Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. június 21. FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK — FIATALOKRÓL — FIATALQKNAKj SZÓRAKOZUNK! SZÓRAKOZUNK? Négy-öt ember összehajolt, és hajnalba nyúló tanakodás, vita után másnap postára tet­ték a pályázatot. A fényeslit- kei fiatalok Nyíregyházáról kapták az ötletet, hogy klub­jaik színvonalasabb működ tetéséhez központi támogatás­ból nyerjenek pénzt. Az öt­letadó, a klubok tartalmi munkáját ismerő népművelő Az előzményekhez tarto­zik, hogy az 1985—86-os tan­évre elkészült Fényeslitkén az új általános iskola. A helyi tanács úgy határozott, hogy a régi iskolaépületből ifjúsági ház lesz. Végre állandó ott­hona lenne a színvonalas programjai miatt méltán nép­szerű Új-Tükör Klubnak, az ifjúsági klubnak, ott talál­kozhatnának a KlSZ-esek. Az épületet tehát megkapták a fiatalok, a berendezése azon­ban gondot okozott. — A helyi tanács nem tud­ja a szükséges anyagi felté­teleket előteremteni, más megoldás után kellett nézni — magyarázza Széles Károly. a fónyestitkei termelőszövet­kezet erdésze, klubvezető. — Megtudtuk, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság pályázatot hirdetett az önművelődési Csoportok Intézménye szer­vezésére. Ez a bizonyos „ÖCSI” arra hivatott, hogy a település öntevékeny közös­ségeit, klubjait összefogja, a szétaprózódó támogatásokat egy kalapba gyűjtse és a pénzt a legcélszerűbben hasz­nálhassák fel az egyesülethez tartozók. Az országban ön- művelődési csoportra akad már példa, orosházi szakmai találkozón magam is tapasz­taltam. Ezért fogtunk papírt, tollat és készítettük el a pá­lyázatunkat 1985 decemberé­ben. — A fiatalokat érintő, ér­deklő színvonalas program eddig is volt Fényeslitkén — veszi át a szót Nagy Ferenc- né orosz—'testnevelés szakos pedagógus, az ÖCSI gondola­tának egyik felkarolója. — A pályázatban kifejtettük, hogy „korhatár nélküli” szabad­idős rendezvényekre is gon­dolunk. A fiatalokon kívül az idősebbeket is ki akarjuk mozdítani otthonról. Az értel­mes és vonzó szórakozáshoz elengedhetetlenek a jó felté­telek. Az, hogy otthonosan berendezett helyiségek fo­gadják az érkezőt, és kényel­mes székre üljön a vendég, ne pedig olyanra, amelyiknek bármelyik pillanatban kitör­het a lába. Az ifjúsági ház­ba betérő joggal elvárhatja, hogy színes televízión néz­hesse a műsort, vagy kép­magnó szórakoztassa, ahogy az ma már nem egy italbolt­ban is vendégcsalogató. A fényesdítkei fiatalok te­hát mindenekelőtt otthonos­sá kívánják tenni önálló épü­letüket, ahova az ifjúsági klubosok a tűzoltószertárból, illetve a mozi színpadáról ér­keznek, az „új-tükrösök" pe­dig a szép házasságkötő te­rem külsőségeihez mérik az új helyet. Korábban ugyanis egyik csoport itt, másik ott húzta meg magát. A pályá­zatra eddig nem érkezett vá­lasz, a helyiségeket ideiglene­sen használt, kiselejtezésre érett bútorokkal rendezték be. Közösen hozzáláttak, hogy az egyesület létrehozásához szükséges engedélyeket be­szerezzék. Félő, eltévedünk a hivata­lok útvesztőiben. Nincs ki­forrott gyakorlata az egye­sületek szervezésének — mondja Széles Károly. — A kisvárdai tanácshoz fordul­tunk. Előbb engedély kell az ÖCSI megalakításának elő­készítéséhez, utána egy alap­szabálytervezetet adunk be — nem. tehetett többet, várt, hogy a pályázat elnyerésével új pályára álló közösségek­nek segít majd a forintok célszerű beosztásában. Vár­tak türelmesen a fényeslitkei fiatalok is, de félévi csend után egyre kevésbé hiszik, révbe jut elképzelésük. Egyre többször teszik fel a kérdést: ezen most dolgozunk —, és az előzetesen jóváhagyott alap­szabályt szavazza majd meg alakuló ülésén az önművelő­dési csoport tagsága. Úgy 100^-150 alapító taggal szá­molunk, de ez a szám remél­hetően az egyesület korhatárt nem ismerő nyitottsága miatt tovább emelkedik. Ám az idő nem nekünk dolgozik. Mi, 30 évesek lassan kiöregszünk, és ha nem tudjuk kinevelni az utódokat, akkor a ma jól mű­ködő klubok is veszélybe ke­Gyerünk a A LEMEZLOVAS ÍGY LATJA: „ ... ez a megközelítés hi­bás, élesebben szólva ostoba. A diszkó, a videodiszkó ellen tüntetni lehet, ám teljesen ér­telmetlen. Hogy személyiség- romboló, hogy butit, hogy a nyugatmajmolás színtere? Lehet, de napjainkban, ami­kor a bevételben érdekelt művelődési központ éves jö­vedelmének felét az ilyen ze­nés, táncos rendezvények je­lentik, a dühös kirohanások nevetségesnek tűnnek. A nép­művelőknek azt kellene lát­niuk, hogy a diszkóra betérő fiatalok miként nyerhetők meg tartalmasabb, igénye­sebb kulturális rendezvény­nek. Ne mondjanak le a ne­velésükről, no de a kudarcai­kat se a diszkómuzsikának róják fel. A hasonló érdeklődésű fia­taloknak kevés az alkalom a találkozásra, az ismerkedésre. Különösen igaznak látom ezt műveltebbek, a fejlett ízlésű- ek esetében, akik a diszkóban nem érzik jól magukat, és önfeledten vagy keser­nyésen, társaságban, esetleg családi, baráti összejövete­leken. A hétköznapokban felhalmozódott feszültsége­ket próbáljuk ilyenkor le­vezetni és kellemesen eltöl­teni, múlatni az időt. Ha türelmetlenül várjuk az emelkedett, gondjainkat ho- mályositó hangulatot, akkor sűrű poharazgatással siet­tetjük jövetelét. Csiklandós tréfákat mesélünk, nevette­tünk, végül sírva fakadunk. Szórakozunk. Szórako­zunk? Ennyiből áll az egész? A kocsmai pohártö- résből, a heves kártyacsa­tákból, a lábzsibbasztó tánc­ból, az éjszakai lokálok füsttel ködös tompa fényei­ből, a nézőtéren felcsattanó tapsból? „Nincs időnk szó­rakozni" — mondják az idő­rülnek, és az önművelődési csoportnak nem lesz mit ösz- szafognia. diszkóba! éppen ezért több közöttük a magányos, a befelé forduló. A zene segít a társas kapcso­latoknak, hiszen a diszkóklub­ba betérőknek a közös kiin­dulási pontot jelenti. Azután persze kiderülhet, hogy egyébként különbözik a gon­dolkodásuk, a felfogásuk, az élet számos kérdésében nem értenek egyet. A diszkó rend­je, ritmusa igazodik gyorsan változó korunkhoz. Ha valaki későn érkezik a rendezvény­re, azonnal bekapcsolódhat, legfeljebb lemaradt néhány számról, lemezújdonságról. Ez a gyors élettempó a fia­talok gondolkodását is fel­pörgette. Az első zeneszá­mokat illusztráló videós tör­ténetek készítői erre éreztek rá. A diszkóban szórakozó fiatal két percbe vagy ma­ximum hat percbe sűrítve egész i filmalkotást kap. Hitchcock gyomorszorítóan izgalmas filmjei éppen ezért nem kötik le a mai fiatalo­kat, mert hosszú a bevezetés, a drámai fordulatig megtett út. A -szájba rágós« stílus he­lyett a tömörséget részesítik sebbek. „Fiatal korunkban egész más volt a helyzet, de most már a család, az uno­kák __” S a fiatalok, ők ho­gyan szórakóznak? Maguk­ra maradva, vajon kitől le­sik el a tartalmas szórako­zás titkát, kitől tanulnak különbséget tenni a nemes és silány szórakozás közé? Hol szórakozhat a fiatal? Marad a diszkó és az ifjúsá­gi klubok értékőrző közös­sége? Mi történik akkor, ha egy lakóhely klubjai kísér­leteznek az összefogással, településük szellemi életé­nek otthonosabbá tételével? Kedvesebb-e a fiataloknak az a munkahely, ahol a hét végi szabad idő unalomtól fenyegetett óráinak tartal­mat találnak? íme a válaszok! előnyben. A KISZ-gyűlések is jobbak, hasznosabbak len­nének, ha ezt a-fiatalos len­dületet átvennék, nem pedig a felnőttek komótosságát utá­nozva tennék -elegánssá•- az ifjúsági mozgalmat. Nem életcélom a lemezlo­vasság, csak hobbi, mások el­lenben a magamutogatást az »önmegvalósítás« irigyelt formájaként élik át. Tíz év alatt ez a -szakma« is sokat változott, engedve a hallga­tóság igényességének, igény­telenségének. Ma már ritkább, hogy a diszkós az együttes munkájáról beszél, megoszt néhány pletykát, érdekessé­get, esetleg a zenei hatás új­szerűségéről beszél. Előfor­dult velem is, kifütyülték a mondanivalómat, -hagyd már a szöveget, halljuk a zenét« kiabálták. Mégis próbálko­zom, hogy igényesebbet nyújt­sak. Vásárosnaményban, Uj- fehértón fordulok meg gyak­rabban. Már azt is elértem, hogy humorista műsorát be­építettem a programba. Kí­sérletezem a táncház és a diszkó ötvözésével. Prózának már sokkal nehezebb, kocká­zatosabb helyet találni a disz­kóban. Úgy vélem, fokozato­san el lehet jutni az igénye­sebb szórakoztatásig. Ezért is mondom, nem a diszkó elle­nében kell a fiataloknak más formát találni, hanem a színvonal emelésével a kelle­mes és tartalmas időtöltéshez utat mutatni..." Megszületik-e ÖCSI? Három műszak és a tánc Szórakozás és munkahelyi kötődés. Kerényi István, a Miagyar Posztógyár nagykál- lói gyáregységének szakszer­vezeti titkára szeriint szoros e két dolog között a kölcsön­hatás. Mielőtt azonban véle­ményét részletezte volna, né­hány adatot sorolt fel. A gyár közel nyolcszáz dolgozó­jából 650 harminc éven aluli. Közülük minden harmadik KISZ-tag. Hogy vonzó és len­dületes legyen az ifjúsági mozgalom, hogy a gyárkapun belül is tartalmas szórakozást találjon a fiatal, az elsőrendű' kérdések egyike. A felnőttek, az idősek egy­re itöbb kritikával illetik a fiatalokat. Megkérdőjelezik munkaszeretetüket, sivárnak látják, ahogy a szabad idejü­ket töltik, az ifjúkori bűnö­zésről hallva könnyen általá­nosítanak. Torzulásokkal, ha­mis értékrenddel valóban ta­lálkozhatunk a fiatalság kö­rében, de ez nem az ő vét­kük. Magam már túl vagyok a negyvenen, szakszervezeti titkárként kívülről és belül­ről is láthatom a fiatalság életvitelét. Szerintem hajla­nak a jó szóra, megnyerhetők mindenkor a gyári termelési érdeknek, ugyanakkor nevel­tetésük nem állja mindig ki a kritikát. Az utóbbi húsz év­ben bizony megfeledkeztünk — elsősorban a családban — a felnövekvő nemzedékről. A leterhelt, fáradt szülők ne­velési „deficittel” eresztették útnak gyermekeiket. A gyá­rakban pedig ezt a hiányt ne­héz pótolni. — Mi megpróbáltuk és eb­ben nem kis szerepet szán­tunk a KlSZ-alapszervezetek- nek, a szocialista brigádok­nak, az ifjúsági klubnak. A II. Rákóczi Ferenc szocialis­ta brigád kulturális célpá- lyázaton nyert, a pénzt a klub felszerelésére költöttük. Vál­lalati pénzből kaptak televí­ziót, lemezjátszót, vásárol­tunk székeket, .asztalkákat. Helyet teremtettünk a szak- szervezeti Letéti könyvtárnak, melynek köteteit az SZMT könyvtárából havonta cseré­lik. Legutóbb a KISZ-esek adtak be kulturális pályáza­tot ,a Textilipari Dolgozók Szakszervezetéhez, hogy a tá­mogatást a kluibmunkát se­gítő felszerelésekre költsék. A vállalati vezetésnek érde­ke, hogy jó munkahelyi köz­érzetet teremtsen a fiatalok­nak. S ha lakóhelyükön ba­ráti körben elmondják, miért szeretnek nálunk dolgozni, az felér a leghatékonyabb mun­kaerő-toborzással. — Sok a bejáró dolgozónk. Az ötszáz ember közül jó né- hányan 30—40 kilométerről jönnek naponta. A három műszakos munkarend mellett becsalogatni őket szombati klubestre, nehéz vállalkozás. Különösen iaz utóbbi eszten­dő igazolta ellenben, hogy nem is Lehetetlen. Jánosi Ka­talin KlSZ-ti'tkár vezette a klubot, érdekes vetélkedőket, játékokat honosított meg a nagyon várt diszkók beveze­tőjeként. A „Kikérdez­zük...?” elnevezésű fóru­mokon kemény kérdések per­gőtüzébe került a gyárigazga­tó, a főmérnök és más veze­tők. Éjfélig táncolhattak az­után a fiatalok és az egyik buszsofőrünk a bejárókat ha­zavitte. Minderről most múlt időben beszélhetünk. A cse­peli központunkban hirtelen munkaerőgondok keletkeztek, néhány ügyes, szakképzett fiatalt tőlünk is kértek. El­ment ia KISZ-títkárunk és még néhány aktív dolgozónk. Nehéz lesz a helyükre alkal­mas embert találni. Az ifjú­sági klubunkban lehet, hosz- szabbra nyúlik a szokásos nyári szünet. Bízom benne, hogy a sikeres összejövetelek emléke nem hagyja nyugod­ni a fiatalokat, és hamarosan lesz folytatás. KLUB ’86 A nagykállói Kodály Zol­tán Ifjúsági Klubot 1972-ben alapították. Az alapító tagok egyike Szilágyi Imre, aki tíz esztendeje egyben klubveze­tő. A nagykállói művelődési központban találtak otthon­ra. Harmincnyolc tagot szám­lálnak, az öttagú vezetőség­nek okoz elsősorban fejtörést, hogyan űzhető el az unalom a klubfoglalkozásokról. —' Hova mehet szórakozni ma egy nagykállói fiatal? — Ha a művelődési köz­pontban nem talál megfelelő programot, csak a kocsma marad. Az pedig nem nevez­hető szórakozásnak. Szomba­tonként azért nyitottak a klubfoglalkozásaink, rendez­vényeink, hogy az értelmes időtöltésre vágyók bejöhesse­nek. — Kik a klub tagjai? — A segédmunkástól a fő­iskolai hallgatóig igen eltérő érdeklődésű, felfogású fiatalt tömörít a klubunk. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen olyan programokat találni, mely mindenki figyelmére egyfor­mán számíthat. Rendszeresek a vetélkedők, például magyar irodalomból, történelemből, földrajzból. A kérdéseket igyekszünk úgy összeállítani, hogy a kevésbé iskolázottak is sikerélményhez jussanak, a felszínre kerülő ismeretek beépüljenek az általános mű­veltségbe. A következő fog­lalkozás témakörét előre megmondjuk, néhány témába vágó könyvre is felhívjuk a figyelmet. Aki tehát jól akar szerepelni, felkészülhet. — Az egészséges életmódot népszerűsítő programokra a megyei tanácstól kapott a klub támogatást... — Tavaly ebből a támoga­tásból hét előadást szervez­tünk. Meghívott vendégeink a káros szenvedélyek követ­kezményeiről, az italozás, a dohányzás egészségkárosító hatásáról beszéltek. A most kapott támogatást hasonló témájú felvilágosító előadá­sokra szánjuk. Változatlanul igényli a tagság a fiatalok problémáinak megvilágítását. Éppen ezért volt nagy sikere az ifjúság elleni bűncselek­ményekről és a fiatalkori bű­nözésről szóló előadásoknak. — Mi teheti vonzóvá az if­júsági klubot? — Lehet, hogy nem a leg­lényegesebb oknál kezdem, de úgy tapasztalom, többen azért lesznek klubtagok, mert a közösséggel eljuthatnak ki­rándulni, táborozni. Szinte minden évben szervezünk külföldi utazást, jártunk már Csehszlovákiában, az NDK- ban és Bulgáriában. Eljuthat­nak az if júsági klubból a me­gyei művelődési központ vízi- túratáborába. Kedvezményes ellátást kapnak, felszerelést a túrázáshoz. Vonzza a klub­hoz a fiatalokat, xhogy kultu­rált körülmények között meg­beszélhetik korosztályi prob­lémáikat. A játék, a vidám­ság mélyíti az összetartozás óLményét, és egy baráti kö­zösség tagjaként átérezhetik a kötődést. Az oldalt írta: Reszler Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents