Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

1986. május 29. Kelet-Magyarország 3 Időzítés Megyeszerte napirend­re tűzik taggyűléseken a felkészülést a nyári mun­kákra. Akkor cselekszik helyesen a pártvezetőség, ha épít a korábban el­hangzott észrevételekre, ha ismét előveszi az elfo­gadott cselekvési progra­mot, s megvizsgálja, mi­lyen teendők várnak a kommunistákra és a pár­ton kívüliekre. Helyes-e, hogy a nyíregy­házi Vörös Csillag Tsz alapszervezeteiben most tűzték napirendre az anyagi ösztönzés és az ér­dekeltségi rendszer kor­szerűsítésének kérdését? Igen. A jól időzített ser­kentés húzóerő lehet, a műhelyekben dolgozók­nak, a szerelőknek, kom- bájnosoknak, mindenki­nek, aki érdekelt az élet betakarításában. Hasonló gonddal készülnek a nyá­ri munkák jó elvégzésére a dombrádi Petőfi Tsz- ben, a nyíregyházi Ságvá- riban és másutt is. Nem arról van szó, hogy ve­gyék át a kormánypálcát a gazdaságvezetéstől a tsz pártszervezetek titkárai, vezetőségei. De arról igen, hogy okos kezdeményezé­seiket segítsék, legyenek ösztönzői az új módszerek alkalmazásának, s főleg: mutasson példát minden párttag. Fegyelmet, rendet, szi­gorúbb helytállást igényel mindenkitől az élét, a megnövekedett követel­mények, a még mindig szorító külgazdasági kö­rülmények, a piaci hely­zet, az áruk termelése és értékesítése, a gazdasá­gosság növelése, a tartalé­kok feltárása és haszno­sításuk. Taggyűléseink ak­kor töltik be feladatukat, ha azokon érdemi kérdé­sek kerülnek terítékre, A pártmunka eredmé­nyessége jórészt az alap- szervezeteken múlik. Tő­lük függ, sikerül-e a XIII. kongresszuson kitűzött cé­lokat teljesíteni, s az az­óta felgyülemlett teen­dőket megoldani, úrrá lenni a nehézségeken. Ez csak úgy lehetséges, ha a pártszervezeten belül is feszesebb a rend, ha kö­vetelmény a példamuta­tás, ha olykor áldozatokat is vállal életnívójának megőrzéséért a párttagság és valamennyi dolgozó. Farkas Kálmán Lapunk április 23-i számában három olyan pályázatot találtam, amely igen magas kép­zettségű munkaerőt keresett. Egy hónappal ezután nyomába eredtem: Mi let! a pályázatok sorsa? Az AGROBER építész irá­nyító, tervezői munkakör be­töltésére hirdetett pályázatot. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lya közgazdasági főelőadót keresett. A Számítástechni­kai és Ügyvitelszervező Vál­lalat (SZÜV) termelésirányí­tót, adatrögzítési és feldol­gozási műszakvezetöket, rendszerprogramozókat várt. Két újságban is hirdették — Az irányító, tervező ná­lunk kulcsember — mondja Szalanics András, az AGRO­BER személyzeti vezetője. — Olyan ember, aki önállóan tud tervezni, mégpedig igen magas fokon, korszerű köz- gazdasági szemléletű, alkal­mas arra, hogy különböző tenderekre is dolgozzék, mi több, nemzetközi vonzatú munkák irányítására is ké­pes. Más szóval: ízig-vérig építészmérnököt kerestünk. Hogy miért mondom múlt időben? Mert nem találtunk. Egyetlen pályázat sem érke­zett. Pedig a Kelet-Magyar- országon kívül a Hajdú-Bi­hari Naplóban is megjelent a hirdetés. Beszélgetünk az okokról. Kevés az építészmérnök. A vállalat, még ha személyi fi­zetést ad is, bizonyos hatá­rok között tud mozogni. La­kást nem, legfeljebb kilátá­sokat ígérhet. A kisszövet­kezetbe menők minimálisan a két és félszeresét keresik annak, mint amit egy terve­zőiroda kínálni tud. — Legjobb információm szerint nemcsak mi vagyunk ilyen nehéz helyzetbem Más tervezőirodák, kivitelező vál­lalatok is építészmérnök-hi­ánnyal küzdenek. Mitől fonzó? A megyei tanácson a me­zőgazdasági osztály helyettes vezetője, Takács László iobb hírekkel fogad: — A múlt évben jogászi állást hirdettünk. Négy je­lentkező volt. Egyet felvet­tünk, de a többire is tudunk távlatokban számítani. A mostani pályázatra eddig ha­tan jelentkeztek. Elsősorban fiatalok, nem egy a termelő szférából készülne az igazga­tásba. Nagyszerű lehetősé­günk van, hogy válogassunk, és ismét úgy tűnik: érdemes getések után választottuk ki a törzsállományt. Jó, alapos, sokirányú elemzés volt ez. Ma is rendelkezünk igények­kel, s azok mérésére alkal­a legtöbb jelentkezőt jól megjegyezni, mert igen ígé­retes tehetségek vannak köz­tük. A pályázótól a tanács vb osztálya sokat vár. Igazgatá­si munkát, de ami ennél több, sok egyéni ötletet, kez­deményezést. Mert foglalkoz­zék a közgazdász szanálással, termelésszervezéssel, fejlesz­tési munkával: mindegyikhez a kreatív ember kell. — Bizonyára lesz, aki meg­lepődik, miért vonzó a taná­csi munka. Gondolom azért, mert más, mint volt. Komoly lehetőség van arra, hogy az ide jelentkező ne csak me­gyei, de országos kitekintést is nyerjen, olyan összefüggé­sek birtokába kerüljön, ami­re egv-egy tsz-ben, üzemben nem nyílik lehetősége. Az sem mellékes, hogy gazdag ismeretségre tesz szert. Évek óta az a tapasztalat, hogy hétszázalékos a fluktuáció osztályunkon. Az elmenők ismét a termelésbe mennek, ahol igen gazdag tapasztala­taikat hasznosítani tudják. Kevés a szakember Török István igazgató és Fazekasné Horvát Ildikó sze­mélyzeti és oktatási csoport- vezető a SZÜV-nél kevés jót tud mondani. — Az indulásnál, két éve, komolv leszt alapján, beszél­Enyhítő körülmény A z éjjel gyötrő álmaim voltak. A nehéz va­csora feküdhette meg a gyomrom, vagy mi, de rá­támadtam a feleségemre, s hogy-hogy nem, már pon­tosan nem emlékszem, de megöltem. A bíróság előtti pillana­tot nem kívánom az ellen­ségemnek sem. Az ellen­szenves ügyész mindunta­lan piszkálódott. Puszta je­lenléte is vádolt, és mivel a bíró sem rokonszenvezett velem, kutyaszorítóban érez­tem magam. Kivert a víz, ahogy megpróbáltam va­lamit fölhozni mentségem­re, de minduntalan meg­vonták tőlem a szót. így csak lassacskán tudtam előadni a történetet, mi­szerint a feleségem napok óta csak főz. És mivel it­ten van a zöldbabnak az ideje, minduntalan zöld­bab ott Itt a bíró megint köz­beszólt, tudakolván, hogyan lehet, hogy én nem szere­tem a zöldbabot. Én nagyon is szeretem, feleltem kissé fölbátorodva. Elmeséltem, mennyire imádom a tejfölös zöld­bablevest. ecettel, hogy a babfőzelékbe kaprot is fő­zünk, és a paprikás zöld­bablevesbe meg zöldséget rakunk, mellé nokedlit is szaggatunk és, hogy nem­ritkán fogyasztunk köret­ként vajon párolt zöldba­bot, és sós vízben főtt zöld- paszujt csemegeként is eszegetek, amikor csak ked­vem szottyan. Hát akkor hogyan történ­hetett meg ez a tragédia, kérdezte a bíró, székében a kíváncsiságtól kissé meg­emelkedve. Magam sem tudom, mi történt velem. Elveszthet­tem egy pillanatra a fe­jem. Feleségem ugyanis ünne­pi vacsorát ígért. Gyönyö­rűen terített, gyertyafényes asztallal, kedvenc pohara­immal várt. Az aperitif kel­letén hűs volt, nemkülön­ben a fehérbor, pezsgő, míg ellenben a vörösbor hő­mérséklete se több, se -ke­vesebb tizenhét foknál, ter­mészetesen Celsiusban mérve. Jött az előétel. Zöldbab­saláta. Zöldbableves követ­te, majd babsült, babfőze­lék, babfasirttal, amit hi­deg babkolbász követett, utána babtorta, mellé bab­szörp, s nekem bizony a babból kezdett elegem len­ni... De türtőztettem magam, nem szóltam egy szót sem. Hanem, mikor belekortyol­tam az ebéd utáni babká­véba, kiderült, az is zöld­babból készült. De még ezt is elviseltem volna. Ha­nem a ritkás szűrőn át va­lahogy babszálka is került a kávéba. A szálkás babot pedig — tudják, tisztelt bí­ró és ügyész úr — ki nem állhatom. Azok összenéztek, s te­kintetüket látva tudtam, nyert ügyem van. Csöppet sem idegeskedtem, amikor ítélethozatalra vonultak vissza. Tíz perc sem telt bele, s előkerültek. „Tekintettel az alapos enyhítő körül­ményekre, a vádlottat azon­nali hatállyal fölmentjük. Az ítélet ellen fellebbezés­nek helye nincs!” Feleségem hangja éb­resztett. Ideje, hogy dol­gozni indulj! Siess, mert elkésel! Ebédre várlak, fél kettőre gyere! A ztán még utánam ki­áltott. Tegnap voltam a piacon. Vettem fi­nom zöldbabot. Mit szeret­nél? Levest vagy főzeléket csináljak belőle? Csendes Csaba más módszerekkel. A baj az hogy a látszólag nagy létszá­mú képzés a valóságban igen kicsi. A képző központok: Budapest, Veszprém, Debre­cen elsősorban, a legtöbb szá­mítástechnikához, informati­kához értő fiatalt fel is szip­pantja. Így egy-egy pályázat során kevés a jelentkező. Éppen eddigi tapasztalataink győztek meg arról, hogy mi­előbb itt is létre kell hozni a képzés lehetőségét, a meg­felelő alapképzettségűek át­képzését kell biztosítani. Azt aligha lehet vitatni, hogy a számítástechnikáé a jövő. A szakember kell a SZÜV-nek, de jelentkezik a másik, a fogadó fél is. A vál­lalat, az intézmény, a gazda­ság, a hivatal. Ha ma a köz­ponti vállalatnak nem jut elegendő, akkor mi lesz azok­kal, akik a számítástechni­kát alkalmazni akarják, fog­ják’ Jó okulást kínál a pá­lyázat arra, hogy az egész magyar képzés bővítése sür­gető, hiszen ha ma lemara­dunk, akkor holnapra a hát­rány bővített újratermelésé­nek leszünk tanúi. Tanulságok helyett Látható: verseny van, a jó. kvalifikált munkaerőért meg kell vívni a harcot. A bér mellé mást is érdemes ajánlani, mi több, már-már kell. A pályázatok igen szak­szerűen fogalmazottak, de éppen az a többlet hiányzik belőle, ami egy fiatalember érdeklődését felkeltheti: a feladat, a lehetőség, az alko­tási alkalom, a szakmai am­bíció kiélésének ígérete. Ez — a megyei tanácson mond­ták — sok esetben a bérnél is nagyobb vonzerő. Bürget Lajos Rugalmas munkaidő a kereskedelemien A A lkalmazkodjon igényeinkhez, szokásainkhoz, ne kelljen „lógni” miatta a munkahelyünkről, el­érhető legyen hétköznap este, szombaton és vasárnap. Mi is lehetne ez más, mint a nyitvatartá­si idő. Csak amikor igényeinket felsoroljuk, hajla­mosak vagyunk elfelejteni, hogy a kereskedelemben dolgozóknak is ötnapos a hét, nekik mégis hat nap a nyitvatartás, hogy a pult mögött estig álló anyá­nak is 6-ig lehet az óvodában a gyereke. Hogyan lehet ezelket az ellentéteket feloldani? A választ Holló Jánosné, a megyei tanács kereskedelmi osztá­lyának csoportvezetője és Nemes András, az osztály helyettes vezetője adták meg abban a tanulmány­ban, amelyet a megyei tudományos koordinációs bi­zottság által kiírt pályázatra készítettek el. Ma a megye kiskereskedelmében körülbelül ezer hálózati egység korszerű üzemelési formában tevé­kenykedik. A hálózat és a központ kapcsolata a régi maradt. Ismert, hogy az évtized végéig a bol­tok, szórakozóhelyek legalább 70 százalékát kellene új formában működtetni. Ez a lakosság igényeihez jobban igazodó nyitvatartási feltételez, méghozzá úgy, hogy közben csökken a boltokban dolgozók lét­száma. Ha pedig közben a kereskedelem is áttér a 40 órás munkahétre, a mai zárt profilú boltok eset­leg újabb árufélékkel csalogatják a vevőket, akkor még nagyobb gond lesz olyan összhangot találni, hogy a vásárlók, és a kereskedelemben dolgozók is jobban járjanak. A pályázat szerzői felosztották a munkaidőt. A törzsidő az a napi óraszám, amikor minden dolgo­zó egyidejűleg köteles munkahelyén tartózkodni. A peremidőt a dolgozók — a vezetőkkel összehangol­va — saját maguk határozzák meg. Ami a gyakor­lati alkalmazást illeti: célszerű a lépcsőzetes mun­kakezdés bevezetése, a törzsidőt pedig mindenkinek csúcsforgalmi időszakban kellene majd ledolgozni. Természetesen nemcsaik napi, hanem heti, sőt havi munkaidőcsúcsot is lehet tapasztalni a kereskede­lemben, ezért nagy felelősség meghatározni úgy a törzsidőbeosztást, hogy a napi csúcsok ne okozza­nak zavart a heti, vagy havi csúcsidőben. A szerzők kombinált munkaidőrendszert java­solnak bevezetni, amiből napi 4—5 órát a törzsidő tenne ki. Ez természetesen a csúcsidőre esik, s hogy a dolgozó mikor kezd, vagy mikor végez, az alku tár­gya lehetne. Azt azonban mindenütt követelmény­ként kellene támasztani, hogy a peremidő ne lehes­sen napi 4 óránál kevesebb, illetve 12 óránál több. Természetesen nem lehet egyforma szabályokat hoz­ni egy nagy létszámú ABC-re, vagy egy egyszemé­lyes boltra. Éppen ezért dolgozták ki az egyenlőtlen munkaidő-beosztást, valamint az osztott napi mun­kaidőt, amelyet elsősorban a hosszabbított nyitva- tartású boltokban célszerű alkalmazni. Ezzel tehet legtöbbet a kereskedelem a boltjaikban dolgozó nőkért, hogy otthoni feladataiknak is eleget tehes­senek. A kiegyenlítő elemű munkaidőrendszer a 30— 40 dolgozót foglalkoztató boltokban alkalmazható előnyösen. Ez azt jelenti, hogy akár egy héten, egy hónapon vagy akár egy negyedéven belül egyenlít­heti ki a dolgozó azt a munkaidőt, amit vagy előre dolgozott, vagy amivel tartozik munkahelyének. Van aztán a pályázatban osztott munkaidő, amelyet a kistelepülések boltjaiban célszerű alkalmazni, egyen­lőtlen munkaidő-beosztás, amely az idegenforgalmi ellátási területeken, illetve a felvásárló kereskede­lemben jelent jó megoldást mind a dolgozóknak, mind a vállalatnak, szövetkezetnek. A rugalmas munkaidőrendszerek alkalmazására természetesen alaposan fel kell készülni a kereske­delemnek, sőt a pályázat szerzői arra is javaslatot tesznek, hogy először kísérletképpen vezessék be, s ha megnyeri a dolgozók tetszését, ha jól fogadják a vásárlók is, akkor tegyék általánossá. szerzők a rugalmas munkaidőrendszertől vár­ják, hogy javul a munkaerő-gazdálkodás, von­zóbbá válik a kereskedelem a pályaválasztók számára, kevesebb lesz a munkaidő-kiesés, csökken a túlórák száma, jobban elterjednek a bevásárlóna- pok, jobban igazodik a kereskedelem a több napos ünnepekhez, s hogy a kereskedelemben dolgozók is jobban összehangolhatják saját érdekeiket munka­helyük érdekeivel. B. J. SPORTCSARNOKOT ÉPÍT az ÉPSZER a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium udvarán. Az épülethez 15 nagyméretű vasszerkezetet készítenek az Űjfehértói Építőipari Szövet­kezet lakatosüzemében. Szűcs László és Nagy Zoltán üvegbetéteket alakít ki. (elek)

Next

/
Thumbnails
Contents