Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. április 17. Hibás áruy hiányos szállítmány... Reklamál a kereskedő TÉVÉJEGYZET Bcreg vagy Szatnár? h|bOhk Nem mindennapos eset tartja izgalomban a De- mecser környéki lakossá­got. Az ÁFÉSZ körzeté­ben egy hét alatt tizenegy betörés történt. Egyik­másik üzletben riasztó vandalizmussal dúlták fel a helyiségeket. Nem cso­da, hogy ezekről az ese­ményekről sutyorogtak a demecseri áruházban is a vásárlók. 1973-ban költözött ebbe az épületbe a műszaki áruház, így azóta két önálló üzlet mű­ködik itt egy fedél alatt. Az áruházat ugyan elkerülték a betörők, ám Szaniszló Tibor, a műszaki osztály vezetője inkább gondterhelt, mint de­rűs. Javítás — gondokkal — Kevés az áru, kicsi a forgalom — mutat körbe a polcokon a fiatalember, ahol tényleg nincs sok néznivaló. — Tavaly olyan kevés tartós fogyasztási cikket kaptunk, hogy felére csökkent a for­galom. Most a televízióval van a legtöbb -gond. Színes az idén egy darab jött, de fekete-fehér készülék sincs februártól. Azaz egy van: de­cember óta a szervizben. Szerencsére nem túl gya- kori, hogy hibás áru érke­zik. Évente átlagosan tíz-ti- zenöt készüléket — főleg tévét, rádiót — kell javítás­ra küldeni. — A hazai gyártmányokat a nyíregyházi Hirex, illetve a Videoton márkaszervize ja­vítja. Nekik elég telefonon, vágj- bejelentőlapon jelezni a bajt, s házhoz jönnek. Viszont a javítás rendszerint elhúzó­dik. Annál nagyobb bosszú­ság, ha rossz külföldi készü­léket kapunk. Ezek az Eli­tászhoz kerülnek, ahol nem túl' színvonalas a szolgálta­tás. Ök nem jönnek ki, rá­adásul rossz körülmények kö­zött dolgoznak. Még arra sincs mód a műhelyben, hogy kipróbáljuk a masinát. Volt rá példa, hogy ötször (!) vit­Huszonkilenc évesen már viszonylag gazdag bűnöző múlttal rendelkezik a nyír­egyházi Horváth József. 1977- ben három év próbaidőre függesztettek fel egy bün­tetést, amelyet lopásért ka­pott, de a következő évben már (ismét hasonló bűncse­lekményekért) újból bíróság előtt állt. összesen három év és nyolc hónap szabadság- vesztést szabtak ki rá. 1982. márciusában szabadult, s a következő év nyarán ismét csak a vádlottak padjára ke­rült. Lopás kísérletében ta­lálták bűnösnek, nyolc hó­napra ítélték érte. 1984. ja­nuárjában feltételes kedvez­ménnyel kijöhetett a börtön­ből, de a próbaidő még le sem telt. újból munkát adott az igazságszolgáltatásnak. Egy hónappal szabadulása után meglátogatta, természe­tesen éjszaka, a városmajori óvodát. Olyan ügyetlenül törte be az üveget, hogy meg­sérült. s az erős vérzés miatt ott kellett hagynia (minden eredmény nélkül) a helyszínt. tem vissza egy televíziót, de nem tudták rendbehozni. Ha a garanciális javítás nem segít, cserére küldik a gyártónak a terméket. A dombrádi ruházati áru­házban — ahol cipőket is kí­nálnak — minőségi kifogás esetén a csere az egyetlen le­hetőség. Festékhibás anyag — Havonta öt-hatszáz pár lábbelit adunk el, melyek kö­zül 8—10 párat hoznak visz- sza a vevők. A kifogásolt ci­pőket cseréljük, mert nincs hol javíttatni — tájékoztat Ágoston Miklósné boltvezető. Az aprócska, patyolattiszta üzletben a pantallóktól a kö­tött-, divat- és rövidárukon át a lakástextilig viszonylag sokféle termék kapható. — Sajnos a magas árak miatt a szükségesnél kisebb az árukészletünk — folytatja a boltvezető, aki több, mint három évtizede dolgozik a kereskedelemben. — Renge­teg olcsó áru kellene. Például munkásing, amiben a tsz-be járhatnának a férfiak, vagy lábbeli az időseknek. Hiába is utazunk megyén kívülre a keresett holmikért! Ahol nem vagyunk törzsvevők, ott fe­leslegesen kopogtatunk... Ha nem is gyakran, de azért előfordul, hogy minősé­gi hibás árp érkezik az üz­letbe. — Nemrég egy széria fes­tékhibás anyagot kaptunk. Az első mosás után kifakult. Reklamációnkat jogosnak is­merte el a gyártó vállalat. Vagy nézze ezt a szandált — Óvodás betörő Egy évet kihagyott az újabb akcióig, s mivel már ismerte a terepet, ekkor is ugyaneb­be az óvodába tört be. Világ­raszóló zsákmánnyal nem dicsekedhetett, mindössze százhúsz forint kosztpénzt "és némi kávét talált. Tíz hónap­pal később ismét nekiindult az éjszakának, s már találós kérdésnek is gyenge lenne feltenni, hogy hová tört be ... Természetesen a város­majori óvodába. Pechje volt, mert az üvegcsörömpölésre a járókelők kihívták a rendőr­séget, s Horváthot elkapták. A nyomozás során aztán az is kiderült, hogy 83 áprilisá­ban, amikor lemezjátszó és némi készpénz tűnt el az óvo­dából, szintén Horváth járt ott. és az év júniusában is hozzá került innen egy mag­nó, meg egy üveg tokaji. A Nyíregyházi Városi Bíró­ság Horváth Józsefet, mint többszörös visszaesőt, egy év nyolc hónap börtönre ítélte, s kötelezte a károk megtérí­tésére. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet jogerős. vesz elő egy dobozt a pult alól Ágostonné. — Két jobb­lábast csomagoltak egybe. Már postázzuk is a feladó­nak: a Minőségi Cipőgyár ré­szére. Nehéz lenne felsorolni, mi minden sorakozik — a kris- tálykehelytől a kockás irkáig — az Ibrányí kulturúcikk- bolt pultjain. A készlet há­romnegyede törékeny: üveg-, illetve porcelán termék. — Nem vészeli át minden áru épségben a szállítást, pe­dig a törékeny holmikat na­gyon gondosan csomagolják — magyarázza Kató Béláné boltvezető. — Az Amfora le- rakatáról túrajárat hozza a portékát. Mivel utólag nem­igen fogadnak el reklamációt, ezért darabonként szoktam átvenni a küldeményt. Jegyzőkönyv a tanácstól Több cég viszont konténer­ben küldi az árut. Van rá példa, hogy kevesebb holmi kerül a csomagba, mint amennyit a szállítólevél iga­zol. — Ilyen esetben a tanács­ról hívunk le egy szakembert, s jegyzőkönyvvel igazoljuk a hiányt. — Legtöbb baj a TÜZÉP áruival van — hallottuk Be- rencsi Béla tanácselnöktől. — Ibrányba csak kis nyomtávú vonat jár, vagyis többször át­rakják az árut, míg ideér. Ez lehet az oka, hogy alkalman­ként törött pala, csempe, sé­rült betonáru kerül elő a va­gonokból. Mindez nem túl gyakori, hiszen éves szinten néhány alkalommal kérik a kereskedők a segítségünket. Házi Zsuzsa Kisláma Győrben Az idei év első hónapjai gazdag állatszaporulatot hoz­tak a Győri Vadaskertben. Először van ivadéka a bar­namedve párnak. A kis bocs nemét még nem tudták meg­állapítani, annyira féltő gonddal ügyel rá az anyja. Különböző fajú majmok szü­lettek, s láma is napvilágot látott. Ismét anyai örömök elé néz Elza, a vadaskert nőstény oroszlánja, amelynek eddigi két elléséből három utóda született. Cserealapon Csehszlovákiából zebrapár, amerikai bölény és több pár­duc érkezett Győrbe, s vár­nak még mosómedvéket és pónilovakat is. A télen a győri vizeken népes hattyú­csapatok tartózkodtak. Közü­lük hét szép hattyút befog­tak és a vadaskertbe szállí­tották az idelátogató gyer­mekek legnagyobb örömére. M ár az gyanús volt, amikor azt olvastam a rádióújságban, hogy Beregsurány, Beregdaróc, Tarpa és Marokpapi életének bemutatásával azt fogjuk lát­ni, hogyan élnek itt a szat­mári emberek. A fenti meg­állapításra csak rátett a ri­porter Győrffy Miklós akkor, amikor közölte: Túristvándi- tól Beregsurányig mutatják be az itteni világot. Nos, volt is a beregi tájhoz szat- márcsekei temető. Mindez azonban megbocsátható len­ne, ha a Tiszahátról készült dokumentumfilm valóban szolgált volna valami jó célt. Igaz, megismertünk egy igazi, tisztességes és szép körzeti orvosnőt] egy lelkes pedagógust, egy meditáló tsz-elnököt. Láttuk a magas­ból a tarpai tanácsházát, és sok, az erre nem ismerősnek azonosíthatatlan faluképet. És mit tudtunk még meg? Először is azt, hogy itt isz­Aki tíz évvel ezelőtt járt a kislétai egészségügyi gyer­mekotthonban ma már bizony rá sem ismerne. Modern, új épületek, kiszolgáló helyisé­gek épültek, a régi 70 sze­mélyes régi kastély mellett takaros kis gyermekváros nőtt ki a földből. Ma 220 szel­lemi, testi fogyatékos, illet­ve más olyan beteg gyereket nevelnek itt, akik állandó or­vosi felügyeletet igényelnek. Dr. Vadász Mária az inté­zet igazgatója a múltról ért­hetően más miatt sem akar beszélni. „Kisléta hosszú évekig az intézetben dolgo­zók vitájának a helyszíne volt” — írtuk 1982 karácsonyán. A főorvosnő erről csak annyit mond: „Már nem jellemző, ami volt. Örököltünk ugyan problémákat, de lassacskán minden rendbe jött”. Krem­pel Józsefné,, az intézet fő­nővére már úgy fogalmaz: — „A légkör most jó.” De a 80-as évek elején más is történt. Megváltozott egy szemlélet. A hasonló intéze­tekben a gyakorlat ország­szerte az volt, hogy a súlyo­sabb esetekben a fogyatékos gyermeket minél jobban lás­sák el. Tehát az ápolási és gondozási munkára helyez­ték a hangsúlyt, öt—hat éve viszont előtérbe került, hogy megtanítsanak a gyermekek­kel mindent, amit lehet, ki­nyissák előttük a kapukat, megismertessék velük a kül­világot, hogy később befo­gadja őket a társadalom. Amikor a főnővér és az igazgatónő végigkalauzolt az intézetben, azt gondoltam, hogy a kulturált, esztétikus környezetet bizony sok városi intézmény, vagy iskola is megirigyelhetné. A korsze­rű felszerelések, a laborató­rium, a dolgozók által meg­valósított sok kedves ötlet és a társadalmi munkában ké­nak, öngyilkosok lesznek, nincs munka, ingáznak, ke­vés a szórakozási lehetőség. Ugyanakkor az itt élők sze­retik a tájat, van törekvés a munkaalkalom megteremté­sére, születnek a gyermekek, s van, aki visszafelé vándo­rol. Mindez nagyon szép is lenne, az ellentétes vélemé­nyek dialektikája hatna is, ha a belső logikát biztosítot­ta volna a riporter. De ez nem sikerült. Ügy tűnt, hogy ez a műsor eléggé ötletszerűen készült, hiányzott az előzetes tájékozódás, a hely ismerete, s ami a fő: a szeretet. Mert nem lehet gondokkal küzdő tájról se írni, se filmet csi­nálni enélkül. A kibic sosem igazi segítő. Komoly reményekkel vár­tuk a tévé műsorát, s igazi öröm akkor lett volna, ha kicferül: a rádióújság téves előzetese csak véletlen. Nem az volt. (bürget) szült otthonos díszítés na­gyon jó benyomást- kelt. És ami a legjobban tetszett: a falakat a legtöbb helyen a gyermekek rajzai, alkotásai díszítik. Létrehoztak — az ország­ban először — egy gyógype­dagógiai óvodát. Nagy fába vágták a fejszét, hiszen ilyen tematikai tankönyv, szemléltetőeszköz nem állt rendelkezésre. A lelkes óvó­nőnek és gyógypedagógus­nak kellett mindezt létrehoz­ni. Közben a nagyobb gyerme­kekről sem mondtak le, lát­tunk például egy olyan tan­műhelyt, ahol a nagyobbacs­ka gyerekek szőnek, barká­csolnak. Nagyon fontos do­log, hogy megszüntették az intézet zárt jellegét, a gyer­mekeket gyakran elviszik kirándulni, sétálni, sőt vásá­rolni a boltokba. A gondozá­si feladatok közül még va­lami: szeretetteljes bánásmód, a szülők lehetséges pótlása. Nos, az eredmények máris mérhetők. öt év alatt 60 olyan gyerek került maga­sabb szintű iskolatípusba, foglalkoztató, kisegítő isko­lába; vagy a mozgássérültek nevelőintézetébe, akiről ko­rábban esetleg már lemond­tak volna. Az egyik kislány például hároméves korában került az intézetbe. Amikor bevitték csak feküdt, nem tudott beszélni, enni. A fi­gyelmes gondozással hétéves korára annyit fejlődött, hogy beírathatták kisegítő iskolá­ba és a közelmúltban egy budapesti normál iskolába került. A főorvosnő megmu­tatta a szülők hálálkodó le­velét, amit a múltkorában írtak: „Nagyon köszönjük a fáradozásukat, amit a gyer­mekünkért és értem tetszet­tek tenni.” Kell-e ennél szebb köszönet?! (bodnár) TEHETSÉGGONDOZÁS A fizikában Az évente hatszor megjelenő A fizika tanítása című módszer­tani folyóirat idei első számá­ban Tóth Imre a tehetséggondo­zás megyei lehetőségeiről és ta­pasztalatairól számol be. A taní­tási órán kívüli lehetőségeket felsoroló részben olvashatjuk, hogy a fizikai fakultációs cso­portok indulásához nagy segít­séget jelentett megyénkben az a korábban kapott lehetőség, hogy a mátészalkai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola részt vett az Energia című tervezett program kísérleti tanításában. A kísérleti anyagot sokszorosították és azt minden munkaközösség-vezető és szakfelügyelő kezébe adták, három évvel korábban, mint ahogyan a fakultáció bevezeté­sére sor került. Megyénkben két iskola — Ibrány, Máriapócs — kezdte meg a kiadott anyag sok­szorosítását saját tanulóinak és körzetük tanárai részére. Az ön­álló munka érdekében pályáza­tot hirdettek. Az elmúlt tanév­ben 102 pályázó volt. amit a szakemberek kevésnek tartanak. Már több éves hagyománya van a legjobb fizikus cim elnyerésé­ért indított versenynek. Ebben a tanévben próbálkoztak meg az­zal a versenyzési formával, hogy az előző tanévben még 8. osztályos tanulókat most, mint elsős középiskolásokat hívják a versenyre középiskolai felügye­lettel. kárpátok lila gyöngye A Magyar Hírlap április 4-1 mellékletében megjelent egész oldalas riport hazánk keleti csücskében lévő tájra irányítja a figyelmet. A hazának ebben a részében a honfoglalás óta hat falu — Magosliget, Uszka, Tisza - becs, Tiszacsécse, Milota és Ti- szakóród — népe él. A 135 kilo­méter hosszú magyar—szovjet határból 30 kilométernyi földda- rab az övék a Tisza mentén. A hat faluban négyezer-tizenhárom ember él. Tavaly harmincnégyen házasodtak, s eggyel többen hal­tak meg. A születésekről itt sincs pontos adat, amióta városi kórházakban jövünk a világra. A 4000 lélekre 2 orvos, 3 lelkész. 3 tsz jut, s iskolából is három van. Igaz, az uszkaiban — a kör­zetesítés óta — nem tanítanak, az alma mater falai közt rövide­sen harisnyát „szemeznek” az asszonyok. Mindentől messze es­nek, csak a határ közel... Mi­óta nincsenek járások, 100 kilo­métereket utazik az itteni nép. De helyben is megnőttek a tá­volságok, mióta a hat faluból nagyközség lett. Aki veszi a fáradságot, megismerheti őket, tanulhat tőlük, ugyanis a becsi tanács szervezeti és működési szabályzata a falucskák eredeté­nek leírásával indul. A tanács, a tsz szegényebb a falvak népé­nél. A szatmári szilva, a milotai papírhéjú dió, a méhészkedés, a halászat, a nyúl és a tehén hoz­za a pénzt a háztájiba. Errefelé nem divat hivalkodó emeletet húzni a régi parasztházra. A megspórolt pénz a városokba vándorol, az elszármazott gyere­kek vásárolnak belőle panellá- kást. Milota határában nyílik ? Kárpátok lila gyöngye: a kárpá­ti sáfrány. A védett virágból egyetlen tő eszmei értéke 17 ezer forint. A Kárpátok lila gyöngye hajnalban előbújik az avarból, estére elvirágzik. Mint­ha nem bízna az időben . . . Oly­kor az itt élő ember sem bíz­hatott, mégis maradt. GÖRÖG KERESKEDŐK SZABOLCSBAN Kevesen tudják, hogy a ma­gyarságba olvadt nemzetiségek között görögök is voltak. Bár számuk elenyészőnek mondható a többi idegen népcsoporthoz képest, annál nagyobb szerepet töltöttek be hazánk 18. századi kereskedelmi életében — írja Acs Zoltán a Honismeret idei 2. szamában. A görögök elsősorban a vásáraikról híres helyeket lá­togatták előszeretettel. így ju­tottak el *a történelmi Szabolcs és Szatmár megyébe is, .ahol na­gyobb számban Kálidban, Szat- márban és Németiben telepedtek le. Hogy Szentmihályon mikor jelent meg először görög keres­kedő, azt nehéz kideríteni. A szerző kezébe került Szentmi- hály falunak és földesurának 1787-ből származó szerződése, amelyből kitűnik, hogy boltot nem bérelhetett a faluközösség, „azt továbbra is a Botos Görög bérelhette”. A bécsi levéltárban bukkant rá Deák György görög kereskedő hagyatéki irataira, melyek további érdekes adatokat szolgáltatnak a szabolcsi görö­gökre. Az 1757-ben Kállóban minden valószínűség szerint gö­rög kereskedőnek háza, malom­része volt, továbbá szőleje a Szent Imre-hegyen. Ingóságai 750 magyar forintot értek, de ki­lenc kereskedőtársának mintegy ezer forinttal tartozott. Papp György csegei görög kereskedő vallomásából értesülünk arról, hogy Deák György, mielőtt ha­zaindult Görögországba, megosz­tozott kereskedőtársával, az ak­kor Kisvárdán élő, a tokaji gö­rög kereskedőtársasághoz tarto­zó Papp Tamással. Az írásból megtudjuk, hogy a görögök Ma­gyarországra történő bevándor­lása a 18. század utolsó évtize­deiben megszűnt. Az intézet folyosóján. Nevelőmunka jó légkörben Kapit nyitni az életre Pénztárnál. (Elek Emil felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents