Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. március 22 Dr. Papócsi László 1939. december 20-án született pedagógus családból. 1964-ben „Summa cum Laude” minősítésű állatorvosi diplomát szerzett. Ezt követően tizennyolc éven át a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban dolgozott vezető beosztásokban. Vállalati tevékenysége keretében különösen kiemelkedő az iparszerű baromfihús- és tojástermelés, az intenzív sertéshús- és báránytermelés, valamint a takarmány-előállítás és kereskedelem terén kifejtett fejlesztő és szervező munkássága. A baromfitenyésztés biológiai problémáinak kutatása alapján „az állatorvos-tudományok kandidátusa” és „címzetes egyetemi tanár”. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszterhelyettesi munkakörét 1982-től tölti be. Felügyelete alá tartozik: a minisztérium szakmai-oktatási, kutatási, valamint kül- és belkereskedelmi tevékenysége. Idézek az országgyűlés egyik legutóbbi határozatából: „Tovább kell folytatni — állami hozzájárulással is — a gazdasági fejlődésben elmaradt térségek felzárkóztatását, a kedvezőtlen adottságú területek termelési szerkezetének olyan irányú átalakítását, amely a legteljesebben kihasználja a természeti, gazdasági feltételeket, lehetőségeket.” Hogyan történt ezen területek kijelölése? — Az ország bizonyos térségeiben — elsősorban ökológiai és természetföldrajzi okok miatt — állandóan visszatérő gondok, veszteségek jelentkeznek. Ezek azok a térségek, amelyeket kedvezőtlen termőhelyi adottságúnak nevezünk. Az utóbbi időben nyilvánvalóvá vált — és ennek feltárásában a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is kezdeményező szerepet játszott —, hogy ezekben a térségekben nemcsak, hogy összegeződnek a gondok, hanem olyan feszültségek is jelentkeznek, melyek szerepe túlnő az egyes üzemek problémáján és amelyek csak az egyes térségek komplex fejlesztésével oldhatók meg. A fő cél tulajdonképpen az, hogy növekedjék a térség jövedelemtermel ő képessége, és azt nem lehet kü- lön-külön egy-egy üzemben megvalósítani, hanem szükséges, hogy a tájegységben is fejlődjenek a szolgáltatások az ipari és feldolgozó kapacitások, növekedjék a műveltség, bővüljön a lakosság infrastrukturális ellátása, javuljon vagy legalábbis maradjon szinten a lakóhely megtartó képessége. E néhány más megye mellett ide soroltuk Szabolcs-Szatmár elmaradott térségeit is. A Ügy tűnik, mintha a tárca a szűkén vett w feladatánál többet vállalna. — Ez egy összetett kormányzati feladat, amelyben az Ipari Minisztérium, a Bér- és Munkaügyi Hivatal és mások is részt vesznek. Hogy mi kezdeményező szerepet játszottunk és nagyon fontosnak tartjuk, ennek az az oka, hogy a veszteséges üzemek évről évre főképp a mi területünkön jelentenek gondot. Szükséges tehát, hogy a „kedvezőtlen” térségeket komplexen fejlesszük, egységes koncepció alapján. Korábban is volt már hasonló, de ezek csak egy-egy termelési kultúra gondját óhajtották megoldani. Jó példa erre Szabolcsban az alma, vagy a burgonya, melyek fejlesztése hihetetlen sokat lendített is a megyén. De ezzel együtt azt js látni kell, hogy egyes problémák, éppenséggel a monokultúra miatt újabb nehézségeket vetettek és vetnek fel. Ebben az új elgondolásban inkább az a cél, hogy a térség komplex fejlesztésére kerüljön sor. A Megyénkben külön hangsúlyt ad a do- w lógnak, hogy nekünk a mezőgazdaságból kell megélni, amire pedig igen mostohák az adottságaink. Tetézi ezt, hogy magára a mezőgazdaságra is rossz napok járnak. — Nem hiszem, hogy Szabolcs-Szatmár megyének csak a mezőgazdaságból kell megélnie. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdaságra épülő élelmiszeripari vertikumból is lehetne jelentős eredményt elérni. Tehát például, ha az alma minden kilója értékesítésre vagy feldolgozásra kerülne — és erre ma már jó lehetőségek vannak — akkor több jövedelemhez jutnának a gazdaságok, Hétvégi ■ ■ ■ f interjú Dr. Papócsi László MÉM-MINISZTERHELYETTESSEL Dtérségi felzárkózásról A Ehhez a találékonysághoz — elnézést a w vargabetűért — találékony elmék, több szakember kellene. A mi vidékünk azonban nem nagyon vonzza sem lehetőségeivel, sem fizetéseivel őket. Ismereteim szerint az eddig nyújtott állami támogatás a következő ötéves ciklusban kevesebb lesz. — Egy vadonatúj információval kezdem. Nem lesz kevesebb a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben gazdálkodó szakembereknek juttatható állami támogatás Szabolcs megyében, hanem szinten marad. Érzékeltetni szeretném ezzel a ténnyel, hogy megértjük a megye nehézségeit és el is fogadjuk. A kép legalábbis számomra úgy teljes, hogy Szabolcs-Szatmárban az elmúlt öt évben az agrárértelmiség létszáma fejlődött, sokat fiatalodott. Amiben hiány van, inkább az a közgazdász szakember. Ezek pótlására rövidesen megindul a képzés a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem integrációjában. de a megye lakossága is. Én nem hiszek abban, hogy ezek a mono vagy di-kultúrák tartani tudják magukat. Legalábbis a mai formájukban nem. A 82-es almaválságnál megfogalmaztuk, hogy minden kivágott két hektár almás helyett egy újat kell telepíteni, de azt korszerű fajtából, a mai kornak megfelelő telepítési formában. De igaz ez áttételesen a burgonyára és a dohányra is. Vagyis meg kell újulnia valamennyi tájjellegű kultúrának. Ezen kívül Szabolcs-Szatmár megyében még mindig van kihasználatlan lehetőség. Épp nemrég hallottam, hogy az egyik szabolcsi termelőszövetkezet csillag- fürt-nemesítéssel és annak elterjesztésével foglalkozik. Ezt rendkívül nagy lehetőségnek tartom. De szép eredmények vannak a debreceni egyetem részéről a szabolcsi homok fűvel való hasznosítására is. Ha ezt összevetjük azzal, hogy nagyobb állatlétszámot is elbírna a térség, máris felvázoltuk a továbblépés fő útjait. Egyelőre még a lábra állásról van szó egyáltalán. Az almánál maradva például nagyon hiányzik egy koordináló erő, amely irányt szabna a telepítéseknél, fajták meghatározásánál és a kereskedelem, valamint a tárolás megszervezésében. — Mi magunk is nagy hiányát érezzük egy integráló szervezetnek. Ezért az a véleményünk, hogy az előrelépés csak egy korszerűen működő „Almaegyesülés” formájában valósulhat meg. Egy ilyen egyesülés akkor tudja betölteni a feladatát, ha a kutatástól az értékesítésig és a feldolgozásig átfogja az egész vertikumot, megtalálja az optimális arányokat a termelésben, kutatásban, kereskedelemben, tehát az egész területen. Befolyásolja az árakat és uralja a piacot. Ennek el is kezdtük a szervezését, valójában azért nem jött eddig létre, mert a vita akörül forgott, hogy térségi legyen vagy országos? Egy térségi nyilván testreszabottabb lenne Szabolcs-Szatmár megyének, azonban ilyen formában nem kaphatna meg olyan jogosítványokat, amelyekkel a felsorolt feladatoknak eleget tudna tenni. A Olyan egyesülés, amely végre megren- w deli az elkövetkező évek nagyarányú telepítéséhez a megfelelő csemetét, és elrendezi a gyanúsan gazdátlan göngyöleg sorsát? — Természetesen. Ezt öntevékenyen és saját hatáskörben meg kell tennie. Maga fogja eldönteni a fejlesztési kérdéseket, azt hogy milyen kockázatot vállal; az árakat, és gondoskodik a keletkező nyereség igazságos visszaosztásáról. A Döntenek tehát arról is, hogy más ára w legyen a decemberig vagy a tovább tárolt almának? Hiszen tárolóink kora, állapota és ezáltal képességei nagyon eltérőek. — Az alma árát szerintem ketté kellene választani. A tárolás költségeit külön kellene kezelni. Az önköltség és a tisztességes nyereség kellene, hogy legyen az alap abban a pillanatban, amikor az almát levesszük a fáról. Attól kezdve legyen tárolási díj, amely úgy, ahogy az óra ketyeg, fokozatosan rakódik rá az almára. És aszerint alakuljon az ára. így keletkezne érdekeltség a tárolásban. Az almaegyesülés legfőbb érdeke pedig az lehetne, hogy a keletkező almavagyon — és itt az egész ország termését értem — a legkedvezőbb áron a termelőnek és kereskedőnek tisztes jövedelmet nyújtva jusson el a vásárlóhoz. A Sorra véve egy másik tájkultúrát: a w burgonya legalább olyan válságágazat Szabolcs-Szatmárban, mint az alma. — Ami az idei helyzetet illeti, mi úgy látjuk, hogy az év hiánnyal nem fenyeget. Országosan szerződésekkel meg van alapozva az igényeknek közel 90%-a. Ugyanakkor az előre nem látható időjárási vagy egyéb tényezőket is figyelembe véve intervenciós termeltetést is elhatároztunk. Ennek meny- nyisége 30 ezer tonna lesz. Ebből 17 ezer tonna Szabolcs megyéé. Ez azt jelenti, hogy a 17 ezer tonnát az állam rendeli meg, ezzel is biztosítván, hogy ha a kereskedelem nem kíván szerződéseket kötni, az állam ad garanciát arra, hogy a burgonyatermelés mégse csökkenjen. — Én egyébként elfogadom, hogy a burgonyával több problémánk volt az elmúlt években, mint más kultúrákkal, de annak döntően az az oka, hogy egy nagy vitát zártunk le. Mégpedig azt, aminek eredménye az, hogy a burgonya szabadáras lett. Ez a szabad árformába kerülés most alakítja ki a sajátos pozíciókat. S meggyőződésem, hogy ez a szabadár 1—2 éven belül be fogja állítani a termelés és az ellátás összhangját. A Az esetleges feleslegek levezetésére jó lenne valamilyen ipari kapacitás. — Pillanatnyilag nem mutatkozik kedvező alkalom. Szóba került, hogy szeszgyár létesülhetne, ennek tanulmányozására — úgy egyeztünk meg a megye vezetőivel, — rövidesen külföldre utazik egy delegáció megnézni az ottani megoldásokat. Természetesen helyi szakemberekből áll majd a küldöttség. A A piac tehát az árakon keresztül előbb- w utóbb beállítja önmagát. Ugyanez viszont elviszi megyénkből a burgonya, de nyugodtan mondhatjuk, az alma és más kultúrák termesztését is, mivel gyengék a talajaink, alacsonyak a termésátlagok. — A kedvezőtlen adottságú üzemek támogatási rendszere ma nagyrészt kiegyenlíti ezeket a hatásokat. Most azonban mégsem erről szólnék, hanem arról, hogy a világ minden részén, ahol alacsonyak a termésátlagok, ott a jobb, sőt a különleges minőséggel maradnak talpon. Ez lehet az alternatíva akár a burgonyánál, akár az almánál és a többi kultúránál is. Olyan fajta burgonyát kell termelni, amelyért akár kétszer annyit is fizetnek, mint a deziréért. El kell szakadni attól a tömegtermeléstől, ami korábban jellemző volt. A megyét ilyen tekintetben sokszínűbbé kell tenni. A Szakembereink, különösen a közgazdá- w szók, de az agronómusok is tartanak egy másik változástól. Félnek is tőle, meg óhajtják is, ez nem más mint az aranykorona-rendszer felülvizsgálata és újjal való felváltása. Mint mindentől legtávolabb levő megyének, Szabol es-Szatmárnak biztosan bekalkulálják-e ezt a különleges helyzetét? — Nagyon alapos és körültekintő vizsgálat előzi meg az új rendszer bevezetését. A bizottságban, amelynek ez a feladata, az Önök megyéjéből is részt vesznek értő szakemberek, biztos vagyok benne, hogy kellő súllyal tudják hallatni szavukat, amikor ezek a kérdések szóba kerülnek. Hozzáteszem persze, hogy nincs olyan földértékesítési rendszer a világon, amelyik minden érdekelt egyetértésével találkozna. A gazdálkodásban pedig, anélkül, hogy a jelentőségét alábecsülném, nem mindig a legdöntőbb az aranykorona az eredményesség szempontjából. A ön igen gyakori vendége megyénknek, w amire csak részben magyarázat, hogy a minisztériumban a kereskedelem az egyik reszortja. Ismeri tehát gondjainkat és lebetőségeinket. Hogyan látja a következő őt esztendőt. Vállalkozik egy prognózisra? — Én alaptermészetem szerint, optimista vagyok. De ezen túl is úgy látom, hogy Szabolcs-Szatmár megyében az elkövetkező időszak fordulópontot jelenthet, amennyiben lehetőség lesz kihasználni azokat az előnyöket, amit például ez a területi felzárkóztatási program jelent. Meggyőződésem, hogy az élelmiszeripar és más mezőgazdasági “tevékenységek végzésére még korántsem integrálták eléggé a kisgazdaságokat és a lakosságot. Az elmúlt évek kedvezőtlen jelenségeit a termelésben és a kereskedelemben elhárítottuk és a tapasztalatokat leszűrve egy sor intézkedést is tettünk ellenük. Persze nem biztos, hogy a térség összes problémája megoldódik, de a gondok oldása megindult és tovább folytatódik. Látszik ez abból is, hogy az üzemek bajai és a megyét szorító gondok nem mindig azonosak a lakosságéival. Néhány valóban elmaradott térség kivételével olyan szép módos házak, falvak vannak a megyében, amelyek önmagukért beszélnek. Én úgy hiszem, hogy sokat dolgozik, de összességében jól él a szabolcsi nép. Rengeteg tartalék rejlik tehát az egyéni kezdeményezés felkarolásában, a nagyüzem és a háztáji gazdaság integrációjában. Azt a kemény, szorgalmas munkát, amit ebben a megyében is a jólétért folytatnak az emberek, jobban meg kellene becsülnünk. El kell érnünk, hogy az üzemek váljanak a térség gazdáivá, keressék meg a megújulást jelentő kezdeményezéseket. Azt ma már mindnyájan tudjuk, hogy az ingázásnak vége, a foglalkoztatást itthon kell megoldani és olyan munkával, amelynek kelendő lesz a terméke. Q Köszönöm a beszélgetést. Esik Sándor ... a humanitás nem ismeri az emberi gyarlóság, az önzés, a befelé fordulás korlátáit. Nem szab megálljt a másokat segítő ötletnek, és nem pusztítja el az emberben élő alapvető jóérzéseket. Erre gondoltam, amikor az utóbbi időben egyre több híradással találkoztam lapunk hasábjain is, amelyek arról tudósítottak, hogy munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok csatlakoztak egy országos méretűvé szélesedett felhíváshoz. A hódmezővásárhelyi kötöttárugyár asz- szonyaira gondolok, akik a szemsérült gyerekek műtétjéhez kívántak hozzájárulni. Megyénkben is egyre többen tennének szívesen va- iamit a bajba jutott embertársaikért, — Volt, aki felemelte a telefont és szerkesztőségünkkel is tudatta, mikor állnak a munkapadhoz szombaton és teljes keresetüket felkínálják egészségügyi berendezések megvásárlására. Több olyan kollektíva akadt, amely hírverés nélkül látott hozzá a szervezéshez. Éppen ezért felsorolásunk korántsem teljes, hiszen csak néhány esetről tudunk. A Csepel Művek nyírbátori gyárában a Martos Flóra szocialista brigád hívta fel a többiek figyelmét a segítségnyújtásnak erre a fajtájára. Ők a leterhelt műszakok miatt pénzt gyűjtöttek. 38 ezer 500 forintot utaltak át a szegedi klinikának. A Nyírség Ruházati Szövetkezetben 17 szocialista brigád 9300 forintjával jutnak hamarabb a beteg gyermekek a gyógyulást jelentő műtéthez. A húsipari vállalat Táncsics Mihály szocialista brigádjának nemrégiben megválasztott vezetője, Balogh József né a szervezés nem látható akadályaitól fél. Mint mondta: tudják ők, hogy nem lenet egyik percről a másikra ezreket megmozgató akciót elindítani, de annyira szeretnék, ha a maguk módján ők is segíthetnének a rászorulóknak. Ez a 21 asszony nem kevesebbre vállalkozna, mint arra, hogy egész megyére kiterjedő akciót szerveznének. Baloghné egyelőre tanácstalan, kit kell megkérdezni ehhez, kinek kell engedélyezni, hogy az idei két kommunista műszak mellett egy harmadikra is 'bejöjjenek az emberek? Meggyőzően magyarázta, hogy egy napot dolgoznak az Együtt Nyíregyházáért akcióban, egyet teljesítenek a szovjet párt- kongresszus tiszteletére és szívük szerint támogatnák az egészségügy fejlesztését is néhány forinttal. A humánus tetteket nemcsak a televízióban közölt riport váltotta ki. A Vörös- kereszt megyei vezetőségénél megtudtuk: a MEDICOR vásárosnaményi kollektívája felajánlotta, hogy a Vöröskereszt rendelkezésére bocsát egy olyan ágyat, amelyben a súlyosan sérült vagy intenzív ellátásra szoruló beteget praktikusan lehet ápolni. A billenős ágyat kapaszkodó egészíti ki, könnyen felültethetik benne a magatehetetlen beteget. Azóta már használja is, akit a Vöröskereszt kijelölt. Az ÁFOR nyíregyházi ki- rendeltsége évek óta jelentős pénzt utal át a Vöröskeresztnek, hogy ebből juttasson a szervezet a leginkább rászorulónak. A napokban tettek postára 5 ezer forintot egy család betegeinek. Nemrégiben érdeklődött az OTP és a SZAVICSAV a segítségnyújtás módjairól. Tavaly 120 ezer forintot gyűjtöttek össze a tanárképzőn az egyik dolgozó gyerekének az NSZK-ban szükséges műtéthez. Kisvárdán műszerek vásárlásához nyújtottak támogatást a dolgozók. Múlt szombaton olvashattuk a megyei főorvos interjújában, hogy a 150 ezer forint alatti műszervásárlások a helyi tanácsok hatáskörébe tartoznak. Márpedig a tanácsnak igen kevés a pénze erre és éppen ezért fordul elő, hogy méregdrága komoly műszerek mellett hiányoznak az apró, ám a maguk területén nélkülözhetetlen berendezések. így felbecsülhetetlen értékű az a segítség, amelyet az utóbbi időben a szocialista brigádok, a munkahelyi kollektívák nyújtanak az egészségügynek. Nem arról van szó, hogy az egészségügyi ellátás állami feladatát átvenné a brigádmozgalom, hanem egészségpolitikánk fehér foltjait-segítenének felszámolni a kiskör zösségek önként, jószántából végzett munkájával. Az önzetlenül adott forintok megsokszorozódnak és társadalmi hasznuk jóval nagyobb számszerű értéküknél.
