Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-15 / 113. szám
9 Kelet-Magyarország 1986. május 15, Delel a gulya Tiszabercel határában, (cs.) Üzenet a felkelő nap országába 3apánok kedvence: tyúkleves és fánk Ha egyetlen japán tűnne elénk hirtelen a nyíregyházi utcán, akkor is önkéntelenül kapnánk utána a fejünket, hiszen ritka mifelénk a távol-keleti tájról érkező látogató. Nem csoda hát, hogy a tizenhárom tagú csoport feltűnést keltett. Tokióból érkeztek az óvodai szakemberek, és egy héten át megyénk több településén lehetett velük találkozni. Hogyan kerülnek éppen Szabolcs-Szatmárba? Mi az, ami megyénk óvodai gyakorlatában országos, sőt nemzetközi figyelmet érdemel? Miként sikerült a heti program? Ezt foglalta össze kérésünkre Hani Kyoko, a tokiói Kodály Esztétikai Nevelési Intézet igazgatója, a csoport vezetője. (S hadd áruljunk el itt egy kulisszatitkot: magyarul, kitűnő magyarsággal beszél, mintha semmit sem felejtett volna nyelvünkből azóta, amikor még az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen tanította a japánt.) — Nálunk tíz éve vezették be a magyar óvodai nevelési programot, illetve annak adaptációját. Azért jöttünk, hogy lássuk azt a gyakorlatban is. Most úgy alakult, hogy kétféle terület képviselői jöttek: a Csoport fele óvodavezető, a másik fele élelmezésvezető gyermekintézményben. Röviden összefoglalva az egy hét összes tapasztalatát: minden várakozásunkat felülmúlta. Akik hallottuk ezeket a szavakat — a magyaros vendégszeretetet kitűnően bizonyító óvónők természetesen jogos büszkeséggel —, nem a híres japán udvariasságra gondoltunk, hanem áfra, hogy a tizenhárom vendég valóban sok szakmai és emberi élménnyel gazdagodva térhet vissza a felkelő nap országába. Megyénk több óvodájában tanulmányozták a pedagógia módszertanát. Különösen a gyermek és a felnőtt kapcsolatát vizsgálták, annak formáit kutatták, hogyan kerülhet közel az óvónő egyszerre a csoporthoz, illetve a csoportot alkotó egyénekhez. Erről Hani Kyoko így vélekedik: ' — Nagy eltérést figyelhettünk meg a nálunk szokásos és az itteni módszerek között. Azt láttuk, hogy itt az óvónőknek — bár nagyon sok egyéb nevelési gondjuk is van — a legfontosabb gondjuk a gyermek—óvónő közötti kapcsolat. Olyan ez a kapcsolat, amely a gyerekek kö- , zött is hat, — például az agresszivitás kialakulásának megelőzésében. Amit láttunk, az a mi szemünkben ideálisnak tűnik. Elismeréssel szóltak az óvodák felszereléséről, és elmondták, Japánban egyre kevesebb állami dotáció jut a gyermekintézményekre. Kitüntető figyelemmel érdeklődtek a gyermekélelmezésről, a korszerű táplálkozási szokások bevezetéséről, és beszámoltak arról, hogy Japánban az utóbbi időkben bevezetett újmódi óvodai étrend miatt növekedett a gyermekek körében az allergiás megbetegedések száma. Most azt kutatják a japán szakemberek, hogyan lehetne a hagyományosról az európai vagy amerikai étrendre úgy áttérni, hogy a vele járó káros kísérőjelenségeket a minimálisra csökkentsék. Megtudhattuk tőlük azt is, hogy náluk sokkal szigorúbbak a közétkeztetési „normák” a mienkénél, és jóval gyakoribbak a KÖJÁL-éhoz hasonlítható ellenőrzések a gyermekélelmezésben is. Parányi jegyzetfüzeteikben gyűjtögették össze az „ákom-bákom” jeleket: talán egy kedves óvónő címe, talán egy ételrecept? Mert a vendéglátóknak volt rá gondjak; ne csak a szemnek, a gyomornak is! A kedvenc a tyúkleves és a fánk lett, de felejthetetlen élmény marad a gyulaházi kukoricapattog- tatás is. És a búcsú — mi tagadás könnyekig meghatottam újra és újra meghajlással megtisztelve a másik embert. Aztán útra fel: harmincórás utazás, két megszakítással, Frankfurtban és Alaszkán. Kedves figyelmesség a „házigazdáktól”: a vendégek magukkal vihettek egy videokazettát. Rajta vannak itteni útjuk eseményei — és Sza- bolcs-Szatmár üdvözlete, üzenete mindazok számára, akik Tokióban, a Kodályról elnevezett intézetben ezt a programot meg fogják nézni. Baraksó Erzsébet Közlekedésbiztonsági nap Nyílt napot rendez a Sza- bolcs-Szatmár megyei Közlekedésbiztonsági Felügyelet május 17-én — szombaton — reggel 7-től délután 2 óráig. A magántulajdonban lévő személygépkocsiknak az időszakos járműtechnológiai követelményei szerint díjtalanul vizsgálja meg azok állapotát. Az autótulajdonosok a feltárt hibák kijavításáról a személygépkocsi gazdaságos, biztonságos üzemeltetéséről szakmai tanácsot kapnak, s az egyszeri beszabályozási műveleteket helyszínen végzik el a szakemberek. Hol vannak a varrónők? M ondják a szakmunkásképző jelentkezéseit elemzők: igen sokan pályáznak ruhaipari szakra. Magyarul: varrónőnek. Ez jó, szép, felfutó, de legalábbis nem dekonjunk- turális ágazat. Panaszkodnak a ruhaiparban: kevés a szakmunkás, a végzősök közül sokan elmennek. Joggal vetődik fel a kérdés: hová lesznek a varrónők? A házak falán lévő táblák azt mutatják, sokan váltanak ipart. Azért any- nyian mégse, hogy emiatt gond legyen az iparban. Tegyük hozzá, többségük eddig is varrt, legfeljebb tusiban, s most már legalizálta az ipart. Ahogy a központi cél is akarta. Tehát még mindig hiányzik egy csomó varrónő. A szakemberek véleménye egybehangzó: a fiatalok otthon maradnak, vesznek vagy kapnak egy varrógépet, és sok-sok pénzt keresnek. Többszörösét' annak, mint amennyit az ipar fizetni tud. A munkáltató, azaz a megbízó, mert munkaviszony az nincsen, a butikos, a vásározó. A kiváló szakember azt mondja, hogy egy ügyes, gyakorlott fiatal varrólány egy nap alatt három ruhát is képes megvarrni, melynek darabjáért a maszektól 300 forintot kap. A butikos, aki többnyire kilóra veszi az anyagot, csupán egy-két méretet készíttet, lehetőleg kicsit, hogy kevesebb anyag kelljen hozzá. Miután a mai tinidivat nem túl igényes, mármint ami a szabást-varrást illeti, a kis varrónő gyorsan szántja az anyagot otthoni Textimá- jával. Cs keres, mondjuk hogy szerény, napi 500 és 1000 forint között. Adómentesen. Az vesse rá az első követ, aki ezért haragszik rá. Mégis, van a dologban valami, ami sérti az ember jó érzését. Az első az adómentesség. A másik az, hogy munkája nyomán legalább egy ezresre megy fel a „rongy”. A fiatal varrónőnek nincs munkaviszonya, a pillanatnyi gyors pénzért ki tudja mit áldóz fel. A z tény: ilyen bérekkel az ipar nem tud versenyezni. Az se volna jó, ha a friss divat nem jutna el oda, ahol arra igény és pénz van. Csupán a viszonylatok, a kialakult helyzet nem érthető. Úgy gondolom, hogy adóhatóság, iparhatóság, gazdasági rendészet egyaránt figyelhetne arra, kinek kattog nagy haszonnal az otthoni Textima. (bürget) Remekmű a színpadon HÄNDEL „SAUL” ORATÓRIUMÁNAK NYÍREGYHÁZI ELŐADÁSA Az Országos i Filharmónia évadzáró felnőtt bérleti előadásán — kedden este a Váci Mihály MVMK nagytermében — egy igen ritkán hallható remekmű Händel „Saul” oratóriuma hangzott el. A bibliai tárgyú oratórium, mely a XVIII. század első felében íródott, drámai erejű alkotás. A terjedelmes mű ezen az estén egy megrövidített változatban szólalt meg. Ez használt az előadás drá- maiságának. Egy sodró lendületű, változatos interpretálásnak lehettünk tanúi. A mű az előző nap már Debrecenben is elhangzott, így felszabadult muzsikálást, gördülékeny előadást produkált a népes szereplőgárda. Oratorikus műről lévén szó, fontos szerep jutott az ének- ikarnak, a debreceni Maróthy- kórusnak — karigazgató Czö- vek Lajos — mely együttes feladatát igen jól látta el. Ügy a nagylélegzetű drámai, mint a lírai tételekben meggyőzőek tudtak lenni. Ismételten örömmel hallgattuk a közreműködő debreceni MÁV filharmonikus zenekart, mely együttes februári nyíregyházi romantikus hangversenyéhez hasonlóan most is magas szinten muzsikált. Kiemelkedett a nyitó- és zárórész trombitaszólamának fölényes, biztonságos előadása. Szép volt a gyászzene orgonával kísért fuvolaállása, és a vonósok, különösen az első hegedűk tömör, ritmikus já téka. Az oratórium énekszóiéit Déry Gabriella (szoprán), Né meth Zsuzsa (alt), Fülöp At tila (tenor), Bordás György (bariton), Marczis Demeter és Tréfás György (basszus) szó laltatta meg. Az alt és tenor szólamot éneklő művészek külön kitűntek az áriák és recitativók kulturált és átélt előadásával. Komoly felada tot látott még. el . Végvári Csaba csembalóművész és Molnár Viola orgonaművész nő. A népes szereplőgárdát Jancsovics Antal karmester vezényelte. Biztos kézzel, jó zenei ízléssel fogta össze az együttest. A hangversenyévad befejeztével visszagondolva a hat hangversenyre, köszönet és elismerés illeti az Országos Filharmóniát azért, hogy anyagi áldozatok vállalásával, szervezési és egyeztetési problémák megoldásával több élvonalbeli művészszel, együttessel és ritkán hallható zeneművel volt alkalmunk megismerkedni. Babka József A tárgyalóteremből Hiába fogadkozott Az alapképlet ismerős. Részeges, goromba férj, aki ittasan gyakran bántalmazza családját. Feleség, aki hazaköltözik többször a szüleihez, de a férfi fogadkozására mindig visszatér, elsősorban gyerekeire gondolva. Nem ritka, hogy az ilyen eset végül tragédiába torkollik. A záhonyi S. házaspár esetében a feleség került a vádlottak padjára. Január elsején visszatértek S.-ák a szüleiktől saját lakásukra. A férj természetesen nem volt józan. Mindenáron el akart volna még menni a cukrászdába, az asszony azonban nem jiagyta, mondván, nem ezért kértek kölcsön egy ötszázast. A feleség leült vacsorázni, a férfi viszont erre nem volt hajlandó, sőt vitatkozás közben megütötte S.-nét, aki sírva fakadt. S ekkor odalépett, kezével megszorította az állát és a nyakát. Az asszony nagyon megijedt (nem alaptalanul, hiszen korábban előfordult már, hogy fojtogatta a férje, sőt egyszer kés sei is megsebesítette), félt, hogy megint bántani fogja. A kezében tartott késsel megbökte a férjét. A szakértői vélemény szerint közepes erő is elég volt ahhoz, hogy a nagyon éles szerszám mélyen behatoljon a hasüregbe. S.-né ezután ellátta a sebet, s értesítette a mentőket. A férfin műtétet hajtottak végre, ezzel elhárították a közvetlen életveszélyt. (A házaspár azóta ismét kibékült, s együtt él.) A megyei bíróság tárgyalta első fokon az ügyet, s az asszonyt, életveszélyt okozó testi sértésben mondta ki bűnösnek. Az összes körülményeket figyelembe véve egy év szabadságvesztésre ítélte a vádlottat, amelynek a végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Fellebbezések miatt jogerős határozatot a Legfelsőbb Bíróság hoz majd az ügyből. A lakosság harmada idős ember Segítség otthon Elsősorban az otthonában, a megszokott környezetében kapjon támogatást az idős ember — ez az alapelve a niagyecsedi tanácsnak, mert az a cél, hogy az öregek mi nél tovább megtarthassák önálló életüket, aktivitásukat. Sajnos, sők esetben szükség van az ilyen támogatásra, állapították meg legutóbb a tanács-vb ülésén. Nagyecseden és Fábiánhá- zán jelenleg 86-an részesülnek rendszeres szociális se gélyezesben, közel három és fél száz alkalommal nyújtott a tanács rendkívüli segélyt idős embereknek. Huszonötén veszik igénybe a szociális étkezést, ugyanennyien járnak rendszeresen az öregek napközi otthonába, és nyolc idős ember kap házi gondozást. A napközi otthonban több ember számára is lenne hely, ám — és ez nemcsak Nagy- ecsedem van így — a rászorulók egy része idegenkedik ettől a megoldástól. A két községben egyébként -a lakosságnak csaknem harmada nyugdíjas korú. Az elkövetkező esztendőkben még nagyobb szükség lesz a tanács segítségére, mivel az idősek közül egyre többen lesznek, akik betegségük, koruk miatt már nem tudják tovább folytatni a gazdálkodást. GYORSABBAN FEJLŐDNI „Miután összegeztük lehetőségeinket és igényeinket, s alig-alig sikeres erőfeszítéseinket, elhatároztuk: másképp próbáljuk megközelíteni a munkahelyteremtés problémáját” — idézi a Népszabadság április 24-i számában Varga Gyulának, a Szabolcs-Sza tanár megyei pártbizottság első titkárának (szavait. — Ügy vélekednek, hogy a területfejlesztési alap birtokában nem kilincselnek tovább, és maguk veszik kezükbe a sorsukat? A kérdésre a válasz: „Szeretnénk az idetelepülő üzemeknek különböző kedvezményeket juttatni, s a megyénkbe költöző szakembereknek nagyobb pénzbeli támogatást, esetleg lakást is adni ... Máris huszonnyolc gazdálkodóegységgel folytattunk tárgyalásokat további munkahelyteremtésről. Egy részük megyén belüli tsz. Háromezer-ötszáz dolgozót foglalkoztatnának, a beruházások több mint másfél milli- árdba kerülnének. Az előrehaladott tárgyalásokat igyekszünk mielőbb tető alá is hozni, örülnénk, ha Tarpára költözne egy fővárosi bőrdíszműipari cég üzeme, ha a vállaji és nagyecsedi mezőgazdasági szövetkezetek közös húsfeldolgozója sikeresen működne a házias ízű termékek előállításával. Szó van arról, hogy a Skála-Coop esetleg a Nyírségben készíttetne házi befőtteket nyugati vásárlók számára. Ez is jól példázza, hogy először magunknak kell lépni.. . Helyzetünk az elmúlt öt évben nem, vagy alig-alig javult, mégis erős fogadalmat tettünk, hogy csak a legindokoltabb esetben hivatkozunk öröklött elmaradásunkra. Ennek az az oka, hogy látjuk a kihasználatlan lehetőségeket, a szervezési bajokat” ÖTÖDIK ÉVAD NYÍREGYHÁZÁN A Szabad Föld május 3-i számában cikk jelent meg a Móricz Zsigmond Színház működésének öt évéről: „Az elmúlt évek sikerei azt bizonyítják, hogy a színház meg tudott felelni az elvárásoknak. A nyíregyházi társulat a megye határain túl is sikert és elismerést szerzett, s éppen a nehezedő gazdasági körülmények közepette tudott törzsközönséget nevelni. A Móricz Zsigmond Színház másik nagy érdeme, hogy a klasszikus és kortárs magyar szerzők drámáinak bemutatását következetes feladatának tekinti. Arról is szólnunk kell, hogy a város igyekszik minden segítséget megadni a színháznak, így többek között kényelmes színészlakásokat létesített, ennek következtében ma már szívesen szerződnek Nyíregyházára fiatalabb és idősebb színészek. Ilyenformán a Móricz Zsigmond Színház társulata az esztendők során megerősödött.” GONDOLÁK SZENTENDRÉN. Gondolás vízi túrát szervezett a biztosítási jogi világkonferencia tiszteletére Budapestre a legnagyobb olasz biztosító társaság, a Generali. A három színpompás velencei hajó — a túra résztvevői _ magyar sporthajók kíséretében Szentendrére látogatott. (MTI foto) Beszélgetés az óvodában.
