Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-26 / 72. szám

Kelet-Magyarország 1986. március 26. Gépjárműjavító bázis és fodrászat Szolgáltatás —■ kérdőjelekkel Már az elmúlt tervidőszakban is a legfontosabb fel­adatok között tartották számon Vásárosnaményban a szol­gáltatások fejlesztését. Erre a célra 2,8 millió forint állt rendelkezésre öt év alatt, melyet az utolsó fillérig el is köl­tött a település. Elsősorban az újonnan épült emeletes, soklakásos házak földszintjén rendeztek be szolgáltatóegységeket: fod­rászszalont, mérték utáni szabóságot. A HÍREX-szer- vizben a rádiók és televíziók mellett háztartási gépek ja­vításával is foglalkoznak. Hosszas huzavona után 1984-ben befejezték a gépjár­műjavító bázis építését is a város szélén, a benzinkút szomszédságában. Nagy szük­ség volt rá, amit bizonyít, hogy bőven van megrendelé­sük a szakembereknek. Felébredt a konkurren­cia... — Itt hiába is keres főnö­köt Nálunk mindenki a maga ura — magyarázta Úri Károly autószerelő kisiparos, mikor a gépjárműjavító bá­zis vezetőjét kerestük. Országosan is egyedülálló­nak számított a vállalkozás, mikor a KIOSZ szervezésé­ben, a megyei tanács másfél millió forintos támogatásával és jelentős társadalmi mun­kával hozzáláttak a műhely­sor alapozásához. A létesít­mény a hagyományos szol­gáltatóházak mintájára ké­szült, csak itt mindenki ro­kon szakmában dolgozik: az autóalkatrész-kereskedőtől a karosszériajavítóig. Elhúzódott az építkezés, az átadás után pedig újabb egy évig állt üresen az épület. A műszaki átvételen olyan hi- nyosságok derültek ki, me­lyeket feltétlenül javítani kellett — viszont a pénz ek­korra alaposan megcsappant. Később pedig alig találtak jelentkezőket, akik hajlan­dók voltak műhelyt nyitni a bázison. Tavaly ősszel végül sikerült átadni a szolgáltató­házat. A maszek autósbolt mellett műhelyt nyitott itt egy-egy karosszérialakatos, autószerelő és autóvillamos­sági szerelő — ők mindhár­man mestervizsgával is ren­delkeznek. Dolgozik az épü­letben még egy gumijavító, egy helyiség pedig üresen áll. — Ügy tervezem, hogy az idén jelentkezem fényező mestervizsga tanfolyamra. Ha befejeztem a tanulást, sze­retném bérbe venni a szom­szédos műhelyt is — szól Jóni Csaba karosszérialakatos. A bázis népszerűsége lé­pésre késztette a konkuren­ciát. A vegyesipari szövetke­zet nemrég pályázatot nyúj­tott be a megyei tanácsra: diagnosztikai műszerek vá­sárlásához igényelt támoga­tást. A városban ugyanis se­hol nem foglalkoznak mű­szeres mérésekkel. Szolgáltatá­sok — válságban ? Rá is fér a segítség a szö­vetkezetre, mert rövid idő alatt több szolgáltatási ága­zatban is súlyos gondjai let­tek. — Amellett, hogy hiányos az autójavító műhelyük fel­szereltsége, nemrég nyugdíj­ba ment az egyetlen cipészük is. Legnagyobb baj, hogy a múlt ősszel megszűnt a rá­dió- és televiziójavító rész­legük. Szakembereik közül hárman iparengedélyt váltot­tak, ám a készülékek garan­ciális javítását nem vállal­hatják. Sajnos, egyes televí­zió típusok javítása is meg­oldatlan a településen — so­rolja Máté Tóth Árpád, a ta­nács főelőadója. Bőven van munkája Jóni Csaba karosszérialakatos kis­iparosnak. A fiatalember cé­lul tűzte a mestervizsga meg­szerzését a fényező szakmá­ban is. Ez legalább annyi bosszú­ságot okoz a lakosságnak, mint a cipőjavíttatás. Az utóbbi szakmában csupán egyetlen kisiparos dolgozik Vásárosnaményban, aki egye­dül nem győzi a munkát. Se­gítséget jelent, hogy néhány hete a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet hozom-viszem szolgálatát is igénybe vehetik a megrendelők. Nagy lépések a kisiparban — Eredményként könyvel­hetjük el, hogy az elmúlt tervidőszakban 55 százalék­kal emelkedett a kisiparosok száma a városban. Így Na- ményban és vonzáskörzeté­ben már 410-en rendelkez­nek iparengedéllyel — veszi át a szót Kása Béla főelőadó. — Rövid idő alatt elkészült az új szolgáltatóház, ahol fogműves, fényképész és üvegcsiszoló dolgozik. Két helyiség még üres, melyek­ben várhatóan magánkeres­kedők nyitnak majd üzletet. A biztató eredmények mel­lett még mindig vannak hiá­nyosságok a szolgáltatásban. Például: nem sikerült betöl­teni azt az űrt, amit a Divat Ruházati Vállalat méretes szabóságának megszűnése okozott. Mivel a négy hely­beli szabó-varró kisiparos nem győzi a munkát, ezért sürgősen új gazdát kell ke­resni az üresen maradt he­lyiségnek. Ugyancsak idei feladat a vegyesipari szövet­kezet rádió-televízió javító részlegének újraindítása, melyhez most keresik a je­lentkezőket. A hetedik ötéves tervidő­szakban mintegy 5 millió fo­rint áll a város rendelkezé­sére az ipari és a kereskedel­mi szolgáltatások fejlesztésé­re. Mivel ez az összeg szűkre szabja a lehetőségeket, ezért nagy szükség lesz a vállalko­zó üzemek, szövetkezetek, valamint a kisiparosok és a KIOSZ saját erejének hasz­nosítására. Kiskocsi, póni lóval Egy egész napot, vagyis átlagosan 24 órát ajánl fel évenként társadalmi mun­kára a vásárosnaményi forgácslapgyár minden egyes dolgozója. így volt ez tavaly is, mikor kere­ken 14 ezer órát teljesített a kollektíva — összefogás­sal. Nehéz lenne összeszámol­ni, mi minden fért bele eb­be a több, mint másfél év­nyi időbe. Hagyomány sze­rint két kommunista mű­szakot munkahelyük szépíté­sével, környezetük rendezé­sével töltöttek a dolgozók. A gyáron belüli parkosítások, a nagytakarítás, s szokásos fes­tés mellett a fiatalok ta­valy is kitisztították a gyári csapadékvíz-csatornát, mint­egy 87 ezer forint értékben. Mindezek mellett jutott energia a hétvégi faház rendbehozására is a Tisza partján. Ezen felül plusz egy mű­szakot vállaltak a forgács­lapgyár dolgozói a városért. Ezt a nyolc órát tavaly a szabadstrandon az áradás utáni tereprendezéssel,, taka­rítással töltötték. E jelentősebb vállalások mellett se szeri se száma az apróbb-nagyobb felajánlá­soknak. Így általános isko­lák számára szemléltetőesz­közöket, az óvodásoknak ba­baházat készítettek. Gerge­lyiugornyán 50 ezer forint értékben járdát építettek, a gyár közelében pedig kiala­kítottak egy buszmegállót. A helyi úttörőtábor területén szintén a forgácslapgyár ön­kéntesei szerelték össze a fa­házakat, az ÉRDÉRT zánkai üdülőjébe pedig sok szép já­tékot küldtek — köztük egy póniló vontatta kiskocsit is. A szabadtéri színpad zsalu­zata, vagy a KRESZ-park közlekedési jelzőtábláinak elkészítése szintén az itt dolgozók keze munkáját di­cséri. .. A társadalmi munka fo­lyamat, melyet nem lehet félbeszakítani — tartják a forgácslapgyárban. Már az idén több, mint 3 ezer órát teljesítettek. Hozzáláttak a Tisza partján álló üdülő­faház bővítéséhez, a KISZ- esek pedig rendbehozták a jubileumi park játékait. Ha a munkát abbahagyni nem is lehet, de azért érté­kelni kell. Erre vállalkozott legutóbbi együttes ülésén a városi tanács végrehajtó bi­zottsága és a Hazafias Nép­front városi elnöksége a na­pokban. A tanácskozáson a település fejlesztéséért vég­zett kiemelkedő munkája elismeréseként tíz személyt jutalmaztak a „Társadalmi munkáért” plakettel. öt munkahely — köztük a for­gácslapgyár kollektívája — pedig a „Társadalmi munká­ért” oklevelet vehette át. A hosszú tél után a forgácslapgyár KISZ-esei hozták rend­be a jubileumi parkban felszerelt gyermekjátékokat — természetesen társadalmi munkában. Faiskolában M áskor hosszú hóna­pokon át nem vető­dik annyi látogató a Bodnár Jánosék portájá­ra mint mostanában egy­két nap alatt. Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló. Hi­szen a takaros családi ház előtt szembeötlő tábla hir­deti: itt működik a Nyír­egyházi Főiskolai Tangaz­daság vásárosnaményi fa­iskolai lerakata. — Tavaly ősszel kerestek meg, hogy nincs-e kedvem elvállalni ezt a munkát — emlékezik a gazda. — Mi­vel úgyis nyugdíjas vagyok, a kertészkedést meg szere­tem, ezért úgy gondoltam: megpróbálom. Igaz, mikor belecsapott a felkínált tenyérbe még nem gondolta a vasút volt pá­lyamestere, hogy milyen nehéz fába vágja a fejszé­jét. A csemeteárusítás ugyanis nemcsak abból áll, hogy kihozzák, szépen glé- dába rakják a husángokat, míg mind el nem kel. Ha­nem azokat le kell ásni, tö­vüket földdel takarni, hogy tönkre ne menjenek. — Hej, mikor az árkokat Ezek a jostatövek még el­adásra várnak. ásta, de megbánta! — vil­lan mosolygósat Bodnár néni szeme. — így volt! — kacag a párja, aki legkevesebb há­romezer csemete alá készí­tette elő a talajt ősszel. — November 1-ig, a nyitásra tíz méter hosszú, hatvan centiméter mély és ugyan­ilyen széles árkokat kellett ásnom, hatot! Még októ­berben hozzáláttam. Ami­kor készen lettem, már hoz­ták is a növendékfákat, cserjéket. Meg egy kocsi homokot, mert azzal leg­jobb betakarni a gyönge töveket. Volt itt minden, ami egy kertészkedő ember szívé- vágya lehet. Rengeteg alma, cseresznye, meggy, őszi- és kajszibarack, szilva, meg körtefa. Szőlő vagy tízfajta jött, cserjékből tüske nél­küli szeder, köszméte, josta, díszfákból sok szép fenyő, tűztövis, tu ja. Nem kellett reklám, mégis hamar elter­jedt a híre, hogy megnyílt a lerakat. — Rajzoltam vagy 2—3 plakátot, de tán még arra sem lett volna szükség. Járt a hír szájról szájra ... Novembertől a fagy be­álltáig el is kelt a készlet kétharmada. Most tavasszal pedig, alighogy felengedett az idő, újra megkezdődött a csúcsforgalom. — A sláger egy újfajta alma: a mutsu. Vagy két éve, hogy először kóstoltam a gyümölcsét, de mondha­tom, olyan ízletes, fűszeres zamatú alma még nem volt a számban. Ősszel 210 jött belőle a gyulatanyai raktár­ból. Nem mondom, kicsit féltem, hogy nem ismerik, és a nyakamon marad. Hát nem lett élég a 210! Teg­nap egyszerre vitte el az utolsó 98-at egy gyümölcs­kertész. Mivel alaposan megcsap­pant a készlet, a napokban újabb hatszáz csemetét ren­delt a tangazdaságból. — Ami nagyon kellene: a Stanley-szilva, a ringló meg az alma, abból is a jonatán fajtái. Nagyobbrészt ezeket is kértem, de hogy mit talá­lok a raktárban, azt még nem tudom. Az idő szorít, hiszen azt még a botcsinálta kertész is tudja, hogy rügyfakadás előtt feltétlen be kell fejez­ni az ültetést. Bodnár Já­nos már túl van ezen a munkán. Bár a 830 négy­szögöles kertben sokféle gyümölcs megterem, azért néhány csemetét ő maga is telepített: mindenekelőtt egy-egy tő jostát meg szed­ret. Így legalább a gyere­kek, meg az unokák is meg­kóstolhatják ezeket az íz­letes, és ma még kevéssé ismert gyümölcsöket. Kedvezmény a rászorulóknak Statisztika szerint nem tartozik a rosszul fizető adó­zók közé Vásárosnamény né­pe. A múlt évben 3 millió 700 ezer forint adót vetet­tek ki a lakosságra, mely­ből nem* egészen 350 ezer fo­rintot „felejtettek el” befi­zetni. A hátralék nem évül el: az adópótlékkal együtt újra ráterhelik a mulasztók­ra. Ebben az évben kell leró­ni első alkalommal a község­fejlesztési adó helyébe lé­pett településfejlesztési hoz­zájárulást is. A városban a lakosság nagyobb fele egyet­értett a „teho” bevezetésé­vel. fgy a tanács még de­cemberben elfogadta a hoz­zájárulás fizetését szabályo­zó tanácsrendeletet. Eszerint Vásárosnaményban évi 600, Vitkán és Gergelyiugornyán pedig 500—500 forint a hoz­zájárulás összege. A tanácsrendeletben a tör­vény adta lehetőségeken fe­lül is kedvezményeket nyúj­tottak a rászorulóknak. Azok a fiatal (30 éven aluli) há­zasok, a gyermeküket egye­dül nevelő szülők, a három, illetve több gyermeket saját háztartásban nevelő csalá­dok, s az egyedülálló nyug­díjasok, ha az egy személy­re jutó átlagjövedelmük nem haladja meg a 3000 forintot, akkor ötvenszázalékos ked­vezményt kapnak, illetve 3500 forintot meg nem ha­ladó jövedelem esetén 25 százalékos kedvezményben részesülnek. Még januárban postára ad­ták valamennyi érdekeltnek — vagyis 2900 címzettnek — a tanácsrendeletről szóló ér­tesítést. A fizetés alóli fel­mentés. illetve kedvezmény igénylését február 5-ig kel­lett benyújtani a tanácshoz. A jelzett időpontra több, mint ezer kérelem érkezett, melyek beküldői közül 840- en felmentést, 140-en pedig kedvezményt kaptak a hoz­zájárulás fizetésére. Mintegy száz kérelmezőt viszont el kellett utasítani, mert nem voltak jogosultak a kedvez­ményekre. Számítás szerint éves- szin­ten mintegy 600 ezer forint bevételhez jut a város a te- ■ lepülésfejlesztési hozzájáru­lásból. Ez az összeg nagyjá­ból azonos a régi községfej- Iesztési adó bevételével. Leg­később március első napjai­ban valamennyi adózó kéz­hez kapta a felhívást a már­cius 15-ig esedékes befizeté­si kötelezettségeiről, a csek­kel együtt. A határidő már lejárt, ám a forgalom azóta sem csök­kent a városháza adócso­portján. Jó másfél hónapja, hogy napi 50—60 ügyfél is megfordul itt. Szép számmal vannak, akik még mindig vi­tatják a hozzájárulás szük­ségességét. Sokan a felmen­tésekről érdeklődnek, mások a hozzájárulás kivetése el­len tiltakoznak — mondván, hogy ők nem szavazták meg. Mivel a lakosság nagyobb része jóváhagyta a telepü­lésfejlesztési hozzájárulást, ezért fizetése mindenkire kötelező — kivéve, akik mentességet, illetve kedvez­ményt kaptak. Hogy végül is mennyien tettek eleget ha­táridőre kötelezettségeik­nek, az várhatóan májusban körvonalazódik a szakembe­rek előtt. FOGADÓÓRÁK. Czakó János tanácselnök április 7-én. Miklós Elemér tanácselnök-helyettes áp­rilis 14-én, Némethné dr. Szabó Éva vb-titkár április 21-én tart­ja fogadóóráját a városi taná­cson Vásárosnaményban. Mind­hárman reggel fél 8-tól 12-ig, il­letve délután 4-től 5 óráig vár­ják az érdeklődőket a városhá­zán. Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA t a^Svasaiosnaményran «> Lm

Next

/
Thumbnails
Contents