Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-26 / 149. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. június 26. Egy óra alatt ezer kenyér készül a nyíregyházi Orosi úti gyárban. Képünkön: a szalagos gömbölyítő mellett. (Farkas Zoltán felvétele) Nem ízlett a házikenyér IJj termék a Miki rúd Tavasz óta korszerűbb berendezésekkel és jobb körülmények között dolgozik a rakamazi pékség, ami érezhető a termékek minőségén is. Február elejétől március végéig tartott az üzem re- kontrukciója. Az épület felújítása mellett korszerűsítették a két NDK gyártmányú kemencét, s új dagasztógépet is vásároltak. Mindez 650 ezer forintba került. A rekonstrukció hasznára váll a minőségnek is. A sütödében 15 féle termék készül — többek közt egy és két kilogrammos kenyér, pogácsa, zsömle, kifli, kalács — átlagosan 35—40 mázsa naponta. Nyáron több kell, mivel a mezőgazdasági munkák miatt kelendőbbek a pékáruk. A korszerűsítés után újdonságokkal is jelentkezett az üzem. Megpróbálkoztak a házi jellegű kenyér sütésével. Ügy látszik, ez a termék nem versenyezhetett a jó minőségű — és olcsóbb — Alföldi kenyérrel, ezért abbahagyták a gyártását. Valamivel kelendőbb a dupla zsemle, amire hétvégén van igény. A legfrissebb újdonság a Mikirúd. Ez az ízletes, sajtos péksütemény május óta kapható. Fában életre kelten múlt Lakatos József festőművész tárlatáról Valószínű a látogatók közül többen nehezen tudják magukban elrendezni Lakatos József Sárváron élő festőművész nyíregyházi tárlatának látnivalóit, élményeit. A művész több mint nyolc évig Nyíregyházán élt és alkotott. Járta a megyét, főként a néprajz, a múlt rejtőzködő tárgyi emlékei, üzenetei izgatták. Már akkor néhány munkája érzékeltette, hogy teljesen egyéni és szokatlan utat választ magának, amikor a régi népi élet tárgyait, az azokhoz fűződő hangulati, jelzésbeli titkokat igyekszik megfejteni. Mindezt nem a vászon tárgyi eszközések felhasználásával, hanem a fával fejezi ki a művész. A fából készült egykori használati tárgyak, a népi élet különböző eszközei öltenek formát és színt. „Csak figyelni kell régi használati tárgyainkat, egy széktámlét, egy tökgyalut, házoromzatot, tükröst, bálvány- és totemformákat, a napkultusz emlékeit, a világmindenség kozmikus ábrázolásait, üzenetet találunk benne — rólunk szólnak, az egymáshoz, a természethez, a mindenséghez való viszonyunkról beszélnek, megszólalnak, ha kérdezzük őket — ha akarjuk e nyelvet érteni ...” — vallja a művész. A nyíregyházi kiállításon látható munkái e régi örökség rejtőzködő, már-már elfelejtett motívumait, mondanivalóit hozzák napvilágra. A művész a napszítta deszkadarabokkal az idő múlását érzékelteti, a tökgyalu szárnyakat kap és pogány oltár lesz belőle. A csekei fejfa az ég felé tör, ívei megsokszorozódnak . . . Harminc vegyes technikával készült munkáját tartalmazza a június 29-ig nyitva tartó kiállítás, melyek élményforrásai igen sókszínű- ek. Részben a szatmári, beregi táj hagyományait, motívumvilágát idézik. A Csekei motívumok, a Fejfák gótikája, a Bálvány és más fában életre keltett, múltról szóló üzenet jelzi a megyében töltött évek termékenységét. Néhány alkotása, önálló életet él a kiállítóteremben — Zöld szellem, Sámondomb, Védőszellem, Életfa, Várakozás a magyar őseposzra, öreg király, Bálvány, Lila oltár. Mint említettük, nem festmények tárulkoznak elénk a tárlaton, hanem egy múltban gyökerező tárgyi és szellemi világ egyéni látásmóddal ábrázolt munkái láthatók, melyekről megoszlanak a vélemények. Olyan véleményt is hallottunk, hogy a kiállított művek nem elsősorban képzőművészeti alkotások. Legyen is bármi a válasz, a kísérlet becsülendő, maradandó értékeit pedig bizonyára eldönti az idő ... P. G. Öt községben megkérdeztük Ml VAN EBÉDRE? Az újságírót gyakorta készteti a munkája arra, hogy lakóhelyétől távol ebédeljen — néha pedig az ebédje készteti arra, hogy dolgozzék, azaz írjon róla. Így történt ez most is: felkerekedett öt újságíró, és más-más községet választva úticélul — megebédelt az ott található vendéglőben. A látottakat és Ízletteket csokorban nyújtjuk át az olvasónak. Sok „x" az étlapon Tekintve, hogy NaQykálló igen közel esik a megyeszékhelyhez, nem is tudom, mikor ebédeltem ott utoljára. Akkor még a Simonyi óbesterhez címzett étteremben ültem asztalhoz — mely mostanra bisztróvá vedlett. Ez utóbbi kifejezés elsősorban a küllemére vonatkozik: ha én lennék -a gazdája, bizony restellném .. . Bent: melegítőkonyha, az étket — elsősorban az előfizetőknek — a Kálló étteremből hordják. Aki csak úgy betéved, annak e napon sertéspörköltet kínáltak rizzsel, savanyúval. Slussz. A Kálló étterem szép környezetben, a Nyíregyháza felé vezető út mentén fekszik, belül is méltónak tűnik a másodosztályú rangra. Pontban 12 óra, máris jő a pincér. Az étlap sajátos: teli van ikszekkel, aminek jelentése köztudott. „Állandó” étlap ugyanis, s azt ikszelik ki naponta, amit épp nem főztek. Választék mindenesetre így is van, nem marad éhen a vendég. Azt ugyan nem várja senki, hogy az ajtóban kenyérrel, sóval fogadják — de az asztalon már lehetne mindkettő. Egyébként tiszta, rendes minden, jóízű a sertésflekken (bár diétázóknak nem ajánlom, mert úszott a zsírban). Nem is drágák az ételek — 26 forinttól ötven- egynéhányig terjednek az árak készételnél, sültnél. Summázat: érdemes megállni itt ebédelni... Tarnavölgyi György Családias hangulatban A Tisza közelségét az étlap alapján is sejtheti az idegen a dombrádi étterem kínálatát nézegetve. A pontyhalászlé itt még elfogadható áron — 32 forintért — kapható. A többi ételfélét a megye bármely pontján el tudnám képzelni. Az étteremben már fél egy körül csak néhány vendég ebédel. Bármennyire is főútvonal mentén vagyunk, ritka az idegen. A legtöbben előfizetik az ebédet, ők a dombrádi intézmények alkalmazottai. Itt azt a szokást alakították ki, hogy az előfizetést választó állandó vendégek önmagukat szolgálják ki: a hátsó helyiségből tálcán egyensúlyozzák az étterembe a menüt. Az így kialakított szokás ismeretében tűnik üdítőnek, hogy a felszolgáló az idősebbeknek kihozza az ebédet. A családias hangulatra jellemző, hogy az asztalon hagyják a pénztárcát az asz- szonyok, amíg sorbaállnak az ebédosztó ablaknál. A felszolgáló udvariassága családias közvetlenség. Míg az edényt leszedi, jut ideje egy mondatra: ízlett az ebéd, Katikám? A véletlen betévedő vendéget csalhatatlan pontossággal szűri ki és az étlap mellé saját javaslatát is hozzáfűzi a fogásokhoz. No de lássuk az étlapot! Az előfizetéses mellett köny- nyebb és tartalmasabb menü, kilenc készétel és 7 frissen- sült a keddi kínálat. Általában 26—30 forint között kapható egy étel, megfelel a harmadosztályú szerződéses konyhának. A főtt krumpli ugyan jó ideje elkészült, de a párizsi szelet még forró. Az üdítő ital párás üvegje gondos hűtésről tanúskodik. Az ebédeltetés végén is tiszták az asztalokat takaró sárga abroszok. Az alapvetően kedvező benyomást az illemhely állapota rontja. A szomszédos helyiségben létra árulkodik a közeli felújításról. Ügy oldják meg a festést, hogy egy percre sem csukják be az éttermet. Tóth Kornélia Színvonalasan — harmad- osztályúban A nyírbélteki Akác étteremben 12 órakor kezdődik, s 1 órára már véget is ér a csúcsforgalom. A naponta főzött 300 adag előfizetéses ebédet a helybelieken és a Ganz Művek dolgozóin kívül a közeli Piricse termelőszövetkezetének tagjai fogyasztják. Étlapról átlagosan har- mincan-negyvenen étkeznek naponta, nagy többségük átutazó. A pincérre nem vár sokat az ebédelni kívánó vendég. Rövid időn belül asztalon a csontleves cérnametélttel, amelynek íze bármilyen ügyes háziasszony főztjével vetekszik. Talán ezért is sajnálom annyira, hogy langyosan tálalták. A főfogásként rendelt szatmári töltött borda megfelelt a kíváncsiságnak. Nem csak zamatéval, mennyiségével is elégedett lehet, aki fogyasztja. Két szelet hús, rajta tojásos hagymás töltelék, amely a füstölt szalonna ízét is rejti. Mellette bőséges sült krumpli köret, a legéhesebb gyomrot is megtölti. Az uborkasaláta még nem került fel az idei étlapra. A helyette rendelt ecetes paprika viszont finom. Az ásványvizet hidegen, a kávét melegen kapja a vendég, aki udvarias, gyors kiszolgálásban is részesül a harmadosztályú, szerződéses étteremben. A számla is pontos, tökéletes. A bőséges ebéd mindössze 59 forintjába került a vendégnek, aki mindvégig azon gondolkodott: a konyha ízei jóval esztétikusabb környezetet is megérdemelő ének. Kovács Éva Kiaadag, féláron Az „előfizetésesek” étkezése után egy óra körül tértünk be a rakamazi vendég- fogadóba, ahol udvarias és gyors, pincérek fogadtak. Két- három percen belül előkerült az étlap, s örömmel állapítottuk meg, hogy a fogadóban a másodosztályú besorolás ellenére viszonylag olcsón megebédelhetünk. Szinte valamennyi frissensült és készétel ára 40—50 forint között van, de kapható kis adag étel is, ennek a feléért. Kétféle menü is volt, így a vendég akár kedvezményes áron is megebédelhetett. (A friss zöldségek közül a szezon ellenére csak zöldborsó volt.) Végül hideg gyümölcslevest, egy magyaros szűzérméket és egy menüt (babgulyás, tojásgaluska) rendeltünk. Amíg az étel készült, szétnéztünk az étteremben. Az abroszok tiszták voltak, a berendezések állapota is elfogadhatónak tűnt, ám a hodályszerű étteremben szívesen pihent volna meg a szemünk néhány térelválasztó szobanövényen, esetleg virágon. Egyébként a menü jóízű és bőséges volt, a hús sem hiányzott a babgulyásból. Ami a szűzérméket illeti, az is finom volt, ámbár kevesen esküdtek volna meg rá, hogy azok valóban szűzérmék voltak. Az ebéd végén a felszolgáló és a száz- forintosunk is jól vizsgázott, az előbbi, mert pontosan számolt, az utóbbi, mert ketten bőségesen megebédeltünk belőle. Bodnár István Étterem, vagy ebédlő? Déli harangszóra már jó néhány asztalnál ebédelnek Nyírmadán, az Aranyhomok étteremben. A felszolgálónő egyszerre 5—6 adagot is egyensúlyoz tálcáján a tojáslevesből. Első fogásnak ezt az ételt ajánlja Tiba Péter üzletvezető, másodiknak pedig zöldborsós csirkét. Fejből sorolja, hogy van meg csontleves, frissensült, esetleg brassói aprópecsenye is, de arra várni kell úgy tizenöt percet. Tetszik, hogy tisztaság van. s minden asztalra feltettek egy-egy kancsó hideg vizet. Viszont étlap nincs, fizetéskor pedig számla helyett fejből mondja a végösszeget a pincér. Az étterem inkább emlékeztet üzemi ebédlőre, mint vendéglátóhelyre. — Ilyenkor délben valóban üzemi ebédlőnek nevezhetjük az üzletet — folytatja a fiatalember. — Május közepén vettem át szerződéses üzemeltetésre az egységet a vásárosnaményi áfész-től. Átmenő forgalom gyakorlatilag nincs: az elmúlt egy hónap alatt csupán ketten rendeltek étlapról. Nagy gondunk, hogy a szövetkezet sok munkával adósunk. Például elmulasztották a raktárak meszelését, a zuhanyozó felújítását az öltözőben, a mellékhelyiségek állapota pedig kritikán aluli. Már megrendeltük az új étlapokat, saját pénzből pedig hűtőkamrát építettünk, így mindig van hideg sör és üdítő. Délben ital szinte egyáltalán nem fogy. Átlagosan 130 —140-en ebédelnek: szinte kivétel nélkül előfizetéses menüt. Délután és este főleg italokat, fagylaltot rendelnek a vendégek. Az Aranyhomok újonnan szerveződött kollektívája komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy megkedvelje a lakosság az éttermet. Szombaton például műsoros rendezvényre: magyarnótaestre várják az érdeklődőket. Házi Zsuzsa ÖTLETEK LAPOKBÓL „PANZIÓ” HÁZIÁLLATOKNAK Tavaly ötezer beteg kutya és macska fordult meg a Hajdú-Bihar megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás kisállatkórházában. Ebből mintegy hetven kutya és húsz macska töltött el rövidebb-hosz- szabb időt a kórház „panziójában" (megőrzőjében). A felvételt orvosi vizsgálat előzi meg, a kötelező és ajánlott védőoltások hiánya eleve kizáró ok, éppúgy, mint valamilyen betegség felfedezése. A tulajdonosnak pedig nyilatkozatot kell kitöltenie, melyben többek között az is szerepel, hogy az „állatot megbetegedés esetén a tulajdonos költségére a szükséges gyógykezelésben részesítjük". Felvételkor az állatnak kórlapot nyitnak, melyben szerepel a fajtája pontos leírása. Ettől kezdve a panzió vendégei állandó orvosi felügyelet álatt állnak, állapotukról naponta jelentés készül. Az állatok részére ez a megoldás szükséges rossz, a gazdáknak viszont egy szociális szolgáltatás, lehetőséget nyújt az üdüléshez, esetleg távoli rokon meglátogatásához. (Hajdú-Bihari Napló) PERSELYBŐL — TAKARÉKKÖNYVBE A kisbéri Bakony Vidéke Takarékszövetkezet dolgozóinak ötlete alapján az általános iskolások körében meghirdetik a perselyes takarékossági akciót. Már készülnek azok a kis műanyag perselyek és gömbök — három változatban is —. amelyeket szeptembertől, az új tanév kezdetétől adnak át a takarékoskodni szándékozó gyerekeknek. Ha a persely megtelik, a takarékszövetkezetben a diákokkal együtt felbontják és a pénzt — mint kamatozó betétet — takarékkönyvbe helyezik. A gyerek ezután új perselyt kap. A kisbériek módszere fokozhatja a gyerekek gyűjtési kedvét. Az új forma részben mentesíti a pedagógusokat és a szülőket az iskolai takarékbélyegek kezelésének a gondjától. (Pest megyei Hírlap) ÉLETMENTŐ GÁZRIASZTÓ KÉSZÜLÉK Telefonnyi méretű az a gázriasztó készülék, amelyet a Kiskun Tsz készít a megyei kéményseprő és tüzeléstechnikai vállalattal közösen. Az összes éghető és robbanásveszélyt jelentő gőzöket, gázokat érzékeli. Riaszt akkor is. ha a zárt térben nincs gázömlés, de a helyiség oxigén- tartalma erősen lecsökkent. A készülék felszerelése ajánlatos ott, ahol gáz-, olaj- vagy vegyes tüzelésű kazánok vannak. Hozzávetőleg 4 ezer forintba kerül a felszereléssel együtt a gáz- riasztó. A kiskunlaoházi tsz terméke életmentő és költségkímélő. (Szolnok megye« Néplap) A tárgyalóteremből Modern Don Quijote La Mancha lovagja nagy nekibuzdulásában dárdát szegezett az ellenségnek vélt szélmalmok ellenében, úgy támadott rájuk. Jármi és Papos között egy dűlőúton is hasonló történt tavaly szeptember 10-én. Igaz kevésbé fennkölt és romantikus a történet, ráadásul dárda helyett vasvilla, szélmalom helyett pedig egy terepjáró álltak a két oldalon . . . A dűlőút mellett, a fasorban bújt meg kissé pityóká- san egy férfiú, H. J. őrizte a paradicsomot — csak így, kis kezdőbetűvel. Nem hiába lapult, egyszer arra lett figyelmes, hogy egy Aro érkezik az ő földje felé. Gondolta, ilyen későn, este nyolc felé egyenes szándékkal nem lehetnek, biztosan lopni tartanak, s őt akarják megrövidíteni. Nem ijedt meg az ellentől, amikor a közelébe értek, kiugrott az útra, jó erősen megmarkolta a villa nyelét, s lesújtott a szélvédőre. Az üveg betört, de szerencsére ezenkívül más baj nem történt, mert sikerült idejében megállítania — no nem H. J.-nek a villával, hanem a sofőrnek a fékkel a kocsit. Hamarosan az is kiderült, miféle félreértések áldozata volt a paradicsomot féltő férfiú, de a négy és fél ezer forintos kár kár maradt. A Nyíregyházi Városi Bíróság H. J-t közlekedés biztonsága elleni bűntett és rongálás miatt nyolc hónap — két év próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és hatezer forint pénzbüntetésre ítélte, A regényes történet így ért (jogerős) véget.
