Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

4

Kelet-Magyarország

1986. március 1

(Folytatás az 1. oldalról)

zetése címére. Abszamat Ma- szalijev, a Kirgiz KP KB első titkára péntek délelőtti felszólalásában teljesen jogosnak ismerte el a kritikát. Rámutatott, hogy a köztársasági párt központi bizottságának hibájából minimálisra zsugorodott a helyi pártszervek szerepe, hibákat követtek el a káderpolitikában, megsértették a kollektív vezetés elveit. Az elkövetett hibáknál levontuk a megfelelő tanulságokat — mondta Abszamat Maszalijev.

Szibériának, ennek a zord éghajlatú, de természeti erőforrásokban hallatlanul gazdag vidéknek a problémáit tárta af kongresszus elé Szer- gej Manyakin, az Omszki Területi Pártbizottság első titkára. Rámutatott a Szibéria „hasznosítása” és „élettel való megtöltése” közötti különbségre, arra, hogy az utóbbi feladatot kell, mégpedig nagyon ésszerűen és köLázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP" KB tagja, moszkvai magyar nagykövet — az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség tagjai — pénteken kétnapos látogatásra Uljanovszkba érkeztek.

A magyar pártküldöttség tagjai a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovszki egyedi nehézszerszám-gép- gyárba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlésen vettek részt, ahol Lázár György beszédet mondott.

Bevezetőben átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusára érkezett magyar küldöttség és személy szerint Kádár János Szívélyes ' üdvözletét.

— Ezekben a napokban a világ közvéleményének figyelme Moszkva felé fordul, ahol az SZKP XXVII. kongresszusa végzi történelmi jelentőségű munkáját — mondotta. — Küldöttségünk nagy figyelemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást

rültekintően megoldani. Szibéria „megfiatalodásával” egyébké t sajátos tennivalók is jelentkeznek. Omszk lakosságának átlagéletkora jelenleg 31 év.

Név szerinti bírálatot kapott a péntek délelőtti ülésen a közlekedésügyi miniszter első helyettese. „Milyen felelősség ez az önre bízott ügyért, Bevzenko elvtárs?” — kérdezte a vitában felszólaló Alekszandr Szuharov, az egyik moszkvai metróépítő brigád vezetője, felidézve, hogy miközben az új ötéves tervidőszakban 40 százalékkal több munkát kell elvégezniük a szovjet főváros métróépítőinek, a programok egyharmadához még mindig hiányzanak a tervek és a költségvetések. ;

Az élésért bíráló hangvétel folytatódott a szovjet kulturális miniszter felszólalásában. Pjotr (Syemicsev, aki egyben póttagja az SZKP KB Politikai Bizottságának, kifakadt azok ellen a pénzügyi

és programot, amely számunkra is fontos tanulságokkal szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szerte a világon.

— Az önök városában tett látogatás alkalmat ad számunkra, hogy itt, a szülőhelyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyimir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának alakulását meghatározó társadalmi és politikai folyamatoknak, eszmei hagyatéka pártjaink és minden forradalmi erő számára ma is az elméleti tájékozódás és a gyakorlati munka biztos és kimeríthetetlen kincsestára.

A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatairól szólva Lázár György elmondta, hogy az MSZMP

XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte helyzetünket és meghatározta tennivalóinkat. Számba véve a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségeket és felmérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásával, a haés tervező szervek ellen, amelyek a legutóbbi időkig a gazdaságra nehezedő nem jövedelmező terhet láttak a kulturális építőmunkában. Magatartásuk következtében az elmúlt öt évben visszaesett a kulturális beruházások üteme. Gyemicsev miniszter elmondta, hogy a Szovjetunióban jelenleg 622 színház működik, ez kevesebb a háború előtti számnál.

Az ülésen üdvözölte a kongresszust Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szocialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanácsának elnöke, Gaston Plíssonnier, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke.

A kongresszus ma folytatja munkáját.

tékonyság, a munkafegyelem, a minőség gyökeres megjavításával, a műszaki haladás meggyorsításával, a KGST tagállamaival folytatott együttműködés elmélyítésével teremtsük meg a feltételét egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdaságunk VII. ötéves tervének végrehajtását.

— Népünket a megbonthatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden területét — meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista elvtársi együttműködésének.

Beszéde végén Lázár György a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson hozandó határozatok végrehajtásához, a

XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásához.

Este a magyar pártküldöttség tagjai részt vettek a Lenin Múzeum- és Emlékkomplexumban rendezett ünnepi hangversenyen.

Lázár György Uljanovszkban

SZOVJET VÉLEMÉNY

Rakétákról és csúcstalálkozóról

Az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának legfontosabb irányairól, a szovjet —amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezés megfékezése és a leszerelés kérdéseiről, továbbá más időszerű nemzetközi problémákról tartottak sajtóértekezletet pénteken Moszkvában a kongresszusi sajtóközpontban.

Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, a szovjet javaslatokra adott amerikai válaszról elmondta, hogy az nem nevezhető konstruktívnak, s éppen a szovjet javaslatokkal ellentétes irányba mutat. Nem tartalmaz átfogó programot a legfontosabb problémák megoldására, feltételekhez köti a szovjet elképzelések elfogadását, s az Egyesült Államok kizárólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni. A válasz nem tartalmaz döntést a világűrbeli fegyverkezési hajsza megakadályozására vonatkozóan. Reagan elnök javaslata alapján az Egyesült Államok hadászati síkon több mint kétszeres fölénybe kerülne a Szovjetunióval szemben, a szovjet félnek le kellene szerelnie jelenlegi hadászati erőit és az amerikai elvárásoknak megfelelően átépíteni azokat. A Szovjetunió erre nem hajlandó.

A közepes hatótávolságú eszközöket illetően az amerikai javaslat lényegében megismétli az úgynevezett nullamegoldást, csupán végrehajtását bontja fel hároméves időtartamra. A nukleáris robbantások folytatásának szándéka azt jelzi, hogy az Egyesült Államok tovább kívánja szítani a fegyverkezési hajszát.' A válasz a regionális konfliktusokkal és több más olyan kérdéssel is foglalkozik, amelyeknek lényegében semmi közük a Szovjetunió által javasolt programhoz.

Georgij Kornyijenko külügyminiszter-helyettes egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó szovjet javaslat nem azonos az amerikai nullamegoldással. Az utóbbi ugyanis a Szovjetunió európai és ázsiai ilyen eszközeinek megsemmisítését is követeli, ám nem veszi figyelembe a brit és francia rakétákat. A szovjet javaslat az első lépcsőben nem számol az ázsiai rakéták leszerelésével, ám megköveteli, hogy ebben az időszakban legalábbis ne növeljék a brit és a francia nukleáris ütőerőt. Szergej Ahromejev kifejtette: Ázsia

semmivel sincs közelebb Európához, mint az Atlantióceán túlsó partja, és az amerikai eszközök egy részét is visszavonnák az Egyesült Államokba. Ázsiában a szovjet eszközökkel hét repülőgép-anyahajó, vagyis 350 hordozóeszköz, továbbá a Dél-Koreában telepített amerikai eszközök néznek szembe.

Kérdésre válaszolva Leonyid Zamjatyin rámutatott, hogy a Szovjetunió továbbra is kész a nyári szovjet— amerikai csúcstalálkozóra, de olyan találkozóra készül, amely valóban politikai eredményekre törekszik és nem az a célja, hogy a két vezető még jobban megismerkedjék egymással. A nukleáris kísérleti robbantások beszüntetése, az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolása és a világűr mi- litarizálásának megelőzése jelentik a fő kérdéseket. Ezeket politikai úton kell megoldani. Ha a találkozó célja e kérdések megoldása, akikor nem okozhat gondot az időpont kijelölése. Ám ha a következő csúcstalálkozó nem a fegyverzetcsökkentés konkrét kérdéseivel foglalkozna, elvesztené értelmét. Ez a szovjet álláspont nem jelenti a csúcstalálkozó elutasítását — hangsúlyozta Zamjatyin.

Egv pártmunkás portréjához

Fehérgyarmattól kőhajításnyira, a tenyérnyi Mándon született. A nád- és szalmatetős házak világában, ahol még a tehetősebbeknek is vályogból készültek a falak. Nem sok öröme tellett a gyerekkorban. Ács-ezermester édesapja százfélébe kapaszkodott, hogy megkeresse a kenyeret a tíz gyerekének. Házépítéstől a fazékjavításig, ablakcsinálástól a káposztáshordóig mindent vállalt. Ö volt a postás, a kisbíró, kézbesített, dobolt, s másnaponként gyalog járta meg Nagyszekerest a hivatalos iratokért. Ebben a felcseperedő gyerekeknek is segíteniük kellett.

Tamás — mielőtt iskolába ment volna, virradattól kapált, az iskola után újból á földet túrta. Hogyan tanult? — már nem is tudja, de kitűnő volt végig a hat osztályban, amit járhatott. Azt mondja, most, hogy végiggondolta eddigi életét, nem a munka, hanem az éhezés, a ruhátlanság és az emiatti szégyenérzet bántotta sokáig, amit a mai körülmények között nem hogy átérezni, megérteni sem lehet. Tizenhat éves volt, amikor meghalt a mama. Húgának már 9 éves korában főzni kellett, neki meg kézimalmon darált árpalisztből sütnie a tüzesvason készült pogácsát. „Nekem a túristvándi vízimalom nem műemlékként tetszett, hiszen oda kellett gyalogolni, hogy legyen egy kis kenyerünk ..

Az apja mellett ragadtak rá a szakmák, mindaz, ami elképzelhető a falu viszonyai között. Tizenhárom éves korában odaadták kiscselédnek sertést, baromfit gondozni, tehenet fejni, jászolba aludni, rossz kabátba, pokrócba csavarva tehenek párájától melegedni. ömlik belőle az emlékezés folyama: hogyan táncoltatta éjjel egy gatyában az ura, hogyan keresett öt hót aratómunkájával egy mázsa 70 kiló búzát 1943 nyarán, hogyan indult 17 éves korában Erdélybe a vasútépítéshez kubikmunkára, s lakott poloskás barakkokban, hogyan vitték el tizenheted magával leventeként, amikor a környékben már dörögtek a felszabadító ágyuk, hogyan szöktek meg, s bújkáltak napokig a Mánd és Fülesd közötti nádasban.

Mit hozott egy ilyen gyereknek a felszabadulás? Mindent. Pedig még eztán is sokáig tartott a nélkülözés. De, hogy más lett a világ, megvolt a remény, hogy kenyér lesz minden nap és emberség. Csepe- lyi Tamás harminchat éve pártmunkás. Azt mondja: nem született a mozgalmi munkára, csak ilyen volt az élet, s aki akkoriban nagyon akart valamit, el sem kerülhette. Jött a földosztás, megalakult az Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetsége. „Odacsapódtam. A szomszédom volt a párttitkár, jöttek az esti beszélgetések, a politikai harcok. És negyvenhétben hozta a szomszéd a kommunisták tag- felvételi lapját: írjam alá, ott a helyem köztük."

Gyorsan ment minden. Pártbizalmi lett és vezetőségi tag, huszonnégy évesen községi párttitkár. Egy piciny faluban negyvenöt ember bizalmából. Mindössze hat elemivel, kéthetes pártiskolával, meg addig gyűjtött élettapasztalatával. Nem volt könnyű, de segítették, biztatták: „Fog ez menni Tamás!”.

Milyen egyszerű is egy ember sorsa! Negyvennyolcban megnősült, fél liter napraforgóolajjal kezdték az életet, meg egy vászonlepedővel, s az asszony kis stafé- rungjával. „Közben azért szórakoztunk is sokat. Mindig vidám volt a természetem, játszottunk színdarabokat és szavalni is szerettem...”

Ilyen volt az ifjúsága. Nehéz idők járták akkoriban. Jött az első békekölcsön és ha keservesen is, mutatták a példát. Hamarosan bevitték a pártbizottságra a járási székhelyre. A gazdasági ügyek intézését bízták rá. Mosolyog: hat elemivel! Igaz — toldja meg — az éves költségvetésük 2500 forint volt, ezt el lehetett rendezni. Többnyire nem is ez volt a munkája. Kerékpárral járni a vidéket, szervezni a gyűléseket a villany nélküli döcögő utakon.

Elküldték kéthónapos pártiskolára Nyíregyházára. Hazajövet osztályvezető lett. Alig melegedett meg a székben, már behívták tartalékos tiszti iskolára Kaposvárra. Újra mosolyog: „... én osztályoztam a politikából a hallgatókat szemináriumon ...” Hadnagyként szerelt le, bent akarták tartani, de nem vállalta. Fiatal házas volt, felesége ott élt Gyarmaton egy rozoga ház égre nyíló lakásában. Ez idő alatt fillért sem kapott, munkája sem volt, a lánykorában készült vásznakat adta el, hogy magát eltarthassa és vegyen felhizlalni egy kis malacot. „Fél kiló lisztért is sorba kellett akkoriban állni, de egy pártmunkás felségének ezt sem illett. És fél kiló hús jutott csak a hétvégeken, amit úgy kellett beosztani, hogy hétfőre is jusson ..

Nehéz évek. Csepelyi Tamás ezekre mondja: az, hogy mégsem került önmagával lelkiismereti konfliktusba, azért volt lehetséges, mert őszintén élt, mert meg volt győződve, hogy így kell, így helyes minden, ahogy van.

ötvenhat tavaszán a pártbizottság titkára lett Fehérgyarmaton, a mezőgazdasággal

foglalkozó. „A józan paraszti ész segített sokszor rajtam ...” Józanságára nagy szükség v :t, hiszen ez időben sokszor jött egymásnak ellentmondó utasítás, rossz volt a hangulat és a jó is, a rossz is ott csapódott le a gyakorlatban. Hamarosan elküldik Pestre egyéves iskolára, amely két hónap alatt befejeződött. Ott hallotta először beszélni Kádár elvtársat. Ott volt Rajk László temetésén és pártiskolás társaival meneteltek a hibák kijavítására összehívott tüntetésen. „Jól indult, s nagyon rosszul végződi Minél tovább mentünk, egyre inkább éreztem, ez nem a mi szavunk...” Aztán hamarosan ropogni kezdtek a fegyverek. Visszamenve az iskolába azt az utasítást kapták, mindenki menjen, ahová tud. így indult haza gyalog, teherautóval, vonattal.

Másnap hajnalban már összehívták az embereket, újjá kell szervezni a pártot. Nappal pártügyekben járkált, éjjel karha- talmi.staként fegyverrel járőrözött. Fizetsége' em nagyon tudtak ígérni, de vállalta. cárhelyettesként dolgozott négy évig, akku elment Pestre befejezni az egyéves iskolát. Aztán végezte el az esti egyetemet, Pesten a szakosítót, majd levelezőn a pártfőiskolát.

1968 júliusától Nagykálló, 12 évig volt a járás első titkára. Nem fogadták nagy lelkesedéssel, sokat kellett küzdeni, hogy ez a járás is elmozduljon a holtpontról. Üj embereket vitt be a végrehajtó bizottságba, az apparátusba. Veszekedés, nemegyszer verekedés közben jutottak többre a mező azdaságban is. Gyümölcsöt telepítettek bb ezer hektáron, fellendült a dohánytermesztés, elérték a 38 mázsás búzaátlagot. A tanyavilág is fejlődésnek indult.

Hetvenötben visszahívták a szűkebb szülőföldre, Fehérgyarmatra. Szívesen ment, ezt a terepet igen jól ismerte. Részt vett mindenben, ami ez idő alatt ott történt. Fehérgyarmat város lett, meghonosodott az ipar. Sok elemi csapást kellett közben elviselni. Ezen a tájon mindig is nehéz a sikerhez jutni. „Dupla munkát végzünk sokszor fele eredménnyel. Azért van minek örülni. A szép falvaknak, a vezetékes víznek, az új boltoknak, utaknak, a buszközlekedéssel lerövidült távolságnak. Sok minden nem mérhető, sok viszont igen. Van egy nagyüzemi bázisunk, a háztájiban évente termelt félmilliárdunk és van egy formálódó jó szemléletünk ...”

Most, hogy nyugdíjas szabadságát tölti, van ideje sok mindenen gondolkodni, mit csinált jól, mit tett rosszul, meddig volt ösztönös, mettől tudatos és hogyan alakul a holnap. Olyan ember, aki csak a funkciót adta le, de eztán is komolyan várja, hogy számítsanak rá. „A pártmunka sosem volt könnyű, ma sem az, holnap még nehezebb lesz. Az eddigi tudás már nem elég, másképp, magasabb szinten kell dolgozni.”

Csepelyi Tamás harminchat éves pártszolgálat után ment nyugdíjba, összegyűjtött egy kis családi házra, egy 9 éves autóra. És összegyűjtött rengeteg jó elvtársat, barátot, meg tengernyi élettapasztalatot. Amit még kamatoztatni akar. És szabad idejét a családdal, az unokákkal, meg horgászással szeretné eltölteni.

Megyünk az utcán, köszön és visszaköszönnek: Jó napot Csepelyi elvtárs, Tamás bácsi!

★

Csepelyi Tamást, a munkásmozgalomban hosszú időn át végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül, nyugalomba vonulása alkalmából a Szocialista Magyar- országért Érdemrenddel tüntette ki az Elnöki Tanács. A kitüntetést tegnap bensőséges ünnepségen Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára nyújtotta át.

Kopka János