Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
Enikő Kisvárdáról Megyénk Kazinczy- díjasa Az idén a Kazinczy-díjat Dobos Enikő, a kisvárdai II. Rákóczi. Ferenc nevét viselő 111. számú ipari szakmunkásképző intézet III J osztályos tanulója kapta. Az elért sikerről és az azt megelőző időkről Enikő így beszél: — Kisiskolás koromtól mondok verseket és prózát. Általános iskoláimat Vásá- rosnaményban végeztem. Az igazi szereplési lehetőséget itt az iskolában kaptam meg elsős koromban. A magyartanárom dr. Mezey Károlyné indított el az első versenyen, ahol megszereztem az első helyet, a megyein a negyediket. Másodikos koromban az iskolai verseny megnyerése után a megyein második lettem. Ez évben is, mint megyei II. helyezett jutottam el Győrbe. Elsőtől kezdve Bod- zás Csabáné volt a felkészítő tanárom. Rengeteget gyakoroltunk, sokszor a szabad idejét is rám áldozta. Mindezt külön köszönöm neki, de valamennyi tanáromnak s az iskolának, hogy a versenyeiken részt vehettem. A felkészülés sokszor az órák és a gyakorlat rovására is ment, a saját időmről nem is beszélve. Honnan az olvasás szerete- te? — Az általános iskola első osztályában a szép olvasásomért jutalomkönyvet kaptam, melynek a címe „A tini tücsök meséje” volt. Azóta rendszeresen olvasok. Havonta a könyv terjedelmétől függően 2—4 könyvet olvasok el. Legkedvesebb íróm Jókai Mór. Legszívesebben verseket olvasok. A legkedvesebb költőm Radnóti Miklós. Most a legtöbbet a szakmunkás- vizsga tételeit olvasofh, hiszen oly rövid az idő. Milyen volt a verseny? — Érdekes, szép és nehéz. Először a zsűri előtt, melynek elnöke Deme László volt, a szabadon választott művet kellett bemutatnunk. Majd írásbeli feladatokat kellett megoldanunk szövegbejelöléssel. Harmadszor a kötelező szöveget mondtuk el. A verseny előtt rövid idővel kaptuk meg Szabó Lőrinc egyik tanulmányának részletét, hogy elolvassuk, s ezt követően kellett a zsűri előtt felolvasni. A szakmunkástanulók közül az országban 15-en lehetnek boldog tulajdonosai ez évben a Kazinczy-jelvénynek is. Egyik közülük a szakmunkásvizsga előtt álló Enikő. V. P. / A versmondó tanár A „játékos ember" Garas Dezső a kaposvári Mester és Margaréta című Bulga- kov-drámában. Budapesten, a Fejes Endre által oly sokszor megénekelt „ezerszer áldott” nyolcadik kerületben született, s itt nőtt fel a Bérkocsis—Nagyfuvaros—József utca határolta háromszögben". Az általános iskola után szülei esztergályosnak adták, a Találmányi Hivatal kísérleteket kivitelező műhelyében dolgozott. Szokásos öniróniájával így jellemezte ezt az időszakot: „Néhány nap múlva a mesterek már felajánlották, hogy minden munkámat elvégzik helyettem, csak ne nyúljak semmihez, mert amihez hozzáértem vagy tönkrement, vagy felrobbant.” Az esztergályozásnál jobban érdekelte a színház, bérlete volt a Nemzetibe, s megnézett minden operettet a Nagymező utcában. Játszott a Bútoriparosok Műkedvelő Színjátszó Csoportjában, ahol az egyik ismerőse színész akart lenni, s elkísérte, amikor a főiskolára jelentkezett. A sors furcsa fintora: színjátszó társát nem vették fel, őt, aki „zriből” próbálkozott — igen. Még főiskolás volt, amikor fel kellett figyelni rá egy kis szerepben: a Liliomfi filmváltozatában Schwartz kocs- máros fiát játszotta, groteszk, már akkor is „garasos” humorral. Főiskolai vizsgaelőadásán a Bánk bán Peturja ' volt. Mikhál bán pedig Harkányi Endre, s állítólag ilyen komikus Bánk bán-előadást sem előtte, sem utána nem jegyeztek a krónikák. A diploma után nyolc esztendőt töltött a Nemzeti Színházban, tizenkettőt a Ma- dáchban. Aztán ezt a kötöttséget felcserélte a filmgyári státussal, amely nagyobb szellemi függetlenséget biztosított neki. A színészi munka mellett rendezni kezdett. Szakmai arisztokratizmussal nem vádolható: színpadra állít drámát és operettet (Fejes Endrét és Kálmán Imrét). Volt olyan előadás, amelyet mindkét