Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. március 8. A Kazinczy-ház Zemplénben jártam, találkozásokkal, meglepetések bőségével. Jó lenne legalább ízelítőt adni belőlük... S árospatakon például nem adnak engedélyt „doboz ház”- ra, ahogy ők mondják, de hívták jeles építészünket, Makovecz Imrét, építsen a művelődési központ után kedvére akár lakóházakat is. Bár a vélemények eltérőek. Megcsodálják az „organikus építészet” vonzó külsejét, mások a megejtő szépség mellé jó szellőztetést kívánnak, tágasabb kávézót, s a zenekari árokban akkora helyet, hogy legalább a debreceni Csokonai Színház zenekara elférjen, a színész hangja viszont ne vesszen el a formai játék labirintusában. De hát a vállalkozó kísérletezésnek ára van. A tanulság: a formát nem kell feladatos funkció rovására erőltetni. Akusztika, légkondicionálás mégiscsak elsőrendű igénye egy művelődési központnak, a kivitelezés gondjairól nem is szólva. Jó és fontos viszont, hogy Patak mert kezdeményezni. Hadd vonzzák új létesítményei az érdeklődőt, s elmélkedjenek róluk! Bizonyosan fognak Varga Imre Szent Erzsébet szobráról is, amit Sárospatak a Vártemplom elé állított, a rotunda mellé, ahol hajdan megkeresztelték II. Endre leányát. A szobor ugyan nem a négyéves korában Thiiringiába érkező eljegyzett királylányé, hanem a holtfáradt asszonyé. Múmia, mondják a lóra dőlt alakra' a patakiak, mások dicsérik a kétalakos, lovas remek kompozíciót. ősszel felállványozták a pataki Rákóczi-vár „vörös tornyát”. Jó reménységgel és sokféle hivatali szerv közös megegyezésével rendbe hozzák rövidesein. Ha még Janó Ákos doktor igazgatása idején, úgy azt kell mondjam, olyan életművet hagyott maga mögött, amiről a hajdani debreceni népi kollégista néprajztudós szívesen gondolhatja: nem éltem hiába. Bejártam a világ legszebb múzeumait, de ezt a Rá- kóczi-várbelit az elsők közé sorolnám. Itt minden darabnak könyveket megtöltő történelme van, a Károlyi-szekrénynek csakúgy, mint a zempléni hutaüvegnek. Melléjük talán tudni kell, hogy mit jelentettek történelmünkben. a Rákó- cziak, hogy miért eshet jól megpihennünk éppen Lo- rántffy Zsuzsanna hajdani körerkélyes szobájában, s hogy miért vált fogalommá a „sub rosa”, ahol Nádas- dy, Wesselényi a császár elleni felkelés tervét szőtte. Ha lehetséges a történelemnek egyetlen jelképessé edződött kohója, lánggal és salakkal, az bizonyosan a pataki vár: tisztességet őrző, szenvedést viselő, „egyszer talp, máss^fr kerék” jót-rosszat összefogó múltja: Dobó Istvánnal, Balassi Bálinttal, Rákóczi Györggyel, Lorántffy Zsuzsannával, Rákóczi Ferenccel, s végül is „kiváló érdemeik elismeréseként” a Windischgrätzekkel. Meglepetés lehet o vizso- lyi középkori templom sorsa is. A háború utáni nagy jóakaratú restaurálások idején egyik jeles festőnk saját portréit másolta be a középkori freskókba, még művészettörténészeket is megtévesztve. Most ezt a tévedést kell helyrehozni. 320 négyzetméternyi műemléken dolgozik három restaurátor, rendbe szedve a román kori szentélyt. Űjabb látnivalóval gazdagodunk őszig, ha a templom egésze elkészül. A 13. századi, s megújult karcsai templomnak Illyés Gyulára tett hatásáról már legendák szólnak. Érthetően. Kicsiben minden együtt van benne, akár a nagy és híres középkori katedrálisokban, szerényen, magyar módra. A lapályon, a Bodrogköz keleti felén, melynek útján idáig Karosáig jártunk, Nemeskéri János vezetésével végzett antropológiai kísérletek bizonyítják, hogy lakói a honfoglalás óta örökítik át folyamatosan őseik vonásait, tehát se nem kunok, se nem jászok, se nem besenyők, hanem magyarok. Ezen a tájon élt Kazinczy, s mint megújult széphalmi emlékműve mellett a nem megújított, de megrepedt s pusztuló síremlék jelzi, itt temették el hű kísérőjét, Francz-ot is, aki önként követte őt hét évi száműzetésébe. A vizsolyi, a karcsai templom vagy éppen II. Rákóczi Ferenc Er- dőbényéről Tolcsvára helyezett „kőhúzós bálványos sajtója” előtt álijunk-e nagyobb áhítattal, mint a szolgalegény Franci sírfedőjénél? N em csodálom, hogy a sokáig Londonban élt kiváló írónk, Cs. Szabó László a sárospataki temetőben kívánt megpihenni, s a pataki könyvtárra hagyta a saját harmincezer kötetét. Azt sem, hogy a Helsinkiben élő hajdani pataki népfőiskolát szervező, Kalevalát fordító Rácz Istvánt minden szívbéli vonzalma Sárospatakhoz fűzi. Lakott itt Petőfi és Móricz Zsigmond, s az aradi tizenhárom vértanú után a tizennegyedik, Kazinczy Gábor, Kazinczy Ferenc fia is. Tizenkilenc- ezer lakosa van most Sárospataknak, s számuk növekvőben. A Rákóczi telepítette tri- nitárius szerzet kolostorában ma szálloda várja a látogatókat, hajdan volt kápolnájában étterem. A szálloda szerény fizetségért barátságos nyugalmat ad, az étterem meglepően tisztességes árakkal jó eledelt, figyelmes kiszolgálást. Országos barangolásnál ez sem lényegtelen. K. A. Sárospataki művelődési központ Patak vára A füzéri vár '™",° “• ZEMPLÉN KM Boldogkováralja Szerencs: Rákóczi-vár (Elek Emil felvételei)
