Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

1880. május 17. Q ;rgyfijtemény egyik i. Teret adnak majd a •s képzőművészet kiemel- alakjainak éppúgy, mint íazai és külföldi múzeu- féltve őrzött kincseinek. Reszler Gábor ion. Török—magyar fogolycsere 1641 »ben Címzettje: az ibrányi várkapitány f> k (}aa éve, 1686-ban, közel háromhórtapos ost­rom után szabadult fel a török UFalom alól Bu­da. A mohácsi csatavesztést követően előbb két, majd há­rom részre szakadt az ország és mintegy 150 évig kényte­len volt tűrni a kultúrájától, hagyományaitól, szokásai­tól és vallásától idegen nép jelenlétét, hatalmát. Az ország északkeleti ré­sze soha nem került tartó­san török megszállás alá, de a harcokból az itt élők is ki­vették részüket. Sok vitéz ke­rült török rabságba. A törö­kök a rabok hozzátartozóitól magas váltságdíjat követel­tek. Ha a család képtelen volt előteremteni ezt, a fo­goly csak abban reményked­hetett, hogy egy török rabért majd kicserélik. Az ilyen alkudozás néha évekig is elhúzódott, mert mindkét fél igyekezett szá­mára előnyösebbnek tűnő al­kut kötni. Mindennek persze a rab látta a kárát. Az Or­szágos Levéltárban az Ibrá­nyi család iratai között ta­lálható az az 1641-ben kelet­kezett levél, amely egy fo­golycsere részletéről tájékoz­tat: „Adassák ez a levél a Nem- zetes és Tekintetes, jó szív­vel, névvel tündöklő Vitéz Férfiúnak, Ibrányban lakozó Ibrányi Lászlónak, nékem pe­diglen mindenkor jóakaró, becsületes Uramnak és jó vi­téz ismeretlen barátomnak tisztességgel a kezébe! Az én Hatalmas Győzhetet­len Csajbát Uramnak Lippa végvárában lakozó hívemnek, az Boross Jenei és Lippai Sánczságának gondviselője, úgymint Mahumeth Bég. Megadák tiszteletes, jó vi­téz barátom és Uram az Ura- ságod tisztösséges levelét, melyet Uraságodtól nagy bö- csülettel vettem és megértet­_______________Aa_________ tem, az Uraságod kívánságát, hogy tudnia illik a Huszba- int, mely Uraságod rabja volt, felküldeném Uraságod- nak bizonyos jobbágy embe­rekkel. De ím én arra menék jó lelkem ismereti szerint, hogy Uraságod annak az hitvány és nyavalyás szegény Husz- bainnak hagyna békét, ne kí­vánja magához Uraságod, mert bizony mondom, hogy az nem uraságodnak való ember. Oka az, hogy nem ép ember, sehol semije bizony Isten nincs, hanem még a szájába való falatja is má­tól van, tudván mások is nyavalyás voltát, úgy táplál- gatják. Sartzát is nem tudom hon­nan adhatná meg Uraságod­nak. Tudom; azt mondhatja erre — hát miért ígért any- nyit? Azt mondom, azért ígért a nyavalyás, hogy ha­marabb kiszabadulhasson a nyomorúság alól, mivelhogy természete a Rabnak az. Én az Huszbainért Urasá­godnak két magyar Rabokat bocsájtok ki, mely két Rab bizonyára többet használ Uraságodnak, hogysem az egy nyavalyás ember, az Huszba- in. Mindenkor jobb haszno­sabb kettő az egynél, de ha Uraságod ez két magyar Ra­____aA\___________________ bokkal meg nem elégednék, hanem az Huszbaint kívánja tőlünk Uraságod, én felkül­döm az jobbágy emberekkel. Uraságodat mégis szeretet­tel kérem, mint nekem min­denkor jóakaró Uramat és Vitéz Barátomat, hogy Ura­ságod elégedjék meg ez két Rabbal az egy nyavalyás Rabjáért. Uraságod nézze és tekintse az én barátságomat és jövendőbeli szolgálatomat, melyet, ha Uraságod meg­cselekszik, meglátja, hogy én is Uraságodnak megszolgá­lom. Ezek után Isten tartsa és éltesse Uraságodat hosszú ideig kedves, jó egészségben, minden háza népével egye­temben! Én az Uraságod is­meretlen jóakarója Mahu­meth Bég.” A levél címzettje a nagy­múltú IbráAyi család egyik jeles tagja, Ibrányi László, az ibrányi vár kapitánya. Uno­kája, akit ugyancsak László­nak hívtak, 1703-ban majd az elsők között csatlakozik II. Rákóczi Ferenchez, aki ezereskapitánnyá nevezi ki. A levél írója Mahumeth Bég, Lippa várának ura, aki a címzésben pontatlanul, de nagyon is tudatosan, a bo- rosjenői vár parancsnokának is mondja magát. A két je­lentős Arad megyei várra a török 1613-tól, Bethlen Gá­bor fejedelemmé választásá­tól formál jogot, annak fejé­ben, hogy segítséget nyújtott Bethlennek a fejedelmi cím elnyeréséhez. Lippát Bethlen 1616-ban át is engedi, de Je­nőt csak 1658-ban tudja el­foglalni a.török. Az alku tárgyát képező Huszbain Ibrányi László rab­ja, aki foglyát megfelelő ke­zes személyek ellenében visz- szaengedte Lippára. Elsősor­ban azért, hogy gyűjtse ösz- sze „sartzát”, váltságdíját. A bég mindenféle nincstelen nyavalyásnak elmondja a tö­rököt, pedig jelentősebb sze­mély lehetett, hiszen váltság­díj fejében két magyar ra­bot is akar Huszbainért ad­ni. Hogy létrejött-e a csere és milyen feltételekkel, nem tudjuk. Több szomorú példa is van arra, hogy a rabság­ból bizony csak a halál je­lentett szabadulást. Így, ép­pen az Ibrányi család egyik tagja, a kántorjánosi ágból való Ádám is török rabság­ban lelte halálát. A levél címzése, stílusa, alázatos hangvétele könnyen megtévesztheti az olvasót. El­feledteti, hogy itt abból a szenvedésből kapott egy cseppnyi ízelítőt, amelyből tengernyit élt át a magyar z1 nép a hosszú török uralom 'C idején. Nagy Ferenc >ZÁG yzésekkel a vidéken készült. Az észak-magyarországi összeállításban a Tokajról megjelent képek közül nem is egy visszaköszön a már említett kötetből. összességében Szerényi Ká­roly válogatása nem sok újat adott képei megfogalmazásá­ban, témaválasztásában. A Magyarország cím többet ta­kar, illetve többet vár el, aki kezébe veszi ezt a kötetet. Ebben a szerkesztésében mintha csak impressziókat kapnánk, de azokat sem lát­ványosan, megkapó új pers­pektívában. Mindezek ellenére a Kép­zőművészeti Kiadó Vállalat angol és német nyelven is megjelent Magyarország cí­mű kiadványa szép album. Elek Emil Budapest, Nyugati pályaudvar. Szélmalom, Gyula határában. A csengeri református templom. Emil felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents