Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-13 / 111. szám

1986. május 13. Kelet-Magyarország 3 forduló Az üzleti nyereség titka Araikor öt évvel ezelőtt egy rendelet lehetővé tette, hogy boltokat és szórakozóhelyeket ad­hatnak szerződéses üzemeltetésre a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok, illetve szövetkezetek, úgy tűnt, megoldódnak az apró boltok működtetésének gondjai: lesz elegendő vállalkozó kedvű ember és jól járunk valamennyien, mert jobb lesz az ellátás. Az élet nem igazolta ezt a várakozást, mert most, őt évvel a lehetőségek után is mindössze 700 bolt és szórakozóhely működik szerződéses for­mában, kétszáz a nyereségérdekeltségüek száma. Pedig ennek többszöröse is lehetne. A vállal­kozókedv hiányának oka azonos városon és falun, vállalatnál és szövetkezetnél, ezért az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalatot választottuk, hogy példájukon mutassuk be: miért is esik szó ke­vesebbszer ezekről a működési formákról még most is, amikor az első öt év lejárt, s elkezdődött a második forduló. Ugyancsak nagy felhábo­rodást keltett Nyíregyházán, amikor 1981-ben a szerződé­ses üzemeltetési lehetőség megteremtésekor Nyíregyhá­za két legkedveltebb boltját, a Kossuth téri édességboltot és a mellette lévő illatszer­boltot adta szerződésbe az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, mert nem feltétle­nül ilyen profilú boltok miatt találták ki ezt az új formát. Sokkal inkább az volt a cél, hogy az alapvető élelmiszer- cikkeket árusító és kis lét­számot foglalkoztató boltok gazdaságosan működjenek. Különösen szerették volna a rendelet alkotói, ha a külte­rületek ellátása javul ezáltal, az említett két bolt pedig se külterületen nem volt, se a forgalmuk nem volt olyan alacsony, hogy a vállalatnak azoktól kellett volna legha­marabb megszabadulni. A siker elmaradt laki fizetésképtelenné válik, éveket kell várni, amíg visz- szakapják a pénzt. Ahogy Bódi Andrásné, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója mondta: ma már nem erőltetik, hogy mind több boltjuk működjék szerződéses üzemeltetési for­mában, mert nem ebben lát­ják az élelmiszerszakma jö­vőjét. Igaz, hogy a 25-ből 20 bolt életképes. Ezeken a he­lyeken javult az ellátás, job­ban törődnek a vevővel, de azt is tudják, hogy nem a nagyon sok munkával járó élelmiszerboltok után kap­kodnak az emberek, sokkal népszerűbb a zöldség-, a gyü­mölcs- és természetesen a butik. Éppen ezért tartják jobb­nak, ha a jövedelemérdekelt­ségű boltok számát növelik. Most a vállalat forgalmának 62 százalékát bonyolítják nyereségérdekeltségű boltok­ban, de azt szeretnék, ha a 74 százalékot is elérnék. Nép­szerűbb is ez a formai így stabilabb helyzetben érzik magukat a dolgozók, hiszen erősebb szálakkal kötődnek a vállalathoz, biztonságukat a vállalati háttér adja. a na­gyobb forgalmat pedig — mert ettől függ a boríték vas­ményeket is adnak, a boltok pedig ott vásárolnak, ahol olcsóbbak az árak, ettől lesz több a nyereség. De érdekük az is, hogy minél nagyobb le­gyen a választék, hiszen ha valaki nem kap meg szokott boltjában valamit, könnyen átpártolhat egy olyan helyre, ahol az a termék sem hiány­zik. És a létszámgazdálkodás is nyereséget ad, vagy von el az ilyen boltok dolgozóitól. Ha sokan vannak, nyomban csökkentik a létszámot, mert azt a pénzt legálisan meg­kaphatják és a