Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-13 / 111. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. május 13. Kommentár Kohl-levél Reaganhoz A SALT—2 szerződés megtartásáról * Csernobil — két hét után Margaret Thatcher két be­folyásos kabinetminisztere nyilvános kihívást intézett a brit miniszterelnök-asz- szony politikája és vezéri egyeduralma ellen. A maga nemében példátlan kihívás szorosan nyomon követte azt, hogy a konzervatív kor­mánypárt múlt csütörtökön súlyos vereséget szenvedett két parlamenti pótválasztá­son és az országos helyható­sági választásokon. A kor­mányfő legszűkebb vezér­karához tartozó John Biffen bordpecsótőr, az alsóház ve­zére vasárnap tv-beszélgetés során kijelentette: „Senki sem gondolja komolyan, hogy Thatcher asszony minisz­terelnök marad a következő parlament mandátumának egész időszakára.” Az alsó­ház konzervatív vezére a toryk „fekete csütörtökének” nevezte az általános válasz­tások múlt heti főpróbáját. A tory párt „új arculatá­nak” kialakításához Biffen szerint elengedhetetlen, hogy a választók szemében ne Thatcher asszony legyen a kormánypolitika egyedüli megtestesítője. Javasolta, hogy a kormány „csapatként” lépjen fel és a kormányfő dinamikus személyiségének kiegyensúlyozására. Egy másik tv-beszélgetés- ben Malcolm Rifkind, a skó­ciai ügyek minisztere kije­lentette, hogy „a miniszterel­nöktől kezdve mindenki­nek oda kell figyelnie arra az üzenetre, amelyet a kon­zervatív pártnak hátat for­dító tory szavazók küldtek”. Hangoztatta, hogy „múlt csü­törtöki térvesztésünket nem lehet automatikusan visszanyerni”. Biffen és Rifking nyilat­kozata arról tanúskodik, hogy a kormánypárt igen befolyásos körei nem fogad­jál el Thatcher miniszterel­nök tételét, amely szerint „minden úgy van jól, ahogy van". Még nagyobb súllyal esik latba Biffen félreérthe­tetlen célzása a vaslady ve- zérségének „alkonyára”. Ez­zel ugyanis a kormányfőt a „béna kacsa” szerepébe he­lyezte és az immár nyilvá­nos utódlási harc szabad cél­táblájává tette. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár levélben hívta fel Ronald Reagan amerikai el­nököt a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról megkötött, de az amerikai törvényhozás által nem rati­fikált SALT—2 szerződés tiszteletben tartására, elta­nácsolva Washingtont atom­rakétái és bombázói számá­nak további növelésétől. A Bild-Zei.tung című lap hétfői jelentése szerint Kohl egy április 25-i keltezésű, négyoldalas levélben fejtette ki fentiekkel kapcsolatos né­zeteit. A levél tényét meg­erősítette Horst Teltschik, a kancellár külpolitikai tanács­adója. Amint a kancellár kifej­tette, megértést tanúsít Rea­gan ama óhaja iránt, hogy a Nyugat biztonsági érdekeit szem előtt tartva „válaszol­jon" a szovjet lépésekre. Mindamellett a SALT—2 megszabta határokat nem szabad megsérteni, „ameny- nyiben és ameddig ez lehet­séges a biztonságot nem ve­szélyeztető módon". A szer­ződés betartása az alapja to­vábbi fegyverzetcsökkentési megállapodásoknak, és meg­erősítené az „amerikai lesze­relési politika hitelét” — mutat rá Kohl. Ma még nem tudjuk, hogy mi idézte elő a vegyi robba­nást az éppen időszerűvé vált karbantartási munkákra előkészített négyes blokkban, amely a megszokott 1000 megawatt kapacitás helyett már csak 200 megawatt ka­pacitással üzemelt — mond­ta a napokban a Kijevbe lá­togató külföldi újságíróknak Alekszandr Ljasko, az ukrán minisztertanács elnöke. Hat szocialista és tizenegy tőkés ország moszkvai tudósítói, köztük az MTI moszkvai tu­dósítója, azér*. érkezett két napra Ukrajnába, hogy meg­ismerkedjen az atomerőmű­ben történt szerencsétlenség következményeinek felszámo­lásával, a baleset után a kör­nyékről kitelepített emberek életével. — Szokatlanul, előre nem látható módon alakultak az események — folytatta a mi­niszterelnök. — Vegyi rob­banás történt, ami után a maghasadás láncreakciója ugyan rögtön leállt az erő­műben, ám tűz keletkezett, s a reaktorban végbemenő láncreakció sebességét szabá­lyozó grafitréteg tüzet fo­gott! Az égéskor kerültek ki a levegőbe az erőmű környe­zetét beszennyező, s a lég­mozgással a határokon túlra is eljutó radioaktív anyagok. A sugárzás kezdetben gyen­ge volt, s csak fokozatosan emelkedett. A tüzet azóta si­került elfojtani, a radioktLv sugárzás kiáramlása meg­szűnt, a sugárszennyezettség most már semmilyen körül­mények között sem növeked­het. — Sok munka vár még a szakemberekre, amíg biztosan megállapíthatják az esemé­nyek okait. Csernobil első három blokkja már kilenc éve fennakadás nélkül üze­mel, s a megsérült négyes blokk is három éven át üzemzavar nélkül működött. Elkezdődött az ötödik reaktor- blokk építése is, ami most természetesen félbeszakadt. Háromlépcsős biztonsági rendszer szavatolja az ilyen típusú erőművekben, hogy ne történhessen baleset, s hogy ez most mégsem tudta elhá­rítani a szerencsétlenséget, az komoly figyelmeztetés: a külügyminiszter európai körúton Vu Hszüe-csien kínai ál­lamtanácsos, külügyminiszter helyi idő szerint szombaton este elindult kilenc európai országot, köztük hazánkat érintő kőrútjára. A kínai dip­lomácia vezetője május 12. és június 4. között hivatalos lá­togatást tesz Finnországban, Norvégiában, Svédországban, Dániában, Belgiumban, Lu­xemburgban, Írországban, a Német Demokratikus társaságban és a Magyar Népköztársaságban. Lapzártakor érkezett Az ausztriai Lienzbcn tartózkodó magyar labdarúgó-válo­gatott tagjai az edzések mellett konyhaművészeti ismerete­ket is szereznek. A képen: Szendrei, Sallai és Détári a ki­egészítő „sport” közben. (Jobbról a második Mátyás Rudolf mesterszakács.) Salátaháború Nyugat-Európában Milyen mértékű sugárszennyezés engedhető meg egy fej sa­látán? — A csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség sok kérdést felvet. Ezt a fentit Brüsszelben, ahol a nyugat-euró­pai közösség szakértői vitatják napok óta, miközben a kormá­nyok között dúl a harc. Azonos radioaktivitási határértéket enge­délyezzenek-e a tejre és az articsókára? — Bonn és Róma más­ként vélekedik erről. A nyugat-európai mezőgazdasági belháború új fejezettel gazdagodott Csernobil után. Abban viszont nagy az egyetértés, hogy a kelet-európai mezőgazdasági termékeket ezzel az ürüggyel is ki lehet szorítani az EGK-ból. Egy hétig tartó vita és négyszeri halasztás után a miniszteri tanács soros el­nökségét betöltő hollandok szombaton este azt közölték: megjött végre az utolsó hoz­zájárulás is, az olaszoké a tervézett intézkedéscsomag­hoz, így az hétfőtől érvénybe lép. Két fejezetre oszlott ez: az egyik kiterjesztette to­vábbi élelmiszerekre (tejter­mék, zöldség, gyümölcs, hal) a brüsszeli EGK-bizottság által saját hatáskörben már előzőleg elrendelt húsbeho­zatali tilalmat hét kelet-eu­rópai szocialista országból (Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyaror­szág, Románia, Bulgária, Ju­goszlávia) ; a másik szakér­tők ajánlása alapján határ­értékeket állapított meg. kü­lönböző élelmiszerfajták su­gárszennyezettségére, amely mellett még az EGK belső forgalmában akadálytalanul szállíthatók a tagországok között. Másnap az olaszok tilta­koztak: „félreértették” ál­láspontjukat, az csak a cso­mag első feléhez jelentett hozzájárulást (a kelet-euró­pai termékek kitiltásához, a másodikhoz nem. Róma egy kiló salátán 1000 Becquerel (27 nanocurie) jód 131-es izotópot tűrne meg, hogy ex­portálható legyen, Bonn en­nél szigorúbb, és 250 Becqu­erel (9,5 nanocurie) határér­téket kíván ahhoz, hogy át­vegye. A sugárbiológusok szerint 150 nanocurie-nél kezdődik az, ami már vala­miféle ártalmat jelenthet az emberi szervezetre, és a nyu­gatnémetek saját tejszállítá­saiknál például jóval feljebb húzták meg a határt, mint az olasz zöldségfélékre. Az olaszok szerint elfogadhatat­lan ilyen különbség, és a jogszabály-ja vaslat megint hátrányosan különböztette meg a délvidéki mezőgazda- sági termelőket az északiak­kal szemben. Régi vita ez az EGK-ban északiak és déliek .között. A furcsa ez esetben legfeljebb az, hogy az annyira rettegett jód 131 nyolc nap alatt el­bomlik, és 15 nappal a sze­rencsétlenség után Brüsz- szelben még mindig vita fo­lyik intézkedés helyett. A holland elnökség meg­erősítette: valóban „félreér­tés” történt, a jogszabály egyelőre nem érvényes. A megoldás a külügyminiszte­rekre maradt: hétfőn kezdő­dött ülésükön valószínűleg úgy oldják meg ezt a lec­két, hogy szétválasztják a két részt: elfogadják a ke­let-európai termékek kitil­tását, és tovább vitatkoznak az egymás közti forgalom­ról. Jacques Delors EGK- bizottsági elnök, az EGK „vezérigazgatója” legalábbis erre utaló módon nyilatko­zott. Kézenfekvő, hogy a tilalom a szocialista országok ellen irányul, hiszen Ausztriát vagy Svédországot is érte olyan mértékű szennyezés, mint a tilalommal sújtotta­kat, az mégsem vonatkozik rájuk — mutattak rá töb­ben. Az NDK azonban nincs köztük (tekintettel nyilván a belnémet kereskedelemre, amely évről évre nökvek- szik Bonn igyekezete révén). „Persze, hogy nincs — hang­zott a brüsszeli válasz —, a tilalom olyan országokra vonatkozik, amelyek ezer ki­lométeres sugarú körben helyezkednek el Csernobil körül, s így fokozottan ki voltak téve a veszélynek.” Jugoszlávia azonban távolabb fekszik ezer kilométernél Csernobiltől, mégis rákerült a listára ..., A német határon feltar­tóztatták az olasz salátát, az olasz határon pedig a francia tejet; mindenütt fel­tartóztatták azonban a Ke- let-Európából érkező kami­onokat és vagonokat. Nyu­gat-Európában a piaci ver­sengés, piacféltés „radioak­tiv” színezetet kapott, és a „sugárpszichózis” hatására egy fokkal magasabb szin­ten jelentkezett a napok­iban. Azok, akik hisznek a nyu­gat-európai integrációban, Brüsszelben elkeseredve nyugtázták: a közösség dön­tési mechanizmusa egy vál­sághelyzetben, amikor gyors és összehangolt döntésre lett volna szükség, ismét csődöt mondott. Tizenkét kormány egyhangú döntése hosszú időt igénylő folyamatban alakulhat csak ki. S ami a legrosszabb, ha holnap újabb atomfelhő, és a jelenleginél sokkal veszélyesebb, úszna a közösség fölé, a döntés ugyanígy késne, és huzavo­nába torkollna — mondják szomorúan. A sugárszakéi'- tők pedig azt mondják: jobb nem is gondolni arra, mi lenne, ha tényleg veszélyes értékeket ért volna el a su­gárszennyezés. A körülmé­nyes brüsszeli szabályozás például szót sem ejt a cézi­um izotópokról, amelyek csak 30 év alatt bomlanak el. Sajnos a megkülönbözte­tő korlátozás olyan időpont­ban történt, amikor már for­málódik az EGK és a KGST- tagországok közötti közvet­len megállapodások és ke- reskedelemszabályozás le­hetősége. Csernobil ezt sem könnyítette meg, de Brüsszel, amely éppen ezt a lehetősé­get szorgalmazza évek óta, okosabb ég előretekintőbb módon is eljárhatott volna — ismerik el józanabb EGK- körökben. Orvosi sugárellenőrzés Kopilovo faluban, Kijevtől 50 kilo­méterre. nukleáris energia nélkülöz­hetetlen, de rendkívüli óva­tosságot követelő erőforrás. Jurij Izrael akadémikus közlése szerint: az erőmű körzetében április 27-én 10— 15 milliröntgen/óra értékre nőtt a sugárzás. Ez, ha egy éven át folyamatosan felhal­mozódik, akkor 5—10 rönt- gennyi sugáradagot jelent. A fogról készített közönséges röntgenfelvételkor 1 rönt- gennyii sugárzás éri az em­bert. A Nemzetközi Atom­energia Ügynökség normái­nak megfelelő szovjet egész­ségügyi szabvány 25 röntgen­ben határozza meg azt az ér­téket, 'amelynek megkapása esetén a sugárveszélyes mun­kahelyeken dolgozóknak egy évre el kell hagyniuk a su­gárzási zónát. Ma már Cser- nobilban is az eredeti érték­nek a felét, egyharmadát mé­rik. Ami pedig a távolabbi helyeket, például az esemé­nyek színhelyétől 100 kilomé­terre lévő Kijevet illeti, ott a legerősebb kisugárzás idején sem mértek többet, mint 0,35 —0,4 milliröntgen órát. Ivan Pljuscs, a Kijevi Te­rületi Tanács elnöke a lakos­ság kitelepítéséről számolt be: április 26-án estére 1200 autóbuszt vontunk össze Pripjatyban, az erőmű lakó­telepén, s a közeli Csernobil- ban. Akkor még nem volt szükség a mentésre, .azt csak másnap, a sugárzási érték emelkedésekor kezdtük meg. s három óra alatt 41 ezer em­bert költöztettünk el. A pon­tos szervezésnek köszönhető­en nem volt semmiféle fenn­akadás. Először a buszok in­dultak el, majd azok, akik saját gépkocsijukkal hagyták el a lakótelepet és a járási székhelyet. Két nappal ké­sőbb — mivel az erőmű álla­potával 'kapcsolatos bizonyta­lanság tovább tartott — dön­tés született a Csernobil kör­nyéki 30 kilométeres zóna le­zárásáról. Az ottani falvak­ban élő további 46 ezer em­ber kitelepítése is rendben zajlott le a május eleji ünne­pek végére. — A lezárt körzettől het­ven kilométerre délre, Kopi­lovo falu utcáin találkoztam olyanokkal, akiket a baleset körzetéből telepítettek ki. Galina Ljubovatova, egy kétgyermekes fiatalasszony, május 2-án érkezett Kopilo- voba, a csernobili járás egyik falvából. Állattenyésztő tech­nikusként dolgozott a helyi 'kolhozban. Faggattam arról, hogy milyen most az élete. — Egy idős házaspár foga­dott be bennünket, három szobájukból kettőt átadtak, hogy kényelmesen elférjünk a gyerekekkel. A háztartás­hoz szükséges felszerelést is tőlük kaptuk, hiszen azt nem hozhattuk magunkkal az evakuáláskor. A tehenünk elfért az istállójukban, s még takarmányt is adtak az első napokban, amíg az itteni kolhoztól kapott segítség meg nem érkezett. Nagyon segítőkészek az emberek. Minden falunkbéli — s több Százan érkeztünk — hason­lóan vendégszerető új ott­honra lelt. Jó volna azért minél előbb visszatérni a fa­lunkba — mondta nekem Galina. A többi kitelepített, akivel beszéltem, természetesen szintén visszavágyik elha­gyott otthonába. Megértik azonban, -hogy szükséges volt -távozniuk lakóhelyükről. Még senki sem tudja meg­mondani, hogy ezek a tele­pülések mikor népesedhet­nek be újra. Leonyid Iljin, a szovjet orvostudományi aka­démia alelnöke szerint ez csak akkor történhet -meg, ha az erőműben végleg felszá­molták á baleset minden kö­vetkezményét, s a lezárt te­rület sugárzás szempontjából teljesen veszélytelenné vá­lik, a talajban és a növény­zetben is lebomlik minden radioaktív anyag. (fazekas) Elmarasztalások A csernobili szerencsétlen­ség következményeinek fel­számolásakor a kommunista vezetők többségének maga­tartását az önfeláldozás, a helytállás jellemezte, de vol­tak olyanok is, akik méltat­lannak bizonyultak tagságuk­ra — állapítja meg hétfői számában a Pravda. • A lap megírja, hogy elmarasztal­ták a „Juzsatomenergosztroj- transz” szállítási egyesülés csernobili leányvállalatának két vezetőjét, mert lélektelen magatartást tanúsítottak dol­gozóik sorsa iránt. A. Sapoval főmérnököt a pripjatyi városi pártbizottság végrehajtó bizottsága kizárta a pártból, A. Szicskarenkót pedig személyi lapjára ráve­zetendő szigorú megrovásban részesítették. Megrovást ka­pott a leányvállalat párttit­kára, A. Gubszkij is, mert kellő időben nem adott elv­szerű értékelést a történtek­ről. Az egyesülés csernobili le­ányvállalatának 200 dolgozó­ját családjával együtt a po- leszkojei és az ivankovi já­rásba evakuálták. A két ve­zető szinte semmit sem tett alárendeltjei megsegítésére és munkába állítására. A dolgo­zók nem kaptak időben fi­zetést, nem osztottak szá­mukra ruhát, az evakuálták jogos kéréseit nem teljesítet­ték. A. Sapoval teljes kö­zönyt tanúsított a nehéz helyzetbe került emberek sorsa iránt. A RADIOAKTIVITÁS CSÖKKEN Hazánk légkörében a leve- megelőző természetes szintre, gő radioaktív tartalma — a A talaj, a növényzet és a fél­napok óta tartó folyamatos színi vizek radioaktivitása is csökkenést követően — hét- igen közel került a természe- főn gyakorlatilag visszáállt a tes értékekhez. A rendszeres csernobili reaktorbalesetet mérések folytatódnak.

Next

/
Thumbnails
Contents