Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-06 / 105. szám

1986. május 6. Kelet-Magyarország 3 /---------------------------------------------------------:----------------------------s H pártélet minőség e MINDENKI SZÁMÁRA VILÁGOS, hogy egy szol­gáltatást lehet jól, kevésbé jól, avagy rosszul végezni, egy terméknek műszaki pa­raméterekkel is pontosan meghatározható minősége van. De lehet-e ezt a fo­galmat a pártmunkára, a pártéletre is alkalmazni? Nem valamiféle divat, hogy a pártszervezetek tevékeny­ségével kapcsolatban is egy­re gyakrabban annak mi­nőségét emlegetik? Távolról sem divatról, hanem élő, valóságos igény­ről, követelményről van szó. Ha valahol, akkor a politikai munkában van igazán értelme és értélífe a minőség igénylésének, hi­szen ez a legbonyolultabb társadalmi tevékenység. Olyan munkáról van szó, amelynek legjellemzőbb vo­nása, hogy emberi közössé­gekre irányul, azok társa­dalmi, gazdasági, politikai és tudati viszonyait érinti, azokat igyekszik befolyá­solni. Ez a tevékenység legtöbbször nem direkt mó­don, hanem közvetve, bo­nyolult hatásmechanizmu­son keresztül érvényesül, és értékelése sem mérhető tisztán a rendezvények, résztvevők, vagy felszóla­lók számával —, bár eze­ket sem lehet figyelmen kí­vül hagyni. Közelebb ju­tunk az igazsághoz, ha minőségi oldalról, a végzett munka által kiváltott hatá­sok politikai mérlegelése fe­lől közelítve ítéljük meg a pártmunkát. Több évtizedes tapaszta­latok igazolják, hogy a po­litikai tevékenységnek nem­csak szervezeti keretei, mennyiségi oldalai, hanem sajátos minősége is van. Ez a minőség nagyon sok tényezőtől függ. Hogy csak a legfontosabbakat említ­sük, nagyon szorosan ösz- szefügg politikai munkánk felfogásával, például, ho­gyan értelmezzük a párt, benne a helyi pártszervezet szerepét, uralkodásnak vagy szolgálatnak tekintjük azt; összefügg a párttagok elvi­politikai felkészültségével, aktivitásával, kiállásával; elválaszthatatlan attól is, mennyire helyesen tudják kiválasztani azokat a kér­déseket, amelyekkel a párt- szervezet foglalkozik. AZ ELMÜLT ÉVTIZE­DEKBEN kialakult a poli­tikai munkának az a felfo­gása, stílusa és eszközrend­szere, amely eredményesen szolgálta feladataink meg­oldását. Az élet azonban arról is meggyőz, hogy nin­csenek örök időkre adott, minden körülmények között helyes munkaformák. A feltételek változásával a politikai munka iránt is új követelmények alakulnak ki, amelyekhez annak iga­zodnia kell. Ha ez időben nem történik meg, a poli­tikai munka hatásfoka, mi­nősége egyre érzékelhetőb­ben romlik. Ezért állandó­an vizsgálni kell a párt- szervezeteknek is saját munkájuk hatékonyságát, minőségét. Ez annál is in­kább szükséges, mert szá­mos tapasztalat figyelmez­tet arra, hogy az alapszer­vezetek egy részének tevé­kenysége nincs eléggé ér­demi befolyással a helyileg zajló társadalmi folyama­tokra. Ennek oka legtöbb­ször az, hogy munkájuk­ban sok a formális elem, hogy ragaszkodnak koráb­ban eredményes, de a fel­tételek megváltozása követ­keztében megüresedett, ér­telmüket, hatásukat vesz­tett munkaformákhoz, mun­kamódszerekhez, hogy nem igazították tevékenységüket a megváltozott feltételek­hez. Csak szavakban han­goztatták az elmúlt évek­ben végbement és jelenleg is zajló olyan folyamatok fontosságát, mint a szocia­lista demokrácia kibonta­kozása, ennek során az üze­mi munkahelyi demokrácia fórumrendszerének, a tö­megeknek és szervezeteik­nek növekvő szerepe, vagy a vállalati önállóság ma­gasabb foka, az új válla­latirányítási formák jelen­tősége, — de ezekből ön­maguk politikai gyakorlata számára nem vonták le a szükséges következtetéseket. Ezért a pártszervezeteknek