Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
1986. június 24. Kelet-Magyarország 3 Nagyobb követelmények Jobb minőséget NEMIGEN KELL HOZZA TÖRTÉNÉSZNEK, vagy gazdaságpolitikusnak lenni, hogy most kijelenthessük: a fel- szabadulás óta eltelt negyven esztendőből a hetvenes évek voltak azok, amelyek a leglátványosabb fejlődést jelentették az ország, a megye életében. Ekkor épült a legtöbb lakás, ekkor létesült a legtöbb munkahely, s az új gyárak, házak építése azt-is jelentette, hogy ebben az időszakban volt legkapósabb az építőipar. Mint zöldségátvevő a felvásárlótelepen, úgy túrkálhattak a beruházók ajánlatai között, azt vállalták el, ami legjobban fizetett, így aztán csodálkozni sem kell azon, hogy az akkor felépített létesítmények minősége jócskán elmaradt a kívánatostól. De elmaradt a számonkérés is, mert az építőanyagokat gyártó és a kivitelező vállalatok olyan helyzetben érezhették magukat, hogy aki reklamált, azzal esetleg szóba sem álltak máskor. Ez az időszak sajnos és szerencsére már a múlté. Sajnos, mert lényegesen kevesebb pénz jut beruházásokra, de szerencse, mert las- san-lassan megfordul a helyzet, s ma már nem a beruházóknak kell a kivitelező után futkosniuk, hanem a kivitelezők nyújtják be pályázataikat, hogy elnyerjék az építés lehetőségét, ez pedig egyre inkább csak jó munkával és viszonylag elviselhető áron lesz lehetséges. Nemrég hallottam egy építőipari vállalatnál dolgozó ismerősömtől, hogy sikk ma az építőipart szidni, divat a minőségbe belekötni, de ezt is csak azért lehet, mert gondban van az egész építőipar. Aztán a beszélgetés során mégiscsak elismerte, nem divat és sikk kérdése, hogy megnőttek a velük szemben támasztott minőségi követelmények, hanem a legtermészetesebb dolog. Ha valaki 15 évvel ezelőtt beköltözhetett egy új tanácsi lakásba, örömében nem firtatta, hogy megnézze: jól zárnak-e az ajtók és ablakok, ma azonban amikor saját magának épít és millió körüli összeget áldoz rá, egyáltalán nem mindegy, törött vagy ép a csempe, hogy feljön-e egy hét múlva a parketta? BELÁTTÁK EZT szerencsére az építőipari ágazat vezetői is és egyre több olyan intézkedést hoznak, amely az építőanyagok minőségét, s a kivitelezői munkát hivatottak megjavítani. A garanciális munkák nagyságrendjéből is levonhatták a következtetést, hiszen egy összegezés kimutatta, hogy a csempék egy része alkalmatlan, hogy o nyílászárók nem illeszkednek megfelelően, hogy a panelek rozsdafoltosak, hogy a tapéta elszíneződik, hogy a pvc-burkolat nem jó, a külső mázolás leválik, a lakás penészesedik, a lakásba beépített gépészeti szerelvények pedig olyan rosz- szul tömítettek, hogy naponta baj van velük. Vannak persze hibák, méghozzá drágán kijavítható hibák a kalákában épített lakásoknál is, hiszen előfordul, hogy rossz az alapozás, a tetőszerkezet, elhagyják a koszorút, nem megfelelően építik be a gerendát, s ezek bizony nemcsak komoly szerkezeti, hanem sokszor a lakás állékonyságát is veszélyeztető hibák. Pedig ilyen esetekben a minőség ellenőrzése sem megoldott, pláne akkor nem, ha az építtető az, aki rosszul értelmezett takarékosságból, vagy egyszerűen pénzügyi okokból a gyorsabb, a gyengébb minőségű munkavégzésre ösztönöz. Ezek a gondok vezettek el odáig, hogy az építőipari tárca rendeletet hozott az építésfelügyeleti munka színvonalának javítására, s lehetőséget is adott a felügyeletet ellátó tanácsi szakigazgatási szerveknek, valamint az Építésügyi Minőségellenőrző Intézetnek, hogy ha hiányosságot talál, megfelelő súlyú szankciókat is hozzon. Büntethetnek, elrendelhetik az építkezés felfüggesztését, sőt, visszabontását is, ha olyan hibát találnak, ami megfelelő indok ehhez. Ott lesznek ezután természetesen az állami vállalatok, vagy szövetkezetek által végzett építkezéseken, de ellenőrizni fogják a magánlakás-építést is, hogy kevesebb legyen a drágán felépített rossz lakás. MOST. AMIKOR AZ ÉPÍTÉSFELÜGYELETI MUNKA JAVÍTÁSÁRA született meg az intézkedés, csak át kellett tekinteni a két, az öt, a tíz évvel ezelőtti építkezések tapasztalatait, az építkezéskor és az azóta tapasztalt hibákat, s azokból nyilvánvaló volt a következtetés: valamit tenni kell, hogy megváltozzon a helyzet. Ha tíz, tizenöt év múlva ismét napirendre kerül az építkezések minősége, s addig a minőség védelmét ellenőrizni hívatott szervezet jól dolgozik, akkor nem olyan következtetésre jutnak majd, hogy fölöslegessé vált ez a szervezet, hanem olyanra, hogy megtanult jó anyagokat gyártani a magyar építőanyag-ipar, megtanult építeni a magyar építőipar, s megtanulta a magyar ember is, hogy csak azért fizessen, ami jó. Balogh József NEMESÍTÖK. A Vetőmag Vállalat nyíregyházi kutató- központjának nemesitől tény észkertjében a növényeknek szinte minden változását, jellemzőjét figyelik, hogy a legjobb vetőmagokat tudják ki nemesíteni. Képünkön Pozsonyi Istvánné technikus a virágzás sajátosságait jegyzi fel a kisparcellás kísérleti táblán, (jl) V ágánycsere. Hetek óta dolgoznak a nyíregyházi vasútállomáson a vasútépítők, akik a negyedik vágányt cserélik ki. Erdőhegyi Györgyöt, a MÁV Debreceni Igazgatósága vezetőhelyettesét kérdeztük: nincs- e mód ezzel egy időben magasabb peron kialakítására? — A vágánycserére azért kerül sor, mert a nagy forgalom miatt az elhasználódott. Ennek ellenére megvizsgáljuk, hogy azon a részen, ahol nincs a sínek között tartóoszlopa a villamos vezetékeknek, előregyártott betonelemekből alakítsuk ki a peront, ahogy azt Püspökladányon tettük. Ez természetesen nincs összefüggésben az állomás majdani rekonstrukciójában szereplő magas peron megépítésével. Eddig már a teljes kőágyazatot kicseréltük, most a vágányokat fekteti a speciális gépsor. A szabályozással, befejező munkálatokkal együtt júliusra elkészül a vágóny- (1. b.) Munkában a vágányfektetőgép. (Császár Csaba felvétele) ZETORRAL A TANYÁRA Tisztelet a védőnőnek Csikorgó kerekekkel araszol a földút bukkanói között az autó. — Rossz időben még a terepjáró is elakad ezen a tájon — szól Orosz Lászlóné védőnő. — Tavaly nyáron csak zetorral tudtam bemenni Táncsics-bokor- ba. Szerencsére a férjem a közelben dolgozik — üzemmérnök a tsz-ben — tőle kaptam segítséget. Ez az eset megtörténhetett volna itt, a Belfi-bokorba vezető csapáson is. Nagycserkeszhez 16 tanyabokor tartozik, melyek közül kevés dicsekedhet kiépített úttal. A legtöbbet esetleg érinti a kövesút, de van olyan hely is, ahová csak sár- vagy portengeren át lehet eljutni. Errefelé szükség van gumicsizmára. Ha minden tanyát végigjárnánk, úgy hatvan kilométert kellene megtenni. A védőnőnek hiába van szolgálati kerékpárja, a távolságok miatt nélkülözhetetlen az autó. Ismerősen — öt éve vezetek, s azóta már a második Wartburgot nyúzom — mosolyog Viola, mikor megállunk egy ház előtt. Az udvaron két, rosszul öltözött kisgyermek és egy nagylány táblából. A védőnő végigsimogatja a legkisebb csemete fejét — vajon erősödik-e a koponyája — és közben sorolj a-sorölj a a tanácsokat. Hirtelen össze sem lehet számolni, mennyien szaladnak ki a közeli portáról az autózúgásra. Egy idősebb házaspár, három fiatalasszony és tucatnyi gyermek vesz körül bennünket. A védőnő ismerősen lép be a házba. Csöppet sem lepődik meg az elhanyagoltság láttán. Csupán azt jegyzi meg, hogy jó lenne odébbtenni a kiságyat a tűzhelytől. Egy-két hónap és a baba játszva elérheti ágyából az izzó platnit. Közben lázcsillapító és vitamin- készítmények receptjeit helyezi az asztalra. Figyelmeztet egy kismamát, hogy holnap tanácsadás lesz, egy másik asszonyt pedig arra kér, bugyolálja ki a gyermekét. A kisfiú bőrén tucatszám sorakoznak a bolhacsípések. Hegdézsmálták Kezdem megérteni azt az esetet, amit anekdotaként emlegettek a községházán. Pár éve a putrikban uralkodó állapotok feltérképezésére — a javítás szándékával — kijött egy munkatárs Nyíregyházáról. A harmadik helyen rosz- szul lett — azóta sem látták N agy cserkeszen. — Már szinte restellem sorolni a gondjainkat — panaszolja Babicz Pál tanácselnök. — Nincs nap, hogy ne dézsmálnák meg a baromfi- udvarokat, kerteket, szárítóköteleket. Főleg a lopások miatt évi átlagban száz szabálysértési feljelentés történik. Tíz év alatt 40 szándékos gyújtogatás fordult elő, s legalább 20 alkoholistáról tudunk. Vajon csoda, hogy húsz éve stagnál a lélekszám a településen? Hiába van karnyújtásnyira Nyíregyháza, itt nem szívesen telepszenek le az emberek. Sőt! Elvágyódnak a helybeliek is. Nem jó itt a gyermekeknek sem: az iskolások reggel 6-kor indulnak útnak, de még így is előfordul, hogy lekésik az első csengetést. Egyharmaduk koraszülött A patyolattiszta egészségházban Orosz Lászlónéval statisztikákat nézegetünk. A múlt évben 36 gyermek született, egyharmaduk koraszülött volt. (Sok nő a terhesség alatt sem hagyja abba a dohányzást.) Idén 15 csecsemővel gyarapodott a lélekszám, s jelenleg tizenhat kismamát tartanak nyilván. — Tavaly 2, az idén egy csecsemőhalál fordult elő. Évente legfeljebb egy halvaszülés és egy otthoni szülés történik — mutatja az adatokat a védőnő. — Gyakori betegség a hörghurut, a torokgyulladás, de előfordul tetvesség, sőt TBC is. A gondozottak hetven százaléka cigány. Oroszné tíz éve dolgozik ebben a körzetben, s találkozott már néhány megdöbbentő esettel. Ezek éppúgy hozzátartoznak Nagycserkesz mai arculatához, mint a gondosan rendben tartott tanyai porták, meg az egészséges kisbabák. Mint amilyen Magyar Anikó is Cigány-bokorban. — Sokat van fenn hajnalban a kis haszontalan — cirógatja meg édesanyja ragyogó arccal a kislányt. A szülők és a nagymama láthatóan mindent megtesznek azért, hogy boldog és gondtalan élete legyen az egy szem csemetének. Am a tanyai környezet hátrányaival egyedül nem tudják felvenni a harcot. — Mi szerencsések vagyunk, mert kövesútunk van és jó a buszközlekedés is. Viszont tejért utazni kell — a helyi boltban nem árulnak, mert kevesen igényeljük. A legtöbb portán — nálunk is — olyan kút áll az udvaron, aminek a vizében még fürdetni sem tanácsos a gyermeket. Gyalogolhatunk a fúrott kútra, a bolthoz a kannával. Sajnos telefonálni is csak reggel 8-tól délután 4-ig tudunk. Ha bezárt a községi posta, kikapcsolják az egyetlen telefont. A férjem szeret itt élni. De ha rajtam múlna, szívesen elköltöznék innen Henni vagy maradni...? Nem egyszer gondolt már a költözésre Oroszné is. — Egyszobás szolgálati lakásban lakunk hárman. Az épület vizes: a ruhák megdohosodnak a szekrényben. Ez nem túl egészséges környezet — főleg a gyermekünknek. Az elődeim 1—2 évig ha bírták. Volt, mikor én is zokogva rohantam a tanácsra, hogy elegem van, elmegyek. Lenne hová menni, mert Tarcalon nemrég épült fel a házunk. A gondok, bajok ellenére mégsem könnyű elszakadni innen. Jó érzés, hogy sokan hallgatnak rám, általában elfogadtak, szeretnek az emberek. Még nem döntöttünk, hogy megyünk, vagy maradunk ... — A tervidőszakban szeretnénk egy egészségügyi komplexumot építeni, amiben az egyik szolgálati lakás a védőnőé lesz — veszi át a szót a tanácselnök. — Ennél többet ígérni nem tudok. De az biztos, hogy sokan nagyon szeretnénk, ha az Orosz házaspár végleg itt telepedne le. Házi Zsuzsa Szállításra szövetkeztek Burgonya konténerben Országosan is egyedinek mondható a megyei Zöldért vállalat’és a Szabolcs Volán Vállalat kezdeményezése. A két vállalat április 1-én fuvarozási és szállítmányozási társulást hozott létre. A bő két Hónap tapasztalatai kedvezőek. A szövetkezésnek megyénk szinte egész lakossága hasznát veszi, mert a kereskedelmi vállalat felújított autójavító műhelyében újabban magán személygépkocsikat is javítanak és a közeljövőben megyénk hat városának boltjaiba konténerben szállítják a hálókba előre csomagolt burgonyát. Máris mérhető népgazdasági haszon, hogy a társulásba bevont gépkocsikat jobban kihasználják. • . A társulásba a Zöldért 119 tehergépkocsival lépett be. A Volán hat nagy teljesítményű és öt kisebb teherkocsit hozott a közösbe. A szakszerű fuvar- szervezés természetesen a közlekedésiek feladata. A szállítással kapcsolatos, kevésnek nem mondható adatfeldolgozást a Volán számítógépein végzik. A Zöldért Debreceni utcán lévő autójavító műhelyét bővítették, korszerűsítették. Az itteni fölösleges kapacitás lekötésére vállalják a magángépkocsik javítását. Eredmény, hogy a társulás gépkocsiparkját az úgynevezett uborka- szezonban is kihasználják — visszfuvarral is. Nem biztos, hogy a társulás kétoldalú marad, mert más szállító, vagy szállíttató üzem csatlakozását elfogadják. (n. 1.) Konsztantin Kosztov: Csöngettek. Egy ismeretlen férfi állt a küszöbön, és zavartan mosolygott. — Mit óhajt? — kérdezem. — Elnézést kérek — mondja feszengve az ismeretlen —, de azt hiszem, tegnap este itt hagytam a kalapomat. — Nálunk? — csodálkozom. — Lehetetlen, hiszen nem is ismerjük egymást! Ráadásul tegnap este nem voltam itthon... A biztonság kedvéért a fogasra pislantok. És valóban ott egy idegen kalap. — Ez az! — Kiált fel örömében az ismeretlen, és a fejére teszi. — Még egyszer elnézést kérek a zavarásért! És távozik. Én pedig csak ámulok-bámülok: „Milyen hóbortos világ! Megértem, ha valaki egy kocsmában hagyja a kalapját, értem azt is, ha az ember elmegy vendégségbe, és ott felejti, de az, hogy valaki egy vadidegen lakásban hagyja a kalapját, nem fér a fejembe!” És berohanok a konyhába elmondom a feleségemnek, hogy aztán mind a ketten a hasunkat fogjuk a nevetéstől... Bohém emberek