Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
1986. május 31 KM HÉTVÉGI meuéklet A Budapesten született, 47 éves dr. Kása József közel harminc éve jegyezte el magát a szövetkezeti kereskedelemmel. Különböző beosztásokban dolgozott, megismerte a szakma szinte minden részét, miközben ismereteit állandóan bővítette. Nem volt kitérő életében a Pénzügyminisztériumban eltöltött közel másfél évtized sem, amikor a szövetkezetekkel, a Zöldérttel foglalkozott. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsán (SZÖVOSZ) 1984 óta az ellenőrzési és vállalatfelügyeleti főosztályt vezeti. A A múlt évben a nyíregyházi Zöldért, a W Szabolcs-Szatmár megyei Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat negatív rekordot ért el. A közel kétmilliárd forintnyi árbevétel mellett mintegy 130 millió forintos veszteséget hozott a vállalati tevékenység. A korábbi években Hajdú-Biharban és Nóg- rád megyében felszámolták a Zöldértet, a budapesti Skála vette át a rendbetétel reményében. Ezek után joggal kérdezhetjük: a gazdának, a SZŐVOSZ- nak nem fő a feje ezen szakkereskedelmi vállalatok miatt? Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy feldolgozási kapacitása meghaladja a 3—400 millió forintot, több mint kétezer embernek ad munkát. dálkodással ennek jelentős részét ki kell tudni gazdálkodni. A A veszteség ellenére mégsem kellett a w vállalatot szanálni. Miért? Hétvégi interjú dr. Kosa József SZÖVOSZ FŐOSZTÁLYVEZETŐVEL a szabolcsi Zöldért • •» wir wi jovojerol-j — Természetesen gondot okozott a keletkezett veszteség. Éppen ezért tekintette át a közelmúltban újra a SZÖVOSZ elnöksége a Zöldért vállalatok helyzetét, s tárgyalt külön napirendi pontként a nyíregyházi vállalatról, amely intézkedési tervet készített a gazdasági-pénzügyi helyzet stabilizálására. Ám a mai gondok megértéséhez szükséges a szakma történetének ismerete. A Zöldért vállalatok abból az elképzelésből jöttek létre, hogy ez legyen a felvásárlásnak, a nagy- és kiskereskedelemnek, vagyis a forgalmazásnak a fő csatornája. Ennek megfelelően .teremtették meg a technikai háttért, jöttek létre a vállalati kapcsolatok. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy nem túl régen még élt az a felfogás, hogy minden megtermelt értéket fel kell vásárolni, miközben az értékesítés, a feldolgozási háttér egyáltalán nem volt adott. Ekkor jelentős állami támogatással működtek a vállalatok. Csakhogy a gazdaságirányítás megváltozott rendje, a mai élet nem igazolta, hogy feltétlenül legyen egy közbeékelt szervezet, amelyik gondoskodik a teljes felvásárlásról. A Es ez már indokolhatja a szakma felett w meghúzott vészharangot? — Korántsem. Elnökségünk úgy foglalt állást, hogy a vállalati lépések helyes irányúak, de a megvalósítás üteme lassú. Kimondta, hogy erősíteni 'kell a termeltetői és kereskedelmi tevékenységet, a hatékonyabb működéshez határozottabb belső érdekeltségi rendszer kell, változtatni szükséges a nem kielégítő partnerkapcsolatökon. Mindez abból az álláspontból fakadt, hogy valameny- nyi Zöldért vállalat ugyanolyan résztvevője a piacnak, mint bármelyik felvásárló, kereskedelmi szerv. Sajátos funkciója, hogy tárolói, raktározási kapacitása miatt többet vállalhat a Zöldért, így például a téli zöldség-gyümölcs ellátás nyolcvan százalékáért felelős a szakma. A Az említettek tükrében milyen szerepe v van a nyíregyházi vállalatnak a szakmán belül? — Ez a vállalat rendelkezik a legtöbb eszközzel, értéke a készletekkel együtt meghaladja az egymilliárd forintot... Az alma, a burgonya felvásárlásában, tárolásában igen jelentős a súlya. Azonban arra nem tud vállalkozni, hogy a többlettermést piaci értékesítési lehetőség nélkül felvásárolja, tárolja. A Mindez csak annyit jelenthetne, hogy v ezt a tevékenységet valamilyen formában tovább kell folytatni. Mi a biztosíték arra, hogy a következő évben nem jelentkeznek újra a gondok, nem lesz újra veszteséges a vállalat? — Azzal, hogy látunk jövőt, S20ba sem kerülhetett a vállalat felszámolása, mert társadalmilag hasznos tevékenységet folytat. A vállalat vezetése által összeállított intézkedési program pedig reményt nyújt arra, hogy fokozatosan a javulás útjára lépjen. Engedje meg, 'hogy ezek előrebocsátásával idézzem az állásfoglalást: „Az elnökség a vállalat által összeállított intézkedési programot a működés és gazdálkodás stabilizálásának megalapozására alkalmasnak tartja, s a vitában elhangzottak figyelembevételével elfogadja. A tervezett intézkedések közül kiemelten fontosnak tartja: a termelésfelvásárlás, -tárolás piaci igényekhez igazodó megszervezését, s ebben a közös kockázatra alapozott érdekeltség kiterjedt alkalmazását; a vállalat versenyképességét meghatározó költséggazdálkodás átfogó racionalizálását; a vállalati eszközök megfelelő hasznosítását; a tevékenységi struktúra vertikális szemléletű fejlesztését annak érdekében, hogy az 1986. évi nyereségterv (52 millió forint) teljesüljön, s a vállalat tartósan stabil működésének feltételei két-három éven belül megteremtődjenek.” A A jövő helyett beszéljünk még egy ki- w csit a közelmúltról. Milyen okok miatt alakult ki a viszonylag magas veszteség? — A vállalat reális és önkritikus értékelést adott, ami szerint az 1984-ről áthúzódó betárolt készletekből — főleg burgonya, alma, káposzta — több, mint nyolcvanmilliós veszteség származott. Elodázhatatlanná vált az évek óta csak papíron lévő, már használhatatlan anyagok, javarészt almásládák selejtezése, amelynek értéke 66 millió forint volt. A tavalyi kedvezőtlen mezőgazdasági termés miatt pedig sem a felvásárlási, sem a feldolgozási terveket nem tudták teljesíteni. Mindehhez hozzájárult a magas bank- és kamatköltség, az év nagy hányadában túlzottan magas létszám, a kihasználatlan munkaerő. Akár úgy is fogalmazhatok, hogy a mai vállalatvezetés előtt ezek objektív akadályok voltak, azonban rá kell mutatni, hogy megfelelő szervezettséggel, költséggaz— Azért mert a SZÖVOSZ, mint alapító szerv a pénzügyi rendezés után vállalta, kifizette a veszteséget a keletkezett 51,4 millió forintos érdekeltségi alaphiány megszüntetéséhez azonban a vállalatnak bankhitelt is kell igénybe vennie. A Ez a rövid távú megoldás. Csakhogy a w hasonló jellegű bajok megismétlődése elképzelhetetlen a közelmúlt vállalati magatartásának fenntartásával. — Röviden úgy fogalmazhatunk, hogy a vállalatnak gyökeresen változtatni kell az üzletpolitikáján. Vagy ezt választja, vagy a SZÖVOSZ nem tudja fenntartani. A változtatás azt jelenti, hogy csak azokra a mező- gazdasági termékekre és olyan mennyiségben kössenek szerződést, amelyek értékesítése, belső feldolgozása gazdaságosan megoldható, illetve reális kockázatvállalással biztosítható. A vállalati érdekeket egyeztetni keli a termelők érdekeivel, ami a közös kockázatvállalásban nyilvánul meg ... Szinte hihetetlen, hogy rövid idő alatt tucatnyi gazdasági társaságot hoztak létre. Sokat várunk mi is ezek működésétől, hogy például a vásárosnaményi és a baktalórántházi fogyasztási szövetkezetekkel közösen vállalkoznak a felvásárlásra, a meglévő épületek hasznosítására konzerv-előkészítő üzemet, palackozót, és más feldolgozó üzemeket hoznak létre. Ha odafigyelnek ezek gazdaságos működésére, akkor ennek eredménye már a következő mérlegkészítéskor megmutatkozik. £ Nem kell attól félni, hogy a kistermelő w háttérben marad, nem lesz megfelelő partner? — A vállalat elképzelései nem ezt mutatják. Bár valóban csökkenteni igyekszik a közvetlen felvásárlást, de azért, hogy a körzetben működő fogyasztási szövetkezetekkel — mint partnerrel — álljon kapcsolatban, s rajtuk keresztül (a piaci viszonyok ismeretében) befolyásolja a termeltetést. Igazodnia kell a vállalatnak a zöldség-, gyümölcstermelésben bekövetkezett változásokhoz, hiszen néhány terméket, mint a paprikát, uborkát manapság javarészt a kiskertekben termelik meg. A szakmán belül nyilván szokatlan, hogy a nyíregyházi Zöldértnél magas az ipari feldolgozás aránya. — Ez annak is a következménye, hogy a vállalat megfelelő épületekkel rendelkezik, van elég munkása, akit lehetőleg egész évben foglalkoztatni kell. Így az élelmiszeripari ágazat fejlesztése valóban látványos lehet, hiszen a tervek között szerepel a Compack Vállalattal együttműködve a nyíregyházi almatárolóban mintegy 650 milliós beruházással almából és más gyümölcsökből vízben oldódó gyümölcspor előállítása, Nyírbátorban a hütőtárolóban mélyhűtött zöldséggyümölcs előállítása, amihez kapcsolódnak az előbb említett más társulások is. Így a fejlesztési célok az ötéves terv végére egymilliárd forint értékű élelmiszer-feldolgozást prognosztizálnak, megfelelő nyereséggel. A S közben tovább hordja a múlt nyűgjeit w a vállalat? — A különböző terhektől nem lehet egy- csapásra megszabadulni. Az előbb említett feldolgozási program jó lehetőséget teremt a meglévő épületek hasznosítására. így ebből a teherből akár tökét is lehet kovácsolni. A másik oldalon ott van a nagy kölönc, a göngyöleggazdálkodás. Most az következhet, hogy folytatódjon az átgondolt selejtezés, a partnerek is szabaduljanak meg a nem létező, már csak roncsként látható ládáktól. A Bármely intézkedési terv csak annyit w ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ráadásul a gazdálkodást nem lehet elválasztani azoktól, akik annak alanyai, a vállalati szervezeti egységektől. A központ és az egyes egységek viszonya meghatározó lehet a jövő szempontjából. — Ez az, amit a vállalati belső mechanizmus fogalomkörébe utalunk. Olyan irányítási rendszert, s hozzá olyan anyagi érdekeltségi rendszert kell kidolgozni, amely a legkisebb egységnél is a gazdaságos tevékenységet célozza. Azzal, hogy valamennyi egység önállóan készített tervet, hogy a hatáskörök nagy részét leadták, megteremtődtek a feltételek a színvonalasabb munkára. Azonban látni kell azt, hogy a feladatokhoz a helyi vezetőknek is fel kell nőniük. A központnak sokkal inkább feladata lesz a távlati stratégia kidolgozása, mint a napi operatív irányítás. A Ha a bevezetőben úgy fogalmaztunk, w hogy a SZÖVOSZ-ban nem fő-e a fejük a nyíregyházi Zöldért gondjait illetően, akkor befejezésül meg kell említenünk, hogy a megyei irányító szerveknek is sok gondot adott a vállalat utóbbi működése. Ugyanis a megyének sem mindegy, hogy ez a szervezet mennyire képes ellátni feladatát. Mi a véleménye a kapcsolatról? — Ismét hadd idézzek: „Az elnökség köszönetét fejezi ki a megyei párt- és tanácsi szerveknek a vállalat kibontakozásához nyújtott segítségükért ... és a vállalat stabilizálódásához továbbra is nyújtsanak segítséget.” Vagyis a közös érdek került megfogalmazásra. Ugyanezt kell tudatosítani a partnerekkel való kapcsolatban, s ha ez megvalósul, akkor az erre az évre tervezett 2,3 milliárd forintos árbevétel mellett teljesíteni tudja a nyíregyházi Zöldért az 52 milliós nyereségtervét, elmozdul a mélypontról. Biztató, hogy az év első negyedében nem tapasztalható a korábbi veszteség. £ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond nem is kellene hozzáfűzni ehhez a levélhez kommentárt. Hogy mégis írok néhány sort, annak az oka a lelkesedés. A visszatérő hit: vannak fiatalok, akik nemcsak kampánynak, játéknak, időtöltésnek tekintik a természet és a környezet védelmét, hanem hivatásnak érzik egyetlen földünk megóvását. A másik ok a jogos aggodalomé: miért kell örülni valaminek, ami természetes kellene, hogy legyen. Ma ér véget megyénkben a környezetvédelmi hónap. Seregnyi jó példa, esemény jelezte, hogy megmozgatható a falu és város népe. E levél kapcsán azonban az is eszembe jutott: vajon miért beszélünk egy hónapról, amikor egész évünk, mi több, következő évtizedeink mit sem érnek, ha nem válik belső kényszerré a föld, a levegő, a víz, a növény- és állatvilág védelme, a csend biztosítása. A levélíróban és a hozzájuk hasonlókban bízok, akik bizonyára túljutnak a kampányok időszakos lelkesedésein, s mindennapjaikkal igazolják: gazdái tudnak és akarnak lenni annak, ami pótolhatatlan érték, s feltétele az életnek. Hogy jogos e a bizakodás, azt döntse el a kedves olvasó, akinek változtatás nélkül adjuk közre az utóbbi idők legkedvesebb olvasói levelét. ”Olvastam a „Madarak és fák” című cikket és ezzel kapcsolatban szeretném néhány gondolatomat leírni. Bemutatkozom: Koncz Judit vagyok, első osztályos gimnazista Vásárosnamény- ban. Még most levélírás közben is azon gondolkodom, írjak-e? Nem vagyok-e nagyon naiv, nagyon pesszimista, amikor a természet ismeretéről, sze- retetéről, természetvédelemről, akarom leírni gondolataimat. Nagyon szeretnék pontosan fogalmazni, szeretnék szép levelet írni, de annyi gondolat kavarog bennem, nem tudom sike- rül-e? Amit érzek a természet iránt, az személyes szeretet, tisztelet, de mélységes aggodalom is. Kicsi gyermekkoromtól, amíg 15 éves lettem, nagyon furcsa dolgokat tapasztaltam. Először azt hittem büntetést kap az a felnőtt, aki kivág egy fát, vagy lelégpuskázik egy cinegét. Azt hittem, semmi sem pusztulhat el értelmetlenül, ami él. Mert kellett tapasztalnom! Milyen kevesen vagyunk, akik így gondolkodunk. Nemcsak felnőttek mosolyogtak meg, de barátaim és barátnőim is. Nekik szórakozás, ha agyonvernek egy siklót, eltaposnak egy szarvasbogarat, vagy csibort. Végig gondolom, hol is tanulhattuk volna meg, hogy mindez micsoda felelőtlenség. Meg kellett volna tanítani bennünket erre. A sok közömbös, rohanó szülő nem tette, de nem is tudta, hogy tennie kellene. Én leginkább az iskolai tananyagból hiányoltam. A 8 év alatt 8 órát sem foglalkoztunk természetvédelemmel. Nem tanultuk meg, melyek a védett madarak, növények. Akkor mikor fogjuk megtanulni? Kitől? Hogyan fogjuk gyermekeinket is megtanítani? Ki a felelős ezért? Nem tudtam megtalálni, melyik főiskolán vagy egyetemen van természetvédelmi, környezetvédelmi szak. Hol van ökológus, ornitológus képzés? Meddig lesz még a természetvédelem rábízva néhány lelkes tanárra, erdészre. Agárdy Sándor vagy dr. Legány András is csak egy van, de lehetne minden iskolában. Sokszor úgy érzem, ami még meg van a természetből, csak véletlen, hogy van tiszta folyó, érintetlen erdő, búbos banka, szalakóta, holló, egyáltalán tiszta levegő. Tudom sok mindent nem értek, mert még gyermek vagyok, de azt fel nem foghatom, hogy a természet, környezet védelme hogyan lehet az egész világon so- kadrangú kérdés. Szennyesek az óceánok, nincs élet a folyóban, esik a savas eső" a fákra. Mindig csak azt hallani, nincs pénz, nincs pénz a környezetvédelemre. Nekem úgy tűnik, mindenre van, csak erre nincs. A gyárak, üzemek létesítését azzal kellene kezdeni, milyen hatással van a környezetre, okoz-e vissza nem fordítható folyamatokat? Látszik-e a következmény? ... stb. Biztos, hogy egész életemben természetvédelemmel fogok foglalkozni. Mint erdész, természetvédelmi felügyelő leszek. Szeretném siettetni az éveket, minél előbb felnőtt legyek, hogy legyen még mit megvédeni. Szeretek erdőben, folyóparton barangolni, a természetről olvasni, pontosabban szeretnék mert a sok iskolai elfoglaltság mellett igen kevés idő jut erre. Már két nyáron részt vettem nemzetközi természetvédelmi és ornitológiái táborban. Ti- szabercelen és a Kőrös partján, az idén a Túrparton leszünk. Csodálatos élmények. Itt ismerkedtem meg dr. Legány Andrással, Kónya Józseffel, aki a tábort is szervezi. Az idén június 28-tól július 2-ig lesz. Legszívesebben az egész nyarat ilyen táborban tölteném. A levelem végén visszatérnék a „Madarak, fák” című cikkhez. Honnan is tudták volna a versenyzők, milyen a tölgyes, gyertyános, ha soha nem volt iskolai tananyag? Soha senki nem mutatta meg nekik? Biztos vagyok benne, ha Tornyospálcán járnak iskolába, tudták volna. Sok mindenről szerettem volna még írni. Szüléimről, a beregi tájról, állataimról, a bockereki erdőről, de befejezem a levelem, maradok továbbra is az újság cikkeinek figyelmes olvasója.« Az olvasók, a természetkedvelők nevében köszönöm Judit a leveled.
