Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

1986. március 1. Dr. Szórádi Sándor megyénkből in­dult, Szamossályiban született 1951. március 15-én. A Tiszántúl egyik leg­rangosabb iskolájában, a debreceni Fa­zekas Mihály Gimnáziumban érettsé­gizett, majd Szendrő professzor tanít­ványa volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Friss diplomásként a Haj­dúszoboszlói Állami Gazdaságban kez­dett dolgozni, üzemeltető főmérnöki posztig jutott el. Kapcsolata az ifjúsá­gi mozgalommal egyre szorosabbra fű­ződött. Hajdú-Biharban a KISZ me­gyei titkárává választották, ezt az első titkári tisztség követte, majd a KISZ Központi Bizottság titkárává válasz­tották. A mezőgazdasági gépészmérnök a szakmát politikusként sem hagyta cserben: másoddiplomát szerzett mint kutató- és műszaki fejlesztési szakmér­nök, majd egyetemi doktori disszertáci­ót írt a mezőgazdasági technológiák műszaki fejlesztéséről. Nős, két gyer­mekük van, felesége politikai gazdaság­tant tanít a műszaki egyetemen. A Májusban ül össze a KISZ XI. kong­resszusa. Ezt megelőzően a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozata is a fia­talokra irányítja a figyelmet, ön szerint csupán ezért van a közérdeklődés fóku­szában jelenleg a KISZ? — A kongresszusi felkészülés egyik ered­ménye, hogy sikerült a társadalom figyelmét ifjúságunkra irányítani. Persze nem volt ez másként korábban sem, tehát a mostani felfokozott érdeklődésnek más oka is van. Valójában a párt 1984 őszi ifjúságpolitikai állásfoglalása, majd a XIII. kongresszus is alapos értékelést adott ifjúságunk helyzeté­ről, a szervezett ifjúság, a KISZ tevékeny­ségéről; arról, hogy miként egész társadal­munknak, az ifjúsági szövetségnek is meg kell újulnia. Tehát már erre az időre nyú­lik vissza a társadalmi méretű érdeklődés, és most nagyon sokan kíváncsiak, hogy ifjú­ságunk milyen választ tud majd adni a kö­zelgő kongresszuson az új ellentmondásokra. Nincs túlzás abban, ha úgy fogalmazunk: óriási a tét, a válaszból ki kell derülnie, hogy meg tud-e újulni a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség, s hogy meg tudja-e nyerni a szervezett ifjúság a felnőtt gene­rációt ehhez a törekvéshez. Ezzel már azt is jelezzük, hogy nem csupán KISZ-ügyről van szó, hiszen a kongresszus várható atá- rozata jelző értékű lehet az egész tá -ada- lom szempontjából. A Ebben aligha kételkedhetünk, mint ab­ban sem, hogy az utóbbi években ok­ként a KISZ tekintélye. Ön mib lát­ja ennek okát? — Röviden és tömören úgy fogaim, zha­tunk: az élet meghaladott bennünket. Mire értem ezt? Például arra, hogy miközben a gazdálkodásban, az irányításban korszakos változások következtek be, s jelentősen elto­lódtak a döntési szintek, ugyanakkor a KISZ, amely végül mégiscsak ebben a kö­zegben él, dolgozik, megmaradt a régi szisz­témánál. Nagyon sok formális elem kövese- dett meg az alapszervezeti munkában, s ahelyett, hogy milyen a KISZ befolyása egy- egy adott területen, jobbára azt vizsgáltuk, milyen a szervezettsége. Holott a kettőt nem szabad összetéveszteni: sok fiatal is lehet tehetetlen, és egy maroknyi KISZ-í: ■ is megforgathatja a világot. De folytathatom a sort: az utóbbi időben felnőtt egy elektroni­kus nemzedék, ugyanakkor a mi propagan­dánk maradt a régi, a KISZ csak egy szű­kített „sávon” agitál. Emiatt aztán sokfelé érdektelenné vált az alapszervezet tevékeny­sége, szokványosak és formálisak a rendez­vények csakúgy, mint például a középisko­lákban gyakran formális maga a KISZ-tag- ság is. Hétvégi interjú dr. Szórádi Sándorral, a KISZ KB titkárával a megújuló KISZ-ről A Említette, a KISZ megújulása szükség­képpen együtt jár azzal, hogy a formális tagság eltűnjön. Elképzelhető, hogy so­kan kilépnek? — Ismétlem, mi nem szorgalmazzuk a létszám csökkentését, ám a látszat KISZ- tagok távozásával csak erősödik a szövetség. Például a középiskolákban nagyon sokan úgynevezett automatikus KISZ-tagok, de jó­formán semmilyen közösségi munkát nem végeznek. Miközben azt mondjuk, hogy nem a mindent felvállaló KISZ-é a jövő, s hogy a KISZ megújulni csak úgy képes, ha a munka frontját szűkíti, azt is hangsúlyoz­zuk: nincs szükség megtévesztő statisztikai csillogásra. Mindemellett szeretnénk, ha az egyetemeken, főiskolákon szinten tudnánk tartani a létszámot, ugyanakkor a dolgozó fiatalok körében hosszú távon növelni sze­retnénk a szervezett fiatalok létszámát. Kitért az ifjúsági tagozatok létrehozá­sára: ezek ellenlábasai, konkurrensei lesznek a KISZ-nek? A Ha jól értem szavait, itt most egy bátor w szembenézésről van szó; arról, hogy a KISZ maga tárja fel a saját működési zavarait. Mégis úgy érzem, a hibák elle­nére nagyon sok értékes tevékenységet is fejtett ki a KISZ. — Jó ezt hallani, mert mostanában igen sokan csak a hibákat hajlamosak felsorolni. Nem baj ez, de sokkal reálisabb a mérleg, ha arról sem feledkezünk meg, amit az utób­bi években nemcsak felvállalt, hanem telje­sített is a KISZ. Hosszan sorolhatnánk a jó kezdeményezéseket. Ebből a megyéből is számos olyan kollektívát, alapszervezetet le­hetne megemlíteni, amely rangot, tekintélyt szerzett munkahelyén, a szőkébb hazában a KISZ-nek különböző munkaakciókkal, a szabadidő tartalmas kitöltésével, az idős em­berek megsegítésével éppúgy, mint a külön­böző vetélkedők, az ünnepek megszervezésé­vel. Elvitathatatlan az az érdem is, amit a KISZ az utóbbi több mint tíz évben az ér­dekvédelem terén elvégzett. A Szeretném, ha erről bővebben szólna, w hiszen az érdekvédelem egyszerre zseb­be- és rangba vágó dolog. — Ha reálisak akarunk lenni, az érdekvé­delmet történelmi fejlődésében kell néz­nünk. Például úgy, hogy visszapillantunk a hetvenes évtized elejére, majd az évtized végére, amikor a KISZ-ben kialakítottuk a szakszervezetszerű jogosítványrendszert. Nagyon sok kérdésben egyetértési, vélemé­nyezési joga lett a KISZ-nek, ami a maga idejében nagy dolog volt, számosán tanúsít­hatják ennek előnyeit is. Hogy csak arra utaljak: megnőtt az üzemi négyszögben a KISZ képviselőinek szerepe a dolgozókat közvetlenül érintő kérdések eldöntésénél, a lakáshoz jutás vagy a támogatás odaítélé­sénél éppúgy, mint a pályakezdésben, a családi élet megalapozásában. De aztán jött az élet a maga új jelenségeivel és 1984-ben már kitűnt, hogy ez a jogosítványrendszer fékezi a kimondottan KISZ-jogosítványok érvényesülését, eltereli a figyelmet az if­júsági szövetség klasszikus feladatairól. Ez egy kicsit bonyolult így. Miért árt­hatott az a KISZ-nek, ha közreműködött lakásszerzésben, bérkérdésben? — Természetesen ez nem árt, s ha siker koronázza a küzdelmet, rendkívül szimpati­kus is. Csakhogy a jogosítványrendszeriben jelentős fáziseltolódás keletkezett, s ahogy közismerten nehezültek a gazdasági körül­mények, úgy csökkent a KISZ szakszervezet­szerű érdekvédelmá munkájának az eredmé­nye is. Tehát itt arról van szó, hogy a KISZ gyakorta önhibáján kívül is megoldhatatlan szituációba került, mely aláásta az egész mozgalom presztízsét, elvette a mégoly lel­kes fiatalok kedvét is. Ugyanakkor a KISZ- nek egy olyan jogosítványrendszerre van szüksége — nem többre és nem kevesebbre —, amely egy politikai szervezetet tükröz, s amelynek olyan alappillérei vannak, mint a politikusabb, politizálóbb munka, a prog­ramadás, az érdekvédelem, a jelképrend­szer és természetesen a szükséges anyagi kondíció. 9 Közben jócskán elöregedett a tagság... — Szeretném, ha pontosítanánk a fogal­makat: nem a KISZ öregedett el, hanem a vezetése, s főleg alapszervezeti szinten. Bár­mennyire szépítenénk a dolgot igaz: egy korosztály, a 30—35 év közötti beragadt a szövetségbe, mert nem tudott más mozgal­mi területre lépni. Ennek a korosztálynak még ez a viszonylag gyenge KISZ is vonzó, s nekünk válaszolni kell arra, hogy miért ragaszkodnak ennyire a KISZ-hez, miért nem mennek el? A válasz egyszerű: nincs hová menniük. Ezért is sürgetjük mi az új mechanizmusok létrehozását. Azt például, hogy a szakszervezetnek, a népfrontnak, az MTESZ-nek, a Vöröskeresztnek mielőbb alakuljanak meg az ifjúsági tagozatai. Tá­mogatjuk továbbá az olyan közösségek lét­rehozását, ahol a felnövekvő nemzedék cse­lekvési területet talál magának. A KISZ sürgeti ezeknek a lehetőségeknek a szaporí­tását. Mi nem arra törekszünk, hogy minél többen váljanak meg a KISZ-től, csupán egy egészséges frissülést szeretnénk, s ilyen meggondolásból cél, hogy a jövőben 26 éves korig lehessen belépni a KISZ-be. Természe­tesen mi hasznosítani akarjuk a harmincon felüli ifjúsági vezetők tapasztalatát, de szembe kell néznünk azzal is: egy 33 éves, kétgyerekes KISZ-titkár valamely alapszer­vezetben tudja-e képviselni a lényegesen fiatalabb nemzedék érdekeit? Neki és a vele egykorúaknak a lakás, a családalapítás, az egzisztenciális kérdések jelentik a fő gondot, míg a tizen-huszonévesek jó programokat, színes szervezeti életet, kirándulásokat, a szabadidő hangulatos és tartalmas eltöltését szeretnék. Ezért is mondjuk, hogy a jövő­ben a KISZ a fiatalabb korosztály felé for­dítja tekintetét, ez pedig elképzelhetetlen egy határozott generációváltás nélkül. Vall­juk, hogy nekünk elsősorban a felnövekvő generációt kell megnyerni közös ügyünk­nek, az új társadalom építésének. A Ön szerint megvan ehhez a kellő társa- ^ dalmi háttér jelenleg? — Bármilyen gondokkal is küzdünk, ren­delkezünk azzal a társadalmi hátszéllel, tá­mogatással, amellyel a KISZ hajója előbbre juthat. Ehhez természetesen szükség van ebben a szférában is a kritikus helyzetérté­kelésre, a kivezető út felmutatására. Fontos­nak tartjuk, hogy a mi társadalmunk vette a bátorságot, s nemcsak az ifjúsági mozga­lom hiányosságaira irányította a figyelmet, hanem — a párt vezetésével — a cselekvési teret is megmutatja a felnövekvő generáció­nak. Ha már a társadalomról beszélünk, hadd tegyem szóvá: a KISZ megújulása, egy tartalmasabb ifjúsági élet kialakítása nem csupán a fiatalok ügye. A fiatalok a világot a környezetük szemüvegén át szemlélik. Ha­tással van rájuk, hogy milyen értékrenddel dolgoznak az idősebbek. — A KISZ, a magyar ifjúság egyetlen po­litikai tömegszervezete marad, de nem az egyetlen szervezete. Ezért ösztönözzük pél­dául a önszervező-öntevékeny körök létre­hozását. A már említett ifjúsági tagozatok­ban is cselekvési teret találnak a fiatalok, s maga a tény,' hogy bármelyik fiatal szer­vezhet, alapíthat köröket, önmagáért beszél. Így például, ha egy csoport nótafát kíván létrehozni, vagy városmentő akcióra tömö­rül, netán biciklikört szeretne alakítani, ám tegye, ennek semmi akadálya. Ez min­dig jobb, mintha egy monolitikus szervezet­ben a fiatal nem csinál semmit. Lehetővé kell tenni, hogy minél több fiatal próbálja ki, mire képes, mit tud, s ha úgy tetszik, legyen kudarcélménye is. Sportnyelven szólva: minél több fiatalt szükséges bevon­ni a pályára, ahol a küzdelem folyik. Ehhez azonban mindenekelőtt „pályákra” van szükség. Tehát a sokszínűség nem jelent szembekerülést, hiszen a cél közös marad: tartalmasabbá, gazdagabbá tenni az egész magyar ifjúság életét. Visszatérve a KISZ megújulására: mi azt szeretnénk, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a jövőben a legteljesebb mértékben hű legyen a nevéhez. Legyen magyar, mely a haza, a szülőföld szeretetére nevel. Bár a KISZ tag­jai nem kommunisták, de a KISZ jellege kommunista marad; legyen valóban ifjúsági, tehát a 26 éven aluliak közössége, és legyen szövetség, amelyben a különböző rétegek — munkás, paraszt, értelmiségi — céljait, ma­gát a rétegpolitikát a KISZ szövetséggé emeli. Eddig országos jelenségekről szólt. Utóbb többször is megfordult a megyé­ben, amely önnek egyúttal a szülő­földje is. Miként látja a szabolcs-szat- mári fiatalok helyzetét a jelenlegi kö­rülmények között? — Ez a megye sem mentes a gondoktól, bár jó néhány dologban jobb a helyzet, mint általában az országban, már ami az ifjúsági mozgalmat illeti. Például a már említett if­júsági tagozatok tekintetében itt jobb a fo­gadókészség a szakszervezetnél, a népfront­nál, mint másutt. Az a bizonyos fiatalítási törekvés itt már részben lezajlott, és várha­tóan tovább folytatódik a kongresszusi elő­készületek során. Aztán számon tartunk né­hány olyan városi titkárt, aki országosan is ki­emelkedő, színvonalas munkát végez, s aki a maga területén vonzóvá tudta, tudja tenni a KISZ-t. Ugyanakkor a KISZ Központi Bi­zottságában is tisztán látjuk, milyen gondo­kat okoz ezen a tájon a telepített üzemek státusa, hogy milyen égető foglalkozta­tási nehézségekkel kell itt megküzdeni. Most a kongresszusi felkészülésben itt is az egyik legégetőbb gond az alap- szervezetek megerősítése, olyan vezetők megtalálása, akik vonzó programot ké­pesek adni, s akik egész életükkel, munká­jukkal követendő példát mutatnak fel. Köszönöm a válaszait. Angyal Sándor .. .hosszú idő kell ahhoz, hogy az állampolgár joggal mondhassa el: magáénak tekinti faluját, városát. Nem hiszek abban, hogy a lakóhelyet egyik napról a másikra meg lehet szeretni. Mert kell ahhoz sok közös élmény, talán nosztalgia is, netán tovatűnt kamaszkor. Arról jutott ez eszembe, hogy ha valamikor szükség volt, van a falu, a város szeretetére, az a mostani évekre bízvást elmondható, hiszen a gyarapodás nagy része csak mindannyiórik összefogásával érhető el. S hogy mennyi mindenben nyilvánulhat meg a lakó­hely iránti vonzalom! Nem csupán az utat, járdát épí­tők betonos kezére gondo­lok most, hanpm azokra is, akik létrehozói voltak a ma már szép számú helytörté­neti Ijteménynek, ame­lyek i-ott már a rangos múzeumi címet is