Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
o Séta a Ligetben. Kádár János ifjúsági vezetők társaságában Szabolesi küldöttek lazítanak Eszmecsere: Berecz János fiatalokkal beszélget Ki huszárosán, ki megfontoltan... (A képek részben a szerző felvételei) Itt szóltak a legfontosabb kérdésekről Egy hete még nagyüzem volt a KISZ XI. a hangos sajtó. Ezt megismételni fölösleges kongresszusán. Azóta minden ezzel kapcso- volna. E sorok szerzője arra vállalkozik . . „ , . ... pusztán, hogy a maga és az írásában meglatos fontos eseményről, felszólalásról, vita- sz61aló emb8erek szemüvegén át bemutassa, ról tájékoztatta az érdeklődőket az írott és milyen is volt ez a politikai fórum. — Hála istennek, nem ártott a fagy, nem vakult meg a szem — mondta a nagymama a rügyekről. — Hogy-hogy nem vakult meg? — kérdezte az unokája, aki városban lakott és tinédzser volt. — Hát úgy, hogy nem szürkült be, nem feketedett meg. Lesz belőle hajtás, nem fog leszáradni. A tinédzser unoka kiszaladt a ház előtt álló kocsijukhoz, előhalászott egy fagyasztó sprayt, aztán le a kertbe ... Akkurátusán befújt néhány rügyet a gyümölcsfán, azonnal látni akarta, hogyan vakul meg a szem. Miért mondtam el ezt a kis történetet? Bár egyszerre többféle szimbolikus értelmezés kínálkozik, mégsem azok kibontása okán. A történet azért érdekes számomra, mert világosan, tetten érhetően rámutat a fiatalság kísérletező kedvére, türelmetlen tapasztalás és tudásvágyára. Minden óriási erő, amely friss és feltartózhatat- lan, akár a tavaszi rügyfa- kadás (mégha olyan patetikusan hangzik is). Ebből az erőből merítenek a mindenkori megújuló társadalmak, pártok, mozgalmak. A fenti történetet és a hozzátartozó szubjektív magyarázatot a KISZ kongresz- szusának első napján, múlt héten pénteken délelőtt szünetben a kongresszusi épület sajtószobájában vetettem papírra. ★ — A Bandit egyből elkapták a tévések. — mondta valaki a szabolcs-szatmári küldöttek szálláshelyének, a Politikai Főiskola kollégiumának félemeleti társalgójában. Való igaz. Rusznák András (Záhony) nagy visszhangot kiváltó felszólalását nem hagyta figyelmen kívül a tv- stáb sem. A közös helyiségben egyébként éppen amiatt gyűltek össze a fiúk, lányok, hogy megtárgyalják, értékeljék a történteket és felkészüljenek a következő napra. Ez az „összetartás” hasznosnak látszott. Mikor már a küldötteink és a látogatóban lévő hazai vendégek kifogytak a fontos szóból és asztalt bontani érdemes volt, az idősebb KISZ-tagok közül többen is így szóltak: — Akkor holnap ugyanekkor, ugyanitt. De ebből nem lett semmi. Szombaton délután megkezdődtek a szekcióülések. Minthogy a KISZ az értelmes fiatalítást tűzte ki célul, úgy gondoltam, a középiskolai és szakmunkás szekció vitájára megyek be. Senki sem számított rá, hogy késő éjjel fejezi be munkáját ez a rétegülés (meghiúsítva ezzel a szabolcsiak „összetartását”). Nagyon sokan szerettek volna beszélni és míg számos megye nem kapott szót, addig három budapesti küldött is elmondta, amitakart. Persze a végére a dolgok megoldódtak. Tudomásom szerint minden megye szót kapott. Elhangzottak a teremben megtagadásra, megfontolásra érdemes javaslatok, kérdések, kívánságok, mégha azok érdemi megvitatására nem is nyílt mód. A példa kedvéért megemlítek néhány dolgot. Egy Békés megyei fiú kérte, hogy a középiskolai fakultációknál előzetesen mérjék fel a diákok igényeit. Ha nincs a tanulók által kiválasztott szaktárgy oktatására megfelelő tanár, az iskolák ne riadjanak vissza „külsősök” alkalmazásától. Többen is felvetették: reformra szorul az ösztöndíjrendszer. Egyrészt vezessék be a gimnáziumoknál is, másrészt, ahol fizetnek ilyen pénzeket, ott vizsgálják felül annak igazságosságát. Heves megye egyik küldötte szóvá tette: az infláció lehetetlenné teszi a megállapított étkezési normák tartását, a menzák és a kollégiumok konyhái számára. Bárány Dezső, a nyíregyházi Vásárhelyi Pál Szakközépiskola tanulója a diákok túlzott leterheltségéről beszélt. Emellett megemlítette: elavultak a tankönyvek, nincsenek megfelelő szemléltető eszközök. A fiatal tanárok, akik vitaköröket vezethetnének, nincsenek megfizetve. Egy Zala megyei lány furcsállotta, hogy nem lehet kapni piros-fehér-zöld csíkos pólót akkor, amikor a bazárok tele vannak idegen nemzetek címereivel, színeivel nyomott ruhaneműkkel. Minthogy a Művelődési Minisztérium a legmagasabb — miniszteri, miniszterhelyettesi — szinten képviselve volt a szekción, részükről szinte azonnal reagáltak bizonyos kérdésekre. A srácok ezt a gyorsaságot láthatóan el is várták. Gazsó Ferenc miniszterhelyettes nem hagyott kétséget afelől, hogy a minisztérium és a KISZ törekvései találkoztak és vélhetően erősítik egymást. Ugyanakkor felhívta a figyelmet bizonyos tervek, vágyak megvalósításának korlátáira. — Kérsz egy cigit? — kérdeztem Iván Sándor nagyhalászi KISZ-titkárt szombaton éjjel Budapesten, a Politikai Főiskola folyosóján, amikor kijöttem a most immár harmadjára említendő középiskolás rétegszekció még javában tartó üléséről. — Köszönöm, ettől még mentes vagyok. — Sajnálom, de így is megkapod a dózist. — évőd- tem vele, minthogy egyszerre hárman — Szűcs Gyula vá- sárosnaményi KlSZ-titkár, országgyűlési képviselővel és Tölgyes Istvánnal, a nyírbátori Csepel Fúrógyár osztály- vezetőjével — fújtuk mellette a füstöt. A folyosón dixielandzene hallatszott, egy ózdi zenekar játszott valamelyik közeli teremben — igaz, csak a saját szórakoztatására, mert a várva várt közönsége még ülésezett. Ritkán látok olyan ajtót, amelyik ha nyílik, a művelődési miniszter lép ki rajta. Most láthattam. Kö- peczi Béla távozott a szekcióülésről. Mikor is? Kevéssel az éjszakai 11 óra előtt. Az ülés tartott tovább. Tizenegy óra után, számítva arra, hogy a küldöttek éjfélre megéheznek, mint vendégek a lakodalomban, az egyik helyiségben vendéglátó ipari tanuló fiúk, szakközepes lányok segítségével svéd asztalt terítettek. Éspedig olyan pazar módon, amilyet utoljára a szilvásváradi fogathajtó- világbajnokságon láttam, azon a sajtófogadáson, amelyen Fülöp herceg is részt vett. A teríték és a csemegék legnagyobb dicséretét az egyik felszolgáló fiú fogalmazta meg. „Ha tudnák a küldöttek, mennyi finomság vár itt rájuk, jobban sietnének”. Mi négyen, szabolcsiak hátunkat a folyosó falának támasztva a plenáris ülésen elhangzott felszólalásokról társalogtunk. — Talán egy kicsit szárazon adtam elő a mondandóimat. — gondolta tovább a délelőtti, iparról szóló felszólalását Tölgyes István. — Persze az ipar jelenlegi helyzetében a számok puszta közlése, a sallangmentes tényfeltárás néha felérhet egy-egy poénnal, sajnos. Maradéktalanul tetszett viszont, ahogy a nyíregyházi Berecz István doktor megszavaztatta a kongresszust, kit-kit a saját egészségéről. Hangulatot vitt a terembe. Aztán az egyik képviselőnő — a kongresszus ideje alatt született kisfiáról — esett szó. Szűcs Gyula hozta fel. Érthető. Maga is majdnem kongresszusi szülő lett, hiszen a felesége néhány nappal a nagyszabású fórum megkezdése előtt adott életet gyermeküknek, Évának. ★ Vasárnap, az utolsó napon, dél tájban, a plenáris ülés szünetében véleményeket kértem a KISZ legrangosabb fórumának munkájáról. Jókay László, a KISZ megyei bizottságának első titkára: annyi biztos, kongresz- szusainkon a demokratikus jelleg soha nem volt még ennyire érezhetően jelen. Előfordult, hogy a küldöttek nyíltan ellentmondtak egymásnak. A vita nem az alap- elveken volt, hanem azon, hogyan lépjünk tovább. Egyszóval: a mikénten. Hajdú Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese: Határozottan kiviláglott a törekvés: fel kell pezsdíteni a mozgalmat. A viták tükrözik a kissé bizonytalan KISZ-állapotokat. Egy kongresszuson az őszinte beszédnek — ha az párosul egy tényleges tenniaka- rással — komoly politikai, társadalompolitikai jelentősége van. Szigetköziné Szűcs Tímea, a Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyáregységének dolgozója: Túlbeszéltünk bizonyos témákat, például a politikai jelleg erősítésének kérdését. Horváth László (Fehér- gyarmat, Metripond): Ez a harmadik kongresszus, amin részt veszek és ez tetszett a legjobban. Igen pozitív újdonság, hogy több miniszter is szükségesnek látta az élő kontaktus megteremtését a KISZ-szel. Moravszki András, a Kispesti Textilgyár KlSZ-bizott- ságának titkára: Számomra a vártnál valamivel szürkébb. Több konkrét javaslatot vártam a módszerekre vonatkozóan. Nem tiszteletkor, de éppen a szabolcsiak azok, akik a legcsekélyebb mértékben sem marasztalhatok el. Kerekréti Mihály, a KrSZ megyei bizottságának titkára: Az a tény, hogy a rétegüléseken a megadott vitaanyagokon felül is újabb javaslatok hangoztak el, rendkívül figyelemre méltó és biztató jelenség. Igen fontos dolog a miniszterek jelenléte. Kapolyi László ipari miniszter például megígérte, hogy szeptember körül találkozik az ifjúmunkás-szekcióval és megvitatja a fiatalokkal a VII. ötéves terv kérdéseit. Sztancs János FIATALOKRÓL— FIATALOKNAK 1986. május 31. Kongresszusi noteszlapok |(U HÉTVÉGI MELLÉKLET
