Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

1986. március 1. Kelet-Magy arors zág 3 Fiatalok vitája Mit szab meg az agrárolló? VANNAK OLYAN KÉP­LETES DOLGOK, amelyek fájdalmasan valóságos sebe­ket ejtenek. Az úgynevezett agrárolló — amely az ipari, és mezőgazdasági termékek árváltozásait érzékelteti —, például vészesen megnyir­bálja a mezőgazdasági üze­mek eredményeit. Egyebek mellett erről a gondról is beszéltek a mező- és élel­miszer-gazdaságban, vala­mint a faiparban és vízgaz­dálkodásban dolgozó fiatal szakemberek, illetve KISZ- vezetők a napokban Fe­hérgyarmaton, a számukra rendezett kétnapos tanács­kozás kerekasztal-fórumán. Volt, ami vitára adott okot. így e sorok írója két­ségbe vonja a tsz-szövetség illetékesének azt az állítá­sát, miszerint a mezőgazda- sági elvonások idén várható csekély mérséklése az ag­rárolló további nyílásának megállítását jelenti. Annál is inkább, mert a mezőgaz­daságtól való elvonás csök­kentése nem az olló szárai­nak egymáshoz közelítésé­ből adódik. Vagyis nem várható az agrártermékek felvásárlási árának jelentő­sebb növelése, illetve az itt felhasznált ipari gyártmá­nyok árainak esetleges süllyedése, egy helyben to- pogása. Kikérték a fiatalok, a me­gyei vezetők és néhány tsz- elnök véleményét a Sza­bolcsban újdonságnak szá­mító gazdálkodási formák­ról, például az önelszámo­lásról. Tavaly már több, mint félszáz üzemben al­kalmazták ezt a formát. Elterjedése mégis vontatot­tan halad. Ennek legfőbb oka: nem eléggé képzettek a számviteli szakembereink. A szövetkezeteknek mind­össze harmadában van fel­sőfokú végzettségű főköny­velő, illetve könyvelő. EZEK UTÄN ÉRTHETŐ A KÖVETKEZŐ: Mit ter­veznek a vezetők a szak­ember- és káderutánpótlás-, nevelés érdekében ? — hangzott el a megyei tanács képviselőjének célzott kér­dés. Kiderült, hogy évente átlagban 150 felsőfokú in­tézménybe járó agrárösz- töndíjasa van Szabolcs- Szatmárnak. Ez országosan is a legjobb mutató. A szakember-ellátottsággal mégsem lehetünk elégedet­tek. Nincs elég pénzügyi, számviteli, állattenyésztő és az egyes ipari szakmá­hoz értő kvalifikált dolgozó. Az utóbbi időkben aláha- nyatlott a szakmunkásokat egyetemre, főiskolákra fel­készítő képzése, pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola nagy készséget mutat a szet-esek oktatására. Igaz, a szakmunkások beiskolá­zása teher a tsz-eknek, hi­szen a tanulmányi idő alatt végig fizetni kell az átlag- keresetüket. Ugyancsak kedvező, hogy sokkal köny- nyebben juthatnak üzemi lakáshoz a mezőgazdaság­ban dolgozók, mint például a pedagógusok. Több tele­pülésen mégis kihasználat­lanul állnak a lakóépüle­tek. A vezetők nem tudnak odacsábítani senkit. A szakmai féltékenységet a fórum válaszadói koránt­sem tartották akkora gond­nak, mint amekkorára a fiatalok kérdéseiből követ­keztetni lehetett. A dolog elintéződött annyival: a diplomások előbb-utóbb olyan pozícióba kerülnek, ahol alkotóan tevékenyked­hetnek. ÄT KELL LÉPNI gondol­kodásunk kialakult, vagy mesterségesen kialakított korlátáit — kérték a fiata­loktól az elnökségben ülők, A kezdő szakemberek ne vegyék át az idősebbektől például azt a szemléletet, hogy: „Nem fogok össze a szomszéd tsz-szel, mert még a végén egyesítenek!” Vagy: Ne fogadják el azt a néze­tet, . hogy mindegy bármi, csak legyen valamilyen melléküzemág. Nagyobb- szabású, vállalkozói öt­letekre van szükség. Egy IFA-platóra felférő varroda helyett inkább egy modern — akár összefogás­sal épülő —, burgonyafel- dolgozót kell szorgalmazni. TAPASZTALAT SZE­RINT a gyenge termőhelyi adottságú, elmaradott tér­ségeket az agrárolló sokkal inkább megnyirbálja, mint más, dúsabb vidékeket. A gazdálkodás újszerű meg­oldásaival fiatalos lendület­vétellel, mégis mérsékelni lehet az okozott vesztesé­geket. Az ötletek i'’egvaló- sításához most kiemelt pénzekhez jutott a megye. Hogy milyen eredményeket érünk el, azt nemcsak az olló szabja meg, sok múlik a fiatalokon. Sztancs János KEMPINGMATRACOK IBRÁNYBÓL. A Taurus Gumigyár ibrányi üzemében készítik a kempingmatracok, ágybetétek (elépítését. A képen: Szalai Istvánné és Sinka Józsefné. (elek) Licit helyett biztonságot! Vállalati tanács a gazda felelősségével „Kérésüknek megfelelően értesítjük önöket, hogy a vál­lalati tanács a vállalat 1986. éves tervét 1986. február 11- én 8,00 órakor a szakszervezeti könyvtár I. emeleti ülés­termében tárgyalja.” Dupcsák László, vt-elnök Alkaloida Vegyészeti Gyár Túlzás nélkül mondható, hogy a tiszavasvári gyár tör­ténetében jelentős nap meg­örökítésére kérezkedtünk be. Bár előzetes tárgyalás már volt, azonban tulajdonkép­pen ekkor döntött teljes fe­lelősséggel egy gazdasági év sorsáról a tulajdonosi jogo­sítványokat gyakorló kollek­tív vezető testület, a válla­lati tanács. A TERV ISMERŐS Akár „lerágott csont” is lehetett volna a résztvevők­nek az idei terv, hiszen azt előzetesen többen, többfajta megvilágításban már megis­merték. Sőt a múlt év no­vember 26-án a vállalati ta­nács egyszer már vélemé­nyezte az elképzeléseket. Nem véletlenül, hiszen a koráb­ban megszokott dinamizmus helyett most éppen visszalé­pésről kellett beszélni, a ter­vezett termelés 14 százalék­kal alatta marad az egy év­vel korábbinak. Olyan külső tényezők jöttek, amelyek alapvetően befolyásolták a tervkészítést, befolyásolták az idei termelést. — A terv véleményünk szerint reális piaci viszonyok alapján épült fel — tolmá­csolta a szakszervezeti bi­zottság véleményét Ráduly Miklós. — Tényként tudomá­sul vesszük az 1985-höz való lemaradást, de lehetőséget látunk a túlteljesítésre, több belső tartalékot kell feltárni. Sorolja Is azokat a ténye­zőket, amelyeket a dolgozók képviselői ugyanígy ismer­nek. így az újítómozgalom gyorsítását, az elbírálás, a bevezetés javítását. A mun­kaverseny hatására az anyag- és energiamegtakarí­tásban 15—18 millió forint várható, A létszámgazdálko­dásban, a belső átcsoportosí­tásokban szintén vannak le­hetőségek. SORON KÍVÜL Az igazgató, Mándoki Ist­ván, mint a tanács egy tag­ja szólt a vitához, amikor kérte a munkaerőhelyzet fe­lülvizsgálatát. Nem hitte volna, hogy akkora vitát ka­var vele. Az ok egyszerű: az év elején jött néhány gyors megrendelés, aminek eleget kell tenni. Ehhez viszont még olyan intézkedéseket is élet­be léptettek, hogy a karban­tartók mentek gyógyszert cso­magolni, csakhogy tartani tudják a határidőket. Kide­rült, hogy minden perc ké­sedelem veszteséget jelenthet, a piacok megszerzésében a vállalat nem engedheti meg magának a késedelmet. >o#o#o#o#oao#o#oao#oao#o#o#o#o#o#o#o#o#o#o#oao#o< A férfiember irtózik a sapkától. A fedetlen fő a szabadság szim­bóluma. Alighogy felcsepere­dik a gyermek, letépi fejéről az anya kötötte mindenféle fejtyűt és megkezdődik az égnek álló korszak. Lehet trópusi nyár, monszun-esős ősz, csikorgó sarki hideg, és csalóka tavasz; a kisfiú, a serdülő kamasz és a nagyle­gény csak sapka nélkül érzi jól magát. (Ki látott már oroszlánt sapkában? Mivé lenne a páva fejdísze sísap­ka alatt, a kakas taraja tök­fedővel takarva.) Hiába az anyai intő szó, az intézeti szigor — legfeljebb az ottho­ni, menetdalversenyi és az egyéb díszszemlékhez teszi fel a sapkát a megkínzott férfipalánta. A sapka ugyanis megvál­toztatja a fej karakterét, le- konyítja a fület, eltorzítja a frizurát, — a punkosan kék­re festett kakastaréjt — (ak­kor meg minek az egész.) A sityak eltakarja a homlokot és ha leveszi az ember, a ka­rima helye meglátszik a fe­jén, és olyan, mintha egy bili koronázta volna meg. Nem is beszélve arról, hogy beleizzad viselője és elzsírosodik a ha­ja. Ki az a bolond, aki madar- ijesztőt csinál magából, amíg szabadon szárnyalhatnak haj­fürtjei a szélben? A katona ­ság az első kegyetlen próba. Vége a gyönyörű hajkoroná­Ritkul a beatsörény, a régi korongecset szőre kihull. A férfiember 40-en túl kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy „mentsük, ami még menthető; takarjuk el azt, ami kopottas.” Elkezdi hát keresni az egyéniségéhez leg• SAPKADIVATOK nak, és tán jobb is, hogy a kefehajat a katonasapka meg a rohamsisak eltakarja. Van­nak, akik beletörődnek a sorsukba, miután megismer­kednek egy lánnyal, és azok megtörik a férfiban a sza­badság géniuszát. Elhitetik velük, hogy az egyensapká- juk is jól áll... Örök életük­re egyensapkát viselnek az­tán, miközben az asszonyok hordják otthon a kalapot. Most ne beszéljünk a mun­karuhák fejfedőiről, a cuk- rászsüvegről, védősisakról stb. Azokról beszélnek a fej­sérülések. Írásom tárgya csak az utcai viselet. És közben múlnak az évek. „Hervadt falevél már hull a fákról” — a haj a fejről. jobban illő sapkát. A kalapig hosszú az út, az már a teljes megadás jelképe. A kísérletező megpróbál­kozik a múló divatokkal. Felteszi a svájcisapkát a fe­jére kétfilléresekkel az an­tennáján. Robin Hood-sapká- val próbál illúziót kelteni a nőknél. A Szukámé-sapkát a gazdasági kapcsolataink ki­bővülése hozta divatba. Az usankát a Szovjetunióba in­gázó delegációink, a Smidt- sapkát a békés egymás mel­lett élés politikája. Mire megállapodik az em­ber és megtalálja önmagát — akkorra —, jobbára teljesen kopasz, inkább, biliárdgolyó mint őszibarack, — a szeren- esésebbje beleőszül. A mű­vész álmú baszksapkát vagy barettet választ, a városi né­pies báránybőr kucsmát, mint a régi parasztok; a munkásember meg pepita micisapkát. Nincs más kiút: a fejbőr ősszel, télen és ta­vasszal már fázik; szükséges a fejfedő — mint szentnek a glória. Az utolsó stáció a kalap. Kezdetben a csörgő ereszű Surda-kalap, vagy a széles karimájú cowboyos. Később már csak „átzsírosodó” ripsz- szalagos, értelmiségieknek nyúlszőrből. Ezt már emel­getni kell a köszönéskor — mint egy megmutatom, mi maradt a régi hajkoronából, „huncut embert”, vagy „igaz embert” takar-e a kalap. H át ez volna a férfi sap­kadivatok rövid törté­nete, fejezte be kala­pos barátom rezignáltan az áttekintést, és szórakozottan leemelte búbjáról az angyal­hajasra dauerozott szőke pa­rókáját, hogy zsebkendőjével megtörölje csillogó fejét. Mert a férfiúi hiúság és le­lemény határtalan. Kulcsár Attila — Éves szinten nem jelent gondot a termelői létszám — bizonygatta Kató Lajos gaz­dasági igazgatóhelyettes, aki szintén a rugalmas alkal­mazkodást emelte ki. Tény, hogy az első negyed­évben hajrára van szükség. Ennek fontosságát a vállala­ti tanács tagjai is átérezték. Ugyanakkor felelősséggel szóltak arról is, hogy az év végére nem lehet kockáztat­ni a kihasználatlanságot. Ta­lán az egyik legjobban érin­tett üzem vezetőjének, Tóth Jánosnak a szavai azok, amelyek megszívlelendők: — Legutóbbi felszólalá­somban figyelmeztettem, hogy tervezzük be a Delagil gyártását. Akkor néhány em­beres többlet kellett volna, most már jóval több hiány­zik. Vagyis nem szabad a fon­tos intézkedéseket elodázni, mert később nagyobb lehet a kár. S ebben szerepet játszik egy olyan újítás elhúzódása is, amelynek a bevezetésére most lett volna igazán szük­ség. — Célszerűbb a nehezebb feltételekre szervezni — fo­galmazta meg Gyöngy István beruházási főosztályvezető. Olyan álláspontot fejezett ki, amely az egész tervké­szítést érintette. Mint ahogy a mai féltételek mellett a nyolcszázalékos béremelés csak úgy képzelhető el, ha a legközelebbi jövőben en­nek meglesz a termelési fe­dezete is. — Az innovációs munka javításával, a műszaki fej­lesztés gyorsításával, a mun­kaidő kihasználásával, s nem utolsósorban a párttagság személyes példamutatásával támogatjuk a tervet — nyi­latkozott Kiss Sándor, az üzemi pártbizottság nevében. Mindehhez jó kiegészítés volt Takács Józsefnek, az MSZMP Központi Bizottsága munkatársának tanácsa: SZÉLES LÁTÓKÖRREL — Ellentmondásnak lát­szik, hogy a termelés stagná­lása mellett magasabb bérek áramolnak ki. Ez csak át­meneti állapot lehet. A vál­lalati tanács feladata, hogy stratégiában gondolkozzon, az ország és az adott válla­lat lehetőségeit vegye figye­lembe, a jövőbeni lehetősé­geket is vegye számba. Ezek után a testület nevé­ben joggal fogalmazhatott úgy Dupcsák László, a vál­lalati tanács elnöke, hogy a tervet mint minimális prog­ramot fogadja el a vállalati tanács. A gazdasági vezetők feladata, hogy tegyenek meg mindent a túlteljesítés, a jobb eredmények érdekében, a létszám átcsoportosításával, a gyártásfejlesztéssel, mert a korábbi dinamizmust csak így érhetik el 1987-ben. Lányi Botond KEMÉV; Milliók munkavédelemre A Kelet-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat ez évben is nagy áldozatokat hoz a szociálpolitikai és a munkavédelmi feladatai vég­rehajtására. Munkásszállí­tásra 24, munkásszállásra öt, munka- és védőruhára 3,8, lakástámogatásra 1,3 millió forintot költ. A nehéz fizikai munka megkönnyítésére célszerszá­mokat, többek között egyen­getőgépet, gyalut, festékke- verőt, festékszórót, vakoló­gépet, lemezollót, és lemez- hajlítót vásárol. Az anyag- mozgatás és -tárolás gépesí­tésére 250 ezer, védőruhára, védőfelszerelésekre, védő­italra, továbbá tisztálkodási eszközökre 2,6 millió forintot fordít. A munkavédelemre költött pénzösszeg megha­ladja a 7 millió forintot.----------------------------------------\ Kút H ol bejelentve, hol anélkül, időnként szünetel a vízszol­gáltatás a Jósa városban. Bizonyára oka van, nem is ez a baj. A javítás, a csőtörés és a többi, időn­ként megkívánja ezt. A gond más jellegű, bár ez­zel függ össze. A vizet ne­tán nem fogott, vagy elő­re merni nem is tudott számára volt ilyenkor is kiút. Egy közkifolyó (ma­gyarul nyomókút) az Etel­köz és az Úszőlő utca sar­kán. Ezt a lakóház épí­tésekor leszerelték. Most járkálhat kis pitlijével a lakó, míg vízre bukkan. Vízhiány lesz máskor is. De kút? Ki tudhatja: fe­neketlen, mély a jövőnek kútja... (b) V _____________________/ SZÍNESFÉM. GUMIABRONCS Hasznosított hulladékok öt éve már nem ért el ilyen jó eredményt a Kohá­szati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat nyíregyházi telepe. Szabolcs-Szatmár me­gyében egy hónap alatt 1500 tonna vasat, acélt és önt­vényt gyűjtött össze, váloga­tott, darabolt, készített elő feldolgozásra és küldött az Özdi Kohászati Üzemeknek, Miskolcra a Lenin Kohá­szati Műveknek, és Dunaúj­városba a Dunai Vasműnek. Az eredményeiben a ked­vező időjárás is közrejátszott, meg az, hogy a vállalatok igencsak „rákapcsoltak”, s így nyilván a fokozott anyag­takarékosság mellett is több hulladék keletkezik. A KOKÖV-nek a hulla­dékanyag zömét a Csepel Művek nyírbátori fúrógép­gyára, a Mezőgép, a Fém­munkás, a hajtómű vállalat és a MÁV adja. Ebben az évben 15 ezer tonna fém­hulladékot vásárol és továb­bít a kohászati üzemeknek. A számára felkínált anyago­kat saját eszközeivel szállít­ja el, január elsejétől szí­nesfémeket és gumiabron­csokat is átvesz. A KELTA HARCOSOK RÉGÉSZETI EMLÉKEIT te­kinthetik meg az érdeklődők március 2-án, vasárnap dél­előtt 10 és 12 óra között Nyíregyházán, a Jósa András Múzeum földszintjén. A ven­dégeket ezúttal Istvánovits Eszter régész kalauzolja. A rendezvényre a Nézzük meg együtt múzeumi sorozat ke­retében kerül sor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents