Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. március 29.0 Nálunk is lesz tavaszi fesztivál? Korát tekintve még cse­csemő a tavaszi fesztivál. Ha viszont azt nézzük, hogy a világ több ezer hasonló ren­dezvénye között az első tíz közé verekedte magát né­hány év alatt, akkor kide­rül: megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel. Az idén a 10 nap alatt 100 helyen 1000 rendezvény jelszó fogta ösz- sze a programokat, amelyek, amint azt Berecz János, a KB titkára Szentendrén ép­pen a szabolcs-szatmáriak ottani bemutatkozásán mondta, tízezreknek kínálta a szellemi gazdagodást, gya­rapodást. A tavaszi fesztivál fő erénye, hogy minden élet­korúnak kínál valamit, nem arisztokratikus, de igényes, műfaji változatossága pedig joggal vonzza mind a bel-, mind a külföldit. Örömmel konstatálhattuk az idén, hogy a tavaszi fesz­tivál színhelyei bővültek. Budapest és Sopron mellett megjelent Szentendre és Kecskemét. Ez mindenkép­pen jó, hiszen jelzi azt, hogy végre valakik lépni mertek, s a fővároscentrikus művelő­dés mítoszának hadat üzen­tek, s ezt a gyakorlatban ki is fejezték. Így vált, s remél­hetően válik a jövőben még demokratikusabbá a feszti­vál, teret adva az ország más részeinek is. Mert nem szo­rul különösebb bizonygatás- ra: jószerével nincsen ha­zánknak egyetlen pontja, amely ne lenne képes szín­vonalas eseményeknek helyt adni, szép, gazdag progra­mot kínálni. Ezt ismerte fel a faszitiváligazgatóság, s ezt a gyakorlatot kívánja bővíteni a jövőben is. Szentendrén, egy nem hi­vatalos, de baráti beszélge­tés alkalmával Kiss Imre a tavaszi fesztivál igazgatója úgy vélekedett: ahogyan az ország egyik legnyugatibb városa (Sopron) lehet az ese­mények színhelye és házi­gazdája, éppúgy osztályré­szül juthat ez Nyíregyházá­nak is. Végtére is a mi me­gyeszékhelyünknek is' van nemzetközi turisztikai von­zása, ugyanakkor az itt élők is nyitottak a szépre, a szín­vonalasra Ezekből kiindulva indult meg az a gondolatsor, amit közre kell adni A jövő év­ben lesz Nyíregyháza 150 eves szabad varos Keretként eppem márciusban rendezzük a művészeti heteket, melyek minden jó szándék eLlenére sem átütőek, s ami a fő, leg­feljebb helyi érdeklődésre számíthatnak. Vannak jó művelődési intézményeink, gondoljunk akár a Váci Mi­hály művelődési otthonra, a színházra, a múzeumra. Bár nem a legtökéletesebb, de javuló szállodai hálózatunk, s ha jól szervezik, a családi elhelyezés, a fizető-vendéglá­tás, az üzemi üdülők helyei is segíthetik a megoldást. A tárgyi feltételek tehát nem rosszabbak, mint másutt, csupán koordinációjuk szük­séges. A következő kérdés, mi az, amivel mi tudunk jelentkez­ni. Ügy érzem, elég provin­ciális lenne, ha csak néhány tánccsoportra, népművészre építenénk. Ez ma nem iga­zán sláger már, kiderült az Utazás ’86 kiállításon, ahoi ez a szféra legfeljebb kurió­zum, de nem igazi igény. Tény, kihagyni kár lenne, de legfeljebb mint kísérő, ki­egészítő jelenséget lehet ke­zelni. Annál inkább jelentős ast amit zenekultúránkkal ajánlhatunk. Nagyszerű kó­rusaink a legigényesebb kö­zönséget is ki tudják szolgál­ni. Néhány jó orgona bővít­heti a palettát, hangverseny­re is alkalmasok. A jubileu­mához közeledő sóstói érem­művész szimpózium nemzet­közi anyaga európai mércé­vel mérve is látványosság, magas színvonalú. Van szim­fonikus zenekarunk, kiváló a Holborn fúvósötös, a színház művészei is alkalmasak kö­zönséget megragadó produk­ciókra. De nyugodtan fogad­hatnánk a lelkesen ajánlko­zó budapesti balett kamara- együttest, mely az Opera ki­válóságaiból alakult, s vidé­ki bemutatókra is hajlandó mégpedig örömmel. De le­hetne esemény egy ifjúsági fúvóstalálkozó is, bevonva ebbe a nyíregyházi muzsiku­sok valamennyi külföldi partnerét. Es még nem is szóltunk a múzeumról, a fa­lumúzeumról. a megyében I élő s az innen elszármazott I műveszek tárlatáról, a Bes- 1 senyei Színkör szerepléséről. a fotósok, iparművészek, iro­dalmárok bemutatkozásáról. Mindezt pontosan egy év­vel a következő tavaszi fesz­tivál előtt írom, azzal a hit­tel, hogy 365 nap elég ahhoz, hogy jó szándék esetén kez­deményezőn léphessünk fel, megragadjuk azt a lehetősé­get, amit a fesztivál rende­zői kínálnak. Ehhez termé­szetesen az kell, hogy minél kevesebb hivatali bonyoda­lom, s minél több igazi me- nedzsmen előzze meg a szer­vezést, a rendezést, a jó pro­pagandát. Egy fesztiválrész­vétel a legjobb hírverés egy városnak, megyének. A be­fektetés nemcsak a bevéte­lekből térül, hanem a jó hír­ből, a publicitásból is. Cso­dásán szép és gazdag me­gyénk károsodna, ha nem él­nénk a lehetőséggel.^ Bürget Lajos Vészharang — Ajakért , egkondulhat a vészha- .. rang, mert a 24. órá­ba érkeztünk: a sze­münk előtt pusztulnak el egy falu népi hagyományai — ha engedjük.. Szabolcs-Szatmár megye idegenforgalmi térképén két ábra jelzi Ajak látnivalóit, eszerint műemléket és nép­művészetet találunk a köz­ségben. Sajnos, a műemlék- templom ma már nem az igazi, csúf bádogteteje elret­tentő példája a „műemlékvé­delemnek”, ami pedig a nép­művészetet illeti: valóságból maholnap nosztalgia lesz. holnapután pedig semmi Egyikét idős asszonyt még látni a sokszoknyás-lajbis vi­seletben, de ma már ez a feltűnő. A modern építkezések min­dent elsöprő hulláma a sze­rényebb lakókból is kiszorí­totta a cifra pitvar divatját. Ma már csupán a filmszalag őrzi a mintát, és mutatóba a faluban egyetlen ház egy szo­bájának egy kis részlete. Va­jon meddig? Ma már min­denkinek jobban tetszik a tapéta. Nem véletlen, hogy a zárt katolikus faluközösségben fennmaradhattak a sajátos szokások, hiszen idegent be nem fogadott a nép. Ki-, vagy beházasodásról szó sem lehetett az utóbbi évekig, sőt, ilyesmi még a mai nap is családi békétlenséghez ve­zethet így adódott, hogy becsben megőrizték a tárgyi és szellemi néprajz helyi je­gyeit, és azok csak a mosta­ni hetvenen felüliek generá­ciójával tűnnek el végleg. Elment a többiekkel Balogh Erzsi néni is, aki a népmű­vészet mestere volt és egyik lelke a népi együttesnek. Szerencsére az utódok kö­zött is vannak, akik felelős­séget éreznek a faluért, és most cselekszenek, amikor az élő hagyomány átadhatja a helyét a hagyományápolás­nak. Ragány Istvánné veze­tő óvónő az óvodában rende­zett be egy ajaki szobát, ami, ha kicsi is, mégis sokat je­lent: itt találkozhatnak a gyerekek azokkal a régi tár­gyakkal, amelyek a mai ház­tartásokból eltűnnek, s leg­feljebb a mesékben szerepel­nek majd. Nemes gyűjtő­munkát irányít az iskolában Hegedűs Gusztáváé tanárnő, aki most készül a helyi ha­gyományok teljes feldolgozá­sára egy pályázat keretében a múzeum számára. Tízféle régi étel számít ku­riózumnak, továbbá a tárgyi néprajz köréből a szőttes­munka és a viselet. Az ajaki lányok a hónap minden va­sárnapján más színű ruhá­ban jártak, nyakukban mizli és gránát. A menyasszonyi ruha dísze: fehér seiymen nemzetiszinű szalagok Ér­dekes volt a lakodalmi ken­dőadás szokása, vagy a hús- vet-harmadnapi locsolódás, amikor a lányok a kapualj­ban rejtették, el a vedreket, és az arra járó fiúkat mind leloosoiták. „Fehéren-feke- tén” a népszokások: a fonó- ház, a dörzsölő és a Betlehe- mes — papíron megmarad­tak, De mi lesz a leghíresebb helyi hagyománnyal? Az Ajaki leánytánc és vá­ros megyénk néptánckincsé­ben a Kállai kettőssel és Szatmarököritóí fergetegessé I osztozik az első helyeken. Szakmai berkekben a világ minden táján úgy jegyzik, mint a másik kettőt. Éppen csak Ajakon látszik halálra­ítéltnek? Volt itt is egy táncegyüt­tes. Színvonalát sikeres kül­földi utak, ezüstminósítés, a szólisták tévészereplései je­lezték, aztán az együttes ve­zetője nem bírta tovább. Ju­hász József megunta, hogy semmilyen hivatalos szerv­től a faluban nem kapott tá­mogatást, sőt, inkább újabb akadályok gördültek munká­ja elé. Túlmunkákkal terhel­ték, nem maradt elég ideje a szervezésre, maga fuvaroz- ta-etette a cigányzenészeket stb. Negyedik éve, hogy ott­hagyta a régi munkahelyét. Azóta sem lett semmi az el­képzelésekből, pedig kínál­kozott egy jó lehetőség: érettségivel alkalmazták vol­na művészeti előadónak úgy, hogy munka mellett képzi magát. Most birkákat te­nyészt a harmadik határban, a tánccsoport pedig szétszé­ledt. A régi értékes delinru- hák a művelődési ház egyik szekrényében mállanak szét A tsz-be, meg az áfészbe hiába mentünk volna több esztendős serelmek nyomába, mégis ide kívánkozik egy megjegyzés. amit Dienes Emil iskolaigazgatótól hal­lottunk: jobban szívükön vi­selik a „bekerülők’ az ajaki értékek sorsát mint az oáa- valósiak. Ilyen „bekerült’ többek között a tanácstitkár asszony, Novak Istvánné is, aki igen rokonszenvesen ku­tatja annak útját-módját, miként lehetne feltámaszta­ni az Ajaki népi együttest. Ügy hallottuk, a régi tán­cosok még készen állnak a hívó szóra, a fiatalabbak kö­zül pedig legutóbb negyve­nen "toltak egyszerre színpa­don, - megoldható a zenekar ügye is. Azt is hallottuk. Ju­hász Józsefnek ősszel leiár a bárányos-szerződése, és ép­pen "'an is egy üres hely a mvelődési házban. Nem er- demeine meg ez a falu egy lelkes művészeti előadót? Lenne dolga épp elég... Baraksó Erzsébet LÁTOGATÓBAN r Tilless Agnes előadóművésznél Egyszemélyes színházként is emlegetik az előadóművészit, aki saját maga rendezi, kom­ponálja műsorát és természetesen ömaga ad­ja elő a közönségnek. Ha ezt halljuk; elő­adóművész, önkéntelenül a színészre gondo­lunk, aki ezúttal egyszal maga áll a pódiu­mon és tehetsége, eredeti látás- és előadás­módja szerint igyekszik varázsába fogni a hallgatóságot. Ez nem is minden színésznek sikerül. De az előadóművészek egy része nem színész, akiről olykor egy kis sarkítás- sal azt is mondják: több, is és kevesebb is annál... Tilless Béláné, azaz ahogyan a nevét hasz­nálja Tilless Ágnes jó tizenöt évvel ézelőtt kötelezte el magát a pódiumnak. Természe­tesen akkor még nem hivatásos — működé­si engedélyes — előadóművészként, hanem diák amatőr versmondókent. A hajdúbö­szörményi Bocskai Gimnáziumban tanult, Kertész László volt a magyartanára, akinek igen sokat köszönhet. Aztán, ahogyan ez enni szokott, a fiatal diáklány — Harsányi Ágnes — ott volt minden iskolai, területi, sőt országos vers- és prózamondó versenyen, vetélkedőn. Nem is sikertelenül. Az egyik alkalommal a neves előadóművész, Jancsó Adrienné is felfigyelt ra... — Azt mondta, dolgozni kell Ágnes, min­dig dolgozni — idézte fel találkozását a mű­vésznővel Tilless Ágnes — aki azt is megta­nulta az őszinte szavakból: az előadóművé­szét igen göröngyös út és nem biztos, hogy nagy közönségréteget vonz. A líra mindig is a kevesebbekhez talált utat, nem vált min­denkinek szellemi táplálékává. De ezzel együtt érdemes és izgalmas művelni. Hogy megélni — legalábbis csak ebből — aligha lehet, ezt már a kezdeti években is tudni vélte a fiatal előadóművész, aki a debreceni egyetem magyar—népművelés szakán szer­zett középiskolai tanári oklevelet és negye­dik éve Nyíregyházán él képzőművész fér­jével, gyermekeikkel. — Azt hiszem ezekben az években értem el oda, amiről azt szokta mondani az em­ber, beérett valami. Ehhez a művészi érés­hez úgy gondolom az is hozzájárult, hogy feleség, anya lettem, gyermeket, illetve gyer­mekeket neveltem, ápoltam, mert bizony a betegség sem került el bennünket. Még Deb­recenben hozzáláttam az első önálló műso­raimhoz, József Attiláról készült összeállí­tásom a fővárosban is előadtam, a Kassák- műsorra is szívesen emlékszem, amivel több városban is felléptem, s igen megküzdöttem vele, Kassák-verset mondani igen nehéz. Említhetem még a Nemzedékek című önálló műsort, amelyet nyolcvankettőben mutat­tam be... Tilless Ágnes belső lobogása az irodalom és annak művészi tolmácsolása, megjelení­tése iránt nem csökkent a Debrecenből való átköltözés után sem, pedig szokni kellett az új környezetet. Képzőművész férjének sem volt egyszerű az átállás, az ismerkedés a megyével, Nyíregyházával, művészi mun­kásságának folyamatossága is igényelte a belső harmóniát. Ágnes az első években in­kább álmodozott a fellépésekről, főhivatásá­nak az anyaságot tekintette, amely teljes embert kíván. De ezek a maradandó, olykor megszenvedett élmények, művészi formáló hatással is voltak rá Legújabb műsorának címe ,A nő éneke” alcíme- szerelem és anyaság a költészetben. Valaki azt mond­ta róla. legnagyoop értéke a művészetének, hogy tiszta, hiteles, eszköztelen módon szól a közönséghez. . — Talán annak köszönhetem, hogy a visz- szafogott évek után, amikor kevés időm ma­radt az előadóművészetre, mégis megőriz­tem a nyitottságom, befelé, magam felé épp­úgy, mint kifelé, a közönség felé. S addig soha inem álltam a pódiumra, amíg nem éreztem, hogy beérett a műsor. Néha egy­két nappal az előadás előtt is változtattam rajta, ekkor jöttem rá, hogy például vala­melyik verset nem kell teljesen elmondani, akár két kiemelt sor is elegendő lesz, sőt annyi kell a mondanivalómhoz, a hangsú­lyaimhoz, a ritmus további lendítéséhez. .. Arról beszél, kérésemre, milyen hihetet­len kitartást kíván a művésztől, amíg össze­válogatja, megtalálja az elképzelt műsorá­nak részeit, elemeit, amelyekből, akár egy épületet emelne, elkezd építkezni, közben formál, csiszol, elhagy, szerkeszt .. Az elő­adóművész — legalábbis Tilless Ágnes — maga válogatja, rendezi, gyakorolja, zsűri­zi” saját műsorát Egyetlen segítőtársa — természetesen a férjén kívül — a magneto­fon, ami tükröt tart elé, s további csiszolá­sokra. ösztönözheti S bár nem túl gyakran van pódiumon, mégis rendszeresen ,karban kell tartania” a hangját, a beszédtechniká­ját, egy kis kihagyás is hátrányos lehet. — Kérdezte, nogy egy-egy műsoromtól meg tudok-e válni, vagy netán félreteszem, vagy eifejfiioem. Nem így vagyok ezze . Szin­te valamennyi eddigi műsorom — a József Attila, a itassák és a többiek — továbbél­nek bennem és munkára serkentenek. Sok részletét, versét nem biztos, hogy ugyanúgy mondanám el, mint eredetileg. Minden versben — meg az ismertekben is — újabb és újabb felfedeznivalót találok és ez nagy őröm. Ahogyan legújabb önálló műsorának tar­talomjegyzékét nézegetjük, nem nehéz ész­revenni a belső műveszi építkezés jegyeit, ami kemény, kitartó munkát kíván. És nagy önkontrollt is. Nem mindegy, milyen szöveg- környezetben követik egymást a vers- és prózarészletek, hogyan erősítik fel egymás hangulatát, ritmusát, dinamikáját. A műsor első részében ilyen szerzőket és címeket találunk: Himnusz Aton napisten tiszteletére — részletek. Mehmeh virágok — óegyiptomi szerelmes vers. Nagy László: Szép asszonyok mondókéi Gábrielre. Weö­res Sándor: Psyché — Vénus és Mars. Ger­gely Agnes: Szkizofrénia. Tamkó Sirató Ká­roly: Paralell. Nemes Nagy Ágnes: Aszomj. Jjózsef Attila: Gyermekké tettél. Dedinszky Erika: Az egész világon, de különösen Ma­gyarországon oly nagyon rettegett feminiz­mus csak ennyi. Oravez Imre: Mikor any- nyi. . De ne folytassuk, mert így leírva, sajnos nem elevenednek meg a művek, Rat- kó Halott halottaim című műve, vagy az ómagyar Mária-siralom, vagy Juhász Fe­renc verse. Mind megférnek együtt egy mű­sorban, testvéri közelségben... Az előadóművész egy kicsit az irodalom búvára is, aki igyekszik újabb és újabb ed­dig nem ismert, vagy kevésbé ismert alko­tást találni. Akár az aranymosó, aki irdat­lan mennyiségű vizet, homokot átszűr szitá­ján, amíg néhány alig látható porszem fenn­akad és boldogságot ígér. De mindez még C9ak megtalált kincs, valójában akkor válik azzá, ha azt művészi módon elő is adják... Sokszor hónapok, vagy évek munkájába kerül, amíg összeáll, pontosabban megérik az alig félórás, vagy negyven-ötven perces műsor. Minden feleslegest le kell koptatni róla, s ekkor még mindig ott lebeg a mű­vész feje fölött a nagy kérdés, vajon az a bizonyos belső ihlet olyan lesz-e, mint ami­lyet kíván, azt tudja-e nyújtani a közönség­nek, amit szeretne. S milyen a színhely, az előadás környezete, hangulata, közönsége, s megvan-e a nélkülözhetetlen kapcsolat a kö­zönség és a művesz között. Megannyi kér­dés, amire minden fellépéskor válaszolni kell.. önvallomásnak is nevezhetjük az előadó­művész műsorát. Vallomás, vélemény arról/ mi ragadta meg az emberiség nagy művé­szi kincsestárából, mivel akar, szeretne hat­ni önmagára és a közönségre. Mindezt egye­dül művelni igen nehéz. Tilless Ágnes nem is annyira az állandó zsűri jelenlétének hiá­nyát érzi, hanem egyfajta kis közösséget, társaságot, versbarátkört, nevezzük bármi­nek, akik között őszintén szóba kerülhet minden, ami a jelenlévőket foglalkoztatja. Terveiről annyit mondott: a finnugor iro­dalmi hagyományok anyagából, a sámánok világából szeretne egy műsort ,összeállítani, de tovább igyekszik finomítani, csiszolni az eddigi önálló műsorait is. Ahogyan a gyer­mekek nőnek a Tilless családban, több ide­je lesz Ágnesnek is az előadóművészetre, s reméli, az érdeklődés sem marad el. . — Nem hallgathatom el, mivel szóba ke­rült a beszélgetésünikön sok helyen inkább a színészekre gondolnak, őket hívják meg egy-egy műsorra a művelődési intézmények, vagy különböző más szervek A vidéken élő — és a műfaját egyedül művelő N>— előadó­művészt nem, ostromolják túl, gyakran a meghívásokkal. Ha egy-egy tévés fellépés, vagy országos visszhangot keltő eseményen ismertté válik valamelyik előadóművész, akkor divatba jön, hívják mindenüvé, de addig nem nagyon . Ez nem panasz, lény. Ettől még az ember nem keseredik el, nem hagyja abba a ké­szülődést, hisz mindig akadnak olyan réte­gek, szükebb körök, amelyek érdeklődnek a líra, az eiőadóművészet iránt és hálásak, ha tiszta, szép előadást hallanak... Megéri a fáradozás — igazat adunk az elő­adóművésznek —, mégha olykor egyetlev versfoszlány, mondat, néhány szó is marad meg a lélekben... .... . Páll Gézt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents