Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
1986. április 1. Kelet-Magyarország 3 © KERPESEIRE|IJ:H;Mi]j A KÁRRENDEZÉSI SZAKEMRER DR. DRÉGELYI TAMAS, AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ gépjArmükárRENDEZÉSI FIÓKVEZETŐJE — A totálkárosság kérdésében bizottság dönt, melynek figyelembe kell azt is vennie, hogy a várható javítási költség meghaladja-e az úgynevezett totálkárlimitet. Ez új gépkocsinál lényegesen magasabb, mint egy idősebb gépkocsinál. Nem mindegy az sem, hogy milyen egyéb költségek jelentkeznek még a helyreállítási költségeken túl, ha javításra kerül sor. Felelősségi kárnál a gépkocsi kieséséből adódó úgynevezett következményi kárt is fel kell becsülni és a javítási költséghez hozzáadni. Ilyen következményi kár lehet például taxivezetőknél az elmaradt jövedelem, amíg gépkocsijának javítása tartott. Hét éve egy közlekedési baleset miatt rokkanttá váltam, azóta saját magamat is csak segítséggel tudom ellátni. Folyamatosan kapok járadékot, ennek ellenére sokkal rosszabb helyzetben vagyok, mint a baleset előtt. Kaphatok-e még valamilyen anyagi segítséget? — kérdezi Lukács Péter Nyíregyházáról. ÜNNEPÉLYESEN ZÁRULT Nyíregyházán a művészeti hetek programsorozata. A szombat esti műsorban három táncegyüttes lépett fel: a Szatmár, a Szabolcs Volán és a Nyírség táncegyüttes. Képünkön: pillanatkép a színvonalas műsorból. (Jávor László felv.) A látszat csal? Vasvilla szemekkel a VASVILL-ra Másfél éve szenvedett balesetet más hibája miatt Irinyi István, de kocsija alkatrészhiány miatt 17 hónapot állt. Rövid téli pihenő után most akarta használatba venni, de kiderült, hogy nem tudja hátramenetbe kapcsolni. Megfizetik-e utólag a késve felfedezett károkat? — Mi a teljes kár helyre- állításának anyagi konzekvenciáját vállaljuk és az alapos, szakszerű javítás költségeit megtérítjük. Nem vállaljuk viszont a javító nem megfelelő munkájából adódó hiányosságokat. Kérjük ügyfelünket, hogy gépkocsijával együtt keresse fel fiókunkat, hogy a javító megbízottjával együttesen eldönt- hessük: mi az, amit kárából még megtéríthetünk, és mi az, amiért a javító tartozik felelősséggel a hiányos, hibás munka miatt. Ugyancsak Irinyi István kérdése, hogy megfizeti-e a biztosító azokat a kiadásait, amelyek a gépkocsi használhatatlansága miatt sújtották? — Ha ügyfelünk a káresemény létrejöttében vétlen, a gépkocsi kieséséből adódó bizonyos többletköltségeit, amelyeket utólag bizonyítani tud, megtérítjük. Három alkalommal három különböző helyen megnyomtam a kocsimat. Az önrésztől több a kár, kaphatok-e így kártérítést? — kérdezi Kosa János nyíregyházi olvasónk. — Mivel ezek a sérülések, mint káresemények nincsenek okozati összefüggésben egymással, időben is különválnak, így az önrészesedést minden esetben külön le kell vonnunk, illetve ha külön- külön önrészaluliak ezek a károk, nem nyújthatunk térítést. Egyébként nagyobb díjért önrész nélküli Cascót is lehet kötni. A napokban egy útkereszteződésben összekoccantunk egy másik autóval. Nem én voltam a hibás, ezt elismerte a másik kocsi vezetője is. Kaptam egy betétlapot, a biztosítónak azonban ez nem volt elég — panaszolja Szász Pál Mátészalkáról. — Gyakran előfordul, hogy a baleset vétkes, felelős részese betétlapot ad át a károsultnak, ezen a betétlapon azonban fontos adatok — például a résztvevők rendszámai, az esemény helye, időpontja, leírása — és a betétlapot adó személyi aláírása sem szerepel. Ilyenkor csak a kárfelmérés történhet meg és a jogalap tisztázásához a károkozót pontos kárbejelentés megtételére utólag kell felszólítanunk. Ha a kárbejelentő megérkezik, a megállapított és a már közölt kárértéket azonnal kifizetjük. Egyik ismerősöm Trabantja összetört és a biztosító totálkárosnak nyilvánította. Az én kocsim jobban összetört, mégsem lett totálkáros. Ebben is protekció van? — kérdezi Bíró József nyíregyházi olvasónk. — Az 1978. március elseje után történt baleseteknél lehet igényelni nem vagyoni kár címén kártérítést, ameny- nyiben a baleset a sérült életét tartósan és súlyosan megnehezítette. (Ehhez orvosszakértői vizsgálat szükséges.) Javaslom, keresse fel fiókunkat, hogy ügyében érdemben intézkedhessünk. Vagy elhiszik, hogy nem csalunk, vagy nem — hárította el a vádat Racskó Sándor, a Vas-Műszaki Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi kirendeltségének igazgatója, amikor e sorok írója „kiközvetítette” a vállalatát érő gyanú- sítgatásokat. Végül is az első számú vezető tömör érveléséi, illetve végkövetkeztetését el kell fogadnunk, hiszen nem kívánhatjuk meg a Vasvill-től, hogy tacepaót csináljon a vállalati könyvek lapjaiból Nyíregyháza főterén. De mi is a vád? Egyik ismerősöm vezette ko- csimat, s olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy az autó totálkárossá vált. Kaphatok-e soronkí- vüli kiutalást? — kérdezi Kovács Árpád Nyíregyházáról. — A soronkívüli gépkocsikiutalás feltételeit az Állami Biztosító és a Merkur megállapodása szabályozza. Különbség van a Casco és a felelősségbiztosítás alapján rendezett károk között. Felelősségi biztosításnál a kiutalás szempontjából közömbös, hogy ki vezette a gépkocsit, a lényeg csak az, hogy teljesen vétlen legyen. A Casco-alapon rendezett kárnál a közeli hozzátartozó (házastárs, gyermek) által vezetett totálkáros gépkocsi helyett kapható csak új. Természetesen az egyéb feltételeknek is maradéktalanul meg kell felelni, például hogy a kocsi három évnél fiatalabb, hogy ön első tulajdonos és le kell mondani a roncsról is. B. J. Legfőképp az, hogy a fent említett cégnek túlságosan maga jelé hajlik a keze. Vagyis nagykereskedelmi és monopolhelyzetéből fakadóan saját kiskereskedelmi üzleteit elvtelenül előnyös helyzetbe hozza másokkal szemben, protekcionálja. Kinek teher a fuvar? — Tessék csak benézni a Vasvill Depóba Nyíregyházán és tessék végigjárni a vidéki szövetkezeti boltokat. Meg fog lepődni. A Depóban megkap mindent, amit csak lehet, de a falvakban még azt sem mindig, amit lehetne. Hiába. Ezen nem tudunk változtatni. A Vasvill, mint nagykereskedő amikor nagy nehezen hozzájut a hiánycikkekhez, nem bolond azokat továbbadni. Természetes, hogy a saját boltjában árulja az olcsó színes televíziót, a lemezradiátort, Simson-mo- tort. Nem mondom, néha azért kapunk valamit — közölte egy magát megnevezni nem akaró ÁFÉSZ-vezető. A Fogyasztási Szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetségének titkárságvezető-helyettese Nagy János meg is erősítette, meg nem is a fenti vádakat. A szerzőnek úgy tűnt, hogy a MÉSZÖV túlértékeli a kérdéses cég szerepét, a megye vas-műszaki cikkekkel való ellátásában. A Vasvill ugyanis a szövetkezetek beszerzéseinek nem feltétlenül az egyetlen ésszerű csatornája. Annál is inkább nem, mert — ellentétben a MÉSZÖV illetékesének közlésével — az ÁFÉSZ-ek esetleges megyén kívüli vásárlásaikkal a saját maguk számára nem drágítják meg a beszerzést, hiszen a fuvarköltségeket nem nekik kell állni, hanem az ely-v ezsö bácsi régi motoI J ros. öt nem lehet megtéveszteni, beugratni, átverni a palánkon, behúzni a csőbe. Ellenben ő maga igencsak hajlamos arra, hogy másokat bolondítson, átejtsen, rászedjen, lóvá tegyen, tévútra vezessen, palira vegyen, orránál fogva vezessen, falhoz állítson, bedűt- sön, lépre csaljon, felültessen, átrázzon vagy éppen meghintáztasson. így történt ezen az április elsején is. Különleges nap amúgy, hiszen közvetlenül húsvéthétfője után áll a naptárban, és ilyen tájt nemigen éreznek ellenállhatatlan buzgóságota dolgozók a munkahelyeken. Az öreg — ezt még nem is mondtam — nagy ezermester. E reggelen jókora flakonnal állt oda a kolléganői elé, elhadarta, hogy ő egy kis kertészlegény, aztán kinek-kinek a hajára fújt egy keveset a flakon tartalmából. Ezzel végezvén elhárított magától minden kínálást. Visszavonult irodájába, miután minden lányt, asszony és hasonlót végigpermetezett flakonjával. Sőt! A folyosón menet a levegőbe is megeresztett egy-kettőt. Félórácska ha eltelt, és bejött az igazgató is. Orcája sápadt, szeme kissé alkonypírban játszott, de igyekezett minél vidorab- ban lóbálni a kezében tartott félliteres Krasznaja Moszkva illatszert. Nekivágott kissé bizonytalan léptekkel a cég folyosóinak, hogy locsolkodjon, ahogyan ez egy demokratikus szellemű egyszemélyi vezetőhöz illik. A bal első irodában néma csönd fogadta, ezt csak a számológép zaja törte meg alkalomadtán. Editke, a dús keblű bérszámfejtő hevesen bérszámfejtett. A diri megdöbbenten meglocsolta, de még egy tojást sem kapott. Továbbállt. A második irodába bekukkantva azt látta, hogy szinte megáll a levegőben a kölniszag, oly hevesen dolgozik mindenki. A harmadikban komoran megkérdezték tőle a lányok, hogy ez a kimutatás megfelelő lesz-e a jövő heti tárgyalásokhoz. Már-már önkívületi állapotba került és elhatározta, hogy benéz a férfiakhoz is, hátha ott mást lát. Nem látott mást. Mindenki észvesztve dolgozott. Atyaisten — kapott a fejéhez egy idő után —, csak nem néztem el a dátumot? Csak nem december van, az év végi hajrá ideje? Elméje kezdte felmondani a szolgálatot, de ekkor benyitott Dezső bácsihoz. Az öreg a helyén ült, és iktatott, mint mindig. „Mi történik itt?" — hebegte elfúló hangon a főnök. Dezső bácsi csak vigyorgott, és ráfújt egy kicsit a rejtélyes flakonból. A diri egy ideig nézett a semmibe, majd felpattant és erélyes hangon követelni kezdte a múlt heti megbeszélések jegyzőkönyvét, mert sürgősen át kell néznie. A z öreg vigyorogva átnyújtotta neki, s összedörzsölte a kezét. Ez az áprilisi tréfája igencsak jól sikerült. Arra aztán senki sem számított, hogy e napon dolgozni fognak ... (tarnavölgyi) adónak, esetünkben valamelyik nagykereskedelmi vállalatnak. Ezért ha valamelyik ÁFÉSZ, illetve egyéb kiskereskedő cég bravúros árukutatásra volna képes — némi túlzással szólva —, a szabolcsi Vasvill szolgáltatásait akár nélkülözhetné is. Arányosan jóból, rosszból — Ha holnap befutna hozzánk száz olcsó színes televízió, abból mi csak húszat tartanánk meg, azaz csak egyötöd részt, mert a teljes nagykereskedelmi forgalmunkból ennyit igényelhet, ennyivel részesedik a kiskereskedelmünk. Ezzel saját magunkra is alkalmazzuk azt az elvet, hogy amilyen értékarányban vásárolják tőlünk a kiskereskedők a „jó-rossz” árukat, olyan arányban osztjuk szét a mindenki által keresett kurrens portékákat. így például a megye szövetkezetei ebből a tételből ösz- szesen 35 tévét kapnának — avat be az üzleti elvükbe az igazgató, majd így folytatja: — A látszat csal. A Depóban vagy a Széchenyi utcai boltunkban azért van az átlagosnál jobb kínálat, mert a mi egész kiskereskedelmünk jószerivel erre a két boltra korlátozódik, ide koncentrálódik. A megyében viszont szétszóródnak az áruk. Kettős árrés, szegényesség A Vasvill egyébként fő feladatának továbbra is a nagykereskedelmet tartja. A saját bolti eladást nem kívánja érezhető mértékben bővíteni, bár a kiskereskedelmük szépen hoz a konyhára. Csakhogy ez a kedvező jövedelmezőség — Racskó Sándor szerint — nem a kettős árrés miatt vanf vagyis nem abból ered, hogy egy rókáról két bőrt húznak le. Nem, A haszon abból van, hogy kevés emberrel, szegényes keretek között, régi, amortizálódott raktárépületben árulnak. A 'fényes, kiglancolt üzlethelyiségekhez képest alacsonyak az általános, járulékos költségek. Ezek után nehéz eldönteni, hogy jogos-e, ha a kiskereskedők vasvilla szemekkel néznek a Vasvillra. Az tény, nem szül jó vért a suba alatti gyanúsítgatás. Egy biztos: a vádaskodás megszűnténél csak az volna felemelőbb, ha a hiánycikkek szűnnének meg. Sztancs János SZERKESZTŐI oooooooo S zerencsésnek mondhatom magam, mert napi munkámhoz még az is hozzátartozik, hogy viccek között válogassak — lévén híroldalunkon „Megér egy mosolyt” címmel apró rova- tocska. A minap is rátaláltam egy gyöngyszemre. Nagyjából így hangzik: „X régóta ostromolja munkahelyén kellemes kolleganőjét, aki udvariasan, de mindig kitér a közeledés elől. Mígnem egy este a férfi lakásán megcsörren a telefon, és a hölgy sokat ígérőén mondja: most ráér. Mire a férfi: — No, de kedvesem, a szabad időmben?” A minitörténet viccnek elég légies, ám éppen most roppant gyakorlatiasnak tűnik. Eszembe jutott róla az a tanácsi ügyintéző, aki elmondta a múlt héten: hétfőn délelőtt mosolyogva kereste Y, a szombat délelőttre hívott ügyfél, mondván tévedésnek gondolta a dogot, hiszen a szombat neki szabadnap. Még csak fel sem vetődött benne, hogy magánügye intézésére a szabadidejét is felhasználhatná, az pedig különösen nem, hogy nem véletlenül hívták szombatra. Végül is valóban elég bonyolult dolog ez a munkaidő—szabadidő téma. Itt volt például most a húsvét előtti bevásárlási roham, amelyre az illetékesek — szombat délutáni tapasztalataim szerint — elég jól felkészültek. Minden volt bőven, talán csak a meleg kenyér helyett kínáltak itt-ott „elősütöttet” — de ennél nagyobb baj soha ne legyen. Meghosszabbították az élelmiszerüzletek nyitvatartási idejét is — a hosszabbításban aztán kis híján kongtak a boltok, áruházak, vevő alig akadt. Ismerős üzletvezetőtől hallottam: a csúcs pénteken ebéd után volt. A „jobb helyekről” ugyanis elengedték a lányokat, asszonyokat, hadd intézzék el a dolgokat, legyen már nyugodt az a szombat, vasárnap, hétfő. Elvégre ünnep van ... Természetesen nem akarom én most éppen a szebbik nem haragját többszörösen is kiváltani. Csak valahogy „nem jön össze” valami. Hetek óta hangos a sajtó a munkaidő jobb kihasználására történő buzdítástól, talán már sokan unják is, hogy az ötnapos munkahét valójában csak négynapos, annyi az ilyenolyan távoliét. Az országos nagy kassza meg igenigen vékony. Az értéket teremtő munkaidőalap pedig csak tovább fogy. Annyira, hogy az idén két „áthelyezett” vasárnapot kivételesen munkanappá kellett nyilvánitani, mert vészesen csökkent volna a ledolgozható órák száma. (Amiből persze — gyanítom — újabb kavarodás születik majd ...) És akkor olvasom ezt a viccet X-ről és szíve hölgyéről. Az is megfordult a fejemben, hogy a „Megér egy mosolyt” rovat helyett nem lenne-e érdemes az aforizmák közé áthelyezni... Marik Sándor Április elseje
