Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-24 / 96. szám

1986. április 24. Kelet-Magyarország 3 Zöld zajok... Z öld zajok kellené­nek csak, levélsu- sogás, miként a történelem előtti időkben egykor. Jó volna belehall­gatni, milyen az. De a legmegveszekedettebb kör­nyezetvédők sem eshetnek ekkora költői túlzásba, nem kívánhatnak ilyen valószerűtlen nagyot, hi­szen a modern emberéle­tével szükségszerűen együtt jár a zaj, a lárma. Különösen a városi em­ber idegeit kezdi ki a nappali közlekedés han­gos mormogása, némelyik gyár, üzem gépeinek mesz- szehangzó zakatolása. Ám az ember mégis csak óv­hatja a saját fülét — anél­kül, hogy betapasztaná; mégis csak oldhat a de­cibelek okozta feszültsé­gen. Mindenekelőtt úgy, hogy már a forrásánál megpróbálja csökkenteni a bántó zajokat. Vagyis eleve úgy épít járművet, gyárat, hogy az az egész­ségre ne legyen károsan hangos. A régi eszközök lármája is elszigetelhető. Csakhogy a védekezéshez pénz kell, és annak tuda­tosulása, hogy a zaj is sok bajt okozhat. Egyelőre azonban kör­nyezetvédelmünk legke­vésbé komolyan vett, leg­gyengébb ága a zajvéde­lem. Ezt sem pozitívan, sem negatívan nem ösz­tönzik eléggé. Nem lehet véletlen, hogy például Szabolcs-Szatmárban egé­szen tavalyig egyetlen fillér bírságot sem szab­tak ki az üzemekre, pedig sok helyen van fülsiketí­tő lárma, ami nemcsak az ott dolgozókra, de a kör­nyékre is veszélyes. 1985- ben viszont már három és fél millió forint büntetést róttak ki a megye gazdál­kodó egységeire, de — egyelőre — nem jogerő­sen. A behajtás — vele együtt a védekezésre való ösztönzés — kétséges. Jó tudni, hogy eredmé­nyesen csökkenti a zajár­talmakat az élő fa. Egy- egy lombos fának na­gyobb a zajfogó hatása, mint egy azonos magassá­gú, téglából emelt falnak. A levelek susogása pedig kifejezetten idegnyugta­tó. Nagy szükség volna ar­ra, hogy a szűkebb pát­ria minden jelentősebb településén növeljék a parkok méreteit, hiszen városaink az egy főre ju­tó zöldterület nagyságá­ban messze elmaradnak az országos átlagtól. Az elmúlt tervidőszakban egyébként 27 millió forin­tot fordítottak Szabolcs- Szatmárban a zöldfelület fejlesztésére, ápolására. »Ennyi pénz kevés. Talán ez a szűkösség az oka, hogy parkjaink harmadát nem gondozzák rendsze­resen. (sztancs) Évente több ezer babakocsi­kereket galvanizálnak az Elekterfém Coop Gazdasági Társulás nagydobosi üzemé­ben. (császár) Ebben az évben kezdték meg a próbaüzemet a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár záhonyi, új cipőfelsőrész-készítő üzemében. A 450 négyzetméter alapterületű üzemben — napi két műszakban — 1400—1500 férfi félcipő felsőrészeit szabják és készítik el a nyíregyházi gyár részére. (Császár Csaba felvétele) Szobafestő: igen — esztergályos: nem Diktál a konjunktúra Ilyenkor, tavasztájon, amikor a szakmunkásképzőkbe is beérkeznek a továbbtanulási kérelmek, sokféle következte­tés levonására kínálkozik lehetőség. Sok ezer leány és fiú sorsa dől el, ugyanakkor az is kiderül, hogy a termelés kü­lönböző területeire jut-e elegendő szakember a jövőben, mennyire vérteződik fel az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatás a kor kihívásaival szemben. Megyénkben már látható tendenciákat vehettünk elem­zés alá. Lényegében az 1986- os jelentkezések nem hoztak forradalmian újat, inkább egy korábbi folyamat felerősödé­séről beszélhetünk. Gyors pénzt ígérnek Arról, amit úgy fogalma­zott meg a szakember: „érez­hető, hogy a gazdaság húzó­ágazatai, a konjunkturális területek vonzzák magukhoz a fiatalokat”. Hogy e finom jelzést kissé brutálisra for­dítsuk: azok a szakmák áll­nak az előtérben, amelyek sok, viszonylag gyors pénzt ígérnek. Figyelemre méltó, hogy a korábban mellőzött kőműves szakmára újra vannak je­lentkezők, mégpedig sokan. Mellettük a szobafestők, a központifűtés-szerelők sora­koznak, mintegy jelezvén: a kisvállalkozások, a magán­építések korszakában kifize­tődőnek látszanak e terüle­tek. Igaz, aki ácsot vagy áll­ványozót keres a jelentkezet­tek között, meglepődik, mert alig talál. A fenti tendencia azóta érződik, amióta a kis­ipar megerősödött, s a vál­lalkozási lehetőség nőtt. Ha­sonló okok miatt népszerű az autószerelői szak is, ahol a munkaidő utáni plusz is kí­nálja magát. Éppúgy, mint a női szabóknál, ahol szin­tén nagy a lelkesedés. Hogy a jelentkezők szándékai mennyire összefüggenek a kisipar, a maszekolás, a munkaidő utáni pénzkereset lehetőségével, azt igazolja az is, hogy cipőgyári szakra alig kívánkozik valaki, hiszen köztudott, hogy a gyári mun­ka alig adaptálható a házi műhelyre. Helyzet­felismerés A következő nagy terület, ahol a jelentkezés felfut, az a fodrász és kozmetikus szak­ma. Itt nyolc általánost vég­zettet éppúgy találunk, mint érettségizettet, annak bizonyítékául, hogy a piac nagy, a lehetőség adott. Von­zó pálya az elektroműszeré- szi is, s talán a korábbiak­nál is nagyobb az elektroni­kai műszerészet iránti érdek­lődés is. Sajnos, teljesen ér­dektelen a fiataloknak a gé­pi forgácsoló, az esztergályos pálya, bár ez az üzemekben igen jól fizetett. Csupán a példa kedvéért: 78-as igény van, 12 a jelentkező. Az át­irányítással lehet segíteni, de ez sem hoz megoldást. Az a groteszk helyzet áll elő, hogy a magas kvalifikáltságot kí­vánó területekre a gyengébb tanulók kerülnek, míg a jó képességűek, akik hama­rabb felismerték a konjunk­túrát, azok a könnyebb, de jövedelmezőbb szakmákat célozzák meg. Kiderül ebből sok minden. Először is az a kíméletlen törvényszerűség, amit a mun­kaerőpiac és a konjunktúra alakít ki. Másodsorban a családok borotvaéles helyzet- felismerése, mármint ami a gyors jövedelemszerzést ille­ti. De mérhető itt a pálya- választási tanácsadó tanárok viszonylagos tájékozatlansá­ga, a kevés szakma ismere­te, az ajánlások szűk skálá­ja is. Mindehhez hozzátehet­jük azt is: sajnos kevés hosz- szú vagy középtávú előrejel­zés van arra vonatkozóan is, hogy a technikai robbanás után hol, mennyi, milyen szakemberigény jelentkezik majd. Előrejelzés 2000-ig Az idén komoly ígéret az, hogy az Ipari Minisztérium már 2000-ig terjedő előrejel­zést ad, amit gyorsan le kell fordítani megyei nyelvre. El­fogadhatónak mondható a Belkereskedelmi és a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium igényjelzése is. Miután a szakmunkásképzés szakmai felügyelete ezután teljes egészében tárcakézben lesz, ennek fejlesztése is kí­vánatos. Az igények gondos prognózisa ugyanis megkí­mélhet mindenkit attól, hogy egy fellendülő szakaszban kellemetlen helyzetbe kerül­jön, csupán azért, mert ke­vés a jól képzett szakmun­kás. Hogy jó példát is em­lítsünk, a konzervipar és a húsipar lendületes fejlődése és perspektivikus moderni­zálódása már ma is érezhető a jelentkezésekben. Mindezt azt is sugallja: ahol a távlat, a lehetőség, a jövő képe megfelelően kerül a fiatalok elé, ott a ma gyermeke is fel tudja mérni saját jövő­jét, s úgy dönt, hogy az mind a népgazdaságnak, mind sa­ját magának előnyös legyen. A szakmunkásképzés az oktatásügy részéről szolgál­tatás. Teljesen világos, hogy egyedül képtelen megbirkóz­ni a pályaorientálással, a pályántartással, a helyes arányok kialakításával. Te­kintélyesen nőtt az ágazatok felelőssége, de a napi gya­korlatot nézve az egyes vál­lalatok kötelessége is. A kép­zésből való részvállalás, az előrevetített jövő igénye, a fiatalokig, iskolákig eljutó figyelemfelhívás mind-mind rájuk háruló feladat. Ha ez elmarad, akkor a jövőben is szembe kell nézni egyféle spontaneitással, olyan szak- választással, amely talán e pillanatban hasznos, de a jövőt illetően sok bizonyta­lanságot tartalmaz. Átgondolt • »I rr I r jovokep Az oktatás felelős szakem­bereivel fi ' . itott beszélge­tések arról győztek meg, hogy a gazdálkodó egységek­nek nem elegendő a helyzet tudomásul vi ‘ Je, a tények elfogadása. Gazdasági hul­lámvölgyünk ellenére a táv­lati célok láthatóak, az azokra készülést a jelen ne­hézségekre hivatkozva el­odázni stratégiai hiba. Ha tehát a mostani tendenciá­kat vizsgáljuk, ne a gyer­mek, ne a család, s ne a pá­lyaválasztási tanácsadó ta­nár kerüljön megítélésre. Reakcióik valahol érthetőek. Csak a jobb információ, az átgondolt jövőkép kínálata késztetheti a ma gyermekét arra, hogy holnapi felnőtt­ségéről okosabban döntsön. Bürget Lajos* MIRE JUT A JÓLÉTI ALAPBÓL? Á kultúra forintjai „BÉRLETSZÜNETET” HIRDETTEK a gabonafor­galmi vállalatnál. A korábbi években mindig megvették a színházi évad kezdetén a bér­leteket. Most nem így tör­tént. A forintokat kívánják ezzel megfogni, vagy más munkál a háttérben? Hathází Józseftől, a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi Vál­lalat szakszervezeti titkárá­tól nemcsak erre az egy kér­désre kaptunk választ. A vállalat üzemei, telep­helyei behálózzák a megyét. Ez a szórtság első pillanatra a legszembetűnőbb, mely azután sajátossá teszi többek között a szakszervezeti mun­kát, a szakmai és ideológiai továbbképzéseket. A több mint 1300 dolgozó hat kör­zeti üzemben és tizenhét te­lephelyen található. Általános a három műszak, sokan vé­geznek nehéz fizikai munkát. Hordják a zsákokat, nyelik a port. Bár a fizetés nem rossz, ha alkalom kínálkozik mun­kakönyvvel a kezükben bú­csút vesznek a vállalattól a segédmunkások. A munka­erő-vándorlás megállítása érdekében igyekeznek von­zóbbá tenni a munkahelyet. Ebben szerepet játszhat az is, miként forgatják a szo­ciális jóléti alap forintjait. A SZÄMOK tetszetö­SEK. Az egymillió-kétszáz­ezer forinthoz még 412 ezer forintos múlt évi maradvány társul, ami nem a rosszul felfogott takarékosság követ­kezménye. Változott az étke­zési hozzájárulást szabályozó rendelet, ezentúl az egységes érdekeltségi alapból egészít­hetik ki az ebédjegyek árát, innen a maradvány. A kibő­vült keret miatt természete­sen nem jöttek zavarba a ga- bonaforgalmi vállalatnál, a forintokat kisebb „kala­pokba” szétosztották. Az egyik kalap felirata: üdülte­tés, és benne 700 ezer forint lapul. — Vállalatunknak vannak saját üdülői — mondja Hat- házi József. — Balatongyörö­kön összefogással alakítottuk ki az egyiket, melyben négy szoba áll májustól dolgozóink rendelkezésére. Főzésre nincs gondjuk az üdülő vendégei­nek, teljes ellátást kapnak, bükkszentkereszti üdülőnket tavaly óta vehetik igénybe a pihenni vágyók, és tartunk fenn hétvégi házakat a ger- gelyiugornyai Tisza-parton. Tiszalökön és Tiszadobon. Megérkeztek a szakszerve­zeti üdülőjegyek, és a külföl­di vállalatokkal fenntartott kapcsolat csereüdültetéssel kecsegtet. Két család utaz­hat nyáron az NDK-toa, és tárgyalnak bolgár partnerek­kel is az üdülésről. A szociá­lis segélyezésre 300 ezer fo­rintot használhatnak fel. — Ettől az évtől az üzemi bizottságok maguk dönthet­nek arról, a nekik átadott keretből kik kaphatnak — jegyezte meg Kotriczné Soly- mosi Magdolna személyzeti­oktatási előadó. — Jobban ismerik a helyi körülménye­ket, a kérelmezők helyzetét. Az ügyintézés is rövidebb, a gyorssegély valóban időben eljut a rászorulóhoz. SZÜKEBBEN VÉVE KUL­TÚRÁRA 1986-ban kétszáz­ezret áldozhatnak a gabona- forgalmi vállalatnál. Kirán­dulásokra, vetélkedőkre, is­meretterjesztő előadásokra és tanfolyamokra jut pénz, és ebből a keretből fedezik a színház- illetve mozilátogatá­sokat. S itt visszakanyarod­tunk a bevezetőben feltett kérdéshez, miért nem váltot­tak az idén színházbériete­ket? A szocialista brigádok Nyíregyházán lényegesen jobb helyzetben vannak a színházi előadásokat tekintve, mint a fehérgyarmatiak, kö­zösen látogatják az érdeklő­déssel kísért darabokat. Az évad kezdetén a bérletezett előadások alapján nehéz el­dönteni, hány bérletre lesz szükség. A tapasztalatok azt mutatták, a sikeresebb da­rabnál egymás kezéből kap­kodták ki a bérleteket, más­kor meg a nézőtéren üresen maradtak a nekünk fenntar­tott helyek. így inkább a mindenkori igény szerint je­gyet veszünk a színházba — magyarázta Hatházi József. A MUNKASMÜVELÖDÉ- SI HETEK programjába rendszeresen bekapcsolód­nak, ám a formalizmust, a papírnak, kimutatásnak, jegyzőkönyvnek szódó lát- szatfelaj ánlásokat kerülik. Az értékek mellett nem men­nek el szó nélkül. Bizonyság erre, hogy a gabonaipari dolgozók sokat áldoztak pél­dául a túristvándi vízima­lom, a tarpai szárazmalom felújítására, és most a me­gyében egy malomipari mú­zeum létrehozásán fáradoz­nak. Reszler Gábor L egyen az embernek — Gyenge vagy te a — E kettő a paraszttal, szenvedélye, külön- sakkhoz. Az volt a szeren- fe süket! ben az életnek se cséd, hogy a diri dumájá- _ R, . , . , . sava, se borsa. Jó szenve- tói nem tudtam eléggé kon- .„„„ e ne^V,a ju óva , dély, teszem azt a bélyeg, centrálni. Az utolsó játsz- OVel egy szivessege. a régi pénz, a kép- és kép- mában is, ha a huszárral .e ,e 'u ° “ 1 telenséggyüjtés, de kiélheti nem gé négyre, hanem há kővetkező léné^mátt T vágyait, álmait bárki a nyolcra lépek, te kapod a ** s _ " sportban is. Mondjuk, a mattot. Mi tagadás, ma mar él­sakk. Sakkozni isteni dolog. vezem az értekezleteket. Észtorna a javából, una- Mindenki, élvezi, hiszen ki­loműző, hideg és meleg zu- tört körünkben a sakkőrii­hany, önbizalomgerjesztö, Csak a diri nem ját­kereseti forrás és még ezer- W~~ szik, ő csak beszél és be­egy olyan dolog, amelytől Mg -y — — szél- Igaz, egyszer majdnem néha a falra mászik az em- — — — — — — — — — — — — — rájött a turpisságra. Halin­bPT ka — dühében, hogy tíz-------------- partit vesztett, — a tárgya­De lássuk a példát a tel- — Helyes, kispofám. El- lóasztalon felejtette a cé- jesség igénye nélkül. Ülök ismerem, hogy gyenge va- duláit. Mikor visszament az értekezleten és veszem gyök a sakkhoz, de ered- értük, már a vezér bön­észre, hogy Halinka és ményesen gyenge. Különben gészgette őket. Halinka le­Mesznere kartárs élénken is nagyon szereti az unó- döbbenten, alig bírta ki­levelez. Sűrűn váltják egy- kám a csokit, majd meg- nyögni: mást az apró papírfecnik. A mondom neki, hogy Halin- _ r*nir n diri beszél, Halinka bólint, ka bácsi küldte. örülni mPr( ^ ír és csúsztat egy cédulát fog... ' ' Mesznerének. A diri to- Leesik a tantusz. Hiszen , Derek vágott a sza- vább beszél (immár egy ezek sakkoztak. Elméleti vaba a diri látom, tit­órája), Mesznere bólint, ír sakkot játszottak, pénzre. kosirassal jegyzetel. Viszont és csúsztat egy cédulát Ha- Nem egy elvetélt ötlet, ősz- erőltesse meg a fantáziá­linkának. A diri is látja, szekötni a kellemetlent a ía}- Watt helyett^ mattot ír­mindenki látja. A diri ar- kellemessel és hasznossal. n}< egyszerű. Lehetne ra gondol, lám, lám, Ha- Mert nincs kellemetlenebb ^gy is, hogy A mint áram, Unka és Mesznere érti, és unalmasabb egy ötórás ^et mint a hetedik négy­amit mond. helyeselnek, bó- értekezést végigülni és nincs zeten. A-het, pontosan ezt lógatnak. Derék. A min- kellemesebb, mint munka- mondtam, annyi áramot denkinek más a véleménye, időben játszani és nyerni. kellene megtakarítani, tömör ítélet: bólintó Jáno- Persze, veszíteni is lehet, Jó ember a diri, tartsa sok. de kockázat nélkül nincs meg az ég erőben, egészség­Délután kettőkor a fejtá- nyereség. ben és ne apadjon el a . . . , Ma már én is sakkozom. mondandója... Tartson gito végén minden kiderül. Stohanek vaTtnerem. A csak nagyon sok értekezle­A folyosón Halinka egy mj játszmáink izgalmasab- tét, ámbár az unokám már húszast ad Mesznerének. bak, élvezetesebbek, zafto- nem szereti a csokit. Ba­Halinka pulyka, Mesznere sabbak. Mi utáljuk egy- nánt viszont nem lehet kap­nevet. Halinka kikel magá- mást, ezért a cédulákban ni. bál: szövegezünk. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents