Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

1986. május 17.

Papp Gábor Dombrádról indult, Kisvárdán és Nyíregyházán járt középiskolába, majd a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán diplomázott 1956-ban. Első — és eddig utolsó — munkahelye a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Nyíregyházi Igazgatósága, ahol fiatal mérnökként megismerkedett a szakma csaknem minden fogásával, s az üzemi ranglétra mindegyik fokát megjárta. Tíz évvel ezelőtt az üzemviteli osztály élére nevezték ki űzemigazgatónak.

A Mostanában feltűnően sokat beszélünk v a munkafegyelemről, a munkaidőalap védelméről. Véleménye szerint miért hozzuk szóba mindezt a megszokottnál erőteljesebben?

— Bizonyára megvan ennek is az alapja, mégpedig az, hogy a megtartó fegyelemmel ellentétes tünetek tapasztalhatók egész életünkben. Mielőtt a részletekbe mennénk, tisztázzuk:, a fegyelem sokrétű jelenség, aminek számtalan összetevője van, akár egy üzemet tekintünk, akár az egész társadalmat nézzük. Ugyanakkor a fegyelem megsértése is sok következményt von maga után. Kár volna ezt a kérdést túlságosan leegyszerűsíteni, de elbagatellizálni sem szabad, hiszen fegyelem nélkül a káosz üti fel a fejét a kisebb és a nagyobb közösségben is. Most nehezebbek a gazdálkodás, általában az életfeltételek, s ilyen időszakban élesebben vetődnek fel az olyan jelenségek, mint mulasztás, hanyagság, fegyelemsértés. Tehát nem valamiféle időzítésről van itt szó, gondolom — hanem annak a szándéknak az érvényre juttatásáról, hogy életünk mjnden területén tegyünk rendet magunk körül. Messzemenően helyeslem ezt a törekvést, gondolom nagyon sokan vagyunk, akik támogatjuk. Csak félő, hogy most is egy kampányszerűségbe süllyed ez a tiszta szándék. Kár volna, ha csupán egy rövid idejű nekibuzdulás után minden maradna a régiben. Persze a változásnak is számtalan ösz- szetevője, feltétele van.

A Szeretném, ha ezek közül — csak a w példa kedvéért — megvilágítana egyet.

— Vallom, hogy a meggyőzésen túl a munkahelyen a fegyelmet jelentős részben a kényszerpálya is diktálja. Hogy világosabb legyen: itt van például a mi vállalatunk, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat. Bennünket csak akkor vesznek észre az emberek, ha valami nem jó, tehát ha például áramkimaradás van, elalszik a villany. Mi háttérben dolgozunk, ám azért, hogy lehetőleg minél kevesebbszer vegyenek észre bennünket, hogy mindig égjen a villany, nekünk rendkívül feszes munkarend szerint kell dolgozni, hiszen gyakorta váratlan események jönnek, üzemzavarokat kell elhárítani. Itt a munkafegyelem alapvető feltétel, amit még tovább indokol, hogy veszélyes üzem is a mienk, ahol elég egy óvatlan pillanat és máris kész a tragédia.

A Ez világos, mégis gyanítom, hogy még az ilyen, majdhogynem „félkatonai” rend szerint dolgozó üzemekben is előfordulnak fegyelmezetlenek, hanyagok.

