Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. május 29. Vonalak, ritmusok a Korányi úton. (Bodnár István felvétele) Szakképzés — főbérletben Felnőttnevelési stúdió Kisvárdán Nem könnyű a vendéglősnek Speciális igényekre fi­gyeltek fel néhány évvel ezelőtt a kisvárdai műve­lődési ház népművelői, amikor a különféle üze­mek számára elkezdték a dolgozók képzését és to­vábbképzését. Kettős gondról volt szó: az üzemek vezetőinek az egyes területeken jelentkező szakemberhiány okozott prob­lémát, a dolgozónak pedig az, hogyan szerezze meg a mun­kakör ellátásához szükséges szakmai ismereteket. Mivel többnyire a fővárosban van a kisvárdai üzemek központ­ja, egy-két ember kiképzését igen meg kell gondolni a dol­gozó költségeinek fedezése miatt. így jött az ötlet: össze kellene gyűjteni az üzemek szakemberképzési igényét, és azokkal, mintegy főbérletben kellene a művelődési köz­pontban foglalkozni. Az ötle­tet pedig követte a tett. TANÚSÍTÓ oklevelek Hat év telt el azóta. Egyre sikeresebbek a különféle tan­folyamok, képzési formák. Az eltelt idő alatt öt szakmában közel háromszázan szereztek szakképesítést tanúsító okle­velet. Harminc munkahellyel lépett kapcsolatba a művelő­dési ház, hogy ezzel a tevé­kenységével igyekezzen eny­híteni a szakemberhiányt. Azokra a munkakörökre spe­cializálódtak, amelyekben évek óta nincs állami képzés, és ezt a vállalkozásukat töb­bek között ezért is tartják fontosnak. Miután az egész megyében, de még a közelében sincs hasonló kezdeményezés és eredmény, érdemes a kisvár­dai módszerrel közelebbről is megismerkedni. A tanfolya­mok szervezése lényegében már akkor megkezdődik, amikor a „felek”, azaz a mű­velődési ház és a munkahe­lyek kölcsönösen kicserélik „okmányaikat”, azaz a kö­vetkező időszakra, például egy évre szóló elképzelései­ket. A népművelők felkutat­ják, hol, milyen területen van szükség tanfolyamra, összegyűjtik a különböző üzemek kívánságait, és saját terveiket ahhoz igazítják. Si­kerrel szervezték meg az el­múlt időszakban a kazánfűtő, a művezetőképző, az ív- és lánghegesztő és a fűrészgép­kezelői tanfolyamokat. Lehe­tőségük van arra, hogy szak­munkás-bizonyítványt adja-. nak egy intenzív képzés ke­retében, a Csepel Oktatási Művek, illetve a minisztéri­um támogatásával. A műve­lődési házban a legkorsze­rűbb technikai felszerelések és berendezések találhatók meg a felnőttnevelési stúdió­ban, például a segédanyago­kat tartalmazó videomagnó. NYELVOKTATÄS Nem csak technikai-szak­mai képzést folytatnak az üzemek kérésére, hanem igen népszerűek a nyelvtanfo­lyamok is. Mintegy nyolc éve szerveznek rendszeresen nyelvoktatást, és többen sze­rezték meg ez alatt a közép­fokú nyelvvizsgát. Főként az exportálásban érdekelt üze­mek jelentkeznek. Jelenleg négy nyelvcsoport működik, egy-egy kezdő és haladó an­golból és németből. Mi a haszna mindebből a művelődési háznak? Elsősor­ban az a nagyon jó kapcso­lat, mely az évek során az üzemekkel kialakult, például a tuzséri ERDÉRT-tel, az Egyesült Izzóval, az öntödé­vel, a VSZM-mel, a hőköz­ponttal és néhány tsz-szel. Vannak munkahelyek, ame­lyek pénzt utalnak át a kép­zés fejében, mások „termé­szetben” fizetnek — egy-egy fuvar, szakember „kölcsön­adása” szereléshez stb. KIHELYEZETT OSZTÄLY Most érkezett a hír: újabb