik kritikai megjegyzést, ami az üzem- és munkaszervezés visszásságaival kapcsolatban hangzott el. Olykor megszondázza a közvéleményt a MÁV záhonyi párt- bizottsága. Tudatosan, hiszen a politikai vitakörök az információ olyan csatornái, amelyekre feltétlen szükség van a sokoldalúan megalapozott döntések előkészítéséhez. Az üzemi pártbizottság hatókörében, a záhonyi körzetben csaknem 7 és fél ezer ember dolgozik, a párttagság létszáma meghaladja az ezret. Érthető tehát, hogy mint arról Gerőcs István, a pb titkára tájékoztatott: amikor a munkabizottságok egy-egy fontos kérdésről előterjesztést készítenek a pártbizottságnak, előzőleg alaposan „megszondázzák” a közvéleményt, s építenek a vitakörökön elhangzott észrevételekre, javaslatokra, kritikai megjegyzésekre is. így lesz igazán reális, alapos, sokoldalú a leendő döntés. Huszonhárom politikai vitakör működik a körzetben. A térséget legjobban foglalkoztató, az embereket, a különböző munkahelyeket érdeklő kérdések rendszeresen az érdeklődés középpontjába kerülnek ezeken a fórumokon. Olykor két-háromszáz ember, szakmunkások, termelésirányítók, műszakiak stb. vitatnak meg egy azonos kérdést, s az elhangzott javaslatok összegezve kerülnek a pártbizottság titkárának az asztalára. Nyilvánvaló, hogy ezeket a pártirányításban hasznosítják. „Ha égetően sürgős probléma adódik, azonnal jelezzük" — mondja Szónok József, a gépesített rakodási főnökség pártvezetöségének a titkára. S ilyen jócskán akad, ahol ezrek dolgoznak, s a reális tájékoztatásra feltétlen szükség van a politikai orientálás érdekében. Igaz-e, hogy módosítják az érdekeltségi rendszert? Mi az oka, hogy elmaradt az idén a nyereség- részesedés? Megszűnik-e a MÁV-nál, s ha igen, mi lesz helyette? Fizetnie kell-e a jövőben az autóbuszköltséget a bejáró dolgozóknak? Ez utóbbi ügy 4 ezer embert érint. Nyilvánvaló, hogy az ilyen kérdések gyors információt igényelnek. Azonnal tájékoztatni kell a munkásokat. A politikai vitaköröket felhasználja a pártbizottság arra, is, hogy helyi gazdasági, termelési kérdések fogadtatásáról, problémáiról tájékozódjék. így vitatta meg néhány vitakör a norm álkocsi- ellátás gondjait, s miután jelezték, irányvonatok összeállítására kaptak módot. A gépkarbantartás területén működő politikai vitakörök az anyag- és alkatrészellátás és a beszerzés körüli bürokrácia buktatóira figyelmeztettek. Észrevételük alapján korszerűbb lett a beszerzés. Vitatták az import alkatrész ügyét. Keresték a lehetőségét annak, hogyan lehetne ezeket hazaiból, a műhelyben előállítani. Mester Zoltánná mondta: „Az emberek, különösen a fiatalok azzal foglalkoznak, amit saját bőrükön éreznek.” Idézve egyik vitakör hangulatát, a teljesítményeket akadályozó tényezőket vették sorra. „Különösen a fiatalok tették szóvá: olykor vagy áru nincs, vagy kocsi hiányzik, vagy alkatrészgond van. Sokkal nagyobb intenzitással dolgoznának, ha a feltételek adottak lennének. így hiába van teljesítménybérezés. Belefáradnak az emberek az ácsorgásba.” Sipos Istvánná elmondta: a fórum tagjai javasolták: a szállítmányozási főnökség munkáját dolgozzák fel számítógéppel, így gyorsabbá Válna a diszponálás. a szolgáltatás, és a kapacitásukat jobban ki lehetne használni. E fórumok fiataljai kérték: a pártbizottság kísérje figyelemmel és segítse továbbra is a KISZ lakásépítési akciót. Vitakörön munkások figyelmeztettek egyes nagy értékű gépek, berendezések kihasználatlanságára és adtak ésszerű javaslatokat a megoldáshoz. Előfordult már — s ez helyes politikai gyakorlat! —, hogy az érdekeltségi rendszer buktatóit bíráló munkásokból, termelésirányítókból alakítottak bizottságot a hibák felfedésére és új javaslatok kidolgozására. Dajka Sándor fogalmazott így: „Talán a politikai vitakör az a fórum, ahol a legnyitottabbak az emberek. Őszinte a légkör, van vita, s még az sem baj, ha olykor »felrúgják« a parlamentaliz- mus elvét.” Farkas Kálmán Folyékonyműtrágya-szállító tartályok gyártását kezdtek meg az AGROGÉP nyírteleki gyárában. Az IFA gépkocsira szerelhető a 4 köbméteres tartály, s nagy előnye a korábbiakkal szemben, hogy lényegesen olcsóbbak azoktól. (Elek Emil felvétele)
