Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. április 11. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) nak a legmagasabb állami kitüntetések odaítélésére. A kitüntetésekre a vállalatok közül elsősorban azok pá­lyázhattak, amelyek ágaza­tukban a leginkább fokoz­ták gazdálkodásuk hatékony­ságát, korszerű termékeik kínálatának és választékának bővítésével a legtöbbet tet­ték a hazai ellátás javításá­ért és az export növeléséért. A szocialista brigádok közül főként azok számíthatnak magas elismerésre, amelyek tagjainak kiemelkedő telje­sítményére, emberi példamu­tatására, helytállására tartó­san építhetnek a vállalatok. A Minisztertanács megálla­pította, hogy a munkaver­seny számottevően segítette a VI. ötéves terv végrehajtá­sát, hozzájárult a népgazda­ság egészében a gondok eny­hítéséhez, aminek különösen hagy jelentősége volt a gaz­dálkodás nehezebb feltételei között, amikor a jó munkán nemcsak a vállalatok jelene, hanem néha a jövője is mú­lott. A Minisztertanács ör­vendetesnek tartja, hogy a szocialista brigádok vállalá­sai szorosabban kapcsolódtak a helyi gazdasági feladatok­hoz, a felajánlások teljesíté­se sok helyütt növelte a vál­lalat értékesítési lehetőségeit, elősegítette a költségek csök­kentését, a minőség javítá­sát. Igen értékesek voltak a vállalati újítók és feltalálók kezdeményezései, javaslatai is, amelyek többnyire a mű­szaki fejlesztést és a korsze­rűbb termékek bevezetését gyorsították fel. Biztató je­lenség, hogy a szocialista bri­gádok tagjai közül most már mind többen vállalkoznak második, sőt harmadik szak­ma elsajátítására, így mun­kájukat mindinkább ott hasznosíthatják, ahol a vál­tozó feladatok ellátásához a legnagyobb szükség van szak­ismeretükre. Emlékezés A . Magyar Tudományos Akadémián csütörtökön tu­dományos ülésen emlékeztek meg Jurij Gagarin űrrepü­lésének negyedszázados év­fordulójáról. Az MTA Inter- kozmosz Tanácsának és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Országos Elnökségének A tapasztalatok szerint a dolgozók kezdeményezései is elsősorban ott érvényesültek, ahol maga a vállalat, illetve szövetkezet is eredményesen működött. Ezeken a helyeken a vezetés is többnyire rugal­masabb, és a vállalat érde­kében fokozottan támogatja a hasznos javaslatokat. A gyengébben gazdálkodó vál­lalatoknál is sok értékes ja­vaslatot, felajánlást tettek a dolgozók, gyakran azonban ez is kevésnek bizonyult a gazdálkodás nehézségeinek áthidalásához. A legeredményesebben dol­gozó kollektívák anyagi elis­merése még ma sem kielégí­tő, bár az utóbbi időben már sok helyütt tapasztalható ja­vulás. Gyakran anyagilag valójá­ban nem is értékelhető az a jelentős munka, amit egy- egy vállalat vagy ágazat, mint például a bányászat, a mezőgazdaság, a közlekedés dolgozói tevékenységük javí­tásával és áldozatkészségük­kel az országnak nyújtanak. A kitüntetések odaítélésénél figyelembe vették ezeknek a kollektíváknak, dolgozóknak rendkívül hasznos teljesítmé­nyét. A Minisztertanács rámuta­tott, hogy a szocialista mun- kaverseny-mozgalom a válla­lati gazdasági munkaközössé­gek elterjedésével sem veszí­tett jelentőségéből, sőt egyik legfontosabb segítője a bo­nyolult gazdasági feladatok megoldásának. örvendetes, hogy a szocialista brigádok­nak igen sok olyan tagja van, aki részt vesz a gazda­sági munkaközösségben is, amellett, hogy változatlanul átlagon felüli eredményeket ér el a főmunkaidőben. A munkában élenjáró kol­lektíváknak, dolgozóknak május elseje alkalmából ad­ják át a kitüntetéseket. Gagarinra együttes rendezvényét Márta Ferenc, az Akadémia alel- nöke, az Interkozmosz Ta­nács elnöke nyitotta meg. Ezt követően Andrijan Nyikolajev szovjet űrhajós tartott előadást az űrrepülés fejlődéséről. Képtávírón érkezett „Nincsenek előfeltételek a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatban. Az egyetlen feltétel, hogy sikeres találkozó legyen” — jelentette ki Anatolij Dobri- nyin, a Szovjetunió távozó washingtoni nagykövete az ame­rikai fővárosban. Dobrinyin előzőleg George Shultz ameri­kai külügyminiszternél tett két és fél órás búcsúlátogatást. Dobrinyin hozzátette: „Mindketten (Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan) biztosak szeretnének lenni abban, hogy sikeres lesz a csúcstalálkozó. Egyébként mi értelme lenne megtartani?” Dobrinyin közölte, hogy még nincs pontos időpont a következő csúcstalálkozóra, de reméli, hogy a találkozóra még ebben az évben sor kerül. Képünkön Dobrinyin és Shultz. Óvári Miklós firenzei megbeszélése Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára, aki a magyar párt­küldöttséget vezeti az Olasz Kommunista Párt XVII. kongresszusán, csütörtökön Firenzében baráti megbeszé­lést folytatott Adalberto Mi­nuccival, az OKP Titkársá­gának és Vezetőségének a tagjával. A megbeszélésen áttekintették a két párt kö­zötti együttműködés kérdé­seit. Óvári Miklós átadta az MSZMP-nek az olasz kom­munisták kongresszusához intézett üzenetét. Atomrobbaiitás Nevaúában Föld alatti atomrobbantást lés szerint — húsz kilotorí- hajtottak végre csütörtökön nánál kisebb volt. A kísérle- az Egyesült Államok nevadai, tét eredetileg kedden akar- kísérleti telepén — jelentette ták végrehajtani, de a ked- be a washingtoni energia- vezőtlen időjárás és egyéb ügyi minisztérium. A rabba- műszaki okok miatt akkor el- nás ereje — hivatalos köz- halasztották. ★ A január 28-án szeren­csétlenül járt Challenger űr­repülőgép utaskabint is ma­gában foglaló egyik része vi­szonylagos épségben van az­után is, hogy az óceánba zu­hant cs a robbanást követő­en az árszerkezet darabokra esett — közölte szerdán a ka­tasztrófa körülményeit vizs­gáló szövetségi bizottság egyik tagja. Terry Armentrout, a szö­vetségi közlekedésbiztonsági hivatal szóvivője elmondta, hogy a személyzeti kabin azt követően esett szét, hogy ki­lenc mérföldes zuhanás után az Atlanti-óceánba csapó­dott. Aligha minősíthető „újabb rutinkísérletnek” az április 10-i nevadai amerikai atom­robbantás — írja Vlagyimir Bogacsov, a TASZSZ katonai szemleírója. A szovjet kato­nai szakértő a nevadai atom­robbantásra szinte percek múlva reagáló kommentárját így folytatja: az Egyesült Államok éppen akkor haj­totta végre újabb atomfegy­ver-kísérletét, amikor a Szov­jetunió már több mint nyolc hónapja tartja magát az ösz- szes atomrobbantásra ki­mondott moratóriumához, s amikor Moszkva bejelentet­te, hogy ezt a moratóriumot március 31-e után is hajlan­dó betartani, egészen az első amerikai atomkísérletig. A nevadai robbantás — azután, hogy a Fehér Ház visszautasította az összes kí­sérlet teljes beszüntetésének megvitatását célzó csúcsta­lálkozót, csakis úgy értékel­hető, hogy az Egyesült Álla­mok átlépte az „atomrubi- kont”, s ez — a történelmi precedenstől eltérőleg — nem a jelenlegi amerikai kor­mányzat határozottságáról, hanem inkább erkölcsi és po­litikai gyengeségéről tanús­kodik. Azt mutatja, hogy a Fehér Ház a fegyverkezés megfékezése érdekében az utóbbi öt esztendőben nem volt hajlandó az első lépés megtételére — állapítja meg a kommentár. Az új amerikai robbantás arra vall, hogy a kormány­zat a tavaly novemberi csúcs- találkozó után aláírt közös nyilatkozat ellenére, tovább­ra is a katonai fölény meg­szerzésének ábrándját kerge­ti. A nevadai kísérlet tehát megkérdőjelezi a jelenlegi amerikai kormányzat tár­gyalópartneri megbízhatósá­gát. Washington ezzel a vesze­delmes és destabilizáló lépé­sével csupán azt mutatta