Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. június 14. Záhonyi pillanatkép. (Elek Emil felvétele) Vonatról buszra Tutaj a Tiszán? Nosztalgiavonat, horgász- hét, vadászházi pihenés, természetjárók táborozása — változatos és érdekes a kínálata a fiatal magyar utazási irodának, a MÁVTOURS- nak. Igazgatója, Jávor András a napokban Szabolcs- Szatmárban járt, hogy a helyi lehetőségek felől tájékozódjék. Egy megyei kiruccanás után váltottunk szót. — Beregben jártunk, sok szépet láttunk — mondta mosolyogva a nyíregyházi MÁVTOURS-kirendeltség irodájában. — Azzal a céllal jöttem, hogy a megye vezetésével beszéljek, és saját tapasztalatokat is gyűjtsék. Irodánk, mely a MÁV idegenforgalmi és szállítmányozási igazgatóságának keretében dolgozik, egy esztendeje működik — azt hiszem, jól indultunk. Most az úgynevezett „fehér foltokat” keressük országszerte, melyekre programokat szervezhetünk. — Mit tapasztalt megyénkben? — Nem minden területen jót. Sajnos, kevés a szálláshely, főképp az északkeleti részeken, pedig ott, a Felső- Tisza-vidéken nagyszerű idegenforgalmi lehetőségek kínálkoznak. Elsősorban talán iskoláscsoportokat hozhatnánk ide, őket elhelyezhetjük olcsóbb, kisebb komfor- tú szálláson is — kihasználható lenne e szempontból például több üresen álló falusi ház is ... A természeti adottságok, a történelmi örökség nagy lehetőségeket rejt magában. — Az ország több helyén szerveznek olyan pihenési alkalmakat, melyeknél a szállást vadászházakban, kellemes környezetben biztosítják. Itt van ilyen hely? — Hely az lenne, de sajnos, amit láttunk, az a vadászház nem felel meg az igényeknek. A ricsikai erdőben egy gyönyörű, de elhanyagolt régi kastélyféle ideális lenne — csak éppen rendbe kellene hozni. — A Tisza vize adott-e ötletet? — Természetesen! Gyönyörű, vadregényes helyeken kanyarog a Tisza. Elképzelhető lenne például egy-egy romantikus tutajtúrát szervezni — egészen biztos, hogy sikerre számíthat. Vagy itt vannak a tanyahajók, ezeket már hirdetjük is a Tiszán, mint üdülőhajókat. Egyelőre konkrét időre nem szerveztünk rájuk csoportokat, csak akkor, ha megfelelő számú jelentkező lesz. De e téren többre is mód nyílna, gondolkodunk a megoldáson. — A MÁVTOURS új utazási irodaként jelent meg — milyen a konkurrencia? — A többi utazási céggel korrekt, jó a kapcsolatunk, erre szükség is van. Áraink viszonylag alacsonyak, úgyhogy némi konkurrenciát jelentünk ugyan, de a mi profilunk más, mint a- többségé. Elsősorban belföldi utakat- programókát: szervezünk, s a jövőben is ez a célunk, még ha lesznek is majd külföldi útjaink. Nálunk a nagy lehetőség a vasút. Szeretnénk úgynevezett kombinált módon megoldani például egy- egy szabolcs-szatmári kirándulást, Nem , érdemes a , mai árak mellett .busszal ^ eljönni Budapestről vagy még távolabbról Nyíregyházáig — kifizetődőbb és kényelmesebb vonattal. Itt aztán buszt állítunk az állomás elé, s azzal barangolhatnak a kirándulók. (tgy) Centrum-hétfő, Nyírfa-péntek, Skála-kedd j Nem csak reklám a vevőcsalogató Centrum-hétfő, Nyírfa-péntek, Skála-kedd. Pár éve még ismeretlen fogalmak voltak, mára — a reklám jóvoltából — lassacskán beépülnek nyelvünkbe. — Nem vagyunk könnyű helyzetben — mondja Basa Attiláné, a nyíregyházi Centrum Áruház áruforgalmi osztályának vezetője. — Mindenki eladni akar, telített a piac. Ezért van nagy szükség a reklámra, a különféle engedményes vásárokra. Mi lesz olcsóbb? * A szakember nem is tagadja: a Centrum hétfői akciója a vevők becsalogatására szolgál. Az egészséges kon- kurrehciának a vásárlók veszik hasznát, hiszen hétfőnként bizton számíthatnak rá, ha betérnek a Kossuth téri áruházba — találnak olyan portékát, amit lényegesen olcsóbban vehetnek meg, mint a hét többi napján. Hogy mikor mihez jutnak olcsóbban a vevők, az sokszor az eladók számára is az utolsó pillanatban derül ki. — Igyekszünk az osztályokat igazságosan besorolni — mondja Basáné. — Legfontosabb szempontnak a szezonok változását tartjuk. Olyan árukat vonunk be a kedvezménybe, amelyekre bejön a vevő. Gyakran még arra is figyelünk, mikor volt a fizetésnap. Kora reggel van, a Centrumban kevés a vásárló. Inkább nézelődnek, sétálgatnak az emberek. Ahol mégis akad vevő, az a kedvezményes akcióban árusító leértékelt osztály. Ágynemű négyszázért Kiss Attiláné, a részleg vezetője 15 éve dolgozik az áruházban. — Leárazáskor több a munka — mondja, miközben szüntelenül jár a keze. Kék, fehér, barna csíkos, divatos ágyneműket mutat az érdeklődőknek. — Az eredetileg 7—800 forintot érő garnitúra már hozzánk is mérsékelt áron került. Ebből lejön a Centrumhétfői 20 százalék, így aztán alig több mint 400 forintért már vihető a portéka — mondja az eladó. — Bizony nem mindegy, hogy mennyibe kerül — mondja a nyíregyházi Szilágyi Péterné, aki már fizeti is az egyik szép ágyneműt. Hétfőnként mindig eljövök erre, megnézem, mi van leárazva, s ha sikerül, vásárolok is. — Függönyt is így vettem, meg cipőt a fiamnak — folytatja. — A nagyobbik lányomat férjhez adtam, kistafí- roztam, most magamnak kell pótolni az ilyesmit. Ezzel a vásárral 100 forintot spóroltam meg. Szívesen vennék Bah jo £ lőször azt hittem, a hölgy a telefonban — ugrat engem... Mi egyébre gondolhatna az ember, amikor azt hallja, hogy fél pár, ez esetben kizárólag jobb lábon viselhető cipőket árulnak a nyíregyházi bizományiban?! A hölgy azonban olyan erősen állította mindezt, hogy végül is hitelt adtam szavainak. Mielőtt letettem a kagylót, megígértem, hazafelé menet személyesen is meggyőződöm erről az első hallásra valóban képtelennek tetsző üzleti fogásról (vagy balfogásról?) De a napi munka során valahogy kiment a fejemből a dolog, másnap pedig már késő volt. Nem fogják elhinni, a párja nincs cipőket addigra elkapkodták . . . Persze furdalt a kíváncsiság, s megkérdeztem az üzlet vezetőjét, ugyan honnan származtak ezek a fél lábbelik, s főleg, kiknek lehet szükségük ilyesmire? Nos, a magyarázat egészen hétköznapi. A cipőket a rakamazi szövetkezetből hozzák, ahol a gyártás során néha megmarad vagy hibásnak bizonyul pár darab, amelyeket aztán a boltban párt forintért eladnak. A vevők egy része a cipészek közül kerül ki, ők mindig tudnak belőle valamit hasznosítani — hol a talpat, hol a sarkat vagy csatot. Jól járnak azok is, akiknek otthon hasonló lábbelijük van — a javításnál nagyon is jól jön egy ilyen párpótló cipő. Szóval, ennyi az egész. Én meg már arra gondoltam, talán azok vásárolhatták fel a jobblábas cipőket, akiknek — a sors kifürkészhetetlen akaratából — szerencsétlenségükre csak két bal lábra futotta . .. Hiába, ez a Mundial egészen megzavarja az ember fejét. (gm) még mást is, de messze már a fizetés. Ezt se vinném, ha nem lenne ilyen olcsó. Á pult két oldalán A kedvezményes akciók nemcsak a vevőknek, az eladóknak is fontosak. Szakemberek állítják: egyre kevesebb a vevő. Főleg a ruházati osztályokon van ok panaszra. A megélhetés drágulásával kevesebbet költünk öltözködésre. Ezért aztán nem mindegy, hányán térnek be a boltokba, s vásárolnak-e a felkínált portékából. — A vevőcsalogató akcióknak — így a Centrum-hétfőnek is — a pult mindkét oldalán örülnek. Kovács Éva Bőség T űral-uijak, indiánkenu, felfújható csónak, vitorlás vízibicikli — eláll szeme-szá- ja a vásárlónak, ha betér a nyíregyházi Jókai téri sportboltba — ilyen választék vízi járművekből (és másból is) talán még sosem volt. Kérdem az egyik hölgytől: minek tudható be ez a meglepő bőség? A válasz már nem is meglepő: áttértek a közelmúltban a jövedelemérdekeltségű formára, az áru beszerzésére az eddiginél sokkal nagyobb gondot, utánjárást fordítanak, mivelhogy sokkal nagyobb érdekük a forgalom növelése, mint ennek előtte. Csak két kérdés motoszkál bennem. Az együk: miért kellett ennyit várni egy normálisnak tűnő érdekeltségi rendszerre? A másik: ha ez a forma ilyen eredményt hoz — mikor lesz minden boltban? (tarnavölgyi) Szigorúbb ellenőrzés Halál az utakon „JÓ NAPOT KÍVÁNOK! GÉPJÁRMŰ-ELLENŐRZÉS, KÉREM AZ IRATOKAT!” — mondja a rendőr az országút szélén, majd megkéri a gépkocsi vezetőjét, hogy szálljon ki az autóból, és fújjon bele a szondába. Vagy a szája elé tart egy mikrofont... Ismerős helyzet sok gépkocsivezetőnek, és még többnek lesz az az elkövetkező időben. Mint a megyei rendőr-főkapitányságon Fitos Sándor alezredes, a közbiztonsági és közlekedési osztály vezetője elmondta: sűrűbbé válik az ellenőrzés útjainkon, mert sajnos, nagyon is szükségessé teszik ezt a tavalyi és az idei baleseti adatok. 1985-ben 845 közlekedési baleset történt^ Szabolcs- Szatmár útjain — ezek közül 88 eset végződött halállal, összesen kilencvenegy élet hunyt ki! Riasztó számok, de még elkeserítőbb, ha hozzátesszük: egyetlen év alatt több, mint hússzal növekedett a közúti tragédiák okozta halálesetek száma a megyében. Az idei év sem mutat jobb képet — eddig •több, mint 30 olyan baleset történt, ahol egy vagy több ember meghalt! A baleseti okok változatlanok évek óta: nem az ütés látási viszonyoknak megfelelő sebességgel hajtanak, szabálytalanul kanyarodnak, előznek — és igen sok esetben ittas a jármű vezetője. Bajok vannak a közlekedési fegyelemmel, gyakoriak a durva szabályszegések, az agresszivitás. Tenni kell valamit — ez kétségtelen. Az is világos persze, hogy az itt felsorolt számok, csupasz adatok önmagukban nem sokat érnek, mindenki azt gondolja, hogy baleset csakis mással történhet, vele nem. Mégis: évről évre nyolc- kilencszáz alkalommal hívják a rendőrséget, a mentőket az utakra ... A rendőrség tehát joggal döntött úgy: intenzívebb, átfogóbb ellenőrzéseket tartanak. Ne gondolja senki, hogy a rendőrnek jutalom jár, ha minél több gépkocsivezetőre „ráhúzza a vizes lepedőt”, hogy vadásznak a szabályszegőkre, s netán ezt még örömmel is teszik. Az a céljuk, hogy lehetőleg megelőzzék a tragédiát a szondázással, a szabálytalankodók megrendszabályo- zásával, a figyelmeztetésekkel, büntetésekkel. S HOGY VADÁSZNAK-E? Tessék csak odaállni egy napon, mondjuk a nyíregyházi városközpont valamelyik jelzőlámpás útkereszteződéséhez — s mindjárt rájöhet bárki, hogy nem kell itt „vadászni”. Tízpercenként látni pirosba hajtókát, slalomozó- kat, száguldozókat — olyanokat, akik föltehetőleg máskor se tisztelik túlságosan a szabályokat. Pedig e szabályok nem a járművezetők bosszantására találtattak ki — hanem mindannyiunk biztonsága érdekében ... A tárgyalóteremből Lopott is a munkakerülő Régi keletű igazság, hogy attól, aki rendszeres munkát nem végez, és az élete fenntartásához szükséges feltételeket mások sem biztosítják számára, nagy valószínűséggel várható bűncselekmény elkövetése. Ezt példázza a petneházi Balogh Árpád esete is. ! A 35 éves férfi legutóbb két éve szabadult. Először ' úgy tűnt, használt az az egy év 8 hónapi börtön, amelyet Márianosztrán közveszélyes munkakerülés és tartás elmulasztásának vétsége, valamint lopás bűntette miatt kellett letöltenie. Munkaviszonyt létesített és dolgozni kezdett a Kisvárdai Építőipari Szövetkezetben. A munkakedv azonban nem tartott sokáig. Júniusban kilépett, mert úgy vélte, nem fizetik meg eléggé, munkáját nem ismerik él kellően. Ettől kezdve dologtalanul élt, munkakerülő életmódot folytatott. Italozott, csavargott, napjait semmittevéssel töltötte. Állandó munkáviszonyra még csak nem is gondolt, de alkalmi munkára is ritkán vállalkozott. Létfenntartását két forrásból próbálta biztosítani: egyrészt sorban eladogatta az édesapjától örökölt ház berendezési tárgyait, másrészt egy nőismerősétől kapott esetenként 20—50 forintokat és élelmet. Az így szerzett pénz bizony nem volt valami sok, éppen csak cigarettára és főként italra tellett belőle. Állandó munkaviszonyának megszűnése óta nem fizetett gyermektartásdíjat sem. Bírósági ítélet alapján ugyanis gyermeke tartására havi 792 forintot kellett volna volt felesége részére megfizetni. Mulasztása következtében 11 hónap hátraléka keletkezett. Az élősködő élet- szemlélet szinte törvényszerűen vezetett vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére is. 1986. május 15-én az esti órákban Kisvárdán, az Árpád utcában egy kerítéshez támasztott 1500 forint értékű kerékpárt tulajdonított el. Ám a lopott járművel nem jutott messzire, a rendőrség rövid időn belül elfogta. Balogh Árpádot a kisvárdai ügyészség néhány napon belül bíróság elé állította. A Kisvárdai Városi Bíróság — unint többszörös visszaesőt — közveszélyes munkakerülés és tartás elmulasztásának vétsége, valamint lopás vétsége miatt jogerősen egy év szabadságvesztésre és egy év közügyektől eltiltásra ítélte, és mint alkoholistának elrendelte a kényszergyógyítá- sat is. Dr. Barabás Bertalan ügyész
