Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

1986. március 12. Kelet-Magyarorsxíg 3 ELMOZDULÁS A MÉLYPONTRÓL A téli alma ismét trónkövetelő A TÉLI ALMA 1985- toen visszalopta magát az emberek szívébe. Keve­sebb gond volt az értéke­sítéssel, némileg javult a jövedelmezőség, így a ter­melők körében mind töb­ben vannak azok, akik a termelés szinten tartásá­ra, sőt a termelést ejlesz- tésre szavaznak. De, hogy miként vészelte át me­gyénk ültetvénye a „£a- nyűvés” korszakát, arról álljon itt néhány adat. Szalbolcs-Szatmárban a VI. ötéves tervidőszak kezdetén az összes gyü­mölcsös 36 700 hektár volt. Ebből a téli alma 29 500 hektárral, az egyéb gyümölcs (csonthéjasok és bogyósok) 7200 hektárral részesültek. Ma, a VII. öt­éves terv kezdetén a me­gye gyümölcsöskertje ösz- szesen 26 800 hektár, amelyből a téli alma 21 ezer hektár. Az elmúlt öt évben tehát (figyelembe véve a minimális telepí­tést is) több mint 10 ezer hektár termő gyümölcsös- bői lett tűzifa. Érzékeny veszteség. Ami kiváltképp aggasz­tó, hogy az elmúlt évek gyümölcsfanyűvését, — azt, hogy nem telepítet­tünk — nem az idén, nem is jövőre, de öt—tíz év múlva érezzük meg iga­zán, hiszen mint minden élettérben, úgy a kertész­kedésben is szükség van a folyamatosságra. Ezt a különböző korúak együtt­élése biztosítja. Mint az embernél van a gyermek, a serdülő, á középkorú, idős és idősebb, kertje- inkben is ott kell, hogy legyen a csemete, a su- háng, a termőre fordult és a már bőven termő fa. Mert öt évig nem, vagy csak nagyon kevés fát ül­tettünk, egy korosztály ki­esett és ennek minden bi­zonnyal kárát látjuk. Ter­mészetesen ettől most iz­galmasabb kérdés: mi lesz a jövőben? Elégséges-e az alma tavalyi jobb pozíci­ója a termelési kedv új­raéledéséhez? A VII. ötéves terv idén szerény gyümölcsfa-tele­pítési hajlandósággal in­dul. Üzemeink 1986-ra 165 hektár téli alma, 15 hek­tár köszméte, 34 hektár szilva és 120 hektár sza­móca telepítését tervez­ték. A mérsékelt kertléte­sítés nem csupán akarat­hiány, közrejátszik a tő­keszegénység is. Különö­sen a téli almánál gond, (hogy a faültetés igen drá­ga. Egy hektár telepítés ima mér 200 ezer forint­nál is többe kerül és a te­lepítés drágulásával nem tartott lépést az állami támogatás, ami fix össze­gű volt és maradt, így nagyobb saját erőre, bankhitelre van szükség. Mindezeket figyelembe vé­ve, az üzemek részéről a 165 hektár télialma-tele- pítés, 30 millió forintot igénylő költsége, nem cse­kély erőfeszítés. AZ ÜJ TELEPÍTÉSEK­NÉL már érződik a faj­taváltásra való törekvés. Gondunk volt (és az ma is), hogy a téld almában eddig a jonatán volt az, uralkodó fajta. A piac ma már mást akar, kevesebb jonatánt és több starking típusút. Ez az igény a VII. ötéves terv tervezett gyü- imölcsfaüiltetésnél meg­valósul. Sajnálatos azon­ban, hogy egyelőre kevés a facsemete. Mert nem volt korábban igény és érdeklődés, a faiskolák visszafogták, vagy felszá­molták csemetekertjeik ilyen jellegű termelését. Ma ott tartunk, hogy ha üzemeink 165 hektárnál (több téli almafát kíván­nának elültetni, akkor en­nek legfőbb akadálya a csemetehíány lenne. Ismerve az üzemi elkép­zeléseket 1990-ig, főként az arra illetékesek szor­galmazzák a starking tí­pusú facsemeték faiskolai nevelését. Ebben a leg­főbb érdekelt a nyírtele­ki faiskola lehet és kell, 'hogy legyen. Ezen az ala­pon azt is nézzük meg, milyen csemetekereslet­re Iáiét számítani. Téli almából megyénk üzemei 1987-ben 607, 1988-ban 595, 1989-ben 699, 1990­ben 703 hektárt kívánnak telepíteni, vagyis a kö­vetkező öt óv télialma-te- lepítése • összesen 2769 hektár. Ez már valami. munkában is nagy, forint értékben is több mint 400 millió. Az egyéb gyümöl­csöstelepítések üzemi terve összesen 1254 hek­tár, ebben a meggy, a szilva, a szamóca az ural­kodó nagyság, főként azért, mert ezeknek a gyümölcsösöknek jó a pi­aca, adott a felvásárló, feldolgozó háttér, a kon­zervipar. MEGYÉNK GYÜ­MÖLCSTERMELÉSE, mint azt a számok is iga­zolják, — elmozdult, el­mozdul a mélypontról. Az új ötéves tervben, bár lesznek kivágások (téli almánál 2000 hektár), a termőterület már gyara­podni, korszerűsödni fog. De, hogy a téli alma ne kerüljön ismételten vál­sághelyzetbe, ahhoz nem­csak almafákat kell ül­tetni. Hasznos lenne, ha tető alá kerülne az a ko­rábbi elképzelés, amely­nek a lényege az alma­egyesülés. Ez olyan egy­séges érdekeltségi rend­szer, amely összefogja a termelest, a feldolgozást, a forgalmazást és ebben a vertikumban ki-ki egyenlően találná meg a számítását. Arról sem sza­bad elfeledkezni, hogy az almatermesztés járulékos része is fejlesztésre vár. A 133 ezer tonna össz- kapacitású hűtőházak re­konstrukciója sürgető. Mi­nimális a jelenlegi 14 ezer tonna átmeneti táro­ló, ezt legalább 50—60 ezer tonnára kellene bő­víteni. Mindezekre azért van szükség, hogy az ex­portunk aránya bővüljön, ennek függvényében a mi­nőség javuljon, az alma- ár előnyösen alakuljon. TERMÉSZETESEN AZ ALMATERMESZTÉSNEK,-értékesítésnek nagyon sok részterülete van. Ezek­ről is lehetne szólni, de mindennél fontosabb, hogy legyen gyümölcsös, (megfelelő termőfelület, mert ha ez nincs, gon­dunk se lesz, örömünk se akad. Seres Ernő DIÁKÉLET a BANKI DONAT SZAKKÖZÉPISKOLÁ­BAN. Az iskola MHSZ-klubjának rádiósai a nem hiva­talos VB-n a magyar állomások közül a 15. helyet, a sá­rospataki diáknapok keretében rendezett rádióversenyen pedig az első helyet szerezték meg. A vezetékes távköz­léstechnikai műszerészek gyakorlati oktatáson sajátítják el a szakma gyakorlati részét. Március 6-án rendezték meg az iskola pincelőterén a Honvédelmi Kupa lövész­verseny 2. fordulóját. A lövészklub a középiskolák kö­zött az egyik legeredményesebb. (Farkas Zoltán felvé­telei) TJt aíahányszor egy új V sörmárkával is- w merkedem meg, jól szemügyre veszem, mi­lyen címkét terveztek, az üvegére, mennyire szelle­mes, jól hangzó nevet vá­lasztottak számára. Az iz újdonságában ritkán csa­lódok, mert kereskedel­münk újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. Elképzelem, hogy aki ne­vet ad a sörnek, mit él át magában, amikor töri a fejét, milyen névre ke­resztelje a nedűt. Nem lehet nehéz dolga, hiszen egy pohár sörtől kelleme­sen megbolydulnak az ember agytekervényei és sebesebben száguldanak a gondolatai. A fantáziát szárnyalásra korbácsol­hatja a gyönyörű látvány is. Az aranylóan örvény­lő, üdén habzó, zubogó, csobogó folyadék micsoda ihletet adhat... És mégis. Jobbnál jobb söröket ismer meg az em­ber, a jobbakat talán be­hunyt szemmel is azo­Aranyat órő manufaktúra Szakoly hire a világoa Munkásnő lehet — ingázás nélkül Simon Jánosné és Módis József né keresve sem talált vol­na jobb munkát, (császár) Ritkán hoztak olyan nép­szerű döntést Szakolyban, mint amikor arról határoz­tak, hogy egy parányi ipari üzemet telepítenek le a sza­bolcsi homokon. Zsebkendő- nyi manufaktúra, ám az asz- szonyoknak mérföldkövet je­lentett az életükben. Eltelt a szervezés óta tíz esztendő és ma már semmi pénzért nem adnák az asszonyok az egyet­len ipari munkaalkalmat a falujukban. Szakma nélkül válogatni? — Nézze, én ha akarnék sem járhatnék máshova dol­gozni — fátyolos a szeme a gyászoló Módis Józsefnének. — Felrobbant a gázpalack, odaégett az uram. Kilenc és tizenkét éves a kislányom, róluk gondoskodom. Jó a munkaidő-beosztás, mert hét­re járunk és négy órakor már mehetünk haza. Szakma nél­kül egy háziasszony nem na­gyon válogathat még városon se, hát még falun! — Könnyű ez a betanított munka — mutatja a szem­ben ülő Simon Jánosné. — Nézze csak! A méretre sza­bott bőrdarabokat varrjuk össze. Ennyi év alatt úgy hozzáigazodott a kezünk, mintha mindig ezt csináltuk volna. Nekem is aranyat ér a szakolyi üzem, hiszen a három gyermek mellett se­hová nem járhattam volna el. Megpróbálkoztam a me­zőgazdasággal, sokáig dol­goztam a balkányi gazdaság­ban a növénytermesztésben. De ott restelltem azt mon­dani szezonban, hogy beteg a gyerek. Kifogásnak hihet­ték volna. Igaz, mára felcse­peredtek a gyerekek, van egy asszonylányom, a másik mostanában váltott jegyet a vőlegényével, a fiam gépsze­relőnek tanul Tiszadobon. Jól jön a pénz ruhára, tan­könyvre. Rendel az „Aranypók“ A Budapesti Nyerges- és Szíjgyártó Szövetkezet sem csinált rossz húzást a szako­lyi üzemmel. Mint egyetlen ipari munkaalkalom, nagy becsben van a nők körében. Nem kacsintgatnak más munkahely után, itt ismeret­len fogalom a munkaerő-csá­bítás. De minek is nézelőd­nének más elfoglaltság után, amikor a szövetkezet jól megfizeti a betanított munkát. Az itt varrt táskák, a szolgálati és a divatholmik nagy megbecsülésnek örven­denek a piacon. Sőt. Elvi­szik a szakolyi munkásasz- szonyok hírét hazánk hatá­rain túlra is. Itt készülnek a magyar vasúti kocsikba a hálókocsi-bőröndök, amibe az utas a holmiját csoma­golhatja. Nem véletlenül ren­del tőlük az elegáns áruiról híres, „részletekre ügyelő” Aranypók: ezek a divattás­kák a jól öltözött pesti nők vállán is ragyogóan mutat­nak. Csak az Aranypók 5—8 millió forint közötti vásár­lást tervez tőlük 1986-ban. Az OFOTÉRT Vállalat úgynevezett szettáskákat ren­delt, közel 2 millió forint ér­tékben. A MÁV 4—5-féle kalauztáskát gyárttat a sza- kolyiakkal. A Belügy- és a Honvédelmi Minisztérium a hivatásos szolgálathoz rendel bőrárut. A 76 nő közt egyedül dol­gozik Győri Mihály, az erő­sebbik nem képviseletében. Megszokott kép, ő főnök. Részlegvezető. Itt nincs fluktuáció — Év elején döcög az alap­anyag-ellátás, de már körvo­nalazódnak a terv megvaló­sításának lépcsői — hallot­tuk a fiatal részlegvezetőtől. — Erre az évre a szövetkezet 40 millió forintos termelési tervéből a szakolyi üzem kö­rülbelül 32 millió forintot teljesít! Ez is bizonyítja, hogy a pesti szövetkezet nagy gondot fordít munkás­asszonyainak keresetére, szo­ciális és munkakörülményei­re. Tavaly például 11 száza­lékkal emeltük a béreket! Most általában 3000—3400 fo­rintos borítékot visznek ha­za a nők. Teljesítménybért kapnak, a több és minőségi­leg jobtú munkát meg is fi­zeti a munkáltató. Szilágyi Györgyné raktáros kalauzol végig a natúr, niké, csuka, zsíros és műbőrök birodalmában. Mutatja a kész műszertokot, az elegáns fotóstáskát, s közben elmond­ja: náluk nincs fluktuáció, örül, aki tíz éve bekerülhe­tett az üzembe, s manapság már ingázás nélkül lehet ipari munkás a falujában. nosítaná. Esküszik, hogy nincs jobb a Radeberger- nél, aztán megismeri a távolabbi vidékek árpái­nak levét. Elolvassa a címkét: Kronenbourg. Za­matos, állapítja meg. A Steffl-hez már hozzászo­kik, éppúgy mint az itt­hon erjesztett Borsodihoz. De miért, hogy egyik el­nevezés sem a sör lénye­géhez, valamilyen külön­leges tulajdonságához kapcsolódik? Miért csak a város nevével akar kü­lönbözni a többitől? A vá­lasz kínálkozik: hogyan is lehetne leírni azt az aranylóan örvénylő, üdén habzó, zubogó, csobogó folyadékot, amint éppen másként aránylik, örvény­lik, zubog és csobog? Kivétel persze van. Még az ántivilágból maradt ránk a Bak, néha beho­zunk Szlovákiából Jelens- ki pivót, ami szarvast je­lent, de hirtelen nem is tudnék a jobb ízűekböl többet felsorakoztatni. Il­letve mégis. Éppen a mi­nap a Szarvas utca ele­jén lévő ABC-ben akadt meg a szemem egy féllite­res, zöld dobozú, holland sörön. Three Horses Brand, állt rajta a felírás félkörben. Annak, aki nem tud angolul, a félkör közepéből büszkén tekin­tett ki három gyönyörű fuvarosló. égre — gondoltam egy név, amiről w nem egy város, nem egy vidék jut eszébe annak, aki a kezébe ve­szi az árut. Ugyan kell-e több egy hétköznapi kép­zelőerőnél, hogy be ne ugrana eme beszédes cé­gér a három paripa lát-, tán az aranylóan örvény­lő, üdén habzó, zubogó, csobogó folyadék ... Ésik Sándor Tóth Kornélia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents