Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
Hogy kerül a csizma az asztalra? — kérdeztük magunkban annak idején, amikor megtudtuk: egyetemünk közművelődési táborának az irodalmár, a szociológus és más hasonló emberfajták mellett csillagász is vendége lesz. Odáig még rendben van — gondoltuk —, hogy hoz egy nagy távcsövet és közelről vizslathatjuk az égitesteket, de előadást is fog tartani. A szigorúbban humán beállítottságúak talán el is döntötték előre, azt a két órát pihenéssel töltik. Szerencsére akadtak, akik már találkoztak korábban ezzel a csillagásszal, s meggyőzték a kétkedőket: érdemes elmenni, meghallgatni. Egyik legsikeresebb rendezvényünknek aztán ez az este bizonyult. Nagyon nemszeretem dolog számomra, ha személynevek elé mondják oda az a szócskát, ezúttal viszont kénytelen vagyok használni. A Zombori Ottó jött el hozzánk, aki nem egyszerűen egy tudós, hanem az ismeretterjesztés egyik intézménye. Olyan valaki, mint a szépemlékű öveges professzor volt: tudós, néptanító és show-man egyszemélyben ... Szerdán Nyíregyháza vendége volt Zombori Ottó, az Uránia csillagvizsgáló intézményvezetője. A hajdani matematika—fizika szakos középiskolai tanár, a Csillagászat Baráti Köre országos titkára, olvasótáborok állandó résztvevője, a magyar Halley-expe- díció főszervezője. Sűrű napja volt. Délelőtt a Grúdy gimnáziumban tartott rendhagyó órát. Nem fizikát, nem maitematikát, még- csaik nem is földrajzot, hanem világnézetet, Illetve újabb nevén filozófiát. Az ember és a csillagok című „műsorát” adta elő. Most nem hallottam, de emlékszem, annak idején minket is ezzel a témával fogott meg. Versek, idézetek, hangzóanyagok együttese adita az élményt, ébresztett gondolatokat bennünk magunkról, helyünkről a világban. Most ezt még fokozni tudta. Űrből érkezett videofelvételt mutatott be, amit 1984-ben a budapesti konferencián ajándékozott neki Sally Ride, az amerikai űrhajósnő. (Nem csupán bemutatta a különleges képsorokat, azt is megengedte, hogy átmásolják a felvételt ...) Délután a fizikatanárok továbbképzésén adott elő a csillagászat és az űrkutatás kapcsolatáról, este pedig ismét oldottabb .találkozásra került sor. A Váci Mihály művelődési központban „ősbemutatót” tartott. Eddig még nem látott diasorozatot vetített le a Halley-expedíció útjáról. Szirtaki és ógörög zene szólt a hangszórókból, miközben irigykedve hallgattuk Zombori Ottó szavait, s csodáltuk a napfényes Hellász szebbnél szebb tájait. No és az égi felvételeket... Amíg a leglelkesebb magyar amatőr csillagászok eljutattak Kréta szigetére — délebbre Algírnál és Tunisznál is — már akkora élményekben volt részük, hogy, ha netán elkerüli a görög égboltot az üstökös, akkor is megérte volna az út. — Valamikor fiatal koromban éreztem ekkora rokonszenvet irántunk, Lengyelországban és Finnországban, mint most. Nálunk sok görög talált új hazát, és ezt tudja is a nép! Ehhez már csak annyi kellett, hogy Az istökős fotósa „visszaéljünk” néhányszor Esterházy nevével ... Nehezen indult az utazás, mintha minden ellenünk esküdött volna. Kamionok álltak keresztbe az úton, és hiába próbáltuk győzködni őket, engedjenek tovább, ők sztrájkoltak, a bérüket akarták megemeltetni. Végül aztán minden rendeződött, s a magyar Ikarus utasai bejárhatták Ikarosz földjének jókora darabját. Csodáltuk a diafelvételeket és irigykedtünk. Megelevenedett a mitológia. Láttuk a delphoi jósda maradványait, Zeusz szülőhelyét, olyan ókori amfiteátrumokat, ahol még ma is tartanak színielőadásokat. Jártunk a képek segítségével a Meteora-vidéken, a görögkeleti egyház papjainak zárdavároskáiban, ahová ma is csak külön kegyként engedik be a nőket.. . Szerettünk volna leszakítani egy gyümölcsöt a termő narancsligetek fáiról. Zombori Ottó már ekkor elvarázsolta a hallgatóságot, pedig a kisiskolástól a nyugdíjasig minden korosztály képviseltette magát a széksorokban. Áthaladt az expedíció egy nyolcvan méter magas partfalba ásott tengercsatomán. Ókori álom valósult meg a megépítésével a múlt század végén, hosszú kilométereket spóroltak meg vele a hajók. Szívmelengető érzés volt tudni: magyar mérnökök tervei alapján készült. Mi csak ültünk, néztük a képeket, hallgattuk a csillagászt, s észrevétlenül gazdagabbak lettünk egy sereg kultúrtörténeti érdekességgel. És eljutottunk, azaz dehogyis mi, csak az expedíció, Kréta szigetére. Az ország minden részéről verbuválódott kis csapat közel került a nagy álomhoz. Felverték a tábort (igaz a kemping hivatalosan még zárva volt, de a magyaroknak ezek a kapuk is kinyíltak...), az égre szegeződtek a távcsövek, s várták a hetvenhat évente visszatérő csodát. Odafönt a Vega űrszonda, idelent- ről amatőr csillagások fényképezték a Hal- leyt. Apró kis véletlen, de líraibb lelkekben megpendít valamit ez is: — Március 15-én reggel tűnt fel először a krétai égbolton a Halley. Számomra külön öröm, hogy én láttam meg elsőként. És nemcsak a magyarok közül, hiszen érdekes módon még a görögök sem szerveztek megfigyelést Krétára. Pedig ideálisabb helyet nemigen lehet elképzelni: gyönyörű, tiszta égbolt, vakító fényességű csillagok ... Nem is akarta elhinni a hallgatóság, hogy ezek a csodálatos felvételek nem hatalmas objektívekkel, hanem sima alapoptikával készültek. (Az egyik kisfiú még előadás után is rákérdezett, tényleg igaz-e?) Megvalósult a kis csapat nagy célja, „közelről” figyelhették az üstökös útját. A húsvétkor elhangzott rádióriport megható percei voltak, hogy mennyire tudnak örülni ezek a komoly felnőtt emberek, olyanok is, mint kiképzett űrhajósunk, Magyart Béla ... Zombori Ottó a lámpák felkattintása után sem tudott szabadulni jó ideig az érdeklődők gyűrűjéből. Köszönték az élményt, a szerencsésebb j ének eredeti fényképfelvétel is jutott. Kérdezősködtek volna még félórákig, és ismerve az előadót, nem is rázta volna le őket. De ígéret szép szó, várták a hivatalból faggatódzók... Egy dolog érdekelt: mit keres a csillagász az olvasótáborban? — Most, a huszadik század végén elképzelhetetlennek tartom a féloldalas műveltséget. Én kedvelem a verseket, az irodalmat, a zenét, a képzőművészetet, akkor miért nem várható el például egy bölcsésztől, hogy értsen valamicskét a természettudományokhoz is? Persze ezt már gyermekkorban kell elkezdeni. Azért szeretem az olvasótáborokat, mert egyedülálló pedagógiai formának, lehetőségnek tartom. Itt nem azért tanulnak a gyerekek, mert jegyet kapnak majd rá, hanem az oldottabb körülmények között szinte észrevétlenül okosodnak. Igen, de ehhez olyan személyiségek kellenek, akik a magas tudomány fellegvárából úgy képesek leereszkedni a földre, hogy az ismereteket is magukkal hozzák. Zombori Ottó ilyen. Ezért is irigylem a tatabányai