Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

1986. április 22. Kelet-Magyarország 3 Statisztika A napokban jelent meg a Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1985 — amely­nek ezúttal fő erénye a frissesség. Évről évre el­sőként ad számot társa­dalmi és gazdasági éle­tünk helyzetéről, elmúlt évi eredményeiről. A KSH számítóközpontjában fel­dolgozott adatokat közért­hető formában, gazdagon illusztrálva adja közre, a közvélemény tájékoztatá­sára. Az első rész a Társadal­mi jelzőszámok címet vi­seli, a népesség számának és összetételének, vala­mint a népmozgalmi vál­tozások adatsorait (tartal­mazza. Számot ad emel­lett a foglalkoztatottság­ról, a jövedelem és a fo­gyasztás, a lakáshelyzet és a lakókörnyezet alaku­lásáról, a szociális ellátás­ról, az egészségügy, az ok­tatás, a tudományos ku­tatás, a számítástechnika­alkalmazás, a közművelő­dés és a sport helyzetéről. Táblázatai a balesetek, a biztosítás és az igazság­szolgáltatás adataival zá­rulnak. A kötet második részét a Gazdasági jelzőszámok képezik. A nemzeti jöve­delmet elemezve .közli többek között a nemzeti termelés és jövedelem ér­tékét és szerkezetét, a bel­földi felhasználást, a bruttó hazai terméket, az állami költségvetés bevé­teleit és kiadásait, és az újratermelhető nemzeti vagyont. A továbbiakban foglalkozik az állóeszközök és a beruházások alaku­lásával, majd a termelő és szolgáltató ágazatok te­vékenységének, eredmé­nyeinek részletes ismer­tetése következik. Nem hiányoznak a kötetből a kisszervezetek működését bemutató adatok sem. A zsebkönyv függeléke áttekinti államigazgatási rendszerünket, országunk földrajzi és éghajlati vi­szonyait. Nemzetközi ada­tai elősegítik a világgaz­daság főbb folyamatainak megismerését, a helyünk a világban kérdés objektív megítélését. A hazánk iránt érdek­lődő külföldiek rövidesen kézbevehetik a kiadvány angol, német és orosz nyelvű változatát. Leltárhiányok ás -többletek Nagyvonalúság kinek a számlájára? Milyen a bizonylati fegyelem? Formailag nagy a rend. A könyvelésben, a kasszában fillérre stimmel a végeredmény. Tartalmilag már nem mindig tapasztal­ható ilyen precizitás. Legutóbb a népi ellenőrök a lel­tározást vizsgálták 182 gazdálkodó egységnél. A ta­pasztalatok ellentmondóak. A vizsgált egységek 70 szá­zalékánál van ugyan leltározási szabályzat, de 7—16 éve változatlan formában, s így több tétele már el­avult. A megszűnt trösztök, nagyvállalatok önállósult egységei például nem igazították saját adottságaikhoz a központilag kialakított szabályokat. Kiderült a vizsgálat során továbbá, hogy az előírt nyomtatványok helyett gyak­ran használnak — engedély nélkül — attól, eltérő, há­zilag készített bizonylatokat. A leltározási bizonylatokat pontatlanul, hiányosan, oly­kor grafitceruzával töltötték ki. Az esetleges javításokat, átírásokat a leltárfelelősök aláírásukkal nem hitelesítet­ték. A vizsgált egységek 85 százalékánál a leltárfelvétel eseményeit jegyzőkönyvileg nem vagy hiányosan rögzí­tették. Jóváírás vagy elsimítás? Amíg a kasszában, a ket­tős könyvelésben forintnyi többletet vagy hiányt nem­ritkán több órás hibakere­sés, oknyomozás követi, ad­dig a leltározás nyomán mu­tatkozó a tíz- és százezer fo­rintos eltéréseket már gya­korta nagyvonalúan tudo­másul