Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

1986. április 1. Kelet-Magyarország 3 © KERPESEIRE|IJ:H;Mi]j A KÁRRENDEZÉSI SZAKEMRER DR. DRÉGELYI TAMAS, AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ gépjArmükár­RENDEZÉSI FIÓKVEZETŐJE — A totálkárosság kérdé­sében bizottság dönt, mely­nek figyelembe kell azt is vennie, hogy a várható javí­tási költség meghaladja-e az úgynevezett totálkárlimitet. Ez új gépkocsinál lényegesen magasabb, mint egy idősebb gépkocsinál. Nem mindegy az sem, hogy milyen egyéb költ­ségek jelentkeznek még a helyreállítási költségeken túl, ha javításra kerül sor. Fe­lelősségi kárnál a gépkocsi kieséséből adódó úgyneve­zett következményi kárt is fel kell becsülni és a javítási költséghez hozzáadni. Ilyen következményi kár lehet pél­dául taxivezetőknél az elma­radt jövedelem, amíg gépko­csijának javítása tartott. Hét éve egy közlekedési baleset miatt rokkanttá váltam, azóta sa­ját magamat is csak segítséggel tudom ellátni. Folyamatosan ka­pok járadékot, ennek ellenére sokkal rosszabb helyzetben va­gyok, mint a baleset előtt. Kap­hatok-e még valamilyen anyagi segítséget? — kérdezi Lukács Pé­ter Nyíregyházáról. ÜNNEPÉLYESEN ZÁRULT Nyíregyházán a művészeti hetek programsorozata. A szom­bat esti műsorban három táncegyüttes lépett fel: a Szatmár, a Szabolcs Volán és a Nyírség táncegyüttes. Képünkön: pillanatkép a színvonalas műsorból. (Jávor László felv.) A látszat csal? Vasvilla szemekkel a VASVILL-ra Másfél éve szenvedett balesetet más hibája miatt Irinyi István, de kocsija alkatrészhiány miatt 17 hónapot állt. Rövid téli pihe­nő után most akarta használat­ba venni, de kiderült, hogy nem tudja hátramenetbe kapcsolni. Megfizetik-e utólag a késve fel­fedezett károkat? — Mi a teljes kár helyre- állításának anyagi konzek­venciáját vállaljuk és az ala­pos, szakszerű javítás költ­ségeit megtérítjük. Nem vál­laljuk viszont a javító nem megfelelő munkájából adódó hiányosságokat. Kérjük ügy­felünket, hogy gépkocsijával együtt keresse fel fiókun­kat, hogy a javító megbí­zottjával együttesen eldönt- hessük: mi az, amit kárából még megtéríthetünk, és mi az, amiért a javító tartozik fele­lősséggel a hiányos, hibás munka miatt. Ugyancsak Irinyi István kér­dése, hogy megfizeti-e a biztosí­tó azokat a kiadásait, amelyek a gépkocsi használhatatlansága miatt sújtották? — Ha ügyfelünk a kárese­mény létrejöttében vétlen, a gépkocsi kieséséből adódó bizonyos többletköltségeit, amelyeket utólag bizonyítani tud, megtérítjük. Három alkalommal három kü­lönböző helyen megnyomtam a kocsimat. Az önrésztől több a kár, kaphatok-e így kártérítést? — kérdezi Kosa János nyíregy­házi olvasónk. — Mivel ezek a sérülések, mint káresemények nincse­nek okozati összefüggésben egymással, időben is külön­válnak, így az önrészesedést minden esetben külön le kell vonnunk, illetve ha külön- külön önrészaluliak ezek a károk, nem nyújthatunk té­rítést. Egyébként nagyobb díjért önrész nélküli Cascót is lehet kötni. A napokban egy útkeresztező­désben összekoccantunk egy má­sik autóval. Nem én voltam a hibás, ezt elismerte a másik ko­csi vezetője is. Kaptam egy be­tétlapot, a biztosítónak azonban ez nem volt elég — panaszolja Szász Pál Mátészalkáról. — Gyakran előfordul, hogy a baleset vétkes, felelős ré­szese betétlapot ad át a ká­rosultnak, ezen a betétlapon azonban fontos adatok — például a résztvevők rend­számai, az esemény helye, időpontja, leírása — és a be­tétlapot adó személyi aláírá­sa sem szerepel. Ilyenkor csak a kárfelmérés történhet meg és a jogalap tisztázásához a károkozót pontos kárbejelen­tés megtételére utólag kell felszólítanunk. Ha a kárbe­jelentő megérkezik, a meg­állapított és a már közölt kárértéket azonnal kifizet­jük. Egyik ismerősöm Trabantja összetört és a biztosító totálká­rosnak nyilvánította. Az én ko­csim jobban összetört, mégsem lett totálkáros. Ebben is protek­ció van? — kérdezi Bíró József nyíregyházi olvasónk. — Az 1978. március elseje után történt baleseteknél le­het igényelni nem vagyoni kár címén kártérítést, ameny- nyiben a baleset a sérült éle­tét tartósan és súlyosan meg­nehezítette. (Ehhez orvos­szakértői vizsgálat szükséges.) Javaslom, keresse fel fió­kunkat, hogy ügyében érdem­ben intézkedhessünk. Vagy elhiszik, hogy nem csalunk, vagy nem — hárí­totta el a vádat Racskó Sándor, a Vas-Műszaki Kereskedel­mi Vállalat nyíregyházi kirendeltségének igazgatója, ami­kor e sorok írója „kiközvetítette” a vállalatát érő gyanú- sítgatásokat. Végül is az első számú vezető tömör érveléséi, illetve végkövetkeztetését el kell fogadnunk, hiszen nem kí­vánhatjuk meg a Vasvill-től, hogy tacepaót csináljon a vál­lalati könyvek lapjaiból Nyíregyháza főterén. De mi is a vád? Egyik ismerősöm vezette ko- csimat, s olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy az autó totálká­rossá vált. Kaphatok-e soronkí- vüli kiutalást? — kérdezi Kovács Árpád Nyíregyházáról. — A soronkívüli gépkocsi­kiutalás feltételeit az Állami Biztosító és a Merkur meg­állapodása szabályozza. Kü­lönbség van a Casco és a fe­lelősségbiztosítás alapján rendezett károk között. Fe­lelősségi biztosításnál a ki­utalás szempontjából közöm­bös, hogy ki vezette a gép­kocsit, a lényeg csak az, hogy teljesen vétlen legyen. A Casco-alapon rendezett kár­nál a közeli hozzátartozó (házastárs, gyermek) által vezetett totálkáros gépkocsi helyett kapható csak új. Ter­mészetesen az egyéb feltéte­leknek is maradéktalanul meg kell felelni, például hogy a kocsi három évnél fiata­labb, hogy ön első tulajdonos és le kell mondani a roncs­ról is. B. J. Legfőképp az, hogy a fent említett cégnek túlságosan maga jelé hajlik a keze. Vagyis nagykereskedelmi és monopolhelyzetéből fakadó­an saját kiskereskedelmi üz­leteit elvtelenül előnyös hely­zetbe hozza másokkal szem­ben, protekcionálja. Kinek teher a fuvar? — Tessék csak benézni a Vasvill Depóba Nyíregyházán és tessék végigjárni a vidéki szövetkezeti boltokat. Meg fog lepődni. A Depóban meg­kap mindent, amit csak le­het, de a falvakban még azt sem mindig, amit lehetne. Hiába. Ezen nem tudunk vál­toztatni. A Vasvill, mint nagykereskedő amikor nagy nehezen hozzájut a hiány­cikkekhez, nem bolond azo­kat továbbadni. Természetes, hogy a saját boltjában árul­ja az olcsó színes televíziót, a lemezradiátort, Simson-mo- tort. Nem mondom, néha azért kapunk valamit — kö­zölte egy magát megnevezni nem akaró ÁFÉSZ-vezető. A Fogyasztási Szövetkeze­tek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetségének titkárságveze­tő-helyettese Nagy János meg is erősítette, meg nem is a fenti vádakat. A szerzőnek úgy tűnt, hogy a MÉSZÖV túlértékeli a kérdéses cég szerepét, a megye vas-műsza­ki cikkekkel való ellátásában. A Vasvill ugyanis a szövet­kezetek beszerzéseinek nem feltétlenül az egyetlen éssze­rű csatornája. Annál is inkább nem, mert — ellentétben a MÉSZÖV il­letékesének közlésével — az ÁFÉSZ-ek esetleges megyén kívüli vásárlásaikkal a saját maguk számára nem drágít­ják meg a beszerzést, hiszen a fuvarköltségeket nem ne­kik kell állni, hanem az el­y-v ezsö bácsi régi moto­I J ros. öt nem lehet megtéveszteni, be­ugratni, átverni a palán­kon, behúzni a csőbe. El­lenben ő maga igencsak hajlamos arra, hogy máso­kat bolondítson, átejtsen, rászedjen, lóvá tegyen, tév­útra vezessen, palira ve­gyen, orránál fogva vezes­sen, falhoz állítson, bedűt- sön, lépre csaljon, felültes­sen, átrázzon vagy éppen meghintáztasson. így történt ezen az ápri­lis elsején is. Különleges nap amúgy, hiszen közvet­lenül húsvéthétfője után áll a naptárban, és ilyen tájt nemigen éreznek el­lenállhatatlan buzgóságota dolgozók a munkahelye­ken. Az öreg — ezt még nem is mondtam — nagy ezer­mester. E reggelen jókora flakonnal állt oda a kollé­ganői elé, elhadarta, hogy ő egy kis kertészlegény, aztán kinek-kinek a hajára fújt egy keveset a flakon tartal­mából. Ezzel végezvén el­hárított magától minden kínálást. Visszavonult iro­dájába, miután minden lányt, asszony és hasonlót végigpermetezett flakonjá­val. Sőt! A folyosón menet a levegőbe is megeresztett egy-kettőt. Félórácska ha eltelt, és bejött az igazgató is. Orcá­ja sápadt, szeme kissé al­konypírban játszott, de igyekezett minél vidorab- ban lóbálni a kezében tar­tott félliteres Krasznaja Moszkva illatszert. Nekivá­gott kissé bizonytalan lép­tekkel a cég folyosóinak, hogy locsolkodjon, ahogyan ez egy demokratikus szel­lemű egyszemélyi vezető­höz illik. A bal első irodában né­ma csönd fogadta, ezt csak a számológép zaja törte meg alkalomadtán. Editke, a dús keblű bérszámfejtő hevesen bérszámfejtett. A diri megdöbbenten meglo­csolta, de még egy tojást sem kapott. Továbbállt. A második irodába bekuk­kantva azt látta, hogy szin­te megáll a levegőben a kölniszag, oly hevesen dol­gozik mindenki. A harma­dikban komoran megkér­dezték tőle a lányok, hogy ez a kimutatás megfelelő lesz-e a jövő heti tárgyalá­sokhoz. Már-már önkívüle­ti állapotba került és elha­tározta, hogy benéz a fér­fiakhoz is, hátha ott mást lát. Nem látott mást. Min­denki észvesztve dolgozott. Atyaisten — kapott a fe­jéhez egy idő után —, csak nem néztem el a dátumot? Csak nem december van, az év végi hajrá ideje? El­méje kezdte felmondani a szolgálatot, de ekkor benyi­tott Dezső bácsihoz. Az öreg a helyén ült, és iktatott, mint mindig. „Mi történik itt?" — hebegte elfúló han­gon a főnök. Dezső bácsi csak vigyorgott, és ráfújt egy kicsit a rejtélyes fla­konból. A diri egy ideig nézett a semmibe, majd fel­pattant és erélyes hangon követelni kezdte a múlt he­ti megbeszélések jegyző­könyvét, mert sürgősen át kell néznie. A z öreg vigyorogva át­nyújtotta neki, s összedörzsölte a ke­zét. Ez az áprilisi tréfája igencsak jól sikerült. Arra aztán senki sem számított, hogy e napon dolgozni fog­nak ... (tarnavölgyi) adónak, esetünkben valame­lyik nagykereskedelmi válla­latnak. Ezért ha valamelyik ÁFÉSZ, illetve egyéb kiske­reskedő cég bravúros áruku­tatásra volna képes — némi túlzással szólva —, a szabol­csi Vasvill szolgáltatásait akár nélkülözhetné is. Arányosan jóból, rosszból — Ha holnap befutna hoz­zánk száz olcsó színes televí­zió, abból mi csak húszat tartanánk meg, azaz csak egyötöd részt, mert a teljes nagykereskedelmi forgal­munkból ennyit igényelhet, ennyivel részesedik a kiske­reskedelmünk. Ezzel saját magunkra is alkalmazzuk azt az elvet, hogy amilyen érték­arányban vásárolják tőlünk a kiskereskedők a „jó-rossz” árukat, olyan arányban oszt­juk szét a mindenki által ke­resett kurrens portékákat. így például a megye szövet­kezetei ebből a tételből ösz- szesen 35 tévét kapnának — avat be az üzleti elvükbe az igazgató, majd így folytat­ja: — A látszat csal. A De­póban vagy a Széchenyi ut­cai boltunkban azért van az átlagosnál jobb kínálat, mert a mi egész kiskereskedel­münk jószerivel erre a két boltra korlátozódik, ide kon­centrálódik. A megyében vi­szont szétszóródnak az áruk. Kettős árrés, szegényesség A Vasvill egyébként fő feladatának továbbra is a nagykereskedelmet tartja. A saját bolti eladást nem kí­vánja érezhető mértékben bővíteni, bár a kiskereske­delmük szépen hoz a kony­hára. Csakhogy ez a kedvező jövedelmezőség — Racskó Sándor szerint — nem a ket­tős árrés miatt vanf vagyis nem abból ered, hogy egy ró­káról két bőrt húznak le. Nem, A haszon abból van, hogy kevés emberrel, szegé­nyes keretek között, régi, amortizálódott raktárépület­ben árulnak. A 'fényes, ki­glancolt üzlethelyiségekhez képest alacsonyak az általá­nos, járulékos költségek. Ezek után nehéz eldönteni, hogy jogos-e, ha a kiskeres­kedők vasvilla szemekkel néznek a Vasvillra. Az tény, nem szül jó vért a suba alat­ti gyanúsítgatás. Egy biztos: a vádaskodás megszűnténél csak az volna felemelőbb, ha a hiánycikkek szűnnének meg. Sztancs János SZERKESZTŐI oooooooo S zerencsésnek mond­hatom magam, mert napi munkámhoz még az is hozzátartozik, hogy viccek között válo­gassak — lévén hírolda­lunkon „Megér egy mo­solyt” címmel apró rova- tocska. A minap is ráta­láltam egy gyöngyszemre. Nagyjából így hangzik: „X régóta ostromolja munkahelyén kellemes kolleganőjét, aki udvaria­san, de mindig kitér a közeledés elől. Mígnem egy este a férfi lakásán megcsörren a telefon, és a hölgy sokat ígérőén mondja: most ráér. Mire a férfi: — No, de kedve­sem, a szabad időmben?” A minitörténet viccnek elég légies, ám éppen most roppant gyakorlatiasnak tűnik. Eszembe jutott ró­la az a tanácsi ügyinté­ző, aki elmondta a múlt héten: hétfőn délelőtt mosolyogva kereste Y, a szombat délelőttre hí­vott ügyfél, mondván té­vedésnek gondolta a do­got, hiszen a szombat ne­ki szabadnap. Még csak fel sem vetődött benne, hogy magánügye intézésé­re a szabadidejét is fel­használhatná, az pedig különösen nem, hogy nem véletlenül hívták szombat­ra. Végül is valóban elég bonyolult dolog ez a mun­kaidő—szabadidő téma. Itt volt például most a húsvét előtti bevásárlási roham, amelyre az ille­tékesek — szombat dél­utáni tapasztalataim sze­rint — elég jól felkészül­tek. Minden volt bőven, talán csak a meleg kenyér helyett kínáltak itt-ott „elősütöttet” — de ennél nagyobb baj soha ne le­gyen. Meghosszabbították az élelmiszerüzletek nyit­vatartási idejét is — a hosszabbításban aztán kis híján kongtak a bol­tok, áruházak, vevő alig akadt. Ismerős üzletve­zetőtől hallottam: a csúcs pénteken ebéd után volt. A „jobb helyekről” ugyan­is elengedték a lányokat, asszonyokat, hadd intéz­zék el a dolgokat, legyen már nyugodt az a szom­bat, vasárnap, hétfő. El­végre ünnep van ... Természetesen nem aka­rom én most éppen a szebbik nem haragját többszörösen is kiválta­ni. Csak valahogy „nem jön össze” valami. Hetek óta hangos a sajtó a mun­kaidő jobb kihasználásá­ra történő buzdítástól, ta­lán már sokan unják is, hogy az ötnapos munka­hét valójában csak négy­napos, annyi az ilyen­olyan távoliét. Az orszá­gos nagy kassza meg igen­igen vékony. Az értéket teremtő munkaidőalap pedig csak tovább fogy. Annyira, hogy az idén két „áthelyezett” vasárnapot kivételesen munkanappá kellett nyilvánitani, mert vészesen csökkent volna a ledolgozható órák száma. (Amiből persze — gyaní­tom — újabb kavarodás születik majd ...) És akkor olvasom ezt a viccet X-ről és szíve hölgyéről. Az is megfor­dult a fejemben, hogy a „Megér egy mosolyt” ro­vat helyett nem lenne-e érdemes az aforizmák kö­zé áthelyezni... Marik Sándor Április elseje

Next

/
Thumbnails
Contents