többet vállaló dolgozóknak adhatják. Tavaly megszűnt a vállala­toknál a kockázátialap-kép- zési kötelezettség, s ez 0,2 százalékkal növelte a nyere­séget. Korábban a tej, a ke­nyér leírására, vagy külön­böző akciók szervezésére for­dították, s az élelmiszer-kis­kereskedelmi vállalatnál úgy döntöttek, hogy ezt a pénzt ugyanilyen célokra használ­ják, pontosabban minden jö­vedelemérdekeltségű bolt megkapta a lehetőséget, hogy maga döntsön ennek az ösz- szegnek a sorsáról. Ügy ta­lálták, azért is fontos ez, mert a központ időben nem tudja eldönteni, mikor, hol és mit kell tenni, tudja viszont a bolt vezetője és még mindig jobban jár, ha a 7,60-as tejet féláron adja el, mintha más­nap visszaadja a tejiparnak 60 fillérért. Persze ezek ma még in­kább kísérletnek foghatók fel, egy-két éven belül azon­ban minden bizonnyal min­dennapos gyakorlattá válnak, s nem lesz feltűnő, ha egy- egy kampánycikk — például a mikulás, a nyuszifigura — már az ünnep előtt is olcsóbb lesz, mert még így is keve­sebbet veszítenek, mintha ün­nep után lefejtik róla a pa­pírt és darabokra törve pró­bálnak túladni rajta. lövőre bátrabban Az élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat szép nyeresé­get ért el, s tulajdonképpen ez abból származott, hogy na­gyobb figyelmet fordítottak a társadalmi tulajdon védelmé­re. Ahol leltárhiány volt, al­kalmatlannak minősítették az egész garnitúrát, s tavalyra elérték, hogy a normán felü­li — tehát amikor a boltos nem tud elszámolni — leltár­hiány a forgalomnak csak 0,17 százaléka volt. (Az or­szágos 0,56). És sokat jelen­tett a létszámcsökkentés is, ami 7,1 százalékos volt, s jó­részt a jövedelemérdekeltség bevezetésének tulajdonítha­tó. Ezért tervezik, hogy jövő­re már az egész hálózatban átállnak a jövedelemérde­keltségre, a boltvezetőknek áralakítási jogosítványuk is lesz, ám erre addig fel kell készíteni őket. Balogh József Fejtrágyázzák a kalászosokat és a gyümölcsösöket a vajai Rákóczi Termelőszövetkezetben. Képünkön: utántöltés. (Jávor L. felv.) Permetezés a házikertben Támogatás a kistermelőknek Amikor a vállalat vezetői­nek tudomására jutott az ál­talános nemtetszés, ráadásul semmit nem javult az ellá­tás egyik boltban sem, nyom­ban vissza is vették és azo­kat a boltokat próbálták az új forma szerint üzemeltetni, amelyeket valóban legcélsze­rűbb volt szerződésre felkí­nálni. A siker elmaradt. A 147 boltból 90-et adhattak volna ki, de még 1984—85-ben — amikor pedig a legtöbb bolt­juk működött ilyen formá­ban. — akkor is csak 25 vál­lalkozó vett ki szerződéses üzemeltetésre boltot. Hogy ez milyen kevés, jól érzékelteti: a vállalat forgalmának csu­pán öt-hat százalékát bonyo­lították ezek az üzletek. Nem volt ez különösebben nagy meglepetés a vállalatnál, hi­szen veszteséges boltot nem adhattak szerződésbe, már­pedig a sok kis apró munka­helyi, iskolai büfé, a kis tej­boltok szinte egytől-égyig veszteségesek, s egy 50—60 ezer forintot forgalmazó bolt nem ad megélhetést még egy embernek sem. így, ha a vál­lalat működteti őket, három­ezer körül keres az ilyen helyen dolgozó, mert fix fi­zetése van, s csupán azért tartják nyitva őket, mert fe­lelősnek érzik magukat az ellátásért, s mert a vállalat összességében képes eltarta­ni az ilyen, önmagukban élet- képtelen kis boltokat. Csökkeni készlet, növekvő tartozás Voltak aztán olyan boltok is, amelyek jó kezdés után estek vissza. A Pazonyi úti, vagy a Csályi Ferenc utcai élelmiszerbolt például évekig működött jól a vállalat és üzemeltetője örömére, aztán észrevették a vállalatnál, hogy a boltok árukészlete csökkent, a működtető tar­tozása pedig nő, s felmond­ták a szerződést, mert ha va­tagsága — megteremtik saját maguknak. Választék, nyereség Ismerik a gazdálkodás fel­tételeit, tudják tehát, hogy milyen költségeik vannak, mennyi nyereséget vagy vesz­teséget termelnek, s azt is, hogy a forgalom, az árak jó alkalmazása jelenti a megél­hetést. A húsoknál, a tej- és tejtermékeknél, sőt most már a kenyérnél, de különösen a zöldség-gyümölcsnél megnö­velték az érdekeltségüket és mivel az élelmiszereket elő­állító vállalatok is keresik már a partnereket. Kedvez­Egy évvel ezelőtt a raika- mazi tanács vezetői felkérték a helyi Áfész és a termelő- szövetkezet szakembereit, hogy nyújtsanak nagyobb se­gítséget a kisgazdaságoknak — az áfész szervezze meg a kertek permetezését, a tsz­szel közösen keressék annak lehetőségét, hogy miképp le­hetne kihasználni egy nagy, sertéstartásra alkalmas épü­letet. Sajnos, ebből nem sok lett, mivel a fogyasztási szö­vetkezet közölte: nincs pén­ze, felszerelése, szakembere a permetezéshez, illetve a sertéstartás szervezéséhez. A Győzelem Tsz tavaly megol­dotta a háztájik permetezé­sét, idén azonban már csak a tagok házikertjeit vállalták — gazdaságossági és bizton­sági okokra hivatkozva. Rakamazon a háztáji és kisegítő gazdaságokban az elmúlt év során tovább csökkent az állattartó kedv: kevesebb tehenet tartanak például, s így csökkent a tej­termelés is. Hasonló a hely­zet a sertéstartásban — a bérhizlalás nem népszerű a lakosság ikörében. A helyi áfész elsősorban a lakosság által termelt áruk felvásárlására összpontosít — de segíteni ifc igyekszik azon­ban a termesztést. Jelentős kedvezménnyel árulták pél­dául a primőrhöz szükséges fóliát és vázat, kielégítő a választék a kisgépekből, szerszámokból, és növényvé­dő szerekből sem volt hiány az utóbbi időben. Három szakcsoportot működtet az áfész — sertést, nyulat te­nyésztenek és méheket tar­tanak. A tsz valamennyi tagjának biztosítja a takarmányt, mely az állatállománynak szüksé­ges, legeltetést vállal, ka­szálni is lehet bér ellenében, és lucernát gyűjteni. Emel­lett évente rendszeresen biz­tosítja az állattartóknak a kedvezményes árú cukorrépa- szeletet. Ugyancsak elvégzi a szövetkezet az összesen 47 hektárnyi háztáji almások gépi művelését, és felvásá­rolják az itt termett almát. Befőtt— Tyúkodról NDK-exportra 2500 tonna vegyesbefőttet készítenek a Nyírségi Konzervipari Válla­lat tyukodi gyárában. (Csá­szár Csaba felvétele) Hétfőn reggel A kötelesség nem teljesíté­se ez esetben már-már ér­dem. Az első fagyosszent jól vizsgázott, s vélhetően a többi se okoz galibát. Szenthez méltó tisztességgel vették tudomásul: volt itt már elég időjárási aberráció, az ő hi­degükre nincsen szükség. Igaz, a múlt héten sejttették, hogy vannak, jönnek,” de az­tán jobb belátásra jutottak, így aztán csak megnyugvással regisztrálhatjuk a tényt: Szer­váé, Pongrác és Bonifác mesterek önállóan döntöt­tek, s változtattak termés­szerkezetükön. Hoztak egy kis esőt, évszaknak megfele­lő langyosságot. Hiába, a szabál sem mindig szabál, még akkor se, ha évezredekig az volt. Most már Orbánon a sor, neki .se legyen kedve majd behabarni a paszulyt. így lenne teljes az „égiek” és földiek kiegyensúlyozott vi­szonya. ★ Pukkantós szatyor volt a kezében. Látható volt, hogy írásbelire siet. Mit siet, megy. Azaz andalog. A szatyron át látható volt a szöveggyűjte­mény fedőlapja, az engedé­lyezett mentőöv. A diák ko­rán, már hét előtt jóval útra kelt, talán azért, hogy még egyszer végiggondolja a ta­nultakat és a mára teljesen elfelejtetteket. Radnóti? Vö­rösmarty? Talán a paraszt- ábrázolás Móricznál? Uram, és ha a Nyugatosok? Pró­báltam belelátni a diák fejé­be. Ö csak mendegélt, csen­desen esett rá az eső. Talán gondolatokat érlelő eső? Hétfő reggel sokan indul­tak így. Kétségek, remé­nyek között. Oda lett a teg­napelőtti ünnepi hangulat, nyoma sem maradt a ciniz­musnak. De sokan is jöttek rá: nem kis dolog a szám­adás. Az első igazi. Amit kö­vet sok-sok másik. Egy éle­ten keresztül, (bürget) N égy évtizede ül egy „csikón”. Nem zsoké nem lovász, nem fo­gathajtó, és mégcsak nem is gazda. Nagy Béla egyik szép ősi és csaknem kiha­lófélben lévő mestersé­günknek a szíjgyártásnak az egyik megyei reprezen­táns kisiparosa. Szíjgyártó dinasztiából származik. — Nagyapám még annak idején a vörösnadrágos hu­szároknál volt szíjgyártó műhelyparancsnok őrmes­teri rangban — mondja. Negyven esztendő alatt a műhelyében lévő immár múzeális értékű „csikón” sok szép lószerszámot, ko­csiszerszámot, sallangos, díszes „öltözetet” varrt kéz­zel. Egy-egy szép garnitúra elkészítése hónapokig tart. Ö alkotta a híres máriapó- csi fogat szerszámait. Dol­gozik, javít az ilonatanyai lovasiskola részére, s a ta­nyák népe ma is megkeresi. Főleg most már javítással. — Éppen a napokban ke­rült a kezembe egy lószer­szám, amit még tanuló ko­romban legalább 40 eszten­deje varrtam. Megismeri ________________________ Nyeregben minden szíjgyártó a saját munkáját. — Idáig eltart a szer­szám, ezért volt mindig is szegény a szíjgyártó. Meg­élni ugyan meglehet ebből a mesterségből, de meggaz­dagodni soha — fűzi hozzá. — Ügy kell minden szer­számot megcsinálni, mint­ha mestervizsgára készülne vele az ember. Nagy Béla képes elbibe- lődni egy-egy szép munká­val hónapokig is. — Sokat kell kézzel varr­ni, míg a kocsiszerszám el­készül. Rengeteg darabból áll, — és sorolja: a húzót, a nyakszíjat, a kápát, amely külön még nyolc részből áll, aztán a kantárt, amelynek szintén kilenc al­kotó eleme van, az istrán­gok, a hajtószíj, a szügy­szíj ... A sallangokat meg vikszos bőrből csinálják. — Nincs reklamációm, ez a legnagyobb kitüntetésem eddig. Voltam kiállításon, s a végén „eltűntek” a kiállí­tott tárgyaim, a kutyaszí- jak, egyebek. Akkor csak tetszettek. Nem?! Nyíregyházán főleg javí­tásokat. szolgáltatásokat végez. Bőrlabdát javít, vil­lanyszerelő mászóvasakat a TITÁSZ-nak, szerszámokat, táskákat reparál. — Amikor Farkas Berta­lan űrhajós Nyíregyházán járt, akkor a VAGÉP meg­rendelésére készítettem va­dászbaltához bőrtokot. Ez­zel ajándékozták meg. Be­levéstem a nevem is. Tanulója nincs. Ha lenne :is jelentkező, Nyíregyházán nem lehetne beiskolázni. Legalább húszas létszám kellene egy osztályhoz. A lovas turizmus, a versenylovaglás, a fogathajtás művé­szete most éli reneszánszát. S bizony szükség lenne a kiváló szíjgyártó mester­emberekre. Csak nehogy későn ébredjünk. Farkas Kálmán Fejtrágyázzák a kalászosokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents