Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-12 / 110. szám
1986. május 12. Kelet-Magyarország Ha a sport szót halljuk, nagyszerű létesítmények, kiváló bajnokok jutnak eszünkbe. Ha azt mondják sportmunka: képzett edzőkre gondolunk, tapasztalt sportemberek arca villan emlékezetünkbe. Pálosi .... Heringh .... Nagy Z . . . . Tgmasovszki .... Sasvári . . ., Bányai.. . Ha élet- történetüket egy mondattal kellene ismertetni, talán ez lenne a legjellemzőbb: hosszú évtizedek óta a sportélet odaadó társadalmi munkásai. A sport önkéntesei. legtöbbször névtelen hősei, akikről nyugodtan elmondhatjuk: láthatatlan Atlaszok ők, akik sportmozgalmunkat tartják vállukon. Elgondolkodtat néha. hogy milyen magától értetődő természetességgel használjuk naponta ezeket a szavakat, kifejezéseket. Ma már nem is dicséretként, közönséges ténymegállapításként hangzik. Mint egy vállonveregetés, vagy annyi sem. S való igaz-:- a társadalmi aktivált tevékenységének értéke nincs arányban erkölcsi és anyagi elismerésükkel. Gondoljunk bele: a legtöbb sportág szakmai- technikai irányításában óriási szerepük van. A háttérben húzódnak és dolgoznak. Mi történne a sporttal, ha egyik napról a másikra eltűnnének a mezőnyből? Róluk van szó. Atlétikai versenybírók egy csoportja a nyíregyházi stadionban. Nyíregyházán több ezer igazolt versenyzőre és a szakszövetségekre ma alig néhány száz társadalmi munkás jut, s közöttük is sok már . az idős, egyre fáradékonyabb ember. Ök a sport közkatonái. Legtöbbször maguk is egykori sportolók, egy- egy szakághoz a végsőkig ragaszkodó emberek. Klubhüsé- gttk, sportszeretetük nem hagyja őket pihenni sem hétköznapokon, se pedig ünnepnapokon. Jó tudni, hogy Szabolcs-Szat- már megye szerte, egyre kevésbé felejtkeznek meg róluk. Jó tudni, hogy egyre több megbecsülést kapnak, azaz nemcsak látják, hanem értékelik munkájukat. És ez a törekvés alighanem megteremti majd méltó eredményét. A kiöregedő lokálpatrióták nyomába majd a fiatalok lépnek, hozzákötődnek ők is egy-egy egyesülethez, sportághoz. Mi most egy pillanatra a rivaldafény össztüzébe varázsoltuk néhányukat, mert tudjuk: szükség van rájuk, ők megyénk sportjának pillérei. (K. Gy.) A sport önkéntesei r -----\ Ökölvívó VB — Renő Váradi győzelme Az egyesült államokbeli Renóban folytatódott a negyedik ökölvívó-világbajnokság. Pénteken a késő esti programban Váradi János, az NYVSSC öklözője is szárítóba lépett. Ellenfele a japán Segava volt, akit a vezető bíró a harmadik menetben le-_ léptetett a magyar versenyző ellen. Megtört tehát a jég. a korábbi két vereség — Isasze- gi és Hranek — után az 51 kg-os Váradi szerezte a magyar tábor első győzelmét. A sikert korai lenne túlkiabálni, hiszen versenyzőnk ezzel a győzelemmel még csak a legjobb 16 közé került. ^______________________> Láthatatlan Atlaszok Világbajnoki MC (4.) Mindial másodszor D-csoport: előjáték a karneválhoz? Mexikóbao BRAZÍLIA. Világbajnok: 1958, 1962, 1970. Ezüstérmes: 1950. Bronzérmes: 1938, 1978. Negyedik: 1974. További részvételei: 1930, 1934, 1954, 1966, 1982. SPANYOLORSZÁG. Negyedik: 1950. További részvételei: 1934, 1962, 1966, 1978, 1982. ÉSZAK-tRORSZAG Részvételei: 1958, 1982. ALGÉRIA. Részvétele: 1982. Brazília ... A sportág hívei hosszú évtizedek óta már-már áhitatosan emlékeznek meg a dél-amerikai ország labdarúgásáról, mert a kék-sárga mezes zsonglőrök rendre az igazit varázsolják a pályára. Az már ,,csak” ráadás, hogy nincs még egy nemzet, amelynek csapata hétszer 'került volna a legjobb négy közé a világbajnokságon, s az aranyérmek számát (3) tekintve is egyedül az olaszok vetélkedhetnek a brazilokkal. Ugyancsak „világcsúcs”, hogy a nagy mutatványosok valamennyi vb-n részt vettek, a Mundial már nem is lenne Mundial nélkülük. Ugyancsak a technikás futball képviselői a spanyolok, akik azonban az eddigi világbajnokságokon nem nagyon igazolták minesnütt elismert képességeiket. Míg a híres klubcsapataik (Real Madrid, Barcelona, Atletico Madrid) sorra érték el a fényes sikereket, addig a válogatott csak 1950-ben jutott a legjobb négy közé, akkor, amikor csupán 13 együttes vett részt a brazíliai vb-n. Pedig rendszerint „márkás” játékosokkal szerepeltek, 1962-ben például a csatársoruk összetétele a következő volt: Del 'Sol, Peiro, Puskás, Suarez, Gento. öt világsztár — és semmi eredmény . . . Az utóbbi időben azonban módosult a hispániai helyzet, azaz most már a válogatott produkcióját. is hasonlóan fontosnak tartják, mint a sokáig „egyeduralkodó” egyesületekét. A változásban nagy érdemei vannak a következetes Miguel Munoz szövetségi kapitánynak, aki két évvel -ezelőtt, a Franciaországban rendezett Európa-bajnoksá- gon a dobogó második fokáig vezette együttesét. A mások számára kissé váratlan siker megerősítette a szakvezetőt abban, hogy jó úton jár, és azóta talán még nagyobb szenvedéllyel alakítja a válogatott játékát. Akik az elmúlt hónapokban láthatták a spanyolok néhány mérkőzését, azok tudják, hogy a csapat a régebbi gárdáknál sokkal gyorsabban futballozik. Munoz ugyan megőrizte a latinos elemeket, de lényeges szempontnak tartotta, hogy a labdával kitűnően bánó labdarúgók „atlétáknak” is megfeleljenek. Igaz, Bszak-írország válogatottjánál kevés elszántabb együttes van a kontinensen. A zöldmezesek mindig konokul küzdenek, és amíg a mérkőzést le nem játsszák, semmiféle erősorrendet nem ismernek el. A fanatikus Billy Bingham szövetségi kapitány — annak idején az aranylabdás George Best elődje volt a válogatott csatársorának jobb szélén — ezért is vált nemzeti hőssé, hiszen az általa meghonosodott rendkívüli küzdő- szellem eredménye az, hogy az északír csapat két, egymást követő világbajnokságon a résztvevők közé- került. A Mundial-rutin ellenére az északírek esélyei nem túlzottan nagyok, de bizonyos, hogy ellenük futballozni nem lesz köny- nyű mulatság. Ha ezt a brazilok és az algériaik esetleg nem hinnék el, megkérdezhetik a spa- j nyolcaktól . . . Afrika különben 1982-ben nem I először jelentkezett, hiszen négy j évvel korábban, Argentínában a I tunéziai csapat játéka keltett I feltűnést (Mexikó ellen 3—1, az R NSZK-val 0—0, Lengyelországgal ! szemben — igazán nagy küzde- | lemben — 0—1). Erre azért is ér- | demes emlékezni, mert az a-lgé- I riai válogatott éppen Tunéziával szemben jutott tovább a tavalyi vb-selejtezők 'befejező szakaszában, mégpedig úgy, hogy esélyt sem adott ellenfelének. Már az első mérkőzésen, Tuniszban 4— 1-re győzött, de a visszavágón sem állt meg, és 3—0 arányú sikerével az Összesítésben valóság- j gal kiütötte vetélytársát. Hegyi Iván (Folytatjuk) Falcao és Zico, Camacho (és Lerby) I A kis Szegedi r Éremből A fiú közepes termetű, szőke, ismertető jele: jól bánik a labdával, gyors, ügyes futballista. Neve: Szegedi György, 17 éves. az NYVSSC felnőtt 22-es keretének tagja. A nagyok között — egyszer — a Kazincbarcika ellen jutott szóhoz. Nem rajta múlott, hogy 0:O-ra végződött a találkozó. A napokban Pozsonyban a Duna Kupán szerepelt, mint ifjúsági B-válogatott. Valamennyi mérkőzésen ott volt a magyar együttesben, jó játékával hozzájárult csapata végső győzelméhez. Az első helyért vívott ösz- szecsapáson Csehszlovákia hasonló korú gárdáját verték 2:0- ra! Szegedi Gyuri Kölesén kezdett futballozni, Tóth János és Hajdú József fedezték fel kivételes képességét, amelyet aztán Lovász Mihály csiszolt tovább. A Vasvári Pál Gimnázium harmadikos tanulója, sportjában szorgalmas labdarúgó. Ha ilyen marad, még sokra viheti. aranyat* franciát Negyedszázada már annak, hogy az akkori 5-ös iskola testnevelője, Takács tanár néni így szólt egyik tanulójához: — No Ilonka, te leszel a kézilabdacsapat kapusa. A leány nem ellenkezett, bár mezőnyben jobban szeretett játszani. Az iskola elvégzése után dolgozni ment, és munkahelye a dohánygyár megyei bajnokságában szereplő csapatában végre a mezőnyben játszhatott. Nem sokáig, hiszen 1962-ben már a Kinizsi játékosa és újra a kapuban állt, és ott bizonyította tehetségét. Nyeste Ilona nevét sokan ismerik, de a „Nyesi” fogalom a megye kézilabda életében. Védett a Kinizsiben, négy évet Mátészalkán, majd 1975 óta a Volán- Dózsában. Legtöbbször az NB II-ben, néhány szezont eggyel magasabb osztályban. A fiáló biztos kezű őrét hívták neves csapatok is, ám ő nem ment. Nem tudta elhagyni szüleit, a megyét. Aztán 1983-ban eljött a búcsú, amiben makacs sérülése is szerepet játszott. Nyesi levette az egyes számú mezt. Am a a szakvezetők első szavára újra felvette és 1984-ben újra a Volán kapujába állt. Aztán újabb búcsú, ki tudja, végleges-e? — örülnék ha többet nem hívnának, hiszen akkor nem lenne kapusgondja a csapatnak — mondta. Hogy beáilna-e újra a hívó szóra? Válasz egy pajkos mosoly volt. — Nekem a kézilabdázás jelentett mindent, kikapcsolódást, szórakozást. Nemcsak a mérkőzéseket, az edzéseket is nagyon szerettem — vallja ma is. „Nyesi” civilben is példát mutat, törzsgárdatag, 1962 óta dolgozik Nyíregyházán, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságon, mint főelőadó. Kiváló dolgozó. Ilyen volt a pályán is. (Mán) Négyszeres magyar halnak A súlyemelő állatorvos Amikor több mint egy évtizede fehér- gyarmativá lett dr. Váry Gábor, sokan megörültek a szakember letelepedésének. Kevesen tudták, hogy az állatorvos valójában megszállott sportember, súlyemelő. Eredményekkel a háta mögött érkezett az akkor még nagyközség Fehér- gyarmatra. A Deb- receni Honvéd és a MAFC színeiben JJ, 1959 és 1962 között 2ÍÍM négyszer nyert magyar bajnokságot. Olykor Hajdú-Biharban olyan szakosztályt szervezett, ahonnan országos bajnokság dobogósai, területi versenyek aranyai gyűltek a szakosztály tarsolyába. Fehérgyarmatra is sikerült súlyemelő szakosztályt kialakítani — mondta Váry Gábor. — Az SE és a település vezetői, s különösen a fiatalok lelkesen fogtak munkához. 1981. február 27-én került sor a bemutatkozásra. A területi minősítő és felmérő versenyen 3 ifjúsági versenyzőt indítottunk, akik második, harmadik, illetve hatodik helyezést szereztek. Az ezt követő évben 9 egyéni és két csapatversenyen vettünk részt. Szerencsére a doki nem a múltból él. Jelenleg is dolgozik. Igaz már a harmadik-negyedik edzési helyen. S ezek minősége alig-alig különbözik. Az FSE futballistáinak klubtermében természetesen csak megtűrt vendégek voltak. Nem sokáig tartott egy megvásárolt lakásban sem, a már komfortosabb edzési lehetőség dr. Váry Gábor, aki a Szamos menti Állami Tangazdaság állatorvosa arra is vállalkozott. hogy saját autóján akár Mátészalkára is elvigye szakosztálya tagjait adzésre. Aki nem ismeri, kédezheti: miért? — Az utolsó versenyre 14 gyereket vittem — meséli. — .Aranyból hetet, ezüstből hatot hoztunk haza. Annyi tehetséges fiatal versenyzőnk van. akikkel el lehetne látni sok nagy szakosztályt. A gyerekek saját felszerelésükben edzenek, s járnak versenyekre. A szakosztály életét figyelemmel kíséri a városi sportfelügyea doki is felveszi a súlyzót. lóság. Széles Zoltán: — ismerjük a szakosztály gondját-baját. Gabi bácsinak igaza van. amikor háborog. Tény, hogy jobb körülményeket érdemelnének. Ez nem jószándékon múlik. Az iskolák nem engedik tornatermeikbe a súlyemelőket. S .az a közel 90 ezer forint, amit éves szinten kap a szakosztály, a legelemibb feladatok megoldására elegendő csak. Fóra Csaba — aki pedagógusból lett az FSE ügyvezető elnöke, egyáltalán nem tartja súlyos embernek dr. Váry Gábort: „Mint a legtöbb sportegyesületnek, nekünk is meg kell nézni, mire fordítjuk kevés pénzünket. Egy ilyen, eredményeket hozó. viszonylag sok fiatalt mozgató szakosztályt fejleszteni, támogatni szeretnénk, s nem pedig kedvét szegni a lelkes sportembereknek. SzéLes Lajos a városi tanács elnöke ugyancsak tájékozott az FSE ügyes-bajos dolgaiban. Sok esetben vette igénybe az SE az országgyűlési képviselők segítségét. Mint elmondta, most a testület előtt szerepel az FSE munkája. A súlyemelés eredményesen, jól működő szakosztály. Helyet, lehetőséget fog biztosítani a tanács az edzésmunkához. S ha a közeljövőben le is bontják a jelenlegi épületet, a súlyemelő szakosztálynak lesz helye a jövőben is. Dr. Váry Gábor ügybuzgai- mát nem a pénz, nem az egyéni hírnév, hanem a sportszeretet motiválja. Közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez, de a szíve fiatalosan dobog. Molnár Károly Csevegés a bajnokkal Kettesével szedtük a lépcsőfokokat Nagy Andorral, aki neuern mindössze derékig ér. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen még csak negyedik osztályos, és Nyíregyházán a 2-es számú általános iskolába jár, de már számtalan tornászversenyen elért előkelő helyezés van a tarsolyában. Legutóbb a megyei kisdobos tornászversenyen végzett az első helyen. — Már az óvodában kiválasztottak tornászni és elsőtől kezdve rendszeresen járok edzésekre. Eleinte hetente kétszer-háromszor, most már mindennap fél 3-tól este 6-ig és szombaton is 9—12-ig ed- zek. — Mikor marad időd a játékra, pihenésre? — Amikor nem tornászok, vagy nem kell tanulnom. Olyankor focizunk a barátaimmal, és mindenfélét játszunk. Anyuékkal elszoktunk menni kirándulni. Meg nekem a torna is olyan, mint a játék, nagyon szeretem csi- náLni. — Nem akartad még abbahagyni? — Ha valamit nem tudok megcsinálni, azért mérges vagyok, de addig próbálom, ameddig nem sikerül. Utána már jó érzés csinálni. A talajon a kiszúrást szeretem a legjobban (hátrabukfenc kéz- állásban). — Ügy tudom, szeretsz enni is, bár ez nem látszik meg rajtad? — A halászlét nagyon szeretem. a sütemények közül pedig a franciakrémesből sokat tudnék enni. — Felnőtt korodban mi szeretnél lenni? — Nagyon érdekelnek az állatok, a növények, és sokat szoktam lovagolni. Erdész, állattenyésztő. vagy testnevelőtanár szeretnék lenni. A tornát nem fogom abbahagyni. Kertész Sándor Tenisz Egy győzelem, egy vereség Pénteken két NB I-es teniszmérkőzést játszottak a nyíregyházi stadionban. Az eredmény kétszer 6:3. A férfiak nyertek, a női csapat kikapott. bár szoro9 találkozókat vívtak a nyírségi lányok. Eredmények: NYVSSC—DUSE 6:3. Férfimérkőzés. Sárréti—Nagy 6:1, 6:0, Pázmándy—dr. Léka 6:0, 6:3. Koczka T.—Lampé 3:6. 6:3, 6:3. Erős— Nyitrai 6:0. 6:1. Koczka J. —Pete 6:7. 2:6. Párosok: Pázmándy. Sárréti—Nagy. Nyitrai 6:2. 4:6. 4:6. Koczka J., Machán— dr. Léka. Lampé 5:7. 3:6. Koczka T.. Kulifai—Pete, Baffy 6:1, 3:6, 6:3. Haladás VSE—NYVSSC 6:3. Női mérkőzés. Holp I.—Szabó É. 1:6, 1:6. B. Kovács—Böröcz 6:7. 6:7. Suhajda—Rosonics 1:6, 7:6, 5:7. Z. Pázmándy—Vári 4:6, 7:6, 6:2. Bágyi— Martinék * 7:5. 6:4. Holp Zs.—Pap 4:6. 6:3. 6:4. Párosok: Holp I.. Szilágyi—Böröcz, Martinék 2:6. 2:6. B. Kovács. Z. Pázmándy—Rosonics. Vári 6:1, 2:6, 6:7. Bágyi. Gyuricsku—Szabó £ Martinék 1:6. 2:6. „NYESI”