meg, hogy cinikusan semmi­be veszi mind az amerikai, mind pedig valamennyi más nép létérdekeit. A nevadai robbantás egy újabb szakaszra tesz pontot az atomfegyver-kísérletek ál­talános és teljes betiltásáért folyó harcban. Ez azonban nem jelenti ennek a harcnak a végét. A tét ugyanis rend­kívül nagy. Nem csupán jaz atomfegyver-kísérletek be­szüntetéséről, vagy az atom­háború elhárításáról, hanem az emberiség túléléséről van szó — fejeződik be a TASZSZ hírmagyarázata. Olajárcsúszda Az év legelején hirtelen csúszdára került az olajár, s azon olyan lendülettel kezdett lefelé siklani, hogy a tavasz beköszöntésekor már egyszerűen megállít­hatatlannak látszott, lefelé mentében áttörte a hordón­ként tízdolláros határt, március végefelé pedig már olyan üzleteket is kötöttek, amelyeken az árajánlat ke­vesebb mint 9 dollár volt. Aligha jósolta volna meg bárki ezt a példátlan ár­esést, akárcsak négy hónap­pal ezelőtt. Hiszen akkor az ár barrelenként 28—30 dol­lár körül mozgott. Igaz, na­gyon nehéz volt eladni — a piac folyvást szűkült. Ak­kor határozta el a kőolaj­exportáló országok szerve­zete, közismertebb rövidí­téssel: az OPEC, hogy ter­melési háborút indít. Ki­nyitották a csapokat, s ak­kora túlkínálatot teremtet­tek az olaj világpiacán, hogy az ár szinte percek alatt a mélybe csúszott. Az elmúlt hetekben akadtak, akik már a hordónkénti 5 dolláros árat sem tartották elképzelhetetlennek. Ehhez érdemes felidézni, hogy az 1973-as első olajárrobba­náskor 3 dollár környéké­ről ugrott fel a barrelen­kénti ár 10 fölé, majd a második robbanás idején, 1979-ben, 13-ról 34-re. A jósokra azonban ez a hét hirtelen rácáfolt. Va­sárnaptól a nyersolajár vá­ratlanul visszafelé indult a csúszdán. Pár nap alatt el­hagyta az ominózus 10 dol­láros szintet, s a napokban már 14 dolláros üzleteket is kötöttek Londonban. Mi történt hát? — kapta fel a fejét a világ? Hiszen az OPEC-tagok és az olajkar- tellen kívüli termelők vál­tozatlanul többet kínálnak a piacokon, mint a keres­let... Nos, a fordulat oka egy látszólag nem túl jelentős­nek indult sztrájk. Norvé­giában bérkövetelések miatt álltak le a munkával a fú­rótornyok alkalmazottai, majd csatlakozott hozzájuk az egész norvég olajbányá­szat. Norvégia, a világ egyik legnagyobb olajex­portálója az OPEC keretein kívül, napi egymillió hordót adott el eddig. Ennek az egymilliónak a kiesése te­remtett átmenetileg jobb helyzetet a piacokon. Az olajtermelőknek azon­ban ennél nagyobb lökésre lenne szükségük, hogy ki- láboljanak az áresés gaz­dasági bajaiból. Az egyet­len út a termeléscsökkentés, a túltermelési háború ab­bahagyása. S erre már azok az olajexportálók is hajla­nak, akik korábban — ép­pen mert minden dollár­centre égetően szükségük volt — elzárkóztak az ön­kéntes korlátozástól. Avar Károly II Challenger-katasztrAfárAI (--------------------------------, ———— Kétezer éves ismeretség Új testvérvárosi barátság A finnországi télből iga­zi nyárba csöppent az a há­romtagú testvérvárosi de­legáció, amelyik hétfőn Kajaaniból érkezett Nyír­egyházára. Joukó Sáily, a városi tanács választott elnöke, Kerttu Leppänen- Blomqvist, és Veikko Hannus, a kajaani vb tagjai igazán nem unat­koztak a megyénkben töl­tött öt nap alatt. Gazdag programjuk során talál­koztak a megye és város vezetőivel, meglátogatták Nyíregyháza több üzemét és intézményét. Csütörtö­kön este a Finn Baráti Kör tagjaival találkoztak. A delegáció tagjaitól azt kérdeztük: milyen élmé­nyekkel, tapasztalatokkal térnek haza, hogyan látják a testvérvárosi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét. Joukó Säily: — sok min­dent láttunk, tapasztal­tunk. Nagyon kedves, ba­rátságos emberekkel talál­koztunk, akik rokonként . fogadtak