veszik. Az adminiszt­ráció számszakilag legyen precíz, a tényleges anyagi ér­tékeket azonban a raktár­ban, a műhelyben, az üzlet­ben, úgy látszik már nem védik, óvják hasonló gondos­sággal. Bizonyos vesztesége­ket (áruromlás, elpárolgás, mérési pontatlanság, elhullás stb. miatt) a normák enge­délyeznek. A statisztikailag kimutatott normán felüli hi­ányok 1984-ben elérték az 1,7 milliárd forintot. Ki és milyen mértékben felel ezért? És a hasonló nagyság- rendű többletekért, amelyek többnyire a vevők, a meg­rendelők, megkárosításából származnak? Vizsgálják-e, megismerik-e a kiváltó oko­kat? Néhány helyen a belső el­lenőrök valamennyi lénye­ges eltérést kivizsgálták, az előidéző okokat is többnyire feltárták. De sajnos, nem ez a jellemző. A 182 egységnél tapasztalt leltári eltérések­nek összesen még a tíz szá­zalékát sem vizsgálták, az Szakmai gyakorlat Őrben Központifűtés-diáksegítséggel Központifűtést vezetnek be az őri iskolába. A kazánház építését februárban kezdték meg, s terv szerint a nyár vé­gére befejeződik a szerelés is. Így az új tanévtől kezdve már a leghidegebb napokon is kényelmes körülmények között tanulhatnak az őri gyerekek. Látszólag semmi rendkívü­li nincs abban, hogy annyi más iskola után az őriben is megoldják a központifűtést. Pedig kevés idővel ezelőtt még reménytelennek tűnt, hogy teljesül ez az óhaj. SZÉLDZSEKI BAKTÁRÓL. A Skáia-COOP megrendelésé­re készítenek háromezer olimpiai emblémával ellátott szél­dzsekit a baktalőrántházi Vertikal Ipari Szövetkezet kon- fekcióüzemébtn. A képen Kiss Kálmánná az ötpróbázók részére készített dzsekiket minősíti szállítás előtt. (Császár Csaba (elvétele) A Vajai Nagyközségi Közös Tanácsnak, ugyanis csak ke ­vés pénz állt rendelkezésé­re erre a célra. Mivel az őriek jelentős felajánlást tettek lakóhelyük gazdagítására — vagyis évi ezer forint településfejlesz­tési hozzájárulás fizetését vállalták — szóba sem kerül­hetett, hogy az iskolai fűtés megoldásához is a helybeli ­ektől kérjen segítséget a ta­nács. Segítség onnan jött, ahon­nan a legkevésbé számítottak rá. A tiszavasvári szakmun­kásképző iskola másodikos központifűtés-szerelő tanulói vállalták, hogy őrben töltik a szakmai gyakorlatot, s fel­szerelik a csöveket, radiáto­rokat, s technikai berendezé­seket. A tanácsnak az anya­gokra, meg a kazánház építésére kellett költeni, melyet hamarosan befe­jez egy gazdasági mun­kaközösség. A megegyezés Úgy szól, hogy az ifjú szak­munkásjelöltek egy hónapig: júliusiban dolgoznak majd őrben. A fiatalok hét köziben a diákhotthonban laknak, a hétvégeket pedig otthon töl­tik. Étkezésükről, utaztatá­sukról a tanács gondoskodik. Az együttműködéssel jól jár a f«Lu, hiszen az iskola mellett bevezetik a központi fűtést a művelődési házba is, ahol telenként alig-alig tartanak rendezvényt a hideg miatt. Sőt a most épülő ka­zánház energiájából jut az 1988-ban felépülő két új tan­terem fűtésére is. A szak­munkástanulók haszna pedig, hogy módjuk nyílik a gya­korlatban kamatoztatni, el­mélyíteni tudásukat, s egy­úttal megismerkedhetnek Vaja nevezetességeivel, ör életével. (h. zs.) előidéző okoknak pedig mind­össze hét százalékát tárták fel. Egyszerűbb felemelni a megengedett veszteségnormát és utólag nyomban eltűnik a frissen kimutatott leltárhi­ány. Így tűnt el a tapasztalt leltárhiány — a hiánykul­csok automatikus növelésé­vel — a népi ellenőrök által megvizsgált egységek 40 szá­zalékánál. A többi esetben pedig — néhány kivételtől eltekintve — a raktáros és más felelős személy — ma­gyarázatát, feltételezését el­fogadták, s a hiányt gyakor­latilag „jóváírták”. Kétes kompenzálások A „jóváírás” egyik sajátos módja az úgynevezett kom­penzálás, amikor a hiányok és a többletek értékkülönbö­zetét (egyenlegét) jelzik csu­pán, mint leltáreltérést. Hol­ott a társadalmi tulajdon megkárosításával keletkező hiányok, valamint a vásárlók vagy a rendelők megrövidí­téséből származó többletek „kompenzálása” nem éppen megengedhető aktus. Jellemző egyébként, hogy a vállalati nyereséget növe­lő leltári többletek okait, fe­lelőseit akkor sem firtatják, amikor forrásai nyilvánva­lóan kétesek. A személyes felelősség ér­vényesítése enyhén szólva nem jellemző, persze nem is könnyű feladat. A norma fe­letti leltárhiánynak a keres­kedelemben 9, a mezőgazda­ságban és az élelmiszeripar­ban 2,8 százalékát térítették meg az anyagilag felelős dol­gozók. A kártérítések na­gyobb arányú kiszabását több körülmény is megaka­dályozta. Kiderült, hogy a norma feletti hiányok 37 szá­zalékánál megoldatlan volt az eszközök biztonságos tá­rolása, és őrzése. 18 száza­lékánál pedig hiányoztak a szükséges jogi feltételek. (Nem íratták például alá a felelősségvállalási nyilatko­zatot.) További 40 százalék­nál viszont a vállalati mun­kaügyi döntőbizottságok ér­vénytelenítették a kártéríté­si határozatokat. Ezért a vizsgált vállalatok egy részén eleve anyagi kö­vetkezménnyel nem járó, könnyebben érvényesíthető felelősségrevonásokat alkal­maztak. Az utóbbi három év alatt a belkereskedelemben 266 hálózati egységvezetőt váltottak le ismétlődő leltár­hiányok miatt — fegyelmi eljárások lefolytatása nélkül. Á kormány döntése A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ugyan­csak három esztendő alatt 113 figyelmeztetésre, 21 megrovásra, 7 szigorú meg­rovásra, 133 esetben prémi­ummegvonásra került sor leltárhiány miatt. Mindössze három felelős dolgozót zár­tak ki a szövetkezetből, il­letve bocsátottak el. A. Minisztertanács márci­us 13-i ülésén a vizsgálati jelentést megtárgyalta, a né­pi ellenőrök javaslatait elfo­gadta. így korszerűsítik a raktári dolgozók leltári fele­lősségéről szóló kormányren­deletet. Egyértelműbben és szigorúbban szabályozzák a vezetői felelősség érvényesí­tését, az úgynevezett kom­penzálás lehetőségét, s a kol­lektív szerződés keretébe utalt bizonyos pontokat. Vé­gül elejét kívánják venni annak, hogy a fogyasztók megkárosításából nagyobb összegű leltártöbbletek ke­letkezhessenek. Kóvács József Didergőben Amíg közútiról „vetéskész” lesz... Bolond az az április, de majd csak kinövi. Addig is van miről beszélni. Toroni- caa László úgy mondja: teg­nap meg akart gyulladni, ma meg kénytelen volt tüzet rakni. A tűznél most sokan me­legszünk. Várunk Tóth Bélá­ra, a traktorosra, de legin­kább az új, sokat tudó vető­gépre, az IH 6200-ra, hogy lencsevégre kapjuk. — Hová ment az a Tóth? — kérdem a tűz melegét kí­náló vendéglátónkat, aki — ■más dolga nem lévén, egy pótkocsi zabosbükkönyre vi­gyáz. — Nem messze. Tegnap félbe maradt egy tábla, azt veti be lipinusszal. Jön mind­járt. A lipinuszra mi úgymond*- juk, csillagfürt. Amíg én erre gondolok, a melegre vá­gyó Toranicza egy rókáról beszél. — Jött át a szántáson, én meg fel a pótkocsira. — Fél tőle? — Tudok én emberekről, akik megjárták már. Bár ez a róka nem volt veszett. Ide­nézett, talán meglátta a tü­zet, megijedt és elment. .. Á redves és nedves akác a lángnyelvekben pattog, rak­juk, piszkáljuk a tüzet és mert pillanatnyilag nincs miről beszélni, nézzük a ha­tárt, az eget és egymást. Az égből ritka sorokkal kövér esőcseppek hullanak, északi szél csapkod. Didergőnk. Bensőnkben is, mert nem­csak bolond ez az április, de veszélyes is. — Ha fagy lesz, kárt tesz a gyümölcsösben. — Az baj lesz. — Vetni azért lehet? — Azt bizony lehet. — Milyen föld ez? — Jó föld ez. De amott, ott a dombtetőin tanya állott. Gyermekkoromban egyszer, amikor disznóra vigyáztam itt, volt ott a tanya mellett egy körmöstraktor. Hozzá­nyúltunk, be akartuk indí­tani és valami megvágta a kezem. Én meg előbb a ho­mokba dugtam a vérző uj­jam, aztán hagytam a disz­nókat és iszkiri, haza. Kap­tam érte. — Hol laktak? — Ott. Túl az úton. Még most is ott lakunk. — Kint a határban, ta­nyán? Hiszen se villany, se televízió, talán még jó víz sincs. — Van lámpa. Televíziót meg nézhetek másutt, ha akarok... Ha sütne a nap, már de­leién álLna, hogy megjött végre a gép. A géppel együtt a munka is megérkezett. Tóth Béla, Vajas Béla, Toro- nicza László ugyancsak meg­izzad, amíg a közúti szállí­tásra beállított gépet vetés­re készítik. Üj gép, ismeret­len eszköz az IH, bele kell tanulni a gyors átállításba. Az iménti vendéglátónk a tűztől, morog is, valahogy így: — Mindig kitalálnak vala­mit. Amíg ezt is kitapaszta­lom, kell hozzá egy kis idő... Végre vetnek. Zabosbük­köny hull a talajba, sűrű so­rokban. A tűz már kialudt, mégis megszűnt a didergés. A munkának még a látvá­nya is melegít. Április van és már havas eső esik. Seres Ernő Hajnali intelem — Kelj fel, mert jöttek a kocáért! — szólongat virradatkor anyám. — Gyere segíteni, feltenni! Napcserzett arcú, ke- ménykötésű öregember a vevő. Dús bajuszával, amolyan móriczi magyar. A hajnali ugrasztás miatt kissé bosszúsan kérdezek rá: — Nem álmos, bátyám? — Én? Majd, ha halni akarok ... Palló segítségével vala­hogy felerőltetjük a ter­metes jószágot az öreg­ember szekerére. Aztán megisszuk a kupica pálin­kát. — „Ügy engedje a Jóisten!" Már indulóban van a gazda, de ráhegye- zi a fülét arra, amit anyámnak súgok: — Én még visszafekszem egy ki­csit. — Visszafekszel? — ha­rap rá a mondatomra fancsalin — mint dohos kenyérre — az öreg. — így könnyű szép testet nevelni. Hát a dologgal mi lesz? — Megvár — válaszo­lok hirtelen zavaromban, mert ugyan miféle dolog­ban számíthatnak rám itt­hon, amióta városivá ved­lettem ... — Hát a lányok meg­várnak? Nősülhetnél már megfele. A legszebb kor­ban vagy. De egyre na­gyon ügyelj! Nem baj, ha csúnya is, csak gazdag legyen. Nappal eljárod, éjszaka nem látod, a szépséget nem eszik ka­nállal. És íme, hat rám az öreg berzenkedése. Ahelyett, hogy visszadőltem volna, iparkodva körmölöm az iménti eseményeket. Egy­féle munka ez is — és még mindig nagyon ko­rán van. Csak azt nem tudom, mit kezdjek a nő­sülésre vonatkozó intel­mével? Sztancs János

Next

/
Thumbnails
Contents