— Természetesen, s a mi dolgunk éppen az, hogy megelőzzük az ilyen eseteket. Ha , már feltételeket említettem, másodikként hadd mondjam: számít az is, milyen régi d' gyár, a vállalat, hogy milyen erős a törzs- gárda. A mi vállalatunk elég régi, itt valóságos dinasztiák dolgoznak együtt, apáról fiúra száll a szakma. Óriási szerepe van ennek is a munkahelyi fegyelemben, hiszen ha ide bekerül egy ember, olyan mint egy kavics, amit a kollektíva csiszol, formál a saját hasonlatosságára. Ennek a törekvésnek csak hasznára van az apa jó példája. Aztán ahol ilyen hosszú időn át megszokták a rendet, fegyelmet, ott az lóg ki, aki hányaveti, trehány. Mondok egy példát. Egyik ismerősöm szólt, hogy hét végén valamilyen építkezésnél szívesen megfizetne két embert, aki segít neki, szabadnapon. Elment két emberünk, s az ismerősöm csak ámult, amikor egy korty italt el nem fogadtak, s amikor uzsonnázáshoz szólította őket, előtte letisztították a lapátjukat. Miért? Mert ők ezt így tanulták, így szokták meg az apjuktól, a munkatársaiktól és már képtelenek másként cselekedni. Az így nevelt munkásember, ha szól a duda, ha lefújják a műszakot, nem dobálja azonnal szanaszét a szerszámot és rohan el, hanem előbb rendet tesz.

A Válasza közben — ha jól értettem — arra célzott, hogy a fegyelmet tanítani lehet.

— Jól értette, hiszen a fegyelmezést az alapoknál kell kezdeni. Elmondok egy másik esetet. Valamilyen vasdarabra néhány lyukat kellett fúrni, s lementem a műhelybe, hogy egy tanuló segítsen rajtam. A gyerek kifúrta a lyukakat, s én el akartam vinni azt a kis vasdarabot, mire a tanuló megfogta a kezemet, s azt mondta, addig nem vihetem, amíg ő le nem szedi a „sorját”, vagyis hogy tökéletesen meg nem tisztítja. Apróság? Igen. De én ott elszégyelltem magamat igazgató létemre, mivel sietségemben a félig kész munkával is megelégedtem volna. Több ilyen mindennapi lecke hiányzik a mi életünkből, s ha ezt már gyerekkorában kapja az ember, akkor nehezen felejt.

A Tehát Ön azt mondja, hogy föl kell éleszteni az emberekben az igényességet a munka minősége iránt?

— Pontosan ezt mondom. Mert ahol nincs a mienkhez hasonló kényszerpálya a munkában — hiszen a mi szolgáltatásunk nem tűr meg halasztást, legyen húsvét, karácsony, vagy szilveszter este, és ha a villanyt felkapcsolják, a villanykörte nem tudja azt mpndani, hogy tessék a jövő héten kapcsolni, majd akkor lesz áram — tehát ahol nincs pálya, ott is sokat lendíthet ,a munkahelyi fegyelmen, ha igényesek önmagukkal szemben a dolgozók.

A Nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy w van-e Önöknél fegyelmezetlenség. Szándékosan hallgatta el?

— Szó sincs róla, legfeljebb ön a kérdésével terelte el a figyelmemet. Ne vegye dicsekvésnek, de mi a most általánossá váló rendteremtést már évekkel ezelőtt elkezdtük a TITÁSZ-nál, amelynek mint köztu"doft, munkahelye minden villanyoszlop a megyében, Záhonytól Zsarolyánig, és e munkahelyek között elég sok a kocsma, a presszó. A mi embereinknek tehát nem kell „kimenni” a munkahelyről, hiszen mindig kint vannak. Aztán: mindenkinek nem lehetünk a háta mögött, tehát ez is növeli a csábítás lehetőségét. De említhetem, hogy a mi munkánk jellegénél fogva nagy figyelmet és fegyelmet igényel, gyakorta veszélyes beavatkozásokra van szükség, s például az erőműben rendkívül nagy értéket képviselő gépeket dirigálnak a munkások. Tehát van alkalom a fegyelemszegésre és volt is már rá példa. Most ugye sok helyütt az alkoholizmussal kapcsolatos korábbi kormányrendeletnek igyekeznek érvényt szerezni, mi erre már évekkel ezelőtt rátértünk. Két sajnálatos baleset rázott fel benHétvégi

interjú

Papp Gábor üzemigazgatóval

a munkahelyi rendről

nünket, s e balesetekért mi igen komoly szemrehányást kaptunk feletteseinktől. Akkor kértem elsősorban a párttagokat, meg a tekintélyesebb dolgozókat, hogy a rendteremtésben legyenek a vezetés segítségére. Szondákat, „alkohol tester”-t szereztünk be, s minden munkavédelmi ellenőrzést összekapcsoltunk szondás ellenőrzéssel. Ez alól az igazgatóság irodai dolgozói sem képeznek kivételt, nehogy a munkások azt mondják, persze ők kivételek. Volt amikor csipogott a tester, vagy elszíneződött a szonda, s amikor büntetni is kellett. De a vállalat egészét tekintve elégedettek lehetünk, semmilyen feltűnő esetet nem kellett regisztrálnunk az italozással kapcsolatban már évek óta. Az akkori „alkoholellenes taggyűlésnek” szétment a hangja az egész vállalatnál és még azok is fegyelmezni kezdték magukat, akik korábban fél decivel indultak a napnak, Persze nem szeretném, ha ezt az egész ellenőrzést — legalábbis vállalatunk esetében — eltúlozná, hiszen mi is tartjuk a rendet, hogy munkahelyen és munkaidőben egy kortyot se, de nevetségesekké sem akarunk válni, túlzásokba sem akarunk esni. Én személy szerint szeretném, ha valamilyen módon deklarálni lehetne, hogy ez az egész törekvés nem azok ellen szól, akik mértéket tudnak tartani, hanem főként azok ellen, akik a fél decit összetévesztik f«-i literrel.

^ S akik megszegik ezt a ré . szabályt ?

— Azokkal szemben alkalmazni kell a kormányrendeletben előírtakat, nem rettenve vissza a legsúlyosabb büntetéstől sem. Itt semmiléle humánumnak nincs helye. Akkor sincs helye a megértésnek — hogy az alkoholtémáról másra térjünk át — ha a dolgozó az alapvető munkavédelmi szabályokat sérti meg. Két kiváló szakemberünk egy ízben feszültség alatt igyekezett felszedni a csatlakozókat, éppen az ellenőrök szeme láttára. Szigorúan megbüntettem őket. Hatszemközt elmondtam nekik, hogy azért büntetem őket, mert láttam korábban egy szaktársuk hasonló mulasztás miatt bekövetkezett tragédiáját. Hát én őket nem szeretném olyan kínok között látni. Megértették. Ma is nálunk vannak, büszkék lehetünk a munkájukra. Ilyenkor vagy hanyagság, vagy lustaság játszik közre és egyik sem jó. Mi mostanában ugyanis mindig rohanunk, mindig szaladóban vagyunk, ezért nincs időnk tisztességesen elvégezni, befejezni a munkát. Kapkodunk, s ez önmagában is fegyelmezetlenség, amire számtalan baleset visszavezethető. Az ellenőrzéseknek én rendkívül jelentős szerepet tulajdonítok minden szempontból, ez az egyik legfőbb biztosíték a fegyelemre. Vigyáznunk kell viszont, hogy ez ne molesztálás legyen, hanem következetes, határozott.

A Igen ám, de egy üzem nem hermetiku- w san elzárt térben dolgozik, környezete is van. Ettől is függ a fegyelem?

— De még mennyire! Ha például egy üzem komolyan hozzákezd a fegyelmezéshez, s a többi nem követi, akkor megkezdődik a szállingózás egyik helyről a másikra. Sajnos, ez a nemkívánatos mozgás. Az volna az ideális, ha sikerülne megteremteni a fegyelmezett és jó munka anyagi elismerését: azt, hogy a fegyelmet követelő üzem legyen a vonzó, akkor gyorsabban tudnánk előbbre lépni. Vagy itt van a munkaidőalap védelme, ami szintén a környezettől függ. Kényszerhelyzet igen sokszor, hogy a dolgozó munkaidőben megy el ügyeket intézni. De még itt üzemen belül is eláraszt bennünket a bürokrácia, hiszen például egy munkaszerződést nyolc embernek kell aláírnia. Vagy említhetek egy másik területet: a sokféle, nem minden esetben létkérdésnek számító tanfolyam, értekezlet, továbbképzés, amit természetesen csak munkaidőben tudnak szervezni. Ez valamiképpen külső beavatkozás a vállalat életébe, s igaza van Horváth Edének, a Győri Rába vezérigazgatójának, amikor azt mondja: jó, menjen a dolgozó, de a bérét fizesse meg, aki hívja. Az is igaz, hogy más feltételek között dolgozik a Rába és egy szabolcsi üzem.

A Gyakorta elhangzik az is, hogy a mun- w kafegyelem alapvető követelménye a jó üzem- és munkaszervezés. Mi erről a véleménye?

— Itt az összefüggés kétségtelen. Csakhogy én látok itt néhány buktatót. Például: országos szabályozás próbálja elrendezni azt, hogy miből mennyit tartson raktáron egy vállalat. A szabály általában rendelkezik és ilyenkor a népgazdasági „körkasza” működésbe lép, egyformára nyírja a terepet. Jobban kellene differenciálni, figyelembe venni a feladatokat, magyarul teret engedni a vállalati önállóságnak! Ez nem jelentene káoszt, hiszen a feladatot kellene tisztázni és a végrehajtás módját, illetve a hanyagság szankcionálását. Aztán reálisabb értékrend- szer is kellene, mert úgy tűnik, e téren valamiféle értékvesztés megy végbe. Tehát a környezeten kívül a pályaviszonyoknak is szerepük van a munkafegyelemben.

Ha már a szabadságot említi, azért itt

ic inrlnknlf a rpnrtfprpmlpc

— Igen: ne a vállalat alkalmazkodjék a dolgozó érdekéhez, hanem fordítva. Zavarja a termelést, ha valaki elcsurgatva veszi ki a szabadságát, persze ez nálunk, a mi munkarendünk szerint elképzelhetetlen. Azért itt sem lennék én annyira kategorikus. Mert például egyik helyen az a jó, ha két hétig amíg karbantartják a gyárat, kimenőt kap az egész kollektíva, másutt meg az a célravezető, ha részenként újítják fel az üzemet. Aztán például itt vannak a kismamák, vagy az olyan családok, ahol netán gondozásra szoruló idős szülő is van: ha nekik betegség miatt intézkedni kell, akor én nem fordíthatok hátat. Ügyszintén megértőnek kell lennem — mert a hétvégi kert termése is fontos a népgazdaságnak — ha jön a pero- noszpóraveszély és a dolgozó, — mert nem akar lógni, betegséget szimulálni — kikér egy nap szabadságot a permetezésre. Természetesen ezek csak kivételek lehetnek, de a vállalati fegyelem feltételezi a jó légkört, ami viszont a vezetés rugalmasságától is függ.

A Ön szerint mikor és milyen eredmény- w nyel járhat a mostani küzdelem a munkaidőalap védelméért, az alkoholizmus ellen?

— Bár egy termelő gyár nyereségét nem az dönti el, hogy kétszáz emberből néhány rendszeresen iszik, az intézkedések hatása előbb-utóbb érződni fog a munkahelyek általános rendjében, mi több egész életmódunkban. Szeretném, ha most „megülnénk a lovat”, tehát semmilyen túlzással nem esnénk át a másik oldalára. Vezetői példamutatás, következetes ellenőrzés, megfelelő önállóság, rugalmasság: ezekbe a szavakba

tudnám sűríteni a kézzelfogható siker feltételeit.

£ Köszönöm a válaszait.

Angyal Sándor

... nagyszerű ötlet volt bevezetni a szakértelem kölcsönadását. Arra gondolok, amikor egy krónikusan gyengélkedő termelőszövetkezet vezetését — addig is, amíg a javulás meg nem kezdődik — rábízzák egy többszörösen is kiváló szakemberre, egy másik termelőszövetkezei elnökére. Egy olyanéra természetesen, amelyik minden tekintetben példaként állhat nem csak a tönk szélén lévő előtt, hanem különben is az élmezőnyben van huzamosabb ideje.

A megyében számos eset bizonyítja a módszer életrevalóságát. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Nyirbogáton a máriapó- csi elnök „vendégjátéka”, ugyanígy a varsánygyürei Gemzsén. Igaz, ez utóbbi egyúttal az egyesülést is előkészítette. Ezek már lezárt ügyek, de vannak olyanok is, ahol még javában folyik a „p erszonál- unióformájában való tevékenység. Kíváncsi és irigy tekintetek kereszttüzében. A kíváncsiak köre sokszor a helybéli hitetlenek köréből verbuválódik. Azok közül, akik maguk is tehettek volna az ellen, hogy ne lássa idegen a „szennyest". Az irigyek pedig azok, akik sárgulva számolgatják, mennyit kereshet emígy duplán az idegen.

A kereset valóban jócskán megnövekszik. A kérdés csak az, hogy arányban áll e a pluszmunkával, amit bele kell fektetni egy

ilyen helyrehozatali „műtétbe”? Ez az ember ugyanis otthon egy igen jól bejáratott „verklit” tudhat a háta mögött, éppen ezért bízták rá , a gyengélkedőt. Áz ányatéeszben — nevezzük most így — töredék- energiáya\, is sokszorosan jobban mennek a dolgok. Ott az első számú vezető távol tartja magát a napi beavatkozásoktól, hagyja embereit dolgozni. Az ö dolga a stratégia kidolgozása, annak betartása. Míg az új helyen ott kell kezdenie, ahol a régiek összebogozták. Vagy még az az előtti állapotok felderítésénél. Ha hiszik, ha nem, hallottam már egyik másiktól: egyáltalán nem éri

meg.

Akkor mégis miért? Senki nem kételkedne az illető szavában, ha seregnyi gondot felemlítve azt mondaná: van nekem elég bajom itthon, elég az. Nincs időm a sajátunk kárára más nyomorúságával baj- molódni. Nem is születet: még ilyenforma együttműködés soha önként jelentkezései alapon. Az illető elvtársat felkérik más elvtársak, akiknek a térség valamennyi szövetkezete gondja. Az illető elnök pedig szó nélkül vállalja, mert tovább lát saját gazdasága utolsó, dűlőjénél, és tudja: a népgazdaságnak

nem mindegy, hogy egymás mellett két gazdaság nem egyformán húz.

Azért szerintem, és nem csak szerintem, hanem a közreműködők szerint is, tovább lehetne lépni a módszer fejlesztésében és finomításában. Még hatékonyabb lehetne a gyengélkedők feljavítása, ha az elnökkel együtt szakemberei is hivatalos státusban mehetnének vele. Tulajdonképpen meglévő állapotot szentesítenének ezen mód. A veszteséges termelőszövetkezetben ugyanis a legritkább esetben lehet ütőképes vezető gárdát találni. A második vonalra gondolok. Legtöbbször a lejtőn lefelé vezető úton ezek is szétszóródnak. így aztán az újdonsült „kettős elnök” úgy áll az üres tsz- irodán egyedül, mint az ujjam. Nem is lehet elhinni, hogy az ő megszokott csapata nélkül cselekedjék. Segítenek tehát a hibák feltárásában, a kivezető út megtalálásában és még ahol tudnak. És közben, miként az elnök, helyt állnak otthon is.

Beszélünk nap mint nap az ösztönzésről, az anyagi érdekeltségről. Anélkül, hogy a közreműködő szakemberek eddigi munkáját egy kritikai szóval is illetném, kijelentem: még az

eddiginél is többre mennének, ha az elnökhöz hasonlóan hivatalos formát kapna közreműködésük. Mérhető pluszjövedelemmel. És innen akár tovább is lehetne gondolni a dolgot. Miért ne lehetne kevésbé problematikus esetekben például egy jó főagronómust, vagy egy jó föállatteny észtő1

kölcsön adni. Ha az egész tsz-ben nincs baj, vagy nem sok, és elég lenne csak az ágazatot rendbe tenni. Ha az illető vállalja és érdemes rá, miért ne?

KH HÉTVÉGI MELLÉKLET