Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. június 24, Grósz Károly látogatása megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) miképpen szervezik főleg az egyedül élő idős emberek támogatását? Milyenek a tapasztalatok a pedagógusellátás tekintetében Szabolcs- Szatmárban? Mi lehet az oka az itteni orvoshiánynak, miközben a fővárosban rendkívül nagy az orvostúltengés ? A válaszokból kiderült, hogy 98 településünkön van öregek napközi otthona, máris kiterjedt a házi szociális gondozás hálózata, ezek fejlesztése fontos feladat. Dicséretes, hogy főleg a tsz-ek törődnek, foglalkoznak megöregedett tagjaikkal, de a gondoskodást valamennyi munkahelynek magára kell vállalnia. A nyíregyházi tanárképzés jótékony hatása ellenére az általános iskolákban — különösen a peremterületeken — újra megjelent a tanárhiány, amelyet a feltételek javításával lehet ellensúlyozni. Ez a helyzet a vidéki középiskoláknál is. Sok a tennivaló azért is, hogy megszűnjön az orvoshiány, elsősorban a vidéki kórházak műszerezettségét, s az orvosok letelepedési feltételeit szükséges ehhez javítani. A Politikai Bizottság tagjának útja ezután a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárába vezetett, ahová a megye vezetői mellett elkísérte Tóth Lajos, a KB munkatársa is. Itt először Juhász Mihály vezérigazgató és Sárái Sándor gyárigazgató adtak tájékoztatót a legnagyobb magyar papírfeldolgozó egység munkájáról, amely ta-. valy és az idén világbanki hitellel korszerűsödött, s 15 éve bizonyítja: helyes volt az idetelepülésről szóló döntés. A munkásgárda igen hamar felnőtt a legmodernebb profilhoz, s jelenleg ez a gyár a nagyvállalat legnagyobb nyereségtermelő egysége. A rekonstrukció is példamutató módon ment végbe. amellyel mind a szocialista és a tőkés, mind a hazai piac elégedett. Nagy leGrósz Károly beszél a megyei aktívaülésen. (Elek Emil felvételei) hetőséget látnak a szovjet, illetve a szocialista választékcserében, s már újabb fejlesztési elképzeléseik is vannak, amelyek nyomán gyorsan megtérül a befektetés. Elmondták a Politikai Bizottság tagjának, hogy a gyári önállóságnak itt komoly múltja van. A nyíregyháziak ma már a nagy- vállalati vezetés érdemi tagjai. A gyáregységek hozzájárulásuk alapján differenciáltan részesülnek az eredményekből. Ez számos belső tartalékot tárt fel, nagy kedvvel tanul tovább a magasan kvalifikált szakember- gárda, termékeik 90 százalékát feldolgozva bocsátják ki. Idén 3 milliárd értéket gyártanak, 112 ezer tonna termékük 20 százalékkal több, mint tavaly. Céljuk a jelenlegi 70 százalék nyersrost és 30 százalék hulladékanyag- feldolgozási arányt megfordítani. A tájékoztatást követően Grósz Károly gyárlátogatáson ismerkedett a nyíregyháziak munkájával. A hullámlemez gépsornál Karácsonyi Lukrécia folyamatos munkaidőben dolgozó munkásnő elmondta: Csepelen volt átképzésen, s 6500 forintot keres havonta. Bak Sándor művezetőtől — aki a gyáralapításkor Csepelről került ide, és ma már tősgyökeres nyíregyházi — arról érdeklődött Grósz Károly, mi foglalkoztatja elsősorban a párttagságot. A válasz az volt, hogy a megélhetés, különösen a nyugdíjasok esetében. — És itt, a nyíregyházi papírgyári munkások mindent megtesznek azért, hogy a gazdasági helyzetünk javuljon? — kérdezett újból a vendég, amire határozott igen volt a válasz, hiszen az itteni gyár eredményei évek óta ezt támasztják alá. Marton Kornél gyári főmérnök a televíziós programozóláncot mutatta be. majd a zsák- és a parii náló, a hullámdoboz- ragasztó üzem következett, ahol Miló Mihálvnéval váltott szót Grósz Károly. Hor- nyacsek László, a gyári pártvezetőség titkára és Túri Géza, a nagyvállalati pártbizottság titkára a párt- és a tömegszervezeti életről, a meglehetősen nagy vitát kiváltott érdekeltségi rendszerről szóltak. A gyárlátogatás végén a vendég gratulált a tapasztaltakhoz. Elmondta: elég sok információval rendelkezik e nagynevű és nagy teljesítményű vállalat munkájáról. Nyíregyházán arról győződött meg, nagy érték e kollektívában a megújulási készség és az új keresése, aminek társadalompolitikai haszna óriási. — Jó folytatást várunk a vállalattól, hiszen az emberek igénye a többre teljesen tisztességes. Csak egyet kell kérni tőlük, teremtsék meg ennek az alapjait saját jobb munkájukkal. Ha tehát az igényeket jól tereljük, az társadalmunk egyik nagy hajtóereje. Ez a pártmunka, a mozgalmi munka nagy tartaléka itt is, mint az ország minden más üzemében, munkahelyén — mondta a vendég. A gondok leküzdéséhez új felfogásra, új magatartásra van szükség Grósz Károly délután a megyei pártbizottság nagytermében találkozott a párt- bizottság tagjaival, akitivis- táival, s adott tájékoztatót a politikai és a gazdasági élet időszerű kérdéseiről. Bevezetőként nyíregyházi látogatásáról elmondta: jól érezte magát, sok új ismeretet szerzett a városban, maradandó élményben volt része a papírgyárban. A továbbiakban a Központi Bizottság legutóbbi üléséről tájékoztatta az aktívaértekezlet résztvevőit. Részletesen szólt Mihail Gorbacsov magyarországi látogatásáról, s a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése kapcsán a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről. Többek közöt elmondta: rendkívüli jelentőségű volt az SZKP főtitkárának magyarországi látogatása, amely szorosan beillik a két ország és a két párt közötti kapcsolaterősítő tevékenységbe, s amely Kádár János múlt év szeptemberi látogatásának, majd az SZKP XXVII. kongresszusának idején is megnyilvánult. Nyílt, őszinte eszmecsere volt Kádár János és Mihail Gorbacsov mostani megbeszélése is, és igen jó politikai légkörben zajlott le. Hasonlóan jó hangulatú volt és nemzetközileg is jelentős visszhangot váltott ki a csepeli látogatás és az ott elhangzott beszéd. Gorbacsov elvtárs ittléte alatt tájékoztatta magyar tárgyaló partnereit a Szovjetunió helyzetéről, arról, hogy a XXVII. kongresszus óta kibontakozott mélyreható , folyamatokat a szovjet társadalom minden rétege támogatja. A stratégia nem változott, de a módszerek megújulnak, s ehhez napról napra bátorítást, bíztatást kell adni, hogy a szovjet emberek mindegyike tudatilag is felzárkózzon az új követelményekhez. A párt vezetése perspektívát, programot adott, a végrehajtás elsősorban a helyi szerveken múlik. A szocialista társadalom demokratizálásának programja is állandó napirenden van a Szovjetunióban, hiszen nem csupán a gazdaságnak, az államnak, a társadalomnak is át kell szerveződni az új követelményekhez. Igen nagy feladat jelenleg a Szovjetunióban a jogok és a kötelezettségek új~ rafelosztása, a jó munkameg^ osztás az országos irányító szervek és a végrehajtók között. Tisztázni kellett, melyek a központi feladatok, és melyek azok, amelyeket csak helyileg lehet megoldani. Gorbacsov elvtárs itt-tartóz- kodásakor elmondta, hogy megindultak az első szimpatikus fejlesztési folyamatok a gazdaságban. A két párt és a két ország közötti kapcsoltatokat az SZKP főtitkára jónak minősítette, s hangsúlyozta, hogy az együttműködés új, korszerűbb formáira, módszereire, köztük közös vállalatok létesítésére, közös műszaki fejlesztő-kutatómunkára és az eredményei közös alkalmazására, az érdekek további egyeztetésére van szükség. A szocialista országok kapcsolatai megkülönböztetett fiigyeimet kapnak a Szovjetunióban. Ennek keretében keressük a jövőben is a magyar—szovjet gazdasági együttműködés új területeit. A magyar belpolitika néhány kérdéséről a Politikai Bizottság tagja hangsúlyozta: ha élni, haladni akarunk, mielőbb úrrá kell lennünk gazdasági nehézségeinken. Szóit arról, milyen körülmények miatt alakult (kedvezőtlenül az elmúlt gazdasági év, miért indult nehézen az idea esztendő tervének teljesítése, majd szóvá tette, hogy a gondok leküzdéséhez új felfogásra, új magatartásra van szükség. Elemezte a külső és a belső objektív okokat, de hozzátette, hogy hiba lenne csak 'azokban keresni á problémák forrását. Részletezte az ipar, a mezőgazdaság munkájában fellelhető hiányosságokat, a gazdaság tartósan alacsony növekedési ütemének okait, az export alakulását, a a beruházási tevékenységünk színvonalát, amely nem eredményezett hatékonyságot, exportképességet, műszaki fejlettséget. Nem ruháztunk be eleget a feldolgozóipar fejlesztésére. Külön gond, hogy csökkent itt a géphányad, s elmaradt a fejlett technika importja. Nem történt érdemi elmozdulás a beruházások idejét, költségét tekintve. Sajnos, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban jelentős a termelő berendezések elavultsága, rendkívül lassú a szerkezeti változás, a termék- cserélődés üteme. Az okok között említette a szabályozórendszer és a tervező munka gyengeségeit, amely sokszor enged a vállalati nyomásnak, és sok helyen nyomon követhető a munkafegyelem, a munkamorál, a vállalati együttműködés gyengesége. Mindezekből a Központi Bizottság azt a következtetésit vonta le, hogy azonnali, rövid távon is ható intézkedésekre van szükség, olyanokra, amelyek már az 1986- os munkában is megjelennek. A legnagyobb figyelmet ezekre szükséges összpontosítani. A kormány 'intézkedéseket tesz a itőkés export ösztönzésére, az érdekeltség növelésére, a terven felüli jövedelemkiáramlás visszafogására. Egyensúlyt kell teremteni a teljesítmények és az anyagi elismerés között! Változatlanul a fizetési mérleg egyensúlya és a kitűzött életszínvonal biztosítása az elsődleges feladatunk. A Központi Bizottság ez évben újra napirendre tűzi a gazdaságpolitika tanulságait. Azt tapasztaljuk, hogy a lakosság — benne a párttagság — várakozása igen nagy ia párt és kormány tevékenysége iránt. Ügy ítéljük meg, a politikai helyzet jó alap arra, hogy e nehezebb körülményekből is kijussunk. Az emberek tőlünk várják a megoldást és tetteikkel készek is hozzásegíteni a pártot és a kormányt a gondok leküzdéséhez. Ugyanakkor szorítanak bennünket a pályakezdés, az idős korúak gondjai, az értelmiségi, különösen a műszaki munka leértékelődése, s az, hogy sok ember nem látja bíztatónak a holnapot. Ezek tények, ám mindezekkel együtt adott a lehetőség, hogy jobban szervezett munkával, hasznosabb politikai tevékenységgel a nemzetközi gazdaság számunkra változatlanul szigorú feltételei közepette is van kiút. Ennek első számú fettétele, hogy a társadalomban álljon vissza a munka becsülete, kapjon méltó rangot a tisztes helytállás. Ennek része a htékonyabb, célirányosabb és határozottabb vezetés mindent szinten. Véget kell vetni a társadalmilag tapasztalható le- zserségnek, amelynek egyik oldalon szenvedő alanyai, másik oldalon pedig újratermelői vagyunk magunk is. Hiszem, hogy a fegyelem, a rend megszigorításának a társadalom minden szférájában végbe kell mennie. Ez nem megy harc és konfliktusok nélkül. Szükség van rá, hogy a kommunisták hajlandók legyenek felvállalni a politika küzdelmeit, tudatosan vállalják a nehézségeket; az egész mozgalmi életnek magára kell vállalnia a megújulást minden területen. Ezt a küzdelmet, megújulási készséget a társadalom nagyon széles skálája akarja és kész cselekedni érte! Ám tudnunk kell, hogy van egy réteg, amely közömbös a politika mai kérdései iránt, s hogy az össztársadalmi célok érdekében mozgósítani tudjuk ezt az erőt is, feltétlenül szükséges a politikai munka felfrissítése, megújítása. Általában nyíltabb, tisztább, őszintébb, egyértelműbb politizálásra van szükség. Társadalmi harcot kell meghirdetnünk a torzítások, a korrupció, a hatalommal való visszaélés, az önzés ellen. A közösségi — a csoport — és az egyéni érdek konfliktusánál egyértelműen a közösségi érdeknek kell elsőbbséget adnunk, mind a gazdaságban, mind a, társadalom más szféráiban. Az egyén csakis a társadalom által boldogulhat. Sok helyen vita tárgya: van-e mind ehhez programunk? Van! A XII. kongresszus, valamint a társadalmi és tömegszervezetek programja adott. Áz utóbbi másfél év alatt többször cserélhettük ki társadalmi méretekben gondolatainkat, javaslatainkat. Most arra van szükség, hogy szívósan, fegyelmezetten dolgozzunk ezért a programért. Oly korban élünk, amikor nem engedhetjük meg magunknak az Illúziókat, a részsikerekből levont következtetéseket. Ehelyett szívós, kemény küzdelmet kell folytatnunk. Meggyőződésem, hogy ebben számíthatunk az ország párttagságára és népére, köztük Szabolcs-Szatmár kommunistáira és lakosságára. Grósz Mihály a tájékoztatót követően megbeszélést folytatott a megye vezetőivel a budapesti iparvállalatok és Szabolcs-Szatmár megyei gyáregységeik kapcsolatáról, majd elutazott megyénkből. r-------------------------------------------------------\ Központosítotton Tudomány és irányítási gyakorlat Munkatárson!! riportsorozata az NDK-ból O — A feladatunk: az új termékek 60 százaléka a csúcstechnológiát képviselje — fogalmazza meg Rudi Höntzsch. Ahol vagyunk, kétszeresen is jelképes hely. A Kammer der Technik (a Magyar Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megfelelője), természetes, hogy ia legújabbal kívánja a technikában. S az épület, ahol vagyunk, a berlini Clara Zetkin utca vége, ,a fal mellett áll, amely elválasztja az NDK fővárosát Nyugat- Berlintől. Az ablakból kilátás a brandenburgi kapura és a Reischtagra. Rudi Höntzsch a KdT elnökségének egyik titkára, aki a műszaki fejlesztés kiemelt .szerepéről beszél. A mikroelektronika alkalmazása, az automatizálás, számítástechnika az üzemekben — mind-mind ismerősen csengő fogalom, amikor a hazai fejlesztésekről is szót ejtünk. S nem ár,t tudni, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban 120 ezer mérnök, műszaki továbbképzéséért felelősek, bennük látják a gazdaság dinamizálásának zálogát, hiszen a ma elért tecnnifcai fejlődés már kevésnek bizonyulhat holnap, a nemzetközi lépéstartáshoz szükséges az élenjáró eljárások alkalmazása. A fejlesztési célok között szerepel a szocialista integráció bővítése, a nyugati technikától való függés felszámolása, a további anyag- és energiatakarékosság. A XI. kongresszusra hivatkoznak itt is — mint szerte az országban, hiszen a közelmúltban volt a nagy esemény —, amely kifejezte, hogy sóik mindent elértek, de ami van, az nem elég a további fejlődéshez. A KdT tapasztalatcserékkel, információs napok szervezésével, a legújabb tudományos módszerek átadásával kíván részt venni az 1990-ig szóló nagy tervek végrehajtásában. — A csúcstechnológiát az emberek fejében is el kell ültetni — szinte visszhangzik a megállapítás, amelyet Karl-Heinz Hilbert, az állami tervhivatal osztályvezetője hangoztat. Vele és munkatársával a sajátos — legalábbis magyar szemmel sajátos — gazdaságirányítási gyakorlatról váltunk szót. A központi tervezés dolga ugyanis, hogy kidolgozza a népgazdaság fejlesztésének Jänickendorf termelőszövetkezetében maguknak építettek gépműhelyt, ahol a betakarításra készülnek. főbb mutatóit. S hogy „könnyebb” legyen a -megoldás, az országban 153 kombinátot szerveztek, amelyek átfogják a termelés valamennyi fázisát. Mellettük a megyékben az ellátás, szolgáltatás szervezését szintén kombinátokban oldották meg. Az immár nyolcéves gyakorlat egyik vélhető érdeme, -hogy egyszerűbbé vált laz irányítás, könnyebb lett a -tervezés. Az eredményeket az idei első negyedéves adatokkal támasztják alá: eszerint a terv főbb feladatait teljesítették, a 446 tervmutatóból csak 77-nél nem úgy alakultaik a számok, ahogy elképzelték. (Azt már a köz- gazdasági gyakorlat, s az üzemi tapasztalatok bizonyítják, hogy egyes itervmu- tatókat igazából akkor lehet teljesíteni, ha (a másiknál kevésbé jól sikerülnek az adatok. Ám a tervezés finomításánál, az optimum keresésénél ezeket az eltéréseket szeretnék kiküszöbölni.) A kombinátoknak — amely mind úgy működik, mint egy kis népgazdaság — a központi tervezés szabja meg a fő irányokat. Mindez a gyakorlatban egyfajta tervalkut is jelent, hiszen egy-egy iparág harcol a jobb anyagellátásért, a kedvezőbb szállítási pozíciókért, aminek adott esetben egy másik kombinátban látják kárát. — Ám a legfontosabbak a fő mutatók — szól a magyarázat. — Mindenütt a termelés, -a nyereség, az export és a lakosság számára gyártott késztermékek arányát vizsgáljuk. Ezek körül forog minden. Tény, hogy a tavalyi gazdasági eredmények megítélésében éppen a legújabb tudományos-műszaki eredmények hasznosítását, a korszerű technológiák bevezetését emelik ki. Mindehhez kisebb mérvű anyag- és energiafelhasználás járult. így értékelik a népgazdaságot a világ tíz legjelentősebb ipari nemzete között. A most elkészült ötéves terv pedig újabb fejlődést irányoz elő, a kombinátoknak kiadott állami feladatok magasabb szintet szabtak meg. (VÉGE) Lányi Botond