minőségben jegyzett: a játékszínbeli CseA Vasárnapi Hírek szűkszavúan tudósit arról, hogy az első országos Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó versenyen a. felnőtt kategóriában a második helyezést UDUD ISTVÁN érte el. A neve mellett azonban zárójelben Szolnok áll. — Magam is megütközve olvastam. Vagy az informátor vagy a tudósítás szerzője • végzett felületes munkát. — Mi tudjuk, hogy régi versmondó. Városi ünnepségeinken, más jeles alkalmakkor többször hallottuk verset mondani. Vett már részt máskor is szavalóversenyeken? — Versenyen még nem. A Pedagógusok Szakszervezete által kétévenként az alföldi és budapesti pedagógusoknak szervezett (korábban Váci Mihályról elnevezett és Nyíregyházán rendezett) vers- és prózamondó pódiumnak 1980 óta rendszeres résztvevője voltam. Sajnos, most nem vehettem részt, mert csaknem egybeesett a Berzsenyi-versennyel. — Az eddigi pódiumokon milyen eredménnyel szerepeli? — Ezeken nincs helyezés. Meghallgatják a résztvevők produkcióit, véleményt mondanak róluk, tanácsokat adnak. A legjobb teljesítményt nyújtók a záró gálaműsorban szerepelnek. Talán nem szerénytelenség, ha elmondom, hogy mindegyik gálaműsorban szerepeltem, s olyan kitűnő előadóművészek is, mint Jancsó Adrienn és Horváth Ferenc elismeréssel szóltak versmondásomról. —, Miért csak most, már nem egészen fiatalon, és miért éppen Berzsenyi-versenyen indult? — Talán kíváncsi voltam, hogy egy versenyszerű megmérettetés során hogyan értékelik ezt a munkámat. Talán bizonyítani akartam (elsősorban önmagámnak), hogy nem feleslegesen csinálom, hogy nem holmi exhibicionizmus az, hogy az ötvenedik évemhez közeledve még pódiumra állok. Berzsenyi költészetét pedig régóta ismerem és szeretem. Magas izzá- sú hazaszeretete, bölcs nyugalma (ami sokszor csak leplezett nyugtalanság),' költői képeinek ereje, verseinek tökéletes formája: mind-mind csodálattal töltenek el. — Milyen műveket mondott a versenyen, s miéri éppen azokat választotta? — Berzsenyitől az Osztályrészem, A magyarokhoz és A közelítő tél című verseket tanultam meg (három tetszés szerint választott Berzsenyivers megtanulása volt kötelező), de csak az Osztályrészem elmondására került sor. A szabadon választhatók közül (a XIX. sz. vége volt. a határvonal) egy Mikes-leve- let és Csokonai: Jövendölés az első Oskoláról a Somogybán című versét mondtam el. — Mik a tervei, mint immár „jegyzett” versmondónak? — Szeretném a fiataloknak, a gyerekeknek átadni tapasztalataimat. Iskolámban (a fehérgyarmati 1. sz. általános iskolában) erre van, és gondolom lesz is lehetőségem. M. K. Nyíregyházáról indult Szilágyi Eta emlékére. ■ ■ Valamikor .a negyvenes évek végén együtt sodortak a „fényes szellők ” a színművészeti főiskolára Nyíregyházáról. Neki sikerült elvégezni, művész lett, én tanár, népművelő. Ügy döntöttem, felhívom telefonon. Időszerű volt, hónapok óta nem találkoztunk. Igaz, máskor is előfordult, hogy hosszú hónapokig, vagy akár évekig nem tudtunk egymásról semmit, de barátságunkat nem zavarta ilyen csekélység. A hívás azonban végzetesen elkésett... Már soha többet nem hallhatom Etus kedves, kellemes hangját. Ez a karcsú, fekete hajú, kreol bőrű, nagyon szép és tehetséges művésznő itthagyott! A Film-Színház- Muzsika közölte: elhunyt Szilágyi Eta... Nem kapott egész oldalas megemlékezést. Nagymihályban, egy felvidéki kis faluban született, de egészen apró gyerekként Nyíregyházára került. Ott végezte az iskoláit. Milyen sikere volt .a felvételi vizsgán! A szigorú zsűri megtapsolta k szavalata után. A főiskolai években rengeteget tanult. Konok elhatározással mindig az élen volt. Kellett az ösztöndíj, mert otthonról nem várhatott anyagi támogatást. Alig került fel Pestre, férjhez ment. Az ötvenes évek elején kapott diplomát. Kiemelkedő alakításokban gazdag pályafutása volt. Játszott Győrött, Békéscsabán és több budapesti színháziban. Akik látták őt játszani, sokáig megőrzik emlékezetükben alakításait. Számos, igényesen megformált szerepe közül is kiemelkedett a Bánk bán Gertrudisa, A néma levente Beatrixe, a Ber- narda Álba háza Mártiriója. az Ármány és szerelem Lady Milfordja, a Trójai nők Kasszandrája, a Don Carlos Ebolija, a Salemi boszorkányok Rebecca Nurse, Hubay: C est le guerre házmesterné- je... Gyönyörűen szavalt! Arany-balladák, Ady-versek nagy hatású tolmácsolója volt. Utoljára a József Attila Színházban játszott. Egy éve búcsúzott el végleg a színpadtól, de nem tudott színpad nélkül élni. Április 4-én 58 éves születésnapját ünnepelte, és öt napra rá meghalt. Mindig büszkén vallotta magát nyíregyházinak. , Kosa Pál Két évtized, iélszáz szerep — Beszélgetés Sólyom Nagy Sándorral — Egy egészségesen jó kedélyű, magabiztosnak látszó fiatalember nyitott be a budapesti Zeneakadémia 10-es termébe a tehetségkutató bizottság elé 1960-ban. A bizottság elnöke Forray Miklós volt, aki rögtön feltette a kérdést: „Mit akar énekelni?” Az ifjú sietve válaszolt: „Az idősebb Germont áriáját a Traviatából!” De már a következő pillanatban megbánta, amit mondott. A Ger- mont-ária kottáját otthonhagyta. Egyáltalán semmiféle' kotta nem volt nála, csak a Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár. .. zongorakísérete, azt is kinnfelejtette a folyosón, a nagybátyjánál lévő táskában... Szívesebben énekelte volna a szép erdélyi népdalt, de Forray szigorú volt: „Halljuk a Germontáriát. ..” Valaki leütött egy Desz-dúr akkordot, és Sólyom Nagy Sándor — mert ő volt az ifjú — rákezdett az áriára. Senki sem kísérte zongoiun. .. Valahogy így indult az operaénekesi pályáján éppen húsz esztendővel ezelőtt kezdő, ma már Liszt-díjas, érdemes művészi címmel kitüntetett énekművész életének legfontosabb szakasza, a siklósi gimnáziumi énekkar legszebb hangú diákjának művészi életútja. Aki egyébként szépen szavalt is az alma mater egy-egy ünnepi műsorában. Nemesen tiszta hangjának felfedezője az énekkar Sólyom Nagy Sándor mint Otelló Verdi operájában vezetője, Turza Imre volt, az ő kezdeményezésére került a fiatalember a főiskolai bizottság eié... — Nem voltam ott azért olyan magabiztos — vallja ma már operaházunk neves baritonistája. —■ A Germont- ária mindig magas volt nekem, ott pedig az eredeti hangnemben énekeltették velem. Azt hiszem, annak köszönhetem, hogy felvettek a főiskolára, hogy az ária végére is megmaradtam az eredeti hangnemben. — Milyen előképzettséggel kezdte a főiskolai tanulmányokat? — Valójában semmiféle előtanulmányokat nem végeztem. Egy-egy fél éven át tanultam zongorázni, lustán és felületesen. Édesapám a siklósi amatőr zenekarban játszott, nagybőgőn. Egyébként agronómus volt. Igaz, ha a rádióban operaközvetítés volt, azt az egész család csöndben, áhítattal hallgatta. Ennyi zenei indíttatásban részesültem csupán otthonról. Volt is gondom a főiskolán, ahol előbb kétéves előkészítőt kellett elvégeznem, mielőtt az operatanszakra jár-- haltam volna. — Végül is — úgy tudom — a főiskolán behozta lemaradását. — Igen, sőt az operatanszakon már a második és harmadik évet összevonva végeztem el. Ügy látszik, időközben javult a szorgalmam. 1 1966-ban végeztem a tanulmányaimmal, s még abban az : évben felvettek az Operaház- ; ba. I — Hány szerepet énekelt az elmúlt két évtized alatt? 1 — Félszáznál is többet, í natvanat talán, ebből leg- i alább negyven főszerep volt. í r-------------------------------------Szómba Tavasz Surran a madár habzik szívemet nyesedék, s ven; száll, pattog rüg telt garád, s mai sziromba bújva a méh — kiemel a hideg póklábé pillája alá áldot gyűrünk, kiszell ágyban égig lobi lelkünk oly üde, szerszámok nyel duzzadoznak, hé elhallik hangún! elhúzó szelek cij törő friss asszon Tűzzománc kép. A Stúdió munkája. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Garas Dézsa SZOT-díjas