tanfolyamok kezdődnek Kis­várdán május 29-én. A vas- és gépipari szövetkezetnél egy kihelyezett osztály indul 25 fővel, a művelődési ház­ban pedig hét munkahelyről verbuválódott össze egy osz­tály: mindkét csoport hallga­tói ív- és lánghegesztő beta­nított munkások lesznek. Az elméleti órákat úgy osztották be, hogy az üzemeknél mi­nél kevesebb munkaidő-ki­esést okozzanak. (be) Éflap a Tavi- rózsában ________­___V Bécsi szelet zsömlében, né­hány cukrászsütemény. Eny- nyi a kora délelőtti kínálat a rakamazi vendégfogadó biszt­rójában. A pultos kedves mosollyal helyezi elém a for­ró és méregerős feketét. Ám a figyelmes kiszolgálás alig- alig enyhíti a füsttől szürke falak, a felhasogatott bárszé­kek lehangoló látványát. Megszépült a „Kishilton" Néhány éve még „Kishil­ton” néven emlegették a helybeliek a fogadót. Azóta ez az elnevezés lekopott ró­la. Változott a divat, igénye­sebbek lettek az emberek. Hiába van rend, tisztaság az étteremben, ha a bútorzat kopott, az abroszokat pedig csikkégette lyukak csúfítják. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen versenyez­ni Tokaj vonzóhatásával. Bár Rakamazon nagy az átmenőforgalom, legfeljebb 80—120 adagot rendelnek ét­lapról. Előfizetéses ételből viszont közel 400 adagot főz­nek. A tokaji hotel átadása óta kevesebb a szállóvendég is. Tavaly összesen nyolcva- nan éjszakáztak a fogadóban. • — Idén százezreket köl­tünk felújításra — kalauzol körbe a raktárak, folyosók szövevényén Szász Simon üz­letvezető. Minduntalan me­szesvödrökbe, festékesdo- bozokba botlunk. Ilyen fel­fordulás lesz augusztusig, míg el nem készül a korszerűsí­tés. — A festés, mázolás, nagytakarítás mellett részben kicseréljük a bútorokat, sőt új abroszokat, evőeszközö­ket, tányérokat is vettünk. Mindez önmagában kevés a vendégek becsalogatására. A bisztróban játékauto­matákat szereltek fel. Az ét­teremben esténként zenekar muzsikál, péntekenként pe­dig videodiszkó várja a fi­atalokat. — Szeretnénk megoldani a reggeliztetést és egytálételek árusítását a bisztróban — folytatja Szász Simon. — Többre nem futja az erőnk­ből. Viszont az udvariasság nem kerül pénzbe. Kevés a szakember Pityeregve áll a pult előtt Türk Ferencné, a gávaven- csellői Tavirózsa étterem üz­letvezető-helyettese. Elég szo­morú látvány kevéssel dél előtt a kongóan üres terem, de ez még nem ok a sírásra. Egyszerűen fáradt vagyok — törli le könnyeit Türkné, Békés kuglizásnak indult a dolog, bár a nagy tét már előrevetítette: esetleg elsza­badulnak az indulatok. Fő­leg, hogy a játékosok mind­egyike „célzóvízzel” igyeke­zett doppingolni magát. Nem tudni, hogy ez milyen ered­ménnyel járt a célzást ille­tően, de hogy az indulatokat fokozta, az tény. Tavaly szeptember hatodi­kén történt a dolog a buji italboltban. A huszonegy esz­tendős Csíki Tamás és K. J. között támadt nézeteltérés játék közben. Csíki azt állítot­ta, hogy K. egyszer nem szállt be a maga százasával a par­tiba, s helyette ő fizetett. Kér­aki nehéz napokat tud a há­ta mögött. A múlt héten be­tegség és más okok miatt csak ketten voltak a konyhán: sok idegességbe, fáradságba került a napi 3— 400 adag étel elkészítése. Rá­adásul a rengeteg papír­munka: a számlák köny­velésétől az étlap gépelésé­ig. — Elkeserítő, hogy meny­nyire nehéz szakembert ta­lálni. Főleg felszolgálókat. Ha pedig betanítunk egy- egy jelentkezőt, már viszi is az áfész másik üzletbe. Most. mikor a főszakácsot katonának vitték, nagy. se­gítséget jelent, hogy nem­rég ebben az étteremben he­lyezkedett el egy ifjú sza­kács: Türk József. — A mai előfizetéses ebéd: csontleves, lecsós sertésszelet párolt rizzsel — sorolja a fia­talember, közben szorgal­masan adagolja az ételhor­dókba az ebédet. — Ezzel van a legtöbb munka. Ha tizen­öten rendelnek étlapról, az már jó napnak számít. Saj­nos előfordul olyan is, hogy az előfizetőkön kívül sen­ki sem étkezik nálunk. Nagy gond ez, főleg az utób­bi egy évben. Mióta meg­szépült, új berendezést ka­pott és másodosztályú lett az étterem — az ebédidőt ki­véve — csak este van forga­lom: miután bezártak a kocsmák ... Déli egy órakor csupán né­hány asztalnál üldögélnek a nagyhalászi Petőfi étterem­ben. A déli rohamról már csak a pecsétes térítők árul­kodnak. Az üzletvezetőt hiá­ba keresem. Mindennap ő szállítja ki az ebédet előbb a Herbária dolgozóinak, majd te volna vissza a tartozást, K. szerint azonban neki sem­miféle adóssága nem volt. Csíki csak-csak visszatért az ominózus százasra — főleg, hogy K. jól megszed­te magát a játék során —, de eredménytelenül. Amikor az­tán K. hazafelé indult. Csíki és a harmincnégy éves Oláh Ferenc a nyomába eredtek. Mikor utolérték, már nem vesztegették a szót, a kerék­párját toló K.-ra támadtak. Csíki bábu helyett ezúttal „babát” ütött. Előbb hátulról, majd a földre került fér­fit még háromszor-négyszer szemből ütötte meg ököllel. Oláh sem tétlenkedett, meg­az öregek napközi otthoná­ba, végezetül a termelőszö­vetkezet cukorkaüzemébe. Konyhafőnök — készenlétben — Valamivel több, mint 200 adag előfizetéses étéit fő­zünk — ül le rövid pihenőre az irodában Zeíei Jánosné konyhafőnök, aki már tizen­öt esztendeje dolgozik a ven­déglátóiparban. Nehéz lenne összeszámolni, hogy ennyi idő alatt mi mindent főzött már. Egy biztos: olyan napra nem emlékszik, mikor ne sütött volna rántott húst. — Ez a frissensült sosem hiányzik a kínálatból — mu­tatja az étlapot. — Ez az egyik alkotórésze a helyi specialitásunknak, a Petőfi- tálnak, amire a bécsi mellett párizsi szelet, kolbász, füs­tölt szalonna, díszítésként többféle savanyúság és friss saláta valamint vegyes köret kerül. Zeleiné reggel 7-kor, ne­gyedmagával kezdi a főzést. Rendszerint délután 3-ra végeznek. A konyhán ugyan nincs kél műszak, de azért vacsorát is felszolgálnak: — Szerencsére egészen közel az étteremmel átellenben la­kom. Ha vacsoravendég van, átszólnak értem. Mindennap nem hívnak, de volt már olyan este is, amikor 20 ada­got készítettem. Egyedül va­gyok, kitelik az időmből az rúgdosta az ellenfélt, az­tán pedig kikutatta a zse­bét. Ezerkétszáz forintot szedett el tőle, ennyivel gaz­dagabban szaladtak vissza a faluba. (Az osztozkodásnál nemigen érvényesült a test­vériség szelleme, Oláh mind­össze kétszázat adott Csiki- nek.) A Nyíregyházi Városi Bí­róság a vádlottakat rablás­ban mondta ki bűnösnek, ezért a büntetlen Csíki Ta­mást két év egy hónap bör­tönre ítélte. Oláh Ferenc büntetése ennél két hónappal több, sőt le kell töltenie a rá korábban felfüggesztve kiszabott egy évet is. (Oláh egyébként korábban már éve­kig volt — különböző súlyos bűncselekmények miatt — a börtön lakója). A megyei bí­róság helybenhagyta az el­ső fokú ítéletet, így az jog­erős. Érdekességek a könyvek világából HIMNUSZ A KÖNYVHÖZ A XVII. századbeli írók gyak­ran idéztek egy latin nyelvű himnuszt. „A könyv litániája’* néven szokták említeni. Szerző­je ismeretlen. Így hangzik: ,,A könyv a lélek világossága, a testnek tükre; megtanít az erényre és elűzi a bűnt; ő böl­csek koronája, az utazók kísé­rője, az otthon barátja, a beteg vigasztalója, a kormányzók tár­sa és tanácsadója: az élesszókH illatdoboza, gyümölccsel teli kert, virággal éles rét; ha hív­ják jön; mindig készenlétben van, mindig előzékeny; ha meg­kérdezed, rögtön válaszol; felfe­di a rejtettet, megvilágítja a homályosat: balszerencsében megsegít, jószerencsében méi - sékletre oktat.” A KÖNYVEK SZERELMESEI Egy Molteley nevű gyűjtő láncos lakattal zárta el könyvtárát, senkit sem en­gedett be, nehogy a könyvei közt turkáljanak. Ott is halt meg köztük egy éjszaka, hirtelen halállal. — Alesand- ro Guidi XVIII. századbeli olasz poéta fel akart ajánla­ni műveiből egy remekbe ké­szült példányt XI. Kelemen pápának Elindult a kihall­gatásra, útközben nézegette a könyvet, és egy sajtóhibát fedezett fel benne. Megütöt­te a guta. — Richard Brunck strasbourgi nyelvész (1729— 1803) nyomorba jutott, s kénytelen volt könyvtárát el- árvereztetni. Az árverés nap­ján megeredtek a könnyei, s mire az utolsó kalapácsütés elhangzott, halálba sírta ma­gát. VÉDEKEZÉS A KÖNYVTOLVAJ ELLEN A régiek úgy védekeztek, hogy a könyvtár becses kó­dexeit odaláncolták a falhoz vagy az olvasóállványhoz. Catcnati libri volt a nevük; még ma is látni néhányat régi apátságok könyvtárter­meiben. 1458-ban meghalt Sozomeno olasz krónikaíró, pistoiai apát. Hagyatékában 116 latin és görög kódexet találtak, valamennyi oda volt láncolva a pulpitusokhoz. — Védekezési mód volt a könyvtolvaj megátkozása. A British Múzeumban van egy XIII. századból eredő kódex, a következő súlyos kívánság­gal: aki ezt elviszi, halállal haljon meg, főzzék meg a pokolban; álljon beléje a nyavalyatörés és a láz; tör­jék kerékbe, akasszák fel. KÖNYVEK TÉSZTÁN, KAUCSUKON A kellemeset a hasznossal egyesítette egy 1937-es ame­rikai kalendárium. Tizenkét lapja van. Január és február itatóspapírra van nyomva, március és április cigaretta- papírra. Május és június füstölőpapíron hasznosodik, el lehet űzni vele a szúnyo­gokat. Július és augusztus egyszersmind légyfogó papír, szeptember és október indi­gó, november és december szűrőpapír. Hasonló bolond­ságokkal főképpen kétségbe­esett lapkiadók próbálkoztak olvasókat szerezni. A francia Régal Quotidien tésztalapok­ra nyomva kísérletezett. Meg lehetett enni, nyomdafesték­kel együtt. A La Najade cí­mű lapot kaucsukra nyom­tatták, hogy a fürdőkádban is lehessen olvasni. A spa­nyol Luminaria betűi vilá­gító festékbe voltak mártva, hogy ágyban olvasmányként élvezhesse az olvasó, lámpa nélkül. 1831-ben az angol Political Diary című lap gyapotszöveten jelent meg. Zsebkendőnek i&;r, ^lehetett használni. nobiuv ' Összeállította: Orosz Szilárd esti szolgálat. Házi Zsuzsa Van aki gyalog, van aki kocsival. (Farkas Zoltán felvétele) A tárgyalóteremből Bábot s babát ütöttek Leqtöbb: az előfizetéses

Next

/
Thumbnails
Contents