minket. Szorgal­mas, az életet így szerető embereket ismertünk meg. Holnap már visszautazunk, de ezek a beszélgetések folytatódnak, hiszen a mi városi tanácsunk várható­an még a nyáron vendégül lát egy nyíregyházi dele­gációt. Térben messze va­gyunk egymástól, de nem­csak a rokonság miatt van­nak közös gondjaink és dolgaink. A Väinämöinen iskola énekkara is hama­rosan ellátogat Nyíregyhá­zára. Barátkoznak a kóru­sok, talán találkoznak a sportolók, és szeretnénk, ha kapcsolat lenne a két város múzeuma között. Folytatjuk hát ezt a na­V ___________________________ gyón fontos beszélgetést, hiszen városaink kapcsola­ta is hozzájárulhat a világ békéjéhez. Veikko Hannus: — Olyan szerencsések voltunk, hogy szinte minden korosztály- lyal találkozhattunk. Egy > óvodában a legkisebbekkel, és az egyesített szociális otthonban és az öregek ott­honában az idősebbekkel. Ez csak a két véglet. Sok munkahelyen is megfordul­tunk. Jó volt érezni, hogy a magyar emberek nagyon vidámak, életigenlők, ba­rátságosak, közvetlenebbek, mint a mi vidékünkön élő . emberek. Kerttu Leppänen-Blom- qvis: — Kajaanni Nyír­egyházához viszonyítva na­gyon kis város. Harminc- hatezren élnek ott. Kicsit tartottam is attól, hogy a nagyobb város idegen lesz. De akárhová jutottunk ei, mindenütt segítettek, hogy hamar otthon érezzük ma­gunkat. Nekem szintén nagy élmény volt a szociá­lis otthon és az öregek ott­hona, ahol az emberekben megmaradt a vidámság, a jókedv, vagyis az életöröm. Az örökösföldi óvodában viszont a gyerekek fogad­tak úgy, kezükben hozva a kis rajzaikat, mintha való­ban kétezer éve ismertük volna egymást. Ezekből a rajzokból mi otthon egy kis kiállítást tervezünk, hiszen minden gyermekrajz a vi­lágról fogalmazott valóság. — Egyébként hadd te­gyem mindehhez hozzá, mi a havas Finnországból in­dultunk el, és a magyaror­szági tavaszba érkeztünk. Ezt a tavaszi pezsgést visz- szük magunkkal útipogy- gyászként. Bodnár István ____________J Marilyn Monroe és a kétségek Marilyn Monroe-t meggyil­kolták. Gyilkosai ma is sza­badon sétálnak — jelentette ki George Clemmons volt rendőr őrmester egy Los An- geles-i sajtóértekezleten. 1972 augusztusában ő volt az első rendőr, aki Marilyn Monroe halálának hírére a világhírű amerikai színésznő Los Angeles-i villájába érke­zett. A hivatalos változat szerint Monroe öngyilkosságot köve­tett el. Ugyanakkor évről év­re szaporodnak a hatóságok következtetéseit kétségbe vo­nó tények és tanúvallomások. A boncolást végző szakorvos például a múlt ősszel kije­lentette: „Meggyőződésem, hogy megölték.” A város körzeti ügyésze leg­utóbb azt állította, hogy a közvélemény által követelt újabb vizsgálathoz hiányzik a megfelelő jogi alap. A vá­rosi tanács egyik tagja a sajtóértekezleten kijelentet­te: a vonakodás valódi oka az, hogy a hatóságok el akar­ják kerülni a válaszadást a vizsgálat során óhatatlanul felmerülő kényes kérdésekre. Autógyártás — házilag A Szovjetunióban gyako­ri az eredeti megoldású sze­mélygépkocsik tervezése és kivitelezése. Az egyedi ké­szítésű személygépkocsik ré­szére versenyeket rendeznek és rendszeresen kiállításokon mutatják be őket. A „Tyehnyika Mologyozsi” Moszkva és Ogyessza között, majd Ogyessza és Plovdiv kö­zött rendezett versenyt a tíz legjobb modell részére, majd azokat bemutatták Plovdiv- ban, az ENSZ Ifjú Feltalálók és Üjítók Világkiállításán. A gépkocsik vezetői maguk a tervezők és kivitelezők vol­tak — a legkülönfélébb fog­lalkozású emberek —, aki­ket a műszaki alkotó munka szeretete fűz össze. Minden egyes modell új szerkezeti konstrukciójával, és eredeti formai megoldásával tűnt ki. Gennagyij Haínov (balról) és Dmitrij Parfjonov leningrád! autóversenyzők

Next

/
Thumbnails
Contents