Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-07 / 81. szám
1986. április 7. Kelet-Magyaromig 3 Művészeti élet Nyíregyházán Megbecsült értékek Vasárnapi műszak, teljes létszámmal Szüksége van rá az országnak Kora reggeli körkép megyénk üzemeiből Vasárnap hajnalban Ramocsaházán. G yakran elhangzott egy kérdés az utóbbi egy hónapban, jóval többször, mint a korábbi hasonló időszakokban: van-e művészeti élet Nyíregyházán? A legkülönbözőbb fórumokon hozták szóba festők, szobrászok, zenészek, előadó- művészek, építészek, illetve a kulturális-művészeti terület irányítói, szervezői. Jó alkalmat kínál erről a kérdésről gondolkodni, vitatkozni, és az igényes utakat keresni egy hagyományos rendezvénysorozat, a nyíregyházi művészeti hetek programja, mely ezekben a napokban zárul. Ha csak az ilyentájban megszaporodó rendezvényeket vesszük sorra, akkor a közönségnek panaszra nincs oka. Többnyire körültekintő szervező munka előzött meg minden programot, az egész sorozat összeállításánál pedig igyekeztek a különféle, úgynevezett rétegigényekre is tekintettel lenni. így tárlattól néptánc- és balettbemu- tatóri keresztül a könyvgyűjtésig, igen sokféle téma közül lehetett választani. Bár a szerényebb anyagi lehetőségeink miatt a kulturális élet egyre kevésbé dúskálhat bőséges kínálatban, mégis, most a rendezvények végeztével egy kellemes eseménysorozat befejeződéséről számolhatunk be. Nagy sikerűek voltak a képzőművészeti kiállítások. Főként Szász Endre neve vonzott sok látogatót, a közönség viszont arról is biztosította a művészeti élet helyi képviselőit, hogy a helyi értékek megbecsülésére is fogékony. Ezt talán Soltész Albert kiállításának magas látogatottsága példázhatja. A hat hangversenyből egy lett volna az „importált”, sajnos, az elmaradt, viszont a köztünk élő zenészek produkciói igen erőteljes formáról adtak képet. A koncertek szereplői azt bizonyították, hogy a fővárostól ilyen távoli helyen is lehet kiemelkedő színvonalat elérni a zenei életben — ezt hangsúlyozta Kórody András karmester is a lapunknak adott interjúban a Szabolcsi szimfonikus zenekarról. Kissé furcsának tűnik hogy a Móricz Zsigmond Színházban a művészeti hetek idején nem volt tervezett bemutató. Igaz, a korábbi években többször is szóvá tettük: kár a művészeti hetek programjaként feltüntetni olyan színházi előadásokat, melyeket anélkül is megtartottak volna, akár van művészeti hét, akár nincs. Mégis, a közönség megszokta, hogy ilyenkor o színházban is többet talál, sőt, vendégszereplő társulatok meghívása is szokás volt ilyenkor. Talán ezért is fogadta zsúfolt házban nagy ünnepléssel a közönség a műsorterven kívüli premier szereplőit, amikor a hónap végén bemutatták Káló Flórián: Négyen — éjfélkor című bohózatát. Magyar filmek régen nem vonzottak annyi látogatót, mint az a három, amit az országos forgalmazás előtt alkotóik jelenlétében itt mutattak be. Kitűnő volt a mozis szakemberek vállalkozása, mert a vitatható képsorokról nyílt és tartalmas beszélgetésre volt lehetőség a közönség és a rendezők között. örvendetes, hogy nálunk is működnek olyan magas színvonalú amatőr művészeti együttesek, elsősorban a táncművészet különféle ágaiban, amelyek alkalmasak a nagyközönség előtti bemutatkozásra. Ennyi volna a művészeti élet? Nálunk jelenleg ennyi, és a korábbi esztendőkhöz hasonlítva ez sem kevés. Van-e szükség ennél többre, másra, és ha igen, kinek van rá szüksége? Ezek már olyan kérdések, amelyeket a „legokosabb” fórumokon sem mindig sikerült egyértelműen tisztázni és közös véleményt kialakítani. Egyesek szerint az a cél, hogy a művész alkotása a benne foglalt gondolatokkal a címzetthez, a közönséghez eljusson. Mások viszont igénylik a személyes oda-vissza kapcsolatot is, a találkozások, beszélgetések lehetőségét. És nem csak a közönséggel, hanem egymás között is. Hiszen a különböző területeken alkotó művészeket ugyanazok a napi gondok foglalkoztatják. Szélsőséges talán a példa, de hátha további ötleteket ad; vajon nem volna mondanivalója a gordonkaművésznek az építész számára, és viszont, ha valamiféle rendszeresített és intézményesített fórumon arra mód lenne? Emlékszünk; nagyon várták a nyíregyháziak, elsősorban a művészeti élet iránt érdeklődő értelmiségiek, hogy színházunk művész- presszó] a elkészüljön. Afféle „műhely”-szerepet tételeztünk fel hozzá, találkozások, szakmai, művészeti viták, kisebb kiállítások, koncertek stb. színhelyéül is elképzeltük. Nem az lett, bár a Művész-pódium sorozat, ami több hónapja nagy siker a presszóban, pótol valamit abból, ami lehetne. Nincs talán gazdája — persze, a művészeti élet kibontakozása nem egy helyiségtől függ. S oha még ennyi művésze nem volt Nyíregyházának, mint most. Igazán imponáló képsorokat láthattunk pár napja a tévében, azelőtt a városi kábelműsorban. Valami elkezdődött és remélhetőleg a sikeres folytatás következik. Ezt várjuk a helyi művészeti tanács működésétől, amelynek alakuló rendezvénye április 8-án lesz. „Milyen helyes kisfiú vagy ...” nyom barackot az ötéves forma gyerek fejére a negyvenes évtizedét éppen csak elkezdett férfi. A felesége, hasonló korú, az ölébe ültetve kényezteti. Vendégségben vannak. Azt lehetne hinni, hogy csak az udvariasság mondatja velük a szép szavakat. Velük van két lányuk, egyikük már érettségiző korban, a másik nem sokkal fiatalabb. Kiérzik tehát némi egészséges irigység mondataikból. próbáld meg harmadjára, hátra besikerül egy fiatalember” évődik barátjával a házigazda. A válasz tétova hümmögés. Az asszony, akit némi udvarlással a nagylány nővérének nézhetné az ember szintén sóhajt: „ugyan, meg sem állunk, annyit dolgozunk, kinek van erre ideje". Nem mondja, de hozzá lehet gondolni a kis hétköznapi stratégiát: nyakunkon az egyetemi felvételi, aztán pedig ki is kell házasítani ezt a két leányt. • És itt vett fordulatot a beszélgetés. Az irigyelt fiúgyermek apja számolgatni kezdett. „Ha ti most összehoznátok egy fiút, 170 ezer forintot pengetne le a markotokba a magyar állam”. Látva az értetlen arcokat, toVasárnap — munkanap. Szokatlan, hogy április 6-án és majdan december 28-án minden üzemben, intézményben munkanapot tartanak. Hogyan indult ez a hosszú hét — ennek néztek utána munkatársaink. Á dolgozók megértették Hajtóművek és Festőberendezések Nyíregyházi Gyára: Jókedvű az igazgató, Hek- man László. Minden oka megvan rá, hiszen a gyors reggeli körkép szerint még az átlagos létszámtól is többen vannak a gyárban. — Megmagyarázták nekünk, a dolgozók nagy többsége megértette, hogy ezen a vasárnapon termelnünk kell — mondja Csécsi János lakatos. A gyárban ez az esztendő rosszul kezdődött, mert kevesebb volt a rendelés a szokottnál. így érthető, amit Hegedűs István, a konvejor- üzem egyik brigádvezetője mond: — Jelenleg van mit csinálnunk. Teljes létszámmal bent vagyunk, és ez a lényeg. Ehhez kapcsolódik Hirsh István, a pártvezetőség titkára : — Megértjük, hogy az országnak szüksége van a két vasárnap termelésére. Felvetődött viszont dolgozóink előtt, hogy akiknek bőven volt rendelésük az év elején, miért nem termeltek többet? A HAFE-ben fizetetlen szabadnapként kapják meg a két napot a dolgozók. Azonban ha a tervezett rendelések megjönnek, előfordulhat, hogy még többletműszakokat szerveznek a termelés érdekében. Mindenki bent volt Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet: vább magyarázott. Amikor a mostani kettő plusz kettes lakást vettétek, kaptatok hatvanezret szociálpolitikai támogatásként. Most az elsőre negyven, a másodikra hatvanöt, a harmadikra 125 ezer jár. Természetesem a különbözeiét is megkapnátok.” Innen kezdve már mindenkinek elindult a fantáziája. A nagy lakást el kellene cserélni két kisebbre. A nagyobbik lány nevén már lehet házingatlan, ismét lehetne kölcsönt felvenni, lényegesen nagyobb összegben. És a vállalati támogatás, no meg a bankkölcsön ... Egyre rózsásabb lett a kép. „Lám, lám, mennyi hasznot hajthat ami egyébként is kellemes” pajzánkodott az egyik asszony. Egy kis csend támadt, látszott a társaság minden tagján, hogy meggondolkodtatta a különös ötlet. A hallgatást a házigazda törte meg. „Ugyan, vágjatok már bele, hiszen még előttetek az élet.” „Hát igen .. ", sóhajtott egy nagyot a vendégségben lévő család feje. Megropogtatta egy kicsit az ülésben megmeredt gerincét, beletúrt ritkuló fürtjeibe — és egy barackot nyomott a háziak ötéves forma fiának a fejére. É. S. Berregnek a varrógépek, a kárpitosüzemben szorgos kezek állítják össze a bútorokat, szinte teljes létszámmal folyik a termelés. — Egy kicsit furcsálljuk, hogy jönni kellett dolgozni — mondja Paulenszki György- né szabász, aki Nyírpazony- ból jár be. — Két kisgyerekem van, a tavaszi szünet miatt a nagyobbikat magámmal kellett hoznom, mert nem volt, aki vigyázzon rá. — Bizony a gyerekes anyáknak okozta a legnagyobb gondot a vasárnapi munka — állítja Mikula János elnök is. — Nálunk Viszont a termelésben, a terv- teljesítésben feltétlen érződnie kell a vasárnapi munkának. „Ezt nem lehet halogatni!" — A mi ellenségünk nem a munkanap-átrendezés, hanem a naptár — foglalta ösz- sze véleményét Molnár János, a ramocsaházi Rákóczi Termelőszövetkezet traktorosa vasárnap hajnalban. Kinn a határban beszélgettünk, ahol csak annyi időre álltak meg munkatársaival, amíg a burgonyaültető gépet ismét feltöltötték. — Mentünk mi kérem szombaton is, meg április negyedikén. A három napon harminc hektáron tettük földbe a vetőgumót. Ezt nem lehet halogatni, mert amilyen a vetés, olyan az aratás. — Gazdaságunkban eszébe sem jutna senkinek ellentmondani, ha a szakvezetés úgy dönt: dolgozni kell a pihenőnapon — egészíti ki az! erőgépvezető által mondottakat Vitéz Ferenc főmérnök, miközben kikaparja a hantot, ellenőrizendő az ültetés mélységét. — Igaz, hogy nem csupán az öntudatra hagyatkozunk. A pihenőnapon a tag megkapja az átlagbérét, plusz annyit, amennyi az aznapi teljesítményéért egyébként is járna. És ha nagyon szorít az idő, egy százast még ráteszünk ösztönzőnek. A falu néptelen, mindenki dolgozik és dolgozott az ünnepeken is. A cipőgyári melléküzemet is beleszámítva, ahol csak az új modellre való átállás miatt álltak le egy napra. Ötre jött a szerelőbrigád Vasárnap reggel 7 óra. malomkerti építkezés. — Nem most kezdődött, hanem már folytatódik a munka, mert mi két műszakban dolgozunk — tájékoztat Hunyadi Károly, a hajnali műszak művezetője. Itt adtunk egymásnak találkozót Tóth Pállal, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat igazgatójával, aki már 6 óra óta talpon van, járja az építkezéseket. Megnézte az épülő egészségügyi tanintézetet is, ahol gond volt a villanyárammal, de már elhárult, s ott is szépen haladnak. — Itt a Malomkertben egy 38 és egy 36 lakásos tömböt építünk, állami bérlakásokat. Az egyikben helyet kap egy posta, a másikban egy fodrászszalon is — mondja az igazgató. — Egyiknek szeptember, a másiknak október vége az átadási határideje — jegyzi meg Balogh József építésvezető. A vállalati buszjárattal pontosan megérkezett a szerelőbrigád 5 órakor. Az alag- útzsalut szerelik. — Bár vasárnap van, de hétköznapi a munkarend, rendben halad minden — mondja elégedetten Makara Miklós művezető. — A feltételek jók, nincs anyaghiány, szerkezetileg készen van a két tömb, most a belső víz-, villany-, fűtés- és gázszerelést végezzük — fűzi hozzá a mondottakhoz az építésvezető. — Vajon határidőre elkészülnek-e? — Biztos vagyok benne — válaszolja határozottan az igazgató. Most az a legfontosabb, hogy a leányvállalatunk időre elvégezze a belső szereléseket. Ezzel a munkával vállalatunk 85 millió bevételhez jut. „Nincs igazolatlan mulasztó..." Reggel hét óra. A Magyar Posztógyár Nagykállói Gyáregységének főmérnökével, Bíró Péterrel való beszélgetésre kicsit várnom kellett. Épp az üzemeket járta. Nyilván ő maga is kíváncsi volt, bejöttek-e a munkások. A főnök visszaérkezéséig a titkárnő elmondta: vezérigazgatói körlevelet kaptak, amely arról rendelkezik, hogy ezen a vasárnapon a szabadságon lévők száma nem lépheti túl az átlagos mértéket. — Rendben van minden a létszámmal — állapítja meg a betoppanó főmérnök. — Az ünnepi munka bejelentésekor volt egy kis értetlenség az emberekben, ez tény, — folytatja. — Sokan rákérdeztek, miért nem egy szombati napot kell ledolgozni? Ez a kérdés egy kicsit nyitva is maradt. Pörög az orsó, zümmögnek, kattognak a masinák. Megy a vasárnapi üzem. — Vasárnap hajnali négykor nem igen szoktam kelni — mondja a gép mellől a Geszterédről bejáró fiatal munkás Ferenczi István. — Nem örültem, hogy fel kell tápászkodni, de hát mit csináljunk? Most így kell, ez a rend. Kása Józsefet, a kártolt- fonal üzem vezetőjét munkája közben zavarom meg: — Még csak nem is késtek. Igazolatlan hiányzó egy sincs az üzemen belül. A posztógyáriak délelőtti műszakja jelesre vizsgázott. Egymilliós termelés Az égvilágon semmi sem mutatja a MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységében, hogy vasárnapot írunk. Normális hétkezdet, még a szokásostól is kevesebb hiányzóval. A kétszázötven dolgozó közül mindössze hatan maradtak otthon, nyomós indokkal mindegyik. — A mai napon majdnem egymillió forintos termelési értéket állítunk elő, decemberben, a végelszámolásnál minden bizonnyal jól jön majd ez az összeg — mondja Májer Béla főmérnök. A nyírbátori üzemben négy alapvető termék készül, futómű, légtartály, szivattyú és bojler. Vasárnap húsz pár futóművet gyártottak, amit színrefestés után hétfőn visznek át a baktalórántházi gyáregységhez, ahol az MBP típusú pótkocsikba építik majd be azokat. Vasárnap kora reggel már útnak indítottak egy másik szállítmányt is, a Hajdúsági Iparműveknek vittek el százhúsz darab bojlert. A gyáregységre az idén 162 millió forintos termelési értékterv megvalósítása vár. ezt időarányosan jóval túlteljesítették, hiszen- az első negyedévben havonta tizen- kilenc-húszmillió forint értékű terméket állítottak elő, tehát ha így folytatják, év végén se lehet gond. Az összeállítást készítették Balogh Géza, Ésik Sándor, Farkas Kálmán, Lányi Botond, Sztancs János Baraksó Erzsébet Előttetek az élet