többet kell foglalkozniuk saját tevékenységük fej­lesztésével, belső életükkel, a politikai, ideológiai és szervező munka kérdései­vel. A PÁRTMUNKA MINŐ­SÉGE akkor válik jobbá, ha erősödik a pártszerveze­tek politikai befolyása, ha párttagok cselekvő részvé­telével, a párt politikáját helyileg érvényesítve, érde­mibb hatással lesznek a társadalmi folyamatokra, ha belső életük demokratiz­musával, szervezettségével is követendő és követhető példát adnak környezetük­nek. A pártmunka hatékony­ságának fejlesztése szüksé­gessé teszi azt is, hogy a helyenként" túlzottan ren­dezvénycentrikus gyakorlat — a végrehajtásra összpon­tosító munkastílusnak ad­ja át helyét. A pártmunka nem merülhet ki értekezle­tek szervezésében, a megol­dásra váró kérdések vég nélküli vitatgatásában, ál­láspontok megfogalmazásá­ban, hanem a talán kevés­bé látványos, de a nélkü­lözhetetlen konkrétságot, és operativitást is magában foglaló cselekvésben kell jobban kifejlődnie. A PÁRTÉLET ÉS A PÁRTMUNKA MAGA­SABB MINŐSÉGE elvá­laszthatatlan attól, hogy mennyire tudjuk ennek leg­főbb feltételeit megterem­teni. A magasabb követel­ményeket helyileg a konk­rét viszonyoknak megfele­lően az egyes párttagok magatartásában, munká­jában, pártmegbízatásá­ban, személyre szólóan fo­galmazzuk meg. Karoljuk fel a párttagok életrevaló ötleteit, T. I. A szabolcsbákai Búzakalász Tsz műanyagüzemében a Kuasi fröccsöntő géppel az export csomagolótasakok fogantyúját készíti Herceg Pálné. A MEZŐGÉP Vállalat fehérgyarmati gyára negyedik alkalommal nyerte el a Kiváló Gyáregység címet. Sikeres, jó munkájukba nagy szerepet játszik a Tajga lakókocsik gyár­tása. Az 1986-os évre több mint ezer darabot gyártanak szovjet megrendelésre. Képünk: szerelik a Tajga lakókocsik futóműveit. (Elek Emil felvétele) Műszaki értelmiség vidéken Karbantartott diplomák A diploma nem egy életre, hanem néhány évre szól. A végzős főiskolások, egyetemisták számtalanszor hallják ezt a mondatot. A tudás idővel megkopik, az ismeretek elavul­nak, a folyamatos ön- és továbbképzés nélkül lehetetlen lé­pést tartani a korral. Ha ezek a kijelentések a humán tu­dományok esetében igazak, fokozottan érvényesek a műsza­ki kultúrára is. A jó szándékú figyelmez­tetés számtalanszor elhang­zott a Nehézipari Egyetem dunaújvárosi kohó- és fém­ipari főiskolai karán is, ahol Horváth Zoltán tanult. Ötvözött, hőálló öt esztendeje végzett, és három éve nevezték ki a kis- várdai öntödei Vállalat DI- SA-üzeme élére. A Dániából származó berendezés és önté­si technológia még ma is kor­szerűnek mondható, bár már a kisvárdai Vulkánban tíz éve használják. Az üzem szürke vasöntvényeket állít elő, meg tavaly óta ötvözött hőálló öntött vasakat. A tő­kés exportra kerülő termé­kek jelentős részét a DISA- üzemben készítik, és az új technológia — a főzőlapgyár­tás — meghonosítása is sok feladatot ad az ott dolgozók­nak. — A több élőmunkát ma­gában foglaló gyártmányok­kal lehet a piacon vevőt ta­lálni. Akkor tudunk az elvá­rásoknak megfelelni, ha hagynak bennünket dolgoz­ni. Üzemvezetőként azért sincs okom panaszra, mert segítőkész légkörben ütemez­hetem a teendőket, nem kell könyöklésre, kicsinyes presz­tízsharcokra fecsérelni az időt — mondta Horváth Zol­tán. A szakmai ismeretek kar­bantartásában a kisvárdai öntöde műszaki gárdája szá­míthat az MTESZ-re, az Or­szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületre. Az egyesület gyári csoportjában húszán vannak, egy-egy ér­dekes előadásra ennél jóval többen kíváncsiak. Forgatják a Kohászat című szakmai fo­lyóiratot, és látogatják az or­szágos rendezvényeket. Tudományos tanácskozások — Hasznosak az öntészeti tudományos tanácskozások — folytatta. — Felkereshe­tünk más hazai üzemeket, külföldi tanulmány utakra is jelentkezhetünk. Az ifjúsági tagozattal Csehszlovákiában és az NDK-ban jártam. Két- három évenként rendezik meg a magyar öntészeti na­pokat, melyen értékes elő­adások hangzanak el, és a friss tapasztalatok beépíthe­tők a mindennapi gyakorlat­ba. Mérnöktovábbképzésre ús nyílik lehetőség, de most építkezem, ezért ez későbbre marad. A szervezett továbbtanu­lásról egy időre Balogh At­tila is lemond felesége ked­véért. Felesége ugyanis a kisvárdai kórházban dolgo­zik, gyermekszakorvos kíván lenni, és a kislányuk mellett egyszerre mind a ketten nem tanulhatnak. Balogh Attila a kisvárdai öntöde műszaki osztályán tervező szerkesztő. Gépészmérnökként Miskolcon végzett, esztendeje került Kisvárdára. Vidéken nem érzi magát hátrányos hely­zetben, hiszen a főzőlap- gyártás műszaki előkészíté­sében kap elég erőt próbáló feladatot. — Ez a termék az öntést tekintve is új technológiát kíván, a feltételek megte­remtésén fáradozunk — ma­gyarázta Balogh Attila. — Szeretnénk, hogy mielőbb pi­acképes termék legyen belő­le. A felsőfokú végzettségű műszakiak súlyponti feladata tehát most a főzőlaphoz kap­csolódik, de nem feledkezhe­tünk el hagyományos termé­keinkről sem. A tervek szak­mai vitákon formálódnak, és kikérjük az öreg szakik vé­leményét is. Mert azzal nem esik csor­ba a mérnöki -tekintélyen, ha az üzemben néznek utá­na, a meglévő gépekkel mi­lyen pontosság érhető el, és ennek megfelelően módosí­tanak a terveken. Az elmé­let túlzott tisztelete, a helyi kialakult gyakorlat alábe- csülése sokkal több veszélyt rejt. Természetesen a lépés­tartáshoz az üzemi helyisme­ret nem elég, a külföldi új kohászati eljárásokra is fi­gyelnek. Ebben azonban ko­moly akadályt jelent a nyelv- ismeret hiánya. Mint Balogh Attila mondja, főleg a né­metre lenne szükség, az egyetemen szerzett nyelvis­meret azonban igen kevés. A kisvárdai Vulkánban egy ko­hász beszélt jól németül, ma már nyugdíjas. A szakembe­rek közül néhányan jól for­gatják a szótárakat, külke­reskedelmi kapcsolatoknál azonban tolmácsokra szorul­nak. A kisvárdai öntöde „szob­rászműhelyének” neve szer­szám- és mintakészítő üzem. Vezetője, Miklósi József hat éve végzett a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán általános gépész üzemmér­nökként. Büszkén meséli, hogy ebben az üzemben csak szakmunkások dolgoznak, nem véletlen a szakma csú­csaként emlegetik az ottani munkát. Nem gyártják — készítik — Az öreg munkások min­dig hangsúlyozzák, hogy nem gyártják, hanem készí­tik a mintát. A radiátor, a satu meg a többi öntvény az ő kézjegyeiket viselik. Nagy szakmai hozzáértés, érzék meg türelem kell ehhez a munkához. A kívülálló csak azt látja, hogy hetekig csi- szolgatják a munkadarabot a mintakészítők, ami szinte semmit nem változik. A mozdulatok, a fogások apró­lékosak, és hosszú órák után hoznak eredményt. A minta­készítésnél nem lehet selejt. — Miklósi József nem elé­gedhet meg saját diplomájá­nak „karbantartásával”. Fi­gyelemmel kíséri a kisvár­dai 111-es szakmunkásképző intézetből gyakorlatra érke­ző fiatalokat, és javasolja a vállalatvezetésnek, a ráter­mettek közül kikkel kössön az öntöde tanulmányi szer­ződést. Az idén három fris­sen végző szerszámkészítő szakmunkást várnak, akik­ből idővel az ügyes kezű elődökhöz hasonló mintaké­szítő válhat. Reszler Gábor Valentin Plamenov: Kirekesztve Húsért áll sorba Nikifo­rov és hallja: — Csont nélkül, Sztojna, jösz még hozzám a közért­be! — Zsír nélkül, Sztojna, jössz még hozzám a ven­déglőbe! — Jössz még hozzám ci­pőt javíttatni! Jössz még hozzám ruhát varratni! Jössz még hozzám a szer­vizbe! ... Hallgatja Nikiforov ész­revétlen, és ő is szeretné, ha Sztojna elmenne hozzá. De hova? Talán mondja ezt neki: — Figyelj ide, Sztojna. jössz még hozzám az egye­temre, és nem fogom elma­gyarázni neked a dezoxi- ribonukleinsav szerkezetét! Valahogy ez nem az iga­zi! És Nikiforov, a tehetséges fiatal tanársegéd kiment az üzletből, és egy furcsa cso­magot tartott a kezében, csontot és zsírt. És nagyon, de nagyon szerette volna, hogy valaki őhozzá is el­menjen egyszer! Mert enél- kül nincs remény! És Nikiforov a gondolat­tól fellelkesülve megcsú­szott, és elesett. Tél volt* Még a bokáját is kifica­mította. Adamecz Kálmán fordítása Hálna és kenyér A kenyér — amely et­től az esztendőtől fogva a málnának köszönheti létét — első rá­nézésre semmiben sem kü­lönbözik a többitől. De, ha választani lehetne, magam is ezt, a sötétbarnára sült héjú, enyhén savanykás ízű, kicsjt talán szabályta­lan formájú veknit válasz­tanám, ami minden töké­letlenségében magán viseli az' ember keze nyomát. In­kább ezt venném, mint a kilósat, ami a kenyérgyár futószalagjáról kerül a bol­tokba. S hála a gépeknek, olyan egyformák, mint az ikertestvérek. Héjuk vilá­gos, alakjuk szinte bántóan tökéletes. Még a hasítások is hajszálra azonos helyen sorakoznak valamennyin. Ha illatuk nem árulkodna, nyugodtan hihetnénk, hogy műanyagból formázta őket egy precíz fröccsöntőgép. Persze csak nosztalgiából hiába is ragaszkodtak vol­na a maguk csöpp, elavult sütödéjéhez a nyírlugosiak, ahol sokszor a lisztes hom­loké pékek verejtéke is sózza a kenyeret. A málna volt az, amiért a falu népe úgy döntött: megmenti a bezárásra ítélt üzemet. E finom ízű, illatos gyü­mölcs termesztésének ko­moly hagyományai vannak a községben. Bár a bokrok tüskéi sok szorgos kezet megkarcoltak, felvéreztek már, aki málnát telepített, egykönnyen nem válik meg tőle. Pedig sok gondot okoz. Az elődök összes tapaszta­latára szükség van ahhoz, hogy az ember pontosan tudja: mikor szedheti a termést. Ha eljött az idő, iparkodni kell, hiszen a forrón tűző nyári napsütés egy óra alatt szotyósra, jtöppedtre érleli a reggel még harsogóan friss szeme­ket. A szúrós ágak között haj­ladozni üres gyomorral nem lehet. Aki pedig a földeken dolgozik, annak o szalonna mellé kenyér is dukál. Friss, ropogós héjú, vagyis pon­tosan olyan, amilyet a lu- gosi pékségben sütnek, ki tudja mióta már. Éppen ez, vagyis a sok-sok éves hasz­nálat öregítette meg az üze­met. Ezért született meg a döntés a szálkái Sütőipari vállalatnál: nem kell már ez a kisüzem. Minek, ha a község semmiképpen sem marad betevő falat nélkül, hiszen a helyben készülő kenyér mellett minden­nap érkezik — kétféle is! — Nyírbátorból. Ha a két pékség kenye­rét egymás mellé tesszük, nem is olyan könnyű vá­lasztani, hogy melyik a szebb, a kívánatosabb. Igen ám, csakhogy a bátori áru délelőtt 9—10 között jön, s ez sehogyan sem jó a málnatermesztőknek. Ha megvárják a szállítmányt, késő délelőtt már semmi értelme kimenni, szedni a gyümölcsöt. Ha pedig 10 körül visszaszaladnak a boltba egy-két karéjért, nincs az a vastag pénztár­ca, amelyik ne érezné meg ezt a fél-egy órás vesztesé­get a legnagyobb dologidő­ben. Hogyan versenyezhet­ne hát a városi üzem a helybelivel, ahol már reg­gel 6-kor nyitnak, hogy minden munkába induló táskájában ott legyen az útravaló. E zért a célért szívesen áldoznak a lugosiak, s nem is keveset. Együtt, közös akaratból döntötték el, hogy 1000 fo­rint településfejlesztési hoz­zájárulást is fizetnek, csak ne zárják be a sütödét. A kérés meghallgatásra talált: vagyis a málna mégiscsak megmentette a kenyeret... Házi Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents