Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

Kelet-Magyaromág 1986. április 7. Változó falukép Tiszadobona Lenin utcában. (Elek Emil felvétele) Csináljam magam A csináld magad moz­galmat a kín szülte. Az a hiány, ami a szolgáltatásokban mutatko­zott. Így vált aztán botcsi­nálta autószerelővé, laka­tossá, villanyszerelővé az ember, aki jobb híján bar­kácsol, bütyköl. Nem vitás, áthidaló megoldásnak ez is elmegy. Hosszú távon azon­ban igencsak gondokat okoz. Ezt az a felismerés érlelte bennem, hogy ez a magacsinálás veszélyes vál­lalkozás. Az úgynevezett háztartási balesetek ijesztő mértékben nőnek, s ezek között is első helyen áll­nak az önkéntes szerelők, a kényszerű javítók elszen­vedte malőrök. Ami súlyos­bítja a dolgot: sokszor nem is kis sérülésekről van szó. Tudunk áramütésről, ujj- levágásról, magasból leesés­ről — hogy csak néhányat említsek. A dolgok valódi állását éppúgy igazolhatja az Állami Biztosító, mint a lapunkban nyilatkozó men- tösofőr, vagy éppen a kór­házi orvos. Az is igaz, hogy a szol­gáltatások hiányos volta mellé sorakozik az ár is, ami mindenképpen azt su­gallja: csináld magad. Ezek ismeretében viszont joggal merül fel a kérdés: miért nem kap nagyobb figyelmet megyénk gazdaságának fejlesztésében is a szolgál­tatói ágazat? A korszerű foglalkoztatási mutatók mind azt jelzik a nagyvi­lágban: az ipart és a me­zőgazdaságot túlszárnyaló arányban jelenik meg a szolgáltatás, könnyítve az emberek sorsát, növelve a szabad időt, biztosítva a szakszerűséget. Az iparban és a mezőgazdaságban fel­szabaduló munkaerő jó ré­sze, az új munkaerő nagy része célozza meg világszer­te a harmadik szektort. Hogy miért? Mert itt a le­hetőségek perspektivikusak. A szolgáltatások zöme min­dig megmarad emberi mun­kának. Kétségtelen: megyénkben is segített a magánkisipar tevékenységének bővülése. A kereskedelem, a vendég­látás terén is tapasztalha­tók jó változások. De sajnos még mindig nincs kellő versenyhelyzet, a szolgálta­tás és kiszolgáltatottság maradtak közeli fogalmak. Talán ezért is lényeges fel­adatnak kínálkozik a jobb pályaorientálás, a szolgál­tató ágazat teljességének bemutatása. A közlekedés­től az idegenforgalomig, a javítómunkától az egész­ségügyig. Mert sajnos eze­ken a területeken is él a csináld magad. Természetes, hogy a jól megfizetett, társadalmi presztízzsel rendelkező szolgáltatás képes csak be­tölteni hivatását. Munka - erőnk van ehhez, a váloga­tás lehetséges. Ezek tükré­ben fontos foglalkoztatott­sági struktúránk revíziója, a szolgáltatás tekintélyének megteremtése. Mert sok minden van, amit se én, se más nem akar csinálni. Nem is tudjuk. N ézegetem sokfelé a ferdén ragasztott tapétát; figyelem a bütykölt, s műszakilag ve­szélyes járművet; látom a létra tetején imbolygó ama­tőr festőt; hallom a kórház­ban a beteg önkiszolgáló buzgalmáról és kényszeré­ről szóló történetet; meg­ijedek a reklámoktól, me­lyek kimondottan szakmun­kák végzésére biztatnak na­iv igyekvőket. Csináljam magam? A bolti önkiszol­gálást már elfogadom. A többi ellen berzenkedek. Más is. Mást nem tehetek. A megoldást csinálja az, aki érti. Remélem senki nem haragszik, hogy ezt a szolgáltatást már nem vál­lalom magamra. Bürget Lajos Művészpódium Kosa Ferenc filmjeiből hármat mutatnak be Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond moziban. Ápri­lis 7-én — hétfőn — este 7 órá­tól a rendező „Az Ady-pcr” cí­mű, Nagy Lászlóval készített egyórás filmjének vetítésével kezdődik a sor, majd másnap ,,A mérkőzés”, április 9-én pedig ,,A Guernica” című filmet tekinthe­tik meg az érdeklődők délután 4 és 6 órától. A második és a har­madik napon, a vetítés után, es­te 8 órától a Művészpódium ven­dége lesz a rendező. A ragaszkodás tanúbizonysága Klaudiát hazavárják Egy gyermeket csak abban az esetben vesznek álla­mi gondozásba, ha más, jobb megoldás nem kínálko­zik. A család ugyanis még akkor is alkalmasabb köze­ge az érzelmek, a személyiség bontakozásának, ha ez a kis közösség maga is számos bajjal, konfliktussal küzd. Nem értettük tehát, milyen magyarázata lehet mindan­nak, amiről Böszpörémi Sán- dorné ír levelében; Az apához, ne máshoz Tüzek és mulasztások Százmilliós kár öt év alatt Öt esztendő munkájáról adtak számot megyénk tűzoltói a napokban tar­tott tanácskozásukon — az 1981 és 1985 között el­telt időszakot elemezték. Sajnos, mint a beszámoló­ból kitűnt: romlott a tűz­védelmi helyzet Szabolcs- Szatmárban. Visszatekintve a hetvenes évek első felére, azt állapít­hatták meg: tíz év alatt tete­mesen megnőtt a tüzek szá­ma éppúgy, mint a lángok okozta kár értéke. Akkor öt év alatt 1915 olyan tüzet ol­tottak el a megyei tűzoltók, mely valamilyen kárt oko­zott — most ugyanennyi idő alatt csaknem ezerrel több tűz volt! A kár értéke vi­szont ötszörösére emelkedett — 100 millió forint ment füstbe (ez akkor is rendkí­vül nagy növekedés, ha idő­közben a kárfelmérés rendje is változott, és áremelkedé­sek is voltak!). Feltártak néhány olyan gondot is, mely ide vezetett. Ezek közül az egyik: a 15 éves lakásépítési program gyorsított ütemben hozott létre igen sok lakást — ám ezt a tempót nem mindenhol kísérte kellő gondosság, sok lakóház kívánnivalót hagy maga után tűzbiztonsági szempontból. A tűzvédelmi Végül is nem történt súlyos dolog, a sértett megúszta nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel — legalábbis ami a testi bajokat illeti: Hogy aztán mennyire sínylet­te meg a gyermek lelke a bántalmazásokat, az kimutat­hatatlan. Mint ahogyan ar­ra is nehezen deríthető fény, hogyan jut el egy tizenöt esztendős fiú és még nála is jóval fiatalabb társa idáig? A kínzásban lelték örömü­ket __ A geszterédi M. László mindössze hat osztályt vég­zett, azt is többszöri nekifu­tásra, s a szakvélemény sze­rint „személyiségzavara mi­att kismértékben volt korlá­tozva cselekménye társada­lomra veszélyességének a felismerésében”. Normális cselekedetnek nem is igen A tárgyalóteremből Örömet leltek a verésben lehet nevezni, hogy gyermek­korú társával október 5-én egy félreeső fasorba csaltak egy fiút, kezét spárgával hátrakötötték, s mindketten többször pofon vágták. Min­denféle indok ' és ok nélkül negyven-hatvan ütést kapott a szerencsétlen gyerek, sőt M. László egyszer még pálcá­val is végigvágott rajta. (Az arcán és a fülén keletkezett bevérzések szerencsére nem bizonyultak súlyosnak.) A Nyíregyházi Városi Bíró­ság M. Lászlót személyi sza­badság megsértésének bűn­tettében mondta ki bűnösnek, s ezért — mivel hasonló ügye eddig még nem volt — hat hónap, egy év próbaidőre felfüggesztett fogházra ítél­te. (Társa nem büntethető, mert nem töltötte még be a tizennegyedik évét) Az ítélet jogerős. hiányosságok egész városré­szeket érintenek, s a tűzol­tók szakvéleménye nyomán végrehajtott módosítások csak lassan haladnak. Nem­csak a lakóházak, hanem az üzemek területén is hasonló a helyzet: sajnálatos, de igaz, hogy nem egy vállalatnál csak akkor alkalmazzák az előírásokat, akkor kapkod­nak fűhöz-fához, amikor már megvolt a baj, tűz ütött ki valamelyik csarnokban, s sokkal nagyobb kár keletke­zett, mint amennyiből előző­leg megteremthették volna a biztonságot... Visszatérve a lakótelepek­re — az új nyíregyházi örö­kösföldi városrészben máig sincs például nyilvános tele­fon, ahonnan a tűzoltókat időben riaszthatnák, és rend­kívül nagy gond: keskenyek az utak, így ha gépkocsik parkolnak az út szélén, a tűzoltók számára szinte meg- közelíthetetlenné válnak egyes épületek. E helyzet ja­vítására egyébként már tör­téntek intézkedések — a tűz­oltóság javaslatai alapján módosítanak a városrész par­kosítási és parkolóépítési ter­vein. A tűznek mindig van oka — éspedig olyan oka, mely mint utólag kiderül, meg­előzhető lett volna, ha na­gyobb körültekintést, gon­dosságot alkalmaznak. Em­beri hibák húzódnak meg a háttérben — mulasztások és felelőtlenség. Jól példázza ezt: a túzokok között a leg­előkelőbb helyek egyikén áll a gyermekjáték, a dohány­zás, a tüzelőberendezések szabálytalan használata, az elektromos zárlat (mely több­nyire szakszerűtlenség kö­vetkezménye). Az a nagy­mértékű kárnövekedés, mely­ről szóltunk, annak is köszön­hető, hogy egyre nagyobb ér­tékek halmozódnak fel az üzemekben, a lakásokban egyaránt — és egyre több az elektromos működtetésű esz­köz is. Öt év alatt egyébként negyvenkét ember halt meg a megyében tűzesetek mi­att, s csaknem másfél százan megsérültek — ha más nem, ez a két szám figyelmeztető lehet. Sajnos, nemcsak anya­gi értékek, hanem életek is veszélybe kerülnek egy-egy hibás döntés vagy felelőtlen mozdulat miatt... (tgy) hez kerülne. Inkább csak az apához, mint máshoz. Az anyja a gyereket nem láto­gatja, és nem is törődik ve­le. Ezért fordulok önökhöz, legyenek segítségemre, hogy minél előbb hazahozzam az unokám.” Kívánatosnak látszott a helyszínen tájékozódni. „A fiam gyermeke az anya hibájából bekerült a nyíregyházi nevelőotthonba. Ki szeretnénk hozni, de a Csengeri Közös Tanács nem egyezik bele. Vajon miért, ezt nem tudom elképzelni. Mivel a körzeti védőnő tud­ja, hogy nálunk milyen a körülmény, és ad papírt, hogy hazahozzam az uno­kám ... a fiam is ragaszko­dik a gyermekéhez, és nem szeretnénk, ha idegen kéz­A címzett ismeretlen — Higgye el, mi is azt sze­retnénk, hogy minél előbb hazakerüljön a kislány — mondja Suta Mihályné, a Csengeri Nagyközségi Közös Tanács gyámügyi előadója, miközben előveszi az irato­kat. — Tessék, itt az egész levelezés, amit ebben az ügyben folytattunk. Mi egyelőre sajnos nem tehe­tünk semmit. Tudniillik elő­ször meg kell találnunk az anyát, mert az ő hozzájá­rulása nélkül nem engedé­lyezhetjük, hogy a gyerek a nagymama gyámsága alá kerüljön. A kislány édesanyja Bösz- pöréminé fiának élettársa­ként került Csengerbe. A kicsi tavaly márciusban szü­letett — Budapesten ... Utá­na ismét hazakerültek, de három hónappal később a fiatalasszony (a család szá­mára mindmáig ismeretlen okból) fogta gyermekét, s vele együtt beköltözött a sóstói anyás csecsemőott­honba. Július 22-én onnan is távozott — ezúttal egyedül... A család később kapott tőle egy levelet, amin budapesti cím szerepelt feladóként. — A cím alapján fordul­tunk a XIII. kerületi ta­nácshoz, azzal a kéréssel, hogy keressék meg a fiatal- asszonyt — folytatja a gyám­ügyi előadó. — Ennek több mint egy hónapja, de vá­laszt még nem kaptunk. Va­lószínűleg nem jártak ered­ménnyel, hiszen a Böszpöré- miék fenti címre küldött le­vele is visszajött „címzett is­meretlen” jelzéssel. Ne jusson az anyja sorsára Pedig szorít az idő: a kis­lány, akit egyébként Klau­diának hívnak, már betöltöt­te az egy évet, és dönteni kellene róla, állami gondo­zásba kerüljön-e, vagy rá­bízhatják a családra, amely a tanács véleménye szerint is valóban alkalmas a kicsi felnevelésére. Széles, tágas utca viseli Csengerben Dankó Pista ne­vét. A házak azonos tervek alapján készülhettek, de na­gyon is különböznek egy­mástól, lakóik igyekezetének mértéke szerint. A legszebb, leggondozottabb a tanácsta­gé, de nincs szégyenkezni­valójuk Böszpörémiéknek sem. Házuk előtt termetes fenyők árnyékolják az abla­kokat; az udvaron kötegek- ben faanyag, a háziak itt­honi munkával (ládaszöge- zéssel) egészítik ki keresetü­ket. A család négy felnőtt tagja közül hárman — a Böszpörémi házaspár és na­gyobbik fiúk, Klaudia apja — dolgoznak. Rajtuk kívül a még iskolás gyerek, vala­mint kicsijével Böszpörémi- ék lánya él a példásan tisz­ta, rendes lakásban. — Intézetis volt ez a lány, Pesten ismerkedett meg ve­le a fiam — egészíti ki a történet foghíjait a csöndes, madárcsontú háziasszony, miközben hellyel kínál a ki­sebbik szobában. — Úgy köl­tözött ide. öthónapos terhes volt, amikor felment a fa­luba azzal, hogy tanácsadás lesz. Akkor szökött meg először. Na, Pesten megszül­te a gyeteket, aztán írt a fiamnak, hogy menjen ér­tük. Haza is hozta őket, de az asszony nemsokára me­gint megszökött. Most se szólt az egy szót se — fogta a gyereket, aztán felült ve­le a vonatra, elmentek Nyír­egyházára ... Mi az anyját már nem is bánjuk, csak azt nem akarnánk, hogy a gye­rek is az ő sorsára jusson, és abból is csavargó legyen . . . A rövidebb út A sóstói anyás csecsemő- otthonban azonban megtud­tuk, hogy van egy rövidebb út is annál, mint ami a ta­nács számára ismeretes. Eszerint a legtöbbét maga a nagymama tehet azért, hogy a kicsi mielőbb otthonra leljen náluk. Ugyanis ha a nagymama néhányszor meg­látogatja a gyereket, meg­nézi, hogyan kell etetni, gondozni, azaz tanúbizony­ságát adja ragaszkodásának, akkor nincs akadálya annak, hogy az otthonból kiadják Klaudiát. Böszpöréminé azonban szeptember óta nem kereste fel unokáját — rész­ben a távolság, részben pe­dig saját tájékozatlansága miatt nem igyekezett szo­rosabbra fűzni a kapcsola­tokat. Erre most határozott ígéretet tesz. Ha szavának áll, s a tanácson aláír egy olyan nyilatkozatot, hogy kész (és képes) vállalni a ki­csi nevelésének minden ter­hét és felelősségét, az utol­só akadálya is elhárul an­nak, hogy a kislány ne csak otthonra — családra is ta­láljon. Gönczi Mária A megyei tanács közlekedési osztálya, az ATI, a KBT és az MHSZ szervezésében a felszabadulás tiszteletére em­lékversenyt rendeztek a hivatásos gépjárműoktatók kö­zött. A rendezvény célja az egységes gyakorlati oktatás és a vizsgáztatás összehangolása volt. A verseny eredménye: I. helyezett lett Lipovniczki Tibor (ATI), második Mező József (MHSZ), harmadik Nadasi János (ATI). A csapat­győzelmet áz ATI-sok szerezték meg.

Next

/
Thumbnails
Contents