Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-17 / 90. szám
1986. április 17 Kelet-Magyaronzág 3 Tunyogmatolcsi kedvszegö Bdóvita kérdőjelekkel Megjegyzések Fehér asztalnál M inősíthetetlenül végződött a küldöttgyűlés, ahol a vezetők és a meghívottak a küldöttekkel egy helyen, de külön asztalnál ettek és ittak. Ezek a vezetők ételkülönlegességeket, márkás italokat fogyasztottak — írja az ismeretlenség homályába burkolózó olvasónk az egyik fogyasztási szövetkezet tanácskozásáról. Egy hónapba tellett, hogy felháborodását papírra vesse, amit bizony — névtelen vádaskodás helyett — azon nyomban a helyszínen is megtehetett volna, elvégre azért választották küldöttnek, hogy hallassa szavát a jó és rossz dolgok megítélésében. Talán elég lenne ennyit szólni erről, ha nem mondhatnánk azt is, hogy más szelek fújdogálnak manapság. Egy valamiben megnyugtathatjuk olvasónkat : márkás italokat pedig semmiféle — munkával összefüggő — tanácskozáson nem fognak felszolgálni munkaidőn belül. A küldötteknek sem fog jutni féldeci és sör, mert a munkával nem függ és nem függhet ösz- sze az alkoholfogyasztás. Fehér asztalnál — baráti és családi körben — más a megítélés, de tisztában kell lenni azzal, hogy egyszer már érvényt kell szerezni meglévő rendelkezéseknek, amelyek az alkoholt száműzték a munkahelyekről. (lb) Van közük hozzá K iáll a budapesti főosztályvezető az emelvényre, s bátran kihirdeti: ha jól meggondolja, akkor megnyugtatónak tartja, miszerint a párt illetékes bizottsága elfogadhat ajánlást a szövetkezeti mozgalom megújítására. Igaz, hogy ez a szövetkezetek belső ügye lenne, de hát... ott is szövetkezett emberek, hozzáértők ülnek. Aztán hosszadalma- san és ködösen magyaráz arról, amit a széksorok között régóta suttognak a szövetségi érdekképviseleti munka megújításáról. Tulajdonképpen jogosan háborodott fel ezek hallatán az. aki úgy érezte, kiskorúnak nézték, saját ügyeikről majd kap tájékoztatást. Bosszankodhat (és ez enyhe kifejezés) az elkötelezett mozgalmi ember, mert sandaságot érez ki a felszólalásban. Elvégre mi a csodálkoznivaló abban, hogy egy irányító párt élenjár a társadalmi, mozgalmi változások kimunkálásában? Igenis van közük hozzá, mégha a végső határozatot az illetékes testületek hozzák. S ha a javaslat olyan, hogy csökkenteni kell a felduzzadt apparátusokat, akkor nem kön- törf alazni kell, hanem tenni, mert a jó elgondolások hosszadalmas magyarázata legtöbbször a tettek ellen hat. (lányi) Bátorítjuk a kisipart, szükség van rájuk, különösen a kisebb településeken, ahol az állami, szövetkezeti szolgáltatás alig van jelen. Ez az érem egyik oldala. Ugyanakkor sokakat irritál a kiugróan magas jövedelem — ügyeskedést inkább, mint munkát feltételeznek mögötte. Kölcsönösen bizalmatlan egymással az iparos és az ál' lamot képviselő hivatal. Példamutatóan Előbbi azt mondja, ha bevallóik minden jövedelmet. akkor is rátesznek egy bizonyos százalékot. Ezért inkább lecsípek belőle kicsit. Tudja ezt az adóellenőrzés is, ezért valóban megfejeli az adót. Furcsa történetek kapnak lábra a módszereket illetően. Három éve nyílt lehetőségük a tanácsoknak, hogy adóalap-csökkentő kedvezményt adjanak egyes jól dolgozó, társadalmi munkát is végző iparosoknak. Tunyog- matolcson összesen ketten kapták meg eddig. Egyikük Tisza Csaba szobafestő-má- zoló mester. Főleg közületi munkákat végez, társadalmi munkáért többször tüntették ki, s évek óta példamutatóan képezi a rábízott tanulókat. — Úgy érzem, hogy az eddigi jó munkámat írják most a rovásomra — mondja keserűen. Lássuk mi történt! Átalányban adózott, de legutóbb már bevallást készített, mert túllépte — több mint húsz százalékkal — az eredetileg megállapított összeget. 1984- ben viszont csak 260 forintot fizetett. Harmincezer forint adóalap-csökkentést kapott a tanácstól, s a tanulók után is jár három-háromezer kedvezmény. Az 1984-es évnél azért időzünk, mert ez szúrt szemet leginkább az adóellenőrnek. Tavaly októberben ugyanis elvitték a pénztárkönyvet, februárban pedig felhívatták Tisza Csabát a tanácsra. Kapott egy számokkal, adatokkal telezsúfolt jegyzőkönyvet. Végignézte, de saját bevallása szerint nem nagyon igazodott ki benne. A végén láA ktatáskával a hóna alatt állt az út mentén a középkorú férfi, és kissé bizonytalanul intett. — Tudja, máskor busszal járok — » kezdi nyomban, amikor beül az autóba —, de -ma reggel el kellett hoznom a vizsgálatról a mintákat. Leveleken dolgozom, a magtisztítóban. Már tíz-egyné- hány éve kijárok Nyíregyházáról ... Most meg a legközelebbi busz csak fél tizenegykor megy, kijöttem hát idáig az orosi járattal, s gondoltam, fölvesz valaki. Rokonszenves a barázdált arcú férfi, szó szót követ hát. Akkor még ragyogóan sütött a váratlanul nyárias április eleji nap. akarva-aka- ratlan az időjárás került hát a középpontba. — Tudja, nem könnyű ez a kijárás, de az is ideköt, hogy egy holdnyi földet bériek a téesztől. Ez hoz egy kis mellékest. A múlt héten el- veteményeztünk, és — hát nem is tudom, most ez a hirtelen meleg után. meg a szokatlan hideg mit tesz a növénnyel. tott egy nyolcezer forintos összeget, amit meg kell fizetnie. Aláírta — szöveg szerint — a tunyogmatolcsi tanácson készült, valójában a vizsgálat során összeállított jegyzőkönyvet. (Amelyen jelenlévőként szerepelt egy név, akiről azt sem tudta, ki.) Utána kérte, magyarázzák meg, mit mulasztott, hogy máskor ez ne fordulhasson elő. Ekkor derült ki, a nyolcezer csak az utolsó összeg, 1982-re és 84-re összesen 74 ezer forintos adóhiányt állapítottak meg nála. — Nem mondom, hogy szent ember vagyok, én is tévedhetek, hibázhatok — magyarázza. — Iparos vagyok én, nem főkönyvelő. De azért ez nagyon nagy összeg! Ráadásul magyarázat helyett csak annyit kaptam, hogy majd jön a határozat, azt megtámadhatom. Fellebbezett A fellebbezés megtörtént. Semmi okunk feltételezni, hogy a másodfokon eljáró megyei tanács pénzügyi osztálya nem a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozza majd. (A dolog számszaki részében még a szakembereknek is nehéz eligazodniuk, nemhogy a laikus újságírónak, vagy iparosnak.) A KIOSZ megyei titkára, Nagyfő Gábor sem kételkedik ebben. Az eljárással kapcsolatban csak ennyit jegyez meg: — Mindenütt megterem a gaz, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkihez ilyen alapállásból kellene közelíteni. Helyettese, Pózmán Róbert pedig arról tájékoztat, próbálnak megoldást találni a kisiparosok adminisztrációs terheinek csökkentésére. — Működnek már ilyen gmk-k, de a kisiparosok nagy része bizalmatlan velük szemben. Januárban döntöttünk egy kisvállalat létrehozásáról, amelynek az is profilja lesz. hogy térítés ellenében átvállalja a kisiparosok pénztárkönyvének, s a többi szükséges iratnak a vezetését. Ha sikeres lesz ez a kezdeményezés, az valószínűleg egyszerűsíti majd a megyei illetékhivatal munkáját is. Bihari Albert, az adóosztály vezetője leszögezi: — Mi nem egy direkt adóhiánygyártó cég vagyunk! Ennek a munkának megelőző — Mit vetett? — Káposztát. Évek óta ezt termesztünk. Aztán hol így fizet, hol úgy. Ha emlékszik, volt olyan esztendő, amikor tonnaszámra rohadt el a káposzta a földeken, annyi volt belőle. Utána meg jól felment az ára, most kevés volt belőle. így hát én azt mondom: nem érdemes váltogatni. Maradok a káposztánál. — Mennyi jön össze így egy évben? , — Mit is mondjak ... huszonöt—harmincezer? így valahogy. És jól jön, mert egyszerre kapom meg. Van, aki például uborkával foglalkozik. De hát azt folyamatosan szedni kell. És a pénz is apránként jön be. Jobb ez Így. Pláne három gyerek mellett./így a nagyobb kiajellege is van. Megnézzük a kisiparost, felhívjuk a figyelmét a hiányosságokra. Az adóhiány megállapítása csak az utolsó lépés. Tisza Csaba ügyében az illetékhivatal egyik legtapasztaltabb ellenőre, Lázár Olga járt el. Látszik, kényelmetlen neki ez az egész. Nem csoda, hiszen tizenhárom év alatt nem volt hasonló esete. Látott már olyat is, hogy valaki szemrebbenés nélkül elfogadott kétszázezer forint hiányt is. — Az tűnt fel nekem, hogy milyen keveset fizetett 1984- ben, és hogy egyáltalán nem vallott be lakossági bevételt, pedig általában ez hozza a nagyobb pénzt. Az adóellenőr úgy érzi, a szabályok szerint járt el. ő a csatolt kiadási számlák alapján következtetett a bevételre. Arra pedig nincsen idő — mondja —, hogy mindenkivel minden tételt végigtárgyaljanak. Különösen, hogy korábban beszéltek egymással, és a határozat megtámadható. Á szabályok? Itt tart az ügy. A tunyogmatolcsi tanács vezetői szerint őket is „találat érte”, hiszen olyan valaki ellen folyik ez az eljárás, akit ők — adóalap-csökkentő kedvezménnyel is jelezve — példamutatónak tartanak. Feszengenék, hiszen a korábbi négy festő-mázoló kisiparos közül hárman visszaadták az ipart. Tudják, hogy ezek a vizsgálatok kötelezőek, de talán más formában is meg lehetne csinálni. Próbálkoznak a szolgáltatás fejlesztésével, és hát az ilyen ügyek nem igazán kedvcsinálók. Tisza Csaba, akit annak idején rábeszéltek, hagyja ott másfél évtizede munkahelyét. mert szükség van rá a faluban, megkeseredett. Megtalálta ő a számítását, de az eljárást méltatlannak találja. A KIOSZ-ban viselt tisztségeiről már lemondott, s fontolgatja, visszaadja-e az iparengedélyt? Kívülállóként úgy tűnik, senki sem vétett olyan nagyot, egyik fél sem „bűnös”. Nem lehet, hogy a szabályokban van a hiba ...? dásokra együtt a pénzünk, ha szükséges. Meg aztán van még egy kis almásom is ... Ö, hányszor megátkoztam már ... De nem volt szívem kivágatni. Hetven fám van. Akárhogy is, pénzt hoz a konyhára, ha sok is a ve- sződség. Arról álmodozom, hogy jó lenne egy tágas pince, ahol tárolhatnám — nem kellene agyonidegeskedni magam ősszel az átvételnél ... Kipillantunk az ablakon. — Na, nemigen tart ez sokáig — mondja útitársam. — Mégiscsak április eleje van. Csak az a baj, hogy kipattant minden, ki tudja, milyen idők jönnek még rá. De most azért óvatosabb voltam én is, vetettem kései káposztát is. Ha nem jönne be május végére a korai, hát remény van rá, hogy a második menet eredményesebb lesz. Leveleknél búcsúzunk, kiszáll. Visszaint meg. aztán újra az égre pillant. Fejcsóválva ballag a falu felé. (tgy) I Papp Dénes ESZTERGAPADOKAT IS FELÚJÍTANAK a MEZŐGÉP nyíregyházi törzsgyárában. A munkához szükséges több alkatrészt — a gyorsabb összeszerelés érdekében — a helyszínen készítenek, (jávor)' Képzelgések és elképzelések VALAMIKÉPPEN KILÉPNI A BŰVÖS KÖRBÖL, megszabadulni a gazdálkodás megkövesedett, jövedelmet nem termelő formájától, ki- ötleni egy újat, ami hoz majd annyit, amivel sikeresen tovább lehet haladni és felvirágoztatni a termelőszövetkezetet. Ez forog minden valamirevaló, jó szándékú szakember fejében, ha egyszer rabja a réginek, de azt várja tőle tag és irányítószerv egyaránt, hogy tegye jövedelmezővé a közös gazdaság tevékenységét. Intézményi formája is van az ilyen igénynek, hiszen az elképzelésekből több évre szóló tervet kell készíteni, különben még a folyó gazdálkodáshoz sem kapnának hitelt. Az ilyen koncepcióból — erős egyszerűsítéssel — kétféle létezik: az olyan, amelyik azért készült, hogy legyen, és egy másik fajta, amelyikben valódi elképzelések is helyet kapnak. Folytassuk az osztályozást még egy grádussal tovább. Akadnak elképzelések, amelyek a valós helyzetet és a helyi adottságokat figyelembe véve vázolják fel a biztató jövő lehetőségét, és megint mások, amelyek ezzel nem számolnak. Akkor van baj, ha az utóbbi fajta meg is valósul. Lássunk néhány példát. Felépült a hodászi Béke Termelőszövetkezetben egy korszerű szarvasmarhaágazat számára minden ami kell, és a létesítményeket be is népesítették — ahogy azt gazdászkörökben mondani szokták. Ugyancsak ezen szakemberek egyszeregyéhez tartozik annak megfontolása, hogy marhát ott érdemes tartani, ahol megterem a takarmánya. Vásárolt élelem mindig pénzbe kerül, és ha egyszer olcsó, másszor drága is lehet. Főhet a fejük a rossz döntés miatt. Éppúgy, mint a demecseri termelőszövetkezetben, ahol a birkaállomány maradt legelő nélkül. EGY KIS KÖDÖSÍTÉSSEL objektivnek lehet feltüntetni az ilyen és hasonló „váratlanul előállott” nehézségeket, de kár mentegetni ezen módon. mert kilóg a lóláb. A jó szándék hiába van meg — mint tudjuk, a pokolba vezető út végig ezzel van kikövezve —, a földön kell maradni. A nagyra törő terv helyett sokkal megfelelőbb az, ami egyszerűen csak jó. Nem tévesztendő össze persze a személyi hiba ilyen formája az egyszerű felelőtlenséggel, még akkdr sem. ha az okozott kár számszerűleg nem sokkal tér el egymástól. Nevezzük inkább — a jogi nyelvet kissé keresztezve a munkában használatossal — mindennapi tevékenység körében különösen nagy érték sérelmére elkövetett hanyagságnak. Mert mi más lehet az, ha az állatállományt napokig nem itatják meg? A bátorligeti tsz-ben bizony ez megtörtént. De történt ott más is. Nem csoda, ha a pénzügyi hiány megközelíti a bruttó termelési értéket. És majdnem ugyanannyi mun- lcadíj-adóhátralékba kerültek. Ez pedig már vállalkozási felelőtlenség. A bűvös körből pedig ki kell lépni. Az elhatározásokhoz azonban olyan óvatosság szükséges, mint annak az embernek, aki a hínárból akar kikászálódni. Egy rossz mozdulat, és még mélyebbre kerül az illető. Még egy, és már nem csak a keze és a lába nem mozdul, hanem a nyaka köré tekeredik a lehúzó vízi gaz. Igazságtalanok lennénk, ha nem írnánk ide néhány példát az olyan gazdaságok köréből, amelyek a mostani tucatnyi csőd szélén állóhoz hasonlóéból kecme- regtek ki és léptek a siker útjára. Gondoljunk csak a tiszadadai Kossuthra, vagy a buji Űj Életre. Micsoda mélyponton voltak és mégis milyen szépen helyrejöttek. Pedig a föld ugyanaz, az alapvető termelő tényező nem változott. MEGVÁLTOZTAK AZONBAN AZ EMBEREK. Megszűntek a helyi torzsalkodások és az emberek az energiájukat az új érték előállításának szolgálatába állították. És segített az „állam bácsi” is. Mint ahogy most is megteszi, ha reményt lát arra, hogy nem feneketlen kútba szórja a pénzét. Esik Sándor