középiskolásokat, akik még kisdiákként jártak először olvasótáborban, s azóta minden nyáron két hetet együtt töltenek. Lábatlan, Búbánatvölgy és Várgesztes után idén júniusban a kállósemjéni KáLlay-kúria ad otthont nekik. Az író, a bőrművész, a zenész, a tanár és a pszichológus mellett ismét velük lesz egy csillagász is ... Papp Dénes Szépen magyarul — szépen emberül Beszédgyakorlat tánclépésben A diszkó divatjának harsogó energiaforrásai lassan kimerülnek. A lemezlovasok — hogy nyeregben maradjanak — szelídíteni próbálják a közös szót, a beszélgetést eltaposó zenét. Ezért csalogatnak az utcákon a poldiszkó és az irodalmi diszkó plakátjai. Az eddig egyeduralkodó gépi hangok közé igyekeznek becsempészni a társalgást és a vitát politikáról, irodalomról. Az egyik középiskolában tánctanfolyamot szerveztek. A „diszkólötyögésben” nevelkedett kamaszoknak nemcsak a lábuk botladozott, hanem a nyelvük is. Ugyanis szokatlan helyzetbe kerülték: tánc közben társalogni illik a partnerrel, lehetőleg színesen, szellemesen. Kétségbeesve néztek a tánctanárra, hogy ne csak azt vezényelje: jobb sasz- szé, egy-két-há, hanem azt is, mit mond-jak, hogy szóljak. Az alaplépésekkel kezdjék a fiatalok — a táncot is, a társalgást is, a klubvezetők és a pedagógusok tanítsák meg őket arra, hogyan lehet szóval kellemes hangulatot és kapcsolatot teremteni. Ma már egyre több iskolában, klubban járják a „nosztalgiatáncot” a fiatalok, s közben társalognak. S a tangó kitűnő alkalom a beszélgetésre is. Művészeti hetek Nyíregyházán A Szabolcs-Szatmár megyei Moziüzemi Vállalat a művészeti hetek programjával járult hozzá a magyar filmek elismeréséért, megszerettetéséért folyó munkához. A szervezők a Magyar Játékfilm- szemlén bemutatott, s a mozik műsorrendjére is hamarosan felkerülő alkotások közül válogattak. Kik alkották a közönséget? Voltak meghívott vendégek, de válthattak jegyet az érdeklődők is. Nagyon sok volt a középiskolás és főiskolás diák. Örömmel tapasztalhattuk, hogy a vetítések után sokan maradtak a helyükön, s kíváncsian várták az anké- tot. A rendezővel, színésszel, forgatókönyvíróval vagy filmesztétával való személyes találkozás lehetősége vonzónak bizonyult, eseményszámba ment. Ez mindenképpen örvendetes, hisz az ilyen élmények később meghatározóvá válhatnak a magyar filmek iránt érdeklődők számának növelésében. Erdőss Pál, Dobray György, Horváth Péter, Szomjas György és Xantus János alkotásai kerültek be a válogatásba. E művek nemcsak mint filmművészeti termékek, hanem mint a mai élet problémáit feltáró szociográfiák is érdeklődésre tarthatnak számot. MÉM A közelmúltban újabb két N épszava-kiadvány gazdagította szakszervezeti irodalmunkat, olyan kötetek, amelyek tűnődésre, szemlélődésre és nem utolsósorban bizonyos témákban továbbgondolkodásra kínálnak lehetőséget. A szakszervezeti irodalom iránt érdeklődők számára — úgy gondoljuk — felesleges bemutatnunk a sorozatot, mivel a FÓRUM napjainkig megjelent kötetei népszerűvé váltak, integrálódtak a mozgalom elméleti írásainak sorába. (Marosán György, Virizlay Gyula, Szathmári Gábor — hogy csak néhány nevet említsünk — kötetei emlékezetesek maradnak.) A Szakszervezetek ma és holnap című legújabb FÖ- RUM-kiadvány — viszonylag szűk terjedelmében összeállítás arról, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom vezető személyiségei, akik egy-egy meghatározó munkásszervezet vezetői is, hogyan vélekednek a 80-as évek szakszervezeteiről és azok tevékenységéről. Most a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa után különösen tanulságos az azonos, de más nemzeti, valamint más társadalmi rendszer körülményei között dolgozó munkásszervezetek helyzetének és elképzelésének a megismerése. A válogatás anyagából kitűnik, hogy a 80-as évek problematikája már az ezredfordulóra utal, a felvetődő gazdasági-társadalmi kérdések új válaszokat kívánnak a szakszervezetektől. A Szakszervezetek ma és holnap című könyvből kirajzolódik, hogy az új körülmények, célok, feladatok és módszerek változása közben is alapvetően régi marad: a munkásszolidaritás, és a köA „Visszaszámlálás” a mai gazdasági életben fellendülő magánvállalkozások morális veszélyeire hívja fel a figyelmet. A rendező így nyilatkozik a problémáról: „Én a magam részéről mindenképpen támogatója vagyok a vállalkozásoknak, nélkülük el sem tudok képzelni egy normális, jól funkcionáló gazdaságot. Azonban pontos, átgondolt vállalkozásokat szeretnék látni, nem pedig kamikáze-akciókat.” A film inkább az utóbbira példa. A ,*Szerelem első vérig” szereplői fiatalok. A rendezők, szándékuk szerint, a hasonló korú nézők tájékozódását szeretnék segíteni a felnőttek világában. Sajnos, e dicséretes elhatározásból az elkészült mű keveset vált valóra, sőt számtalan mozzanatával éppen ellenkező hatást ér el. A sztori egyes részletei külön-külön lehetnek igazak, ám egészében a történet mégis hamis. Túlságosan szembetűnő a csinált- sága, s ez alapvető stílus- problémákat is okoz. A „Hülyeség nem akadály” Xantus János második nagy- játékfilmje. A címválasztás a rendező bátorságát mutatja, nem fél az elítélő véleményektől, mert ahogyan maga vallja: „Ez a film nem a hülyeség dicsérete, hősei normális emberek, színes zös nemzetközi érdek, valamint az, hogy a kor kihívásaira a válasz csak a nemzetközi szolidaritásban születhet ... Az új FÓRUM-kötet szerkezete három részre tagolódik: az első a szocializmus és a szakszervezetek, a második a tőkés világ és a szakszervezetek, a harmadik pedig a nemzetközi szolidaritás témáját tárgyaló írásokat tartalmazza. P. Djulgerov, á Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, K. Hoffman, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke, H. Tisch, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség (FGDB) Országos Tanácsának elnöke, Sz. Salajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke és Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adja közre gondolatait a létező szocializmus viszonyai között dolgozó szakszervezetek helyéről-szerepéről. A tőkés világ szakszervezeteinek feladatait H. Krasuc- ki, a Francia Általános Munkásszövetség (CGT) főtitkára, L. Lama, az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) főtitkára, végezetül a portugál álláspontot A. T. da Silva, a Portugál Dolgozók Általános Szövetsége (Inter- sindikal) főtitkárának gondolatai szemléltetik. A Szak- szervezetek ma és holnap című könyv záró fejezete a 80- as évek kihívásait tárja az olvasó elé, teszi ezt a X. szakszervezeti világkongresz- szus fő dokumentumainak tükrében. Az 1982 februárjában megfogalmazott gondolatok vázolják a szakszervezeti harcokat, a dolgozók nemzetközi szolidaritását, az akcióegységet, azt a nagy egyetemes követelményt, amely a demokráciára vonatkozik, valamint az SZVSZ és korunk kihívásának kapcsolatait. A FÓRUM-sorozat legújabb kötete feltétlenül segíti az olvasó eligazodását a nemzetközi szakszervezeti mozgalom legfőbb kérdéseiben. Mindennapjaink tudatos emberi cselekedeteinek, azaz vállalt szerepeink értő magyarázója kíván lenni dr. Takács Györgyné Emberi szeegyéniségek. Furcsaságaikon, különcségükön nevetni lehet anélkül, hogy közben kinevetnénk őket.” A négy film ízelítőt ad az 1985-ös filmtermésből. A nézők rohamára, a mozipénztárak előtti sorbanállásra e művek se igen számíthatnak, ám talán nem fognak üres ház előtt menni. A mozitól sokan elsősorban szórakoztatást, pihentetést várnak: valami mást, mint amit napról napra megélnek: látványosságot, izgalmat, de katarzist is, hogy erőt meríthessenek a szürke hétköznapokban a folytatáshoz vagy az újrakezdéshez. Látványosságot a magyar filmektől ritkán várhatunk, s ennek főként anyagi okai vannak. A hangsúly tehát a problémafeltárásra tolódik. Őszinte, a valóságot mélyebben feltáró, hiteles alkotásokat kívánunk a filmkészítőktől. A helyzet azonban az, hogy az évente elkészülő mintegy húsz filmből, csupán négy-öt figyelemre méltó valamilyen szempontból. Ezeket kellene jobban népszerűsíteni, mert nagy annak a veszélye: ha véletlenszerűen válogatunk, annyi rossz, vagy közepes filmre ülünk be, hogy végképp elmegy a kedvünk bármilyen magyar film megtekintésétől. A. Szöllősi Irma repek és emberi kapcsolatok című munkája. A könyv előszavában a szerző kiemeli: „Nem mellékes azonban, hogy az élet nagy színpadán szerepeinket hogyan töltjük be. Rajtunk is múlik, hogy életünk drámája tragédiává sűrűsödik, vagy könnyed tragédia hősei leszünk. A különböző emberi szerepek különböző magatartást, cselekvést, viselkedést igényelnek. A pszichológia segít abban, hogy e várakozásnak jó színvonalon eleget lehessen tenni.” Dr. Takács Györgyné alapvetően ismeretterjesztőnek szánt könyve az imént vázoltakhoz kínál megfelelő ismereteket. A kötet első fejezete röviden a pszichológiai alapfogalmakkal ismerteti meg olvasóit. A lelki jelenségek fajtái közül az érzékelés, a figyelem, az emlékezés, a képzelet, a gondolkodás és a beszéd, az érzelmek, az akarat és a cselekvés lélektani fogalomkörét vázolja. A következő rész az életkorok pszichológiáját mutatja be: a gyermek-, a serdülő-, az ifjú- és a felnőttkor alapvető lelki jellemzőinek szemléltetése után körvonalazza a változás korának, az öreg- és aggkomak a specifikumait is. A magánéletről pszichológusszemmel című rész — többek között — bemutatja a személyiségtipológiákat, a legfontosabb személyiségjegyeket. A könyv végére marad az egyik legérdekfeszí- tőbb téma: a szocialista embereszmény, a szocialista demokrácia és az egyén viszonya, a közéletiség, az emberi viszonyokból adódó munkahelyi problémák stb. legfőbb láncszemeinek megragadása. A szerző idézi Benjamin Franklin intelmeit a közéleti ember számára, hol az egyik passzusban az áll: „— Ne vesztegesd az időt; foglalkozz mindig valami hasznos dologgal: hagyj fel minden hiábavaló cselekvéssel.” Aki a FÓRUM-sorozatban megjelent legújabb Népsza- va-kiadványba belelapoz — nem vesztegeti hiábavalóságra idejét. Sándor Dénes Szakszervezetek ma és holnap 1986. április 19. O KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
