Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-11 / 85. szám
1986. április 11. Kelet-Magyarorsug 3 Lehetne válságstáb? Visszatéri szaaálók E bben az esztendőben 25 termelőszövetkezet zárszámadásán voltak kénytelenek pénzügyi hiányról beszámolni a vezetők. Ebből 13-ban a tartalékok terhére és egyéb forrásaikból egyelőre elintézték ugyan a dolgot, de a maradék 12-ben nem kerülhető el a szanálás. Nem akar ez a jegyzet minden sorában számokkal dobálózni, de még egyet nem hagyhat ki. Az elmúlt öt év során ezt a tucatnyi közös gazdaságot harmincszor szanálták. „Egy kis csapatnak kellene összeállni a megye legjobb szakembereiből, és azoknak kimenni, rendet csinálni ezeken a helyeken” — hangzott el egy megyei fórumon a javaslat. Több mint másfél ezer felsőfokú végzettségű agrár szakemberünkből könnyűszerrel lehetne verbuválni egy-egy ilyen válságstábot, ez igaz. „De ki dolgozik addig otthon helyettük?” — hangzott a közbevetés. Hiszen hónapokról van szó pusztán az állapotok feltárását megcélzandó is. Aztán vitatéma lett a javadalmazás kérdése is. Kiderült, hogy létezik erre paragrafus, három év múltán 150 ezer forint üti a markát annak, aki kivezeti a kátyúból a szanálási támogatásokat feneketlen kútként nyelő termelőszövetkezetet. A javaslatok elhangoztak, a vita azonban nem zárult döntéssel. Igaz, voit más napirend is, nem kevésbé fontos. E sorok írójának akkor eszébe jutott egy néhány évvel ezelőtti olvasmánya. Egy színes lap izgalmas illusztrációkkal tudósított az Északi- tenger gáz- és olaj mezőiről., ahol lángokban állt az Ekofisk névre hallgató úszó sziget. Gázkitörés után voltak, és a légi felvételről egyetlen fáklya volt az egész torony. Az ott dolgozókat időben elmenekítették, ők a szárazföldről illetve a közeli másik platformról várták, hogy ismét munkába állhassanak. A helyszínen egy legendás hírű olaj szakember, a szakálla színe miatt bizonyos Vörös Erik és maroknyi csapata tevékenykedett. Éppen a világnak egy másik részéről riasztották oda őket, ahol nem sokkal előtte elfojtottak egy másik kitörést. Mellőzve a hősiesnek nevezhető részleteket, az Eko- fisket is megzabolázták. A kitörés elfojtása és a normális munkakörülmények helyreállítása Után csomagoltak és mentek, hogy a régiek ismét munkába állhassanak. Természetesen a hiba okára is felhívták megrendelőik figyelmét. És még valami: igencsak borsos számlái tettek az olajtársaság asztalára. Azok azonban még így is nagyon jól jártak. Vörös Erik járta és talán azóta is járja a világot. Az ő foglalkozása a válság megoldása. Mindennemű válságé, amely egy fúrótorony körül előfordulhat. Mi több, életforma is az övé, amelyben a kandalló melletti üldögélés ismeretlen fogalom. Neki és embereinek viszont ez tetszik. Megrendelőiknek pedig az, hogy nagyon gyors és nagyon eredményes munkát végeznek ott, ahol másodpercenként nem sokszorozódik, hanem hat- ványozódik a kár. N ode miről is jutott mindez eszembe? Arról a bizonyos kis csapatról, amelyet szóba hoztak azon a tanácskozáson a tönk szélén, vagy azon is túl lévő termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. Hogy az merő profizmus a maga könyörtelen logikájú kegyetlenségével? Tényleg az lehet, viszont nagyon célszerű és hatásos is egyúttal. Vörös Eriknek egész esztendőben lenne munkája ebben a megyében, ha történetesen a gazdálkodáshoz is értene. Viszont saját magát tenné munka- nélkülivé, nem úgy, mint szanáló bizottságaink, akik egyre otthonosabbak egyes termelőszövetkezetekben. Esik Sándor A nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezet modellező részlegében az új termékek elemeit gép segítségével sokszorosítják, kicsinyítik, vagy éppen nagyítják. A sokszorosítógép kezelői Forró Jánosné és Boncz Józsefné. (Elek Emil felvétele) ÉPlTÖK ÉS ÉPÍTTETŐK Azért a pénzért?(!) Vitáznak afölött, hogy a nyíregyházi Örökösföldön épülő házgyári lakások ablakai megfelelnek-e egyáltalán az előírásoknak. A távfűtés hatékonyságát a talajvízben álló vezeték rontja a Bujtoson. Szerte a megyében felépült számtalan családi ház, amelyiknek néhány év alatt megtört az alapja, kétszer annyiba kerül a fűtése, mint amennyit elképzeltek. Példák ezek az építőipari minőségről. 1 Az egyik ember a hámló vakolat láttán háborog, a másik a huzatos ajtók, ablakok miatt zohorál, a harmadik abba nem nyugszik bele, hogy beázik a tető, a negyedik a föld alatti vezetékekből feltörő gőzfelhő miatt bosszankodik, az ötödik... Jobb, ha nem folytatjuk tovább. Manapság senkinek sem kell a szomszédba mennie, hogy az építőipar hibái közül kipécézzen néhányat. „Kispórolják...” Külön szólhatunk az áltakarékosságról is, amikor egy családi háznál „kispórolják” a megfelelő szigetelést, emeletes épületeknél silányabb anyagot építenek be a kelleténél. S ez utóbbiaknál sokszor a megbízó, az építtető a hibás, mert így akar szűkös pénzéből látszólag sokat kapni. (Aminek a javítása később jóval többe kerül.) Úgy tűnik építők és építtetők harmonikus együttélését igencsak hosszú idő múlva fogjuk elérni. S az előbb sorolt hibák, a hosszú távon pazarláshoz vezető spórolás azt sugallja, hogy az építőipari minőségvédelem nem lehet csak a partnerek közötti megegyezés kérdése. Különösen ha a számokat nézzük: hazánkban évente mintegy 100 milliárd forint az építési teljesítmény. Ha ötszázalékos a selejt, akkor éppen ötmilliárd érték — annyi, mint amennyi a megyében másfél-két év alatt épül meg — megy veszendőbe. Ezért erősítette meg és tette még inkább állami feladattá a minőségvédelmet az építési kormányzat. Ennek jegyében az Építésügyi Minőségellenőrzési Intézet hatósági jogosítványokat kapott, a megyei tanácsok szakosztályain minőségvédelmi csoportokat hoznak létre, a beruházási szerveknél meót lehet, hogy a működést gátolja például a megyei kórház rekonstrukciójánál. Parketta-, padlószőnyeg-felvá- lást többet is lehetne említeni. A tervezőt hibáztatják, ha úgynevezett hőhíd alakul ki, nem megfelelő a páraelvezetés az épület egyes elemei között, aminek szomorú következménye például a penészedés, gombásodás megjelenése egyes családi házaknál, emeletes lakásokban. Szakemberek körében köztudott — de egyre inkább ismerik a laikusok is — hogy új hőtechnikai szabványok vannak érvényben. Szemléletesen érzékelteti ezt egy szám: 90 centi vastag, tömör, kisméretű tégla hőszigetelésének kell megfelelnie egy lakóház falának. Új szigetelőanyagok jöttek forgalomba, hódít a műanyag ablak, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Mindez persze megdrágítja az építkezést is, azonban hosszabb távra a kisebb fűtési költséggel bejön az ára. Ezért kap százezer forintos hitelt Új tennék a MOM-ban. Pár éve gyártják exportra a pneumatikus sarokcsiszoló gépeket. Ez évben korszerűsítették a terméket — növelték a teljesítményt — és a „0” széria vizsgálata után, háromezer darabot szállítanak exportra. Képünkön: Krányik Alajos összeszereli a csiszológépet, (jávor) KEZEK M ásodpercekkel a vonatindulás előtt szállnak fel. Alig, hogy leülnek, a megafon már recsegi is: „Nagykálló— 1 Nyírbátoron át Mátészalka állomásra közlekedő személyvonat azonnal indul!” Az első, ami feltűnik rajtuk, hogy sárga a kezük. Rágyújtanak, beszélgetnek. Hangjukat fáradság fátyolozza, mondataik közt egyre hosszabbodnak a szünetek. Gyárról, gépekről, munkáról van szó. Aztán egyszerre elhallgatnak — egyikük már szundít is, a másik még egy ideig be- leréved az elfutó tájba, majd ő is lehunyja a szemét. Nézem őket. Homlokuk verítéktől csillogó, arcuk borostás, fejükre rátapad fésületlen hajuk. Kezük nyugszik a térdükön. Erős, duzzadó erekkel hálózott férfikezek. Ujjaik tömpék, erőteljesek, rajtuk itt-ott régi horzsolások nyomai. Körmeiket fekete, olajos piszok, s néhány véraláfutás ékte- leníti. Tenyerük érdes, repedezett, sötétbe hajló. Hüvelyk- és mutatóujjaikon barna nikotinréteg. De mi lehet az a világossárga szín a kezükön? Hiába töprengek, nem jövök rá. Még ha festők, vagy ilyesfélék lennének... De szemmel láthatóan gyári munkások. M intha titokzatos óra ketyegne bennük, Nyírbátor előtt szinte egyszerre ocsúdnak fel. Nehézkesen felállnak — cihe- lődnek. — Siessünk! — lép ki a fülke ajtaján egyikük. — Sötétedésig még megpermetelünk néhány fát. Czine Gáspár hívnak életre — ahogy arról Zilahi József építési osztály- vezető tájékoztatott egy országos tájértekezlet után. Fordulat igénye Mindez azt célozza, hogy fordulat következzen be a minőségvédelemben. Egyetlen új lakásba költöző, egyetlen intézményt átvevő építtető se kapja azt válaszul, hogy az adott épület nem rosszabb, mint a kivitelezői átlag. Ugyanis nem annak, hanem az érvényben lévő minőségi előírásoknak kell megfelelni. Az első változás az építőanyagokat érintette. Megnövekedtek a gyártott anyagokkal szembeni követelmények, új szabványok kívánják meg a magasabb minőséget. Nem véletlenül, hiszen a megyében több ezer olyan lakás épült, amelynél a tetőbeázás réme aggasztja a lakókat. A padló- és falburkoló anyagok (csempe) gyártása és kivitelezése olyan az, aki pótlólagosan vállalkozik a hőszigetelésre. Mindannyiónk ügye A minőségvédelemmel összhangban új jogszabályok, rendeletek is megjelentek, így új országos építési szabályzat ad iránymutatást, a tervezői jogosultságot a szakértelem és a felelősség arányában szabályozták. Változik a kivitelezői jogosultság is — ami megyénkben felettébb megszívlelendő intézkedés — ugyanis a jogszabály a „kalákamunkát”, a házilagos kivitelezést nem ismeri el, helyette lennie kell egy felelős műszaki irányítónak. A rendeletek megtartását pedig a személyre szabott szabálysértési bírságokkal is „ösztönzik”. Az építőipari minőségvédelem mindannyiónk ügye. Látványos áttörésre persze nem számíthatunk, azonban a felismert közhaszon a fokozott szigorral párosulva előbb-utóbb érezteti hatását. S ha így lesz, akkor kevesebb szidás éri majd az építőket, több örvendő arc lesz egy-egy elkészült létesítmény láttán. Óvatosabb optimizmust Kevés az a sok ■ GYAKORTA OLVASHATJUK derülátó megyei beszámolókban, jelentésekben a sztereotípiát: megyénk képzőművészeti élete fejlődik, jelentős, kapcsolatai bővülőek és így tovább. Az ember ilyenkor hajlamos arra, hogy megnyugodjék. Hideg zuhanyként hat ebben a kellemes állapotban, amikor valaki fehéren-feke- tén bebizonyítja, hogy nem is olyan szép a menyasszony Nem ellenünk szólt, aki mondta, nem is rólunk volt szó, de hát a mondottak megannyi következtetésre adnak okot. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége közelmúltbéli közgyűlésén Borbély Károly, a Művészeti Alap képzőművészeti igazgatója a következő adatokat ismertette. Magyar- országon 4422 képző- és iparművész dolgozik, közülük 1124 nem a fővárosban, azaz vidéken. Ha ezt a számot elosztjuk a 19 megyével, kiderül, hogy egy-egy területre 59 művész jut(na). Az is igaz viszont, hogy az ilyen számítások mindig csalókák, a statisztikai átlag fikció. Nos, akkor vegyük szemügyre a dolgokat konkrétabban. A művészeti szövetségnek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 22 tagja van, köztük néhány kiemelkedő művészettörténész. Csongrádban a szövetségi tagok száma 33. A szomszédos Hajdú-Bihar- ban 14, Baranyában 24. Mint látható, olyan megyéket említettem, melyek szintén távol vannak Budapesttől, nagyságrendjük pedig hasonló vagy éppen kisebb. Megyénket a közgyűlésen az eddigi legnagyobb létszám, 5 fő szövetségi tag képviselte. Ezek a számok egymás mellett már sejtetik, hogy nem is olyan sok az, amit annak mondunk. De folytassuk a sort a Képzőművészeti Alap tagjainak vizsgálatával. Zárójelben annyit: az természetes, hogy minden szövetségi tag alaptag is, így a következő adatokban ők is szerepelnek. Borsod megye több mint 100 alaptagot jegyez; Csongrádban a számuk 150. Hajdú- Biharban 38, Szabolcs-Szat- márban 15. Ügy vélem, a számok önmagukért beszélnek. Az a sok ugyancsák kevés. Kétségtelen, az elmúlt évtizedhez viszonyítva van javulás, fejlődés, de milyen messze állunk attól, hogy elbizakodj unk! AHHOZ, HOGY A MEGYE KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETE pezsgő, dinamikus, lendületes, vonzó legyen, nagyon sok minden kell. Először is értő, szakszerű mecenatúra. Amely nemcsak rendel, de feltételt, körülményt, légkört is teremt. Másodszor olyan megbízás, mely méltó, maradásra késztető. Végül annak világos felismerése: a nem budapesti képzőművészet nem vidéki; része az ország szellemi, művészeti életének. Része az európai művészetnek. A túl- lelkesedés provinciális magatartás. Tudom, a számok nem mindig és nem minden esetben fejeznek ki értéket. De az sem lehet vitás, a lehetséges országos átlag negyedével aligha lehetünk elégedettek. Lányi Botond Bürget Lajos
