Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-15 / 113. szám
1986. május 15. Kelet-Magyatország 3 Vizsga a levegőben tartásra és. még arra is, ha valami olyan nehéz, ne adja fel könnyen az ember. Ezért vagyok optimista természetű ember. SZÜKSÉG VAN EGYMÁSRA Zsippai Józsefet esténként a gyesen lévő felesége s két gyermeke, a 6 éves Andrea és a másfél éves Jóska varjaik haza. <5 alig tizennégy évesen került az ifjúsági mozgalomba. Azóta is hűséges tagja a KISZ-nek. — Talán kissé idősebb vagyok, mint a többiek, de úgy érzem szükségünk van egymásra. Tudom sokat számít a szavam a fiatalok előtt. És jó ott. Szeretem a mozgalmi munkát. Fiatal élete jelentős állomása 1985 decembere. A KISZ-szervezet és szocialista brigádvezetője Bilecz János ajánlására felvették a pártba. — Tizennyolc éves korom óta készülődtem a párttagságra. Vágytam, hogy azokhoz tartozzam, akiket fűt a vágy, a tenniakarás az emberek boldogulásáért. Felnéztem mindig azokra az emberekre, akikre mindig lehet számítani. Ügy mondják a gyáriak: Zsippai ez a kemény kötésű fiatalember az utóbbi hónapok óta még szigorúbb lett magához. Magasabbra állította a mércét. Igyekszik kihozni magából a maximumot. Két műszakban, olykor háromban áll helyt társával, az okos NC számjegyvezérlésú masinával. — Ahogy én azt beprogramoztam, olyan tökéletesen dolgozott, hogy öröm volt ■nézni. — Csak nem lett hűtlen hozzá? — Megváltam tőle. Egy NC marógépet kaptam. Csupán néhány napja. Azt mondták, itt van rám szükség. Valószínű több lesz a keresetem is. Ez a gép még bonyolultabb, mint a másik. Egy hónapot adtak a megtanulására. Szá- zadmilliméter pontossággal kell vele dolgozni. A Tungsram részére készítünk precíz munkákat. TÖBBRE VÁGYIK Él benne a bizonyítás, a mind magasabbra való törekvés, s a milliónyi terv megvalósítása, amiről beszélt. Most a készülő összkomfortos családi ház, amely a család, a rokonság s a barátok összefogásával épül. — Mostanra jutottam el odáig, hogy bele mertem vágni az otthonteremtésbe. Remélem, szeretet költözik a Zsippai-házba. Farkas Kálmán A főiskolai hallgatók nagy többsége számára még nem kezdődött meg a vizsgaidőszak a nyíregyházi felsőfokú oktatási intézményekben, de már javában zajlanak a vizsgák, sőt, van aki már be is fejezte a számadást, és az utolsó erőpróbára, az államvizsgára készül. A tanév végi vizsgarendről kértünk tájékoztatást a két főiskoláról. Zsippai József szakaszvezetőként búcsúzott a honvédségtől. Amikor visszakerült nevelő gyárához, a művezetője azt mondta választhat. Vagy egy „hagyományos” csúcsesztergagépen keresi kenyerét, vagy egy modern NC szám jegy vezérlésű gépre kerül. Csizmadia Valéria, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanulmányi osztály- vezetője arról számolt be, hogy a május 21-től egy hónapon át tartó vizsgaidőszakban csaknem kétezer nappali és közel ezer levelező hallgató ad számot ismereteiről. Ez az időpont az alsóbb évfolyamosoknál számít szigorúan, míg az államvizsga előtt álló negyedéves tanár-, illetve harmadéves tanító szakosoknak lehetőségük van az idő „széthúzására”, a vizsgák „levegősebb” elosztására. Az új tanterv lehetővé teszi az előrehozott vizsgákat, így sokan már április végén, és május elején igyekeztek túl lenni azokon a vizsgákon, melyeknek tananyagát „tömbösítve” átvették. Arra is módot ad az új tanterv, hogy indokolt esetben, ha a hallgató egyéni problémái másként megoldhatatlanok, a korábban utóvizsga időszaknak nevezett szeptemberi beszámoltatások idején teljesítse vizsgakötelezettségét. Különösen nehéz volt ez a félév azoknak a hallgatóknak — főként az első és a második évfolyamon —, akiknek 7—8 tantárgy is összegyűlt, és abból is sok a szigorlat. A legnagyobb „mumus” most az algebra, amiből négy félév után kell szigorlatot tenni; sokan tartanak a filozófiától, illetve nehéznek ígérkezik a negyedévesek egyetemes és magyar történelmi szigorlata. Az államvizsgákat június közepén tártják. Nem mindenkinek kezdődik el a vizsgák után a megérdemelt pihenő. Az első és másodévesek nevelési szakmai gyakorlatot kezdenek, amely két hétig tart, és a célja: felkészíteni a pedagógus- jelölteket a munkájukban majd adódó nevelési feladatok megoldására. Egyhónapos gyakorlaton vesznek részt a népművelés és a könyvtár szakosok, a technika szakosoknak a papírgyárban lesz szakmai gyakorlat, a testnevelés szakosok pedig vízitáborba készülnek. Végső Károly, a mezőgazdasági főiskola főigazgató— Az NC-t választottam. Izgatott, felkavart, tudtam, ez a jövő, nagyobb szakértelmet követel, ki akartam próbálni magam is — vallja. — Ilyen voltam már gyerekkoromban is. Szigorúan neveltek. Rengeteget dolgoztam otthon Nyírszőlősön. Családunkban természetes volt a fegyelem, a rend. Apám vasbetonszerelőként ment nyugdíjba a MEZÉP-tői. Ott kellett mellette dolgozni. Nyolcszáz öles ikertünk felásózása évekig az én dolgom volt. Megtanított apám metszeni. Tele volt a kertünk gyümölcsfákkal. Ellátása az egész család gondja volt. LAZSÁLÁS NÉLKÜL Kemény fából faragták Zsippait. Tisztességgel áll helyit. Alig múlt 27 esztendős. Ebből tizennégy éve ingázik. Gyerekemberként mint szakmunkástanuló Nyírszőlősről, miután hetedik éve egy szé- kelyi lánynak kötötte be a fejét, most onnan. — Igazán szigorú nevelést kaptam a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat törzsgyárában is. Aki ismeri Kövér Laci bácsit a mesteremet, bizonyíthatja: mellette nem lehetett lazsálni. Valójában ő plántálta belém a szakma szeretetét, az alkotás örömét, ízét. Tanított emberségre, kihelyettese közel háromszáz hallgató vizsgarendjét ismertette. A végzősök számára már befejeződött a tanév, az alsóbb évfolyamosok május 23-ig tanulnak, s utána kezdődnek el beszámolóik. A gépész szakos csaknem kétszáz nappali és egy most végző" évfolyam harminckét levelező hallgatója ült vagy ül be a „vallatószékbe”. A harmadéves végzősök már az államvizsga tételeivel birkóznak. Változatlanul nagy szerepet kap a vizsgákon a gép: a régebbi oktató- és „vizsgáztató” gépek helyét a számítógép vette át, amelyet bizonyos ellenőrzési formákban használnak. Bevált gyakorlat a főiskolán, és a hallgatók közül ezúttal is sokan éltek a lehétőséggkel: a tanárok által megajánlott érdemjegyben „megegyezett” az oktató és a hallgató, a félév folyamán nyújtott teljesítmény alapján. Így annyival is kevesebb vizsgadrukkot kellett átvészelni. Talán nem eléggé ismeretes, hogy a mezőgazdasági gépészhallgatóknak egy idegen nyelvből, az oroszból is vizsgázniuk kell, míg a repülősöknek az orosz mellett az angol is kötelező. Mind az oktatói kar, mind a hallgatók érdeklődéssel várják a következő tanévet, amikor lehetőség lesz arra, hogy azok is úgynevezett „utóvizsgát” tehessenek, akik az első „nekifutásra” nem elégtelent kaptak, hanem gyengébbet, mint amilyenre a hallgató számított. Az ismételt vizsga alkalmat ad a tudás és a teljesítmény hatékonyabb növelésére — és remélhetőleg a bizonyítására, és az elis- tetésre is. BE. BETONGYÁRBAN. A nyíregyházi KEMÉV betonkeverő üzeméből napi 16 köbméter betont szállít Horváth Sándor Borbányára az Alma utca építéséhez, (f. z.) A BEAG Universil Nyíregyházi Gyárában tízmillió forint értékű keverőerősítő készül az első fél évben. Képünkön: Szviridov István a kész erősítőt ellenőrzi, (f. z.) t----------------------------------------------------> Finomkodunk M ert csak kevesen vállalják bátran, egyenesen és határozottan, hogy hasznavehetetlen embereknek megmondják: „hasznavehetetlen vagy”. Kevesen vállalják — még a notórius fegyelmezetlen- kedők esetében is — az egyértelműen kemény minősítésekkel szükségképpen együtt járó konzekvenciákat: az elbocsátási akció kezdeményezését, ennek támadhatatlan indoklását, az eljárás hercehurcáit, a fellebbezést, a döntőbizottságot, a munkaügyi bíróságot és a többit. Finomkodunk, hogy ne mondjam, kertelünk, mellébeszélünk. Nem azt mondjuk a hasznavehetetlennek, ami az igazság, hanem — például — azt, hogy „magasabb döntés értelmében átszervezést kell végrehajtani”. Nem azt mondjuk a javíthatatlan fe- gyelmezetlenkedőknek, hogy „elég volt, nincs tovább, mehetnek a munkakönyvükért”, hanem áthelyezési, átcsoportosítást, netán központilag elhatározott és szorgalmazott „létszámleépítési”, vagy munkahely-racionalizálási koncepciókra hivatkozunk. S nem azt mondjuk, hogy „szaktudásod, teljesítőképességed, szorgalmad a többszöri figyelmeztetés után elfogadhatatlan számunkra,” hanem körbeírjuk, agyonmagyarázzuk a minősíthetetlen teljesítményeket nyújtók produkcióját. Meggyőződésünk szerint más munkahely keresésére biztatnánk, vagy éppen elbocsátanánk őket, ám minden ilyen akciót csak nagy óvatosan, vagy inkább soha nem kezdeményezünk; s ha netán mégis, akkor sem a lényegi okokra, inkább csak a formális — többnyire hamis — indokokra hivatkozva. Ez belénk rögződött, mert gyakorta tapasztalni, hogy a fegyelmezési akciók kimenetele túlságosan is kétséges; hogy egykönnyen nem szabadulhatunk azoktól, akiket az általunk felügyelt munkahelyen érdemleges munkavégzésre alkalmatlannak találunk. Ódzkodásunkat az agyonfinomított munkajogi szabályozásra hivatkozva ideologizáljuk, mondván: az érintett munkavállalók agyonsértetten, de nem a felmentés esélye nélkül fordulnak a döntőbizottsághoz vagy a munkaügyi bírósághoz. Bizony nem! Mert finomkodunk. Mert többnyire hamis indoklással próbálunk megszabadulni a semmire sem használhatóktól. A munkajogászok pedig — ha^ már egyszer jogászok — igencsak kényesek az alaki, a formai hibákra. Az a dolguk, hogy alaposabban is megvizsgálják az eléjük kerülő eseteket, a körülményeket, az első fokú, ám .nem jogerős határozat indoklását, a fellebbezési okiratban foglalt tényeket, s csakis valamennyi részlet aprólékos tisztázása után hozzák meg egyetértő, vagy elutasító döntésüket. Mi okból és milyen jogi alapon hagyják jóvá az átszervezéssel, az átcsoportosítással, a központilag elrendelt létszám-racionalizálással és a hasonló mellébeszélésekkel indokolt elbocsátási, fegyelmezési határozatokat, ha az adott munkahelyen sem átszervezés, sem pedig létszám-racionalizálás nincsen? Végtére is ez könnyen ellenőrizhető, könnyen bizonyítható. G yaníthatóan a jogászok is jól tudják, hogy az ilyen esetek többségében igenis fegyelmezési akciókról van (vagy lenne) szó, ám a jog nem hagyatkozhat személyes megérzésekre, csakis a tényekre. Nem létező átszervezések és egyéb hazug indokok alapján senkit nem lehet elbocsátani vagy áthelyezni. Viszont sorozatos fe- gyelmezetlenkedés, hasznavehetetlen munka vagy éppen munkahelyi alkalmatlanság miatt bárkit és bármikor. Finomkodás nélkül. V. Cs. ÜJRA KEDVELT A CSERÉPKÁLYHA: a kommunális szolgáltató vállalat nyíregyházi kerámiaüzemében havonta 62 ezer csempét égetnek ki. Képünkön: Hankovszki Pál égető ellenőrzi a késztermékeket. (Farkas Zoltán felvétele) Század milliméter pontossággal Tanévzárás előtt a főiskolákon Zsippai bizonyít wjrallja a gyermek a rᣣ dióban, látja a televízióban (hirdetik) pankráció lesz. Nemrégen volt még újszülött, megkérdi hát: mi az a pankráció? Hogy is mondjam? — Ütik, verik egymást. Birkózás, boksz és ami még belefér. — És ezt a nők csinálják? — Nem mindig, de többnyire. Bugyuta a kólók, látom, nem érti. Próbálom magyarázni. — A pankráció az olyan, aminek a minap tanúi voltunk. Kimaradt egy busz és amikor jött 'végre egy, az is szóló volt, nem csuklós. Persze, hogy egymás he- gyén-hátán álltak, játszottuk a heringtempót. Akkor egymásnak esett két hölgy. Emlékszel, valahogy így: — Fejbe vágom a táskámmal, ha nem megy arrébb! — Hova menjek, maga tehén! Pankráció — En tehén?! Méghogy én tehén, maga víziló, kitépem azt a nitrogénes ritka szép haját!... — Most már értem — mondja a gyermek. — Két nő összevész és megverik a harmadikat, aki beleavatkozik. Nem egy nagy szám. Hát tényleg ilyen a pankráció? — Nem ilyen, mondom. Ott nem veszekszenek, ott nem fenyegetőznek, ott egyszerűen csak ütik egymást. Barátságosan és sportból. Azok ott a ringben nem gyűlölik egymást. Számukra hivatás a pankráció. — Most aztán végképpen nem értem «— méláz a fiú —, hogy lehet barátságosan verekedni. Kicsit ütnek? — Volt már, aki belehalt. Nem egyszer a bíró, máskor az edző, de az is megesett, hogy a vesztes pan- krátor nő bánatában a férjét aprította miszlikbe. — Kész cirkusz — így a. kamasz. És erre én már csak azt mondhatom: milyen igaza van. Nem értem viszont a hirdetést: pankráció nyolc vidéki városban és Budapesten. Mi a garancia arra, hogy másutt nem lesz? Seres Ernő
