Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
1986. március 22. ^j| t. Proszkurowból Tár- Mi át nyílegyenesen >est felé igyekeztem tnyozni a gépet, ami an már Tamopol után nehézségbe ütközött, n állandóan felhőbe halk, jobban mondva két éteg között. A felhők i nehézséget később eső rosbítottat és kénytelen i 800 méterre leeresz- ihiagy vaiaimikép falasak, és a tájákozódás- irminő támpontot nyer• z volt utazásunk 1 legnehezebb és legkritikusabb része. A kompaszt Í mm működött, és a térkép is eiégte- iU. Munkács táti ékén kijutottunk úgy a felt- 1, minit a hegyekből, kezdve hajszálpontos- Ibetertottuk az utat falváig, kiindulásunk ig, ahová este 7 óra 15 ír érkeztünk. «dságoe és kimerítő gy az odanepülés. mint átérés. Mindazonáltal, .portbeli teljesítmény, >zatos vidék és a foly- agújuíó környezet ré- sgteleniül élvezetes és es volt. A nagy távol - a való közlekedési esz- sorában — ez már régi őződésem — a modern sületesen előkészített gép a legtökéletesebb.” ka, 1919. június 10. ' Fejér Imre 19-ben miak és a tanulók ál- asztott ifjúsági ve- ,ár látta el. Az n alakult .evangélikus imnáziumban a nö- ék haladó lépéseit a igazgató, Popmi Al- ányííoUa (a proletárra alatt végzett miun- i 1920-.ban állásától ztották, a tanári pá- íltávolí tattálk). akölai diákszervezetek tása, az .ideológiai és a nevelés megkezdése a diákok még számos kérdés megoldását is ízíék ki: a bejáró ta- helyzetének javítását, és napközi otthonok ését, szegénysorsú ta- xnyagi és tanulmányi tását, az análfabetiz- leni küzdelembe való solódást. A valiások- áita'lános erkölcstan arxizmus ismertetése i fel. A diákok taná- együtt kezdték tanul- új iskolát”, az új em- magulk építését. Eh- nban a proletárdikta- ig egy hónapos sza- iennállása, sem a Ta- itársaság 133 napja letett elég. Horváth Sándor kba rt. A tervek szerint második felében ke- ére Tiszaszalikám a gkötő terem falára a (E. E. felv.) Üdvözlet Szentendrének Megyénk népművészei ugyancsak parádés kiállítással lepték meg a szent- éndreieket. A tavaszi fesztivál keretében megrendezett .bemutatón ott sorakoztak, díszelegtek a Nyír, Bereg, Szaimár, a Rétköz és a Mezőség szövött, hímzett, koromgolt, bőrbe álmodott, fából faragott üzenetei. Évszázadok motívum- hagyománya, a szépséget áhítók mesteri munkája bűvölte el a tátogatók sokasáSzobabelső, paraszt bútorokkal. gát. A .váci művelődési központ iie szakcsoportjának tevékenysége meggyőzte a kiállítást .meg tek intőket: a népművészet ma is él, és mind többen vállalkoznak arra, hogy ügyességüket, tehetségüket arra fordítsák: a tiszta forrásból merítve alkossanak használati tárgyat, bútort, lakásdíszt. A másik figyelemre .méltó jelenség: a kiállítók között idős ember éppúgy található vdlt, mint Ms iskolás, aki még csak ismerkedik a művészettel. „ A Szentendrének küldött népművészeti üzenet sok hasznot rejt magáiban. Megismertet egy tájat, ízelítőt ad az itt élő emberről, gondolkodásról, esztétikai értékrendjéről. Olyan kapcsolatot teremt, melyből fakadhat az, hogy a Duna riienti város és Pest megye hamarosan itt vendégeskedhet Nyíregyházán. A valahol otthon lenni gondolat ugyanis azt is tar- * talmazza, hogy megismerjük egymást, akik egy hazámban élünk. Elek Emil képei e szíves-színes üzenetből mutatnak be néhányat. A Dorogi házaspár kerámiái. A stúdió 6—ÍZ éves gyermekeinek lakodalmas menete. Szerelem —fényben, árnyékban „A szerelem titkát mérni a bölcsesség is esendő, kifáradnak itt a szavak, még a dal sem elegendő.” (Rusztaveli) Amikor a szerelem szóba kerül, a legtöbb embernek közhelyek jutnak az eszébe. A megélt tapasztalatok illúzi- ótlansága a tárgyilagosságot fenyegeti, az átélt, konkrét élmények hiányában pedig az illúziók vehetik át a realitás helyét. A szerelem azon kevés „vizsgálati” tárgyak közé tartozik, amelyről nagyon nehéz — ha egyáltalán lehetséges — hűvös tárgyilagossággal beszélni. A tapasztalatok nyomán kialakult szeretem kép általános érvényességűségre törekszik, s máris előnyomak- szik a személyes elfogultság. Az alábbi írás riportalanyai nem különleges emberek. Közöttünk élnek, együtt állnak velünk a sorban, ülnek a mozi vagy a színház nézőterén, várnak a buszmegállóban. Várnak, reménykednek. Vagy éppen ellenkezőleg: nem igénylik az összebúvó szerelem csöndes óráit, a szenvedélyes lobogást. M. N. 25 ÉVES ÜZEMMÉRNÖK: Reggel kilenc óra félé jár az idő. A csöngetésre hosszú csend a válasz. Odabentről Izgatott futkosáls hallatszik. Végül nyílik az ajtó. M. N. zavartan köszönt. A szobában az egy éjszakás szerelem .kellékei”: a konyakos üveg alján maradék, colásüveg, sóssütemény, cigarettacsikkek. A szomszédban várakozó fiatalembert jól ismerem. — Azt hittem, a kollegák jönnek — mondja M. N. A beszélgetés ezúttal elmarad ... Másnap: — Nagyon félénk és zárkózott Voltam bakfis koromban. Nem vonzott, amit magam körül láttam, de csúfolódás tárgya lett egyik korai kapcsolatom is Csak sokára, főiskolás koromban találkoztam valakivel, akivel jó volt együtt lenni. Azt vártam .tőle, hogy értse meg, fogadja el az én egyszerűnek érzett világomat. De nagyon féltékeny volt, s én megijedtem: emlákképek rajzolódtak bennem s görcsbe szorították az érzelmeimet. — Aztán eljött az „igazi”: felhőtlen lebegési éreztem, a szenvedély tisztaságát, az egynemű 'boldogságot. Ma már tudom. hocv csak a főiskolás állapotnak volt tudható az egész rajongás. Kívüllmaradtak a gondok, legfeljebb a vizsga izgalmai jelentettek változást. Csak egymásnak éltünk. — Kikerültem dolgozni. A felnőttek közé. A más értékek világába, a racionálisabb és szövevényesebb kapcsolatok világába. Megtalált a szerelem itt is. Voltaképpen szerencsésnek mondhatom magam: kitűnő partnereim voltak. — Mégis egyedül élsz ... — Ennék két Oka van. Egyrészt: nem akartam lekötni magam tartósan, teljes körű ás általánosítható érvényességű .tapasztalatokra volt szükségem, másrészt: valami mindig beárnyékolta ezeket a kapcsolatokat. Nős volt az illető vagy határozatlan, a tartósabb együttlét felszínre hozott olyan vonásokat, mint pl. a pénzimádat, amelyekkel nem tudtam volna a házasságban együttélni. N. T. 20 ÉVES FŐISKOLAI HALLGATÓ: — Romantikus alkat vagyok: hiszek a tiszta szerelemben. Gimnazista koromban el se tudtam képzelni, hogy szerelem nélkül is lehet testi kapcsolatot létesíteni. A főiskolán más a helyzet... Több mint ezer lány és fiú van összezárva. Érettségi után egycsapásra megváltozik minden: nincs kötöttség, ránk tör a nagy szabadság Amikor ezen élcsodálkoztam, az egyik lány „felvilágosított”: Nem kopik él — mondta. Ügy tapasztalom, hogy kevés itt a szerelmes ember. A fiúknak semmiért sem kell megküzdeni, túlságosan sok a lány, fiú meg egy csoportban kettő, esetleg' három. Jönnek a lányok egymás után. Aki gyakran szeret (hogy ilyen költőien mondjam), nehezebben lesz szerelmes, egy idő után elveszíti igényét a tartalmasabb kapcsolatra. ÍDe azért mámoros állapotban lévő Iámwvk’.'fjriil rfcnH'hsTím' iho.llAt.ta01 már a felszakadó sóhajt: Ügy szeretnék szerelmes lenni! J. E. 35 ÉVES NÉPMŰVELŐ: — A szerelem érzéki csalódás, pillanatnyi elmezavar. Csupán átmeneti állapot. — Maga fiatal, csinos, láthatóan j ókedélyű ember ... — Huszonegy éves koromban én is átéltem a szerelmet, de akit szerettem nagyon beteg volt gyógyíthatatlannak látszott. Nem mertem az életemet hozzákötni. Azóta senki se tudta azt az élményt felidézni, igaz, én is megtettem mindent, hogy erre ne kerüljön sor. Számomra a legfontosabb az érzelmi nyugalmam megőrzése, mert ha szarét az ember, kiszolgáltatja .magát a másiknak. Nem tudok együtt ■élni senkivel, mert nem tudnám elviselni az állandó jelenlétét. Szalbad, független akarok maradni. — Nem szeretnék tolakodónak látszani, de... — Ha valaki rokonszenves, a külseje és emberi tulajdonságai is vonzók a számomra, a közeledési szándékot nem utasítom vissza. — Ez — véleményem szerint — a testi kapcsolathoz is elég. Volt néhány nős férfi ismerősöm. Az elején kikötöttem: válás nem lehet belőle. M. I. 29 ÉVES VILLAMOSMÉRNÖK: — Utólag úgy látom, hogy huszonnyolc éves koromig szerelem nélkül éltem. A budapesti főiskolán jöttek, mentek a lányok. Valahogy az alakult ■ki -bennem, hogy a nők nem lehetnek a férfiélet meghatá- roizói. Végzés után szellemi légüres térbe kerültem, amelyből a házasságom, a feleségem segítségévéi kerültem ki. Intellék- tuális élmények nyíltak meg előttem, s ezek — innen úgy tűnik — elfödték az érzelmi kötődés hiányát. A közös ter- vezgetések, a család nem adott módot a személyes sors végiggondolására. Aztán, amikor a tervek véea'tórt-~k elfogott az unalom. Ézzel párhuzamosan felbukkant valaki, akinek a jeienléte újfajta, addig nem ismert érzelmi vonzódást teremtett. — A szerelem esélyeiről szólva a legnagyobb gondnak azt tartom, hogy az ember nem azonosítja be eat az érzést, ezért aztán döntéseit ritkán előzi meg tudatos önelemzés. „A másik ember iránti szükségletet a hiány hozza világra. S mint a szükségletek általában, ez is akkor tudatosul, amikor kielégítésével baj van.” (Ancsel Éva) H. E. 30 ÉVES TANÁRNŐ: — Aki az én árvaságom fél tudná oldani nem születik minden bokorban. Pótmegoldások után nem kapkodom, de elfogadom azt, amiben kedvem telik Hogy egyedül maradok? Belekalkuláltam. De képzelje el egy olyan valaki oldalán, aki mellett elveszti fényét a tekintetem. S van rosszabb is, mint a magány. — Sok a dolgom. Szétszed ez a mindenféle munka. Félek, hogy előbb-utóbb a fáradtság, a fásultság lesz normális állapotom. Olyan nagyon tudom már a menetelés útjait (munkában, tanulásban), hogy szinte heréies már ez a tudás. „Nem a szerelem újul meg vagy szürkül el, hanem az emberek, a nők és a férfiak, akik szeretik egymást. Ha kapcsolatuk párosult magány csupán, akkor sorvadásra ítéltetik.” (Ancsel Éva) CS. K. 35 ÉVES TANÁRNŐ: — Azt hiszem, az ember fiatalon mindig többet vár a szerelemtől, mint az nyújtani képes. Talán hiányoznak az életből azok a lehetőségek, amelyek birtokában az ember kiteljesítheti önmagát. Ezért a szerelemtől várja a teljességet. Ezt nem adhatja meg, a kudarcok nyomán csalódás, kiábrándultság, pesszimizmus jár. József Attila írja: itt a szenvedés belül, ám kívül a ■magyarázat (Eszmélet 6.). Vagyis, ami a szerelamrevágyó vagy a kudarcon átesett ember torkát szorítja, annak oka végső soron társadalmi viszonyainkban rejlik. A férfiakra (és a nőikre) — kevés kivételtől eltekintve — jellemző az érzelmi kulturálatlanság; az egész napos hajsza, a megélhetés gondja az intim percekre, órákra már fáradttá tesz mindnyájunkat. Egytre inkább azt tapasztalom, hogy a kapcsolatokba — az érzelmi kötődések helyett — benyomul a pénz, bevonulnak az anyagi szempontok. így együttesen jön létre az a helyzet, aminek a legfőbb jellemzője, hogy tartalmatlan az együttlét, csak a testiség dominál, az is nagyon gyakran örömnélkülivé, megszokottá válik. — Úgy 'érzem, hogy az újat kereső fáradozásaink során elvesztettük a hagyományos erkölcs és magatartás erejét, de az új még mindig nagyon fcör- vonaiazatlan, illetve sokszor kudarcot vall a gyakorlatban. Az átmeneti állapot minden kínját meg kell élnünk. Pedig az ember élete nem terhelt a „párosult magány”-ban, az ember arra vágyik, hogy szeressen, szaressék. Eddig tapasztalataim arra intenek, hogy egyre kevésbé higgyek a társas harmónia megvalósulásában. Szerelem — fényben, árnyékban. A szerelemben az ember önmagát is megméri, de az 'emberi kapcsolatiéi is ítéletet mond. Nagy István Attila