kivívták; azokra is, akik az énekka­rokat, citeraegyütteseket megalakították és azokra is, akik a kertbarátmozga­lomban a mostanság zajló borv er nyékét rendezik, vagy akik éppen vasárnap délelőtt veszik a fáradságot és elv nnek a helyben ren­dezett irodalmi presszóba, hogy más oldaláról ismer­jék meg közeli honfitársai­kat. A felsorolás korántsem teljes, legfeljebb néhány erecskét jelez azokból, ame­lyek a közélet folyóit táp­lálják Bevallom, a gondolatsort -nem egy jól sikerült ese­mény után fűztem egyre tóváb' — éppen ellenkező­leg. Egyik szatmári nagy­községünk tanácselnöke szomorúan mutatta meg büszkeségüket, a település központjában lévő új par­kot, a szép emlékmű kör­nyékét: karácsony előtt több kis fenyőfájukat tóból elmetszették — valakik így készültek a szeretet ünne­pére. Pedig egy egész tele­pülés összefogásából épült az a kis park. Felvetődött bennem: vajon ott voltak-e az elkövetők azok között, akik alig több, mint egy éve a fáclkákat ültették? Vajon hogyan mennek el (talán nap mint nap) a tor­zók mellett? Mondhatnánk, három­négy csonka fenyő nem ér meg annyi mohogást. Igaz, magam is észreveszem a sorok szaporodását, meg azt is, hogy már régen nem is csak azok a megcsonkí­tott fenyők járnak a fejem­ben. Egy régi élmény jutott az eszembe, immár több, mint három évtizeddel ez­előtti. Egy olyan pillanat, amely akkor rögződött ben­nem, amikor először érkez­tem Nyíregyházára. A Hat- zel téren, a mai ATI épüle­tétől (akkor iparitanuló-is- kola) a szemben lévő gyógyszertárig húzódó kö­télen libegett oda és vissza bambuszrúdjával egy kö­téltáncos. A szomszédban céllövölde, körhinta, népes vendégsereg, sok-sok isme­rős. Esemény volt ez a mai­nak harmadát alig kitevő városkában. Körút, felüljáró, gyár, fő­iskola, lakónegyed, lábakon álló művelődési ház, dísz­burkolatú tér, sétálóutca épült azóta, színtársulatot kaptunk — olyan impozáns dolgok ezek, amelyek régen feledtethették volna azt a kötéltáncost. De az első benyomásokat nagyon nehéz feledni, akár egy mutatványoshoz, akár egy megcsonkított fenyőhöz kötődnek. Néha azt érzem, valami hiányzik belőlünk — úgy közösen. Ahogy szin­te mindig rohanunk, ahogy sokszor gátlástalanul sze­metelünk az utcán és köz­ben szidjuk a „közter"-t, ahogy elmegyünk a bezú­zott ajtajú telefonfülke mellett, ahogy az ablakból nézzük, miként önti el a hó­ié a bérház pincéjét, holott két lapát föld elzárná a víz útját... Nem mondom én persze, hogy a földszintes város emeletessé válásával meg­szűnt azonnal minden csa­ládiassága. Csak kicsit fur­csa, hogy ma már sokak­nak nem jelent semmit egy tősgyökeres nyíregyházi tir­pák név, olyan, amelyik né­hány évtizede még fogalom volt: hogy sokan csak le­gyintettek, amikor megtud­ták: hónapokig nem műkö­dött az evangélikus temp­lom homlokzatán a harang­játék. Egyenként valóban apró­ságok ezek, de így, együtt már \ talán — minőséget képviselnek. Szerintem itt volna az ideje, hogy egy kicsit hoz­zuk vissza a meghittséget, tegyünk valamivel többet a nagyobb családért. Mégpe­dig addig, amíg nem azt vesszük észre, hogy csupán a hivatásosok őrzik a város múltját, hogy csak mutató­ban akad — az idősebb korosztályból —, aki szere­tettel emlékszik a konflis­ra, a csühögő kisvonatra, a villamos-átszállóra, a Jósa- kútra, vagy éppen a jeges- emberre. .. KM HÉTVÉG! MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents