Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

XLIII. évfolyam, 139. szám ÄRA: 2,20 FORINT 1986. június 14., szombat A művészet és a képző­művészek ünnepének szín­helye volt június 13-án, pénteken a Sóstói Kultúr- park kiállítási csarnoka. Itt nyílt meg az 1986-os sóstói nemzetközi éremművészeti és kisplasztikái alkotótábor zárókiállítása, illetve a 10 esztendős művésztelep gyűjteményes tárlata. Itt az energiaszegény Viking! Üdítők ­három műszakban Bár az elmúlt napokban még jóval több volt a fel­hő mint a napsütés, a nyár azért már megkezdődött. Eljön hát rövidesen az idő, amikor a nagy melegben jólesik egy pár pohár hű­sítő üdítő. Lesz-e belőle elég? A Kisvárdai Szeszipari Vál­lalat demecseri gyáregységé­ben három műszakban dol­goznak. A népszerű Coca-Co­la és a Sztár üdítőcsalád ke­rül le a gépsorokról. Az üdí­tőcsalád valamennyi tagja — a narancs, tonic, alma, mál­na és meggyízű — egyaránt kedvelt a vásárlók körében. Ezt bizonyítja az is, hogy a három műszakban palacko­zott 240 ezer kétdecis üdítő közel sem elég. A korábbi években literes üdítőt is for­galmazott a vállalat, de mis­kolci gyáregységének ön­állósodásával ennek végesza- kadt. Hogy a vevők kívánsá­gait mégis teljesíteni tudják, kapcsolatot kerestek a győ­ri és a szabadegyházi szesz­ipari vállalatokkal, valamint a Budapesti Likőripari Vál­lalattal is. Nyáron tovább fokozzák a termelést, hogy megyénk boltjain kívül Haj- dú-Biharba, valamint Bor­sodba is eljuthassanak a kis várdai vállalat termékei. A Nyírkémia Vállalat, Sza­bolcs másik nagy üdítőitalt termelő vállalata. Dolgozói már március óta a nyárra készülnek. Legnagyobb mennyiségben a Viking üdí­tőitalokat gyártják, de szén­savas pezsdítőitalt is szállíta­nak a megye boltjaiba. Ebben az évbén már folya­matosan három műszakban dolgoznak a vállalat nyírbá­tori üzemében, s az igények kielégítésére a későbbiekben tovább fokozzák a termelést. A nyíregyházi üzemben két műszakban dolgoznak. Ha­vonta hatszázezer liter üdí­tőt szállítanak a megye tele­püléseire, melyek közül az aprófalvakra különösen nagy figyelmet fordítanak mind­két vállalatnál. A Nyírkémia a hatféle Ízesítésű Viking ital mellett az elmúlt évben energiaszegény üdítőt is a piacra küldött. A narancs, és citrom ízesítésű italokat el­sősorban cukorbetegeknek, fogyókúrázóknak ajánlják a gyártók. (k. é.) MA Tutaj a Tiszán? (2. oldal) Futballvita munkaidőben? (3. oldal) Rangsor (3. oldal) Kulturális melléklet (5—12. oldal) Mexikoktél (16. oldal) Berecz János ünnepi beszédével Konzervgyári szezonkezdet Megkezdték a borsó feldol­gozását a Nyírség Konzerv­ipari Vállalat nyíregyházi gyárában, s ez azt jelenti, is­mét elérkezett a vállalat éle­tében az évenként ismétlődő csúcsidőszak. A tavalyinál pe­dig jó két héttel korábban érett be a borsó, s kezdődhe­tett az igazi csúcs. Az első borsószállítmányok június első hetében érkeztek a vállalathoz, ám a feldolgo-- zás egykettőre abbamaradt, hiszen a gyakori esőzések megakadályozták a betakarí­tást. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy állnának a vállalat feldolgozó gépsorai. Sőt! A tulajdonképpeni sze­zon már május utolsó nap­jaiban kezdetét vette, ekkor gördültek be a gyárkapun az első szamócával megrakott járművek. A tervezett öt­száz tonnának jó kétharma­dán már túl van a vállalat, e gyümölcs feldolgozásával tehát hamarosan végezhetnek. A szamócát egyébként teljes egészében a szabolcs-szatmá- ri gazdaságoktól kapják, aki­ket viszonzásképpen tekin­télyes pénzösszeggel támogat a vállalat: az idén például 4 millió forintot utalt át a ter­melőknek földieper-telepítés- re. Megindultak az egres fel­dolgozásával is, ebből szintén ötszáz tonnát terveznek. En­nek feldolgozása főként a tyukodi gyár feladata, ahol három műszakban folyik a munka. A zöldségboltokban ugyan néhány napja meg­jelent a meggy is, a nyíregy­házi gyárba viszont még csak négyszáz tonna érkezett be. A kora nyáron érő zöldség­fajok közül a borsó adja a vál­lalat konzervgyáraiban a legtöbb munkát. A három ti- szavasvári termelőszövetke­zet, a nyírtassi, a Hajdúná­nási Állami Gazdaság, az ilo- natanyai tangazdaság, a haj­dúdorogi termelőszövetkezet az idén mintegy hétezer ton­nát ad át a vállalatnak, mely fenállása óta sosem dolgozott fel még ennyi borsót. Ez per­sze még csak terv, az viszont már tény, hogy a borsó egy­re inkább átvándorol a Haj­dú és Szabolcs határán fekvő kiváló földekre. A kora nyáron kezdődő szezon első felvonása a zöl'd- babbal zárul majd, ám szusz- szanásnyi idejük sem marad a konzervipari szakembe­reknek, hiszen akkorára meg­érkeznek a paprika-, paradi­csomszállítmányok is. B. G. Kellemes kórusmuzsika fo­gadta a kiállítás több száz főnyi látogatóját: a nyíregy­házi 4-es számú iskola ének­kara köszöntötte az érdeklő­dőket. A kiállítás megnyitó­jának résztvevőit, köztük a megye és a város párt-, álla­mi, társadalmi és tömegszer­vezeteinek vezetőit, továbbá a Művelődési Minisztérium, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Képző- és Iparművészek Szövetségé­nek vezető munkatársait Csernussi Endre, a Nyíregy­házi Városi Tanács elnökhe­lyettese üdvözölte. Részt vett a kiállítás megnyitóján Var­ga Gyula, a megyei pártbi­zottság első titkára és Bánó- czi Gyula, a megyei tanács elnöke is. A tárlatot Berecz János, az MSZMP KB titká­Berecz János megnyitja a kiállítást. ra, megyénk országgyűlési képviselője, a 10. sóstói mű­vésztelep védnöke nyitotta meg a következő szavakkal: Népünk a tartalmas igényli alkotásokat — Nagy öröm számomra, hogy itt, Magyarország kele­ti sarkában, szűkebb hazám­ban részt vehetek a sóstói éremművészeti és kisplaszti­kái alkotótelep tizedik, jubi­leumi zárókiállításán. Az is kellemes a számomra, hogy osztozhatom önökkel az él­ményben, amit ez a kiállítás, ez az ünnepélyes díjkiosztás nyújt. Jó dolog ez, hogy az ország különböző tájain is ilyen rangos művészeti ese­ménynek lehetünk tanúi és részesei. Ez a tény is jelzi, hogy az elmúlt néhány évti­zed fejlődése nyomán a kul­túra értékeinek Magyaror­szágon immár nemcsak a fő­város adhat otthont, hanem az ország jellegzetes tájai, városai is részt kérnek és vállalnak a művészetek párt­fogásából. A művészet — Babits Mi­hály szavaival — az emberi­ség tudatra ébredése, s egy­A mátészalkai Szamos menti Állami Tangazdaság almasűrítő üzemében tart a nagy karbantartási munka, amelyre 5 millió forintot költenek. Képünk a létisztító sze­parátor felújított alkatrészének beemeléséről készült. (Elek Emil felvétele) ben az emberiség egyetemes nyelve. Az ember egyre töb­bet tud a világról a tudo­mány és a tapasztalat -révén, de igényli, hogy a művészet tükrébe nézve, a világ alkotó részeként felismerhesse ön­magát. S a művészet által is szeretné mélyebben megérte­ni környezetét és a másik embert, más emberek vilá­gát. Üzenetet vár az alkotó­tól, az alkotó közvetítésével embertársaitól. A művészek nemcsak a kor emberének és társadal­mának alkotnak, hanem fennmaradó műveik hírt visznek rólunk a jövőnek is; rajtuk keresztül és általuk ítéli meg a késői utókor mai életünket, gondolkodásunkat, emberségünket. Ezért nagy a művész feladata és felelős­sége, mert alkotásával hat, befolyásol, megerősít vagy megváltoztat, épít vagy rom­bol — beleszól a világ sor­sának alakulásába. Az igazi mű és a közön­ség törvényszerűen kapcsos- latba lép. „A műtárgy — ahogy Marx is felismerte — műértő és a szépség élveze­tére képes közönséget alkot, ... tehát nemcsak tárgyat termel a szubjektum számá­ra, hanem szubjektumot a tárgy számára.” Ettől a meg­győződéstől vezérelve vall­juk, hogy az alkotónak más­sal nem pótolható szerepe van az emberek nevelésében, formálásában. Hisszük, hogy a művésznek joga van saját formanyelvét keresni, egyéni stílusát kialakítani, felfogá­sát a maga választotta mó­don kifejezni, csak ahhoz nincs joga, hogy elforduljon a közönségtől, hogy céltala­nul alkosson, hogy művéből hiányozzon az alkotó ember lényege: a valóságra gyako­rolt hatás szándéka. A magyar képzőművészek szocializmust építő társada­lomban -élnek. Döntő többsé­gük vállalja ezt a szocialista valóságot, annak hű ábrázo­lására törekszik, részt vesz a jobbításért folyó küzdelem­ben, noha nemcsak materia­listák vannak köztük, ha­nem más világnézetűek is. Művészetpolitikánkat a nyi­tottság jellemzi, célunk, hogy az alkotói szabadságot mi­nél teljesebben megteremt­sük, közösen éljük. Elveink­ből fakadóan a kulturális kormányzat nem avatkozik be az alkotómunka belső fo­lyamataiba, tiszteletben tart­ja a művészetek relatív auto­nómiáját, tisztában van az­zal, hogy stílusbeli vagy ízlésbeli vitákat nem sza­bad, nem is lehet politikai eszközökkel, hatalmi szóval eldönteni. Arra törekszünk, hogy a megszülető művészeti alko­tások sora minél sokszínűbb legyen, hogy sok érték kap­hasson helyet közöttük. Ter­mészetes, hogy elsősorban a szocialista elkötelezettségű, sokakhoz érthetően szóló, magas művészi tartalommal rendelkező alkotásokat tá­mogatjuk — sokféle .„ódon. De teret adunk minden olyan műnek, amely a humaniz­mus egyetemes eszményeinek a jegyében fogant. Népünk fogékony a művé­szetek értékei iránt, igényli a maradandó élményeket nyújtó, katar^ikus hatású, vagy a tartalmasán, igénye­sen szórakoztató alkotáso­kat. Eredményeinkkel azon­ban nem vagyunk elégedet­tek; feladatunknak tartjuk gondoskodni arról, hogy a jó művek minél szélesebb kö­zönségrétegekhez jussanak el. Művészetpolitikánk egyik legfontosabb célja, hogy a befogadók köre tágabbá vál­jék, s ennek valóra váltásá­ban az oktatásnak, a köz- művelődésnek, a művészet- propagandának és a kritiká­nak egyaránt megvan a ma­ga szerepe. A művelődéspolitika in­tézményei, képviselői tisztá­ban vannak azzal, hogy né­pünk kulturális szintjének emelése nélkül alapvető tár­sadalmi és gazdasági célja­ink nem válthatók valóra. Napjainkban jelentősen meg­növekedett a sokat emlege­tett „emberi tényező” jelen­tősége. Társadalmunk mű­veltségbeli gyarapítása pe­dig elképzelhetetlen a művé­szetek ember- és valóságis­meretet nyújtó, öntudatra ébresztő, a humánus érté- kek-vívmányok melletti kiál­lásra mozgósító hatása nél­kül. Ezt semmi más nem he­lyettesítheti. A mostani kiállítás — de, jubileum lévén, talán meg­engedhető, ha azt mondom, az alkotótelep teljes tízéves termése — bizonyítja, hogy itt Sóstófürdőn elhivatott művészek egymást erősítő, kölcsönösen megtermékenyí­tő, a művészet küldetését hí­ven szolgáló munkálkodása folyik. Az itt készült érmék és kisplasztitkák, mint csepp a tengert, mint epigramma a költői hitvallást, magukba foglalják és megmutatják mindazokat az emberi érté­keket, amelyeket a művé­(Folytatás a 4. oldr.lcn) Megnyílt a sóstói művésztelep tárlata Szamóca, egres, meggy a gyártósorokon

Next

/
Thumbnails